Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
1989. május 6., szombat 5 RÁDIÓIEG YZET Jó tipp Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KELEMEN ELEMÉR FŐOSZTÁLYVEZETŐ VÉLEMÉNYE Mire elég az iskolai segélykeret? Éneklő ifjúság Csurgón és Kaposváron Aranyeső hullott Ismeretes. hogy február 1-jétől megváltoztak a gyermekétkeztetési térítési díjak: a nyersanyagnormához igazítva egységesen napi 28 Ft-ban állapították meg azokat. Az eltelt néhány hét tapasztalatai alapján már számba vehető, hogy az intézkedés — a szociálpolitikai kedvezmények ellenére — milyen társadalmi hatást keltett. Erről kérdeztük Kelemen Elemért, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjét. — A térítési díjak emelése az életviszonyok általános romlása, a gyermek- nevelés növekvő költségei közepette nagy feszültséget teremtett a szülők körében és valóságos ostromállapotot idézett elő az iskolákban — mondta Kelemen Elemér. Az intézkedés példa arra, ahogyan a költségvetési kiadásokat csökkenteni kívánó állam a terheket különböző pénzügyi manőverekkel a szülőkre akarja áthárítani. — Melyik rétegét érintette hátrányosan ez az intézkedés, s az eddigi információk szerint hányán mondták le a napközis ellátást? — A díjemelés az alacsony jövedelmű rétegeket érintette. A nehéz anyagi körülmények között élő egy- és kétgyermekes családok, s a főleg a gyermekeit egyedül nevelő szülök esetében gyermekenként átlag havi 70—160 forinttal növekedett a kiadás. (De például aki eddig egyedülállóként 360 forintot fizetett havonta, az most 560 forintot fizet egy gyermek után.) Figyelmeztető jel, hogy a létminimum, illetve a társadalmi minimum szintjén élők 20 százaléka neveli gyermekeink 40 százalékát. Ebben a rétegben tapasztalható egyébként a legnagyobb idegenkedés a segélykéréstől, az ezzel együttjáró bürokrati. kus, olykor megalázó tortúráktól. Tapasztalataink szerint a napközis ellátásban országosan 8—10 százalékos a lemorzsolódás. A szélsőséglek azonban igen nagyok. 15. Halkam összehívják a többieket, s röviden ecsetelik nekik a tényállást. Némi gondolkodás után, hatan vannak, akik szökni akarnak. Balogh, Imrefi, Kerekes és Orsós úgy dönt, hogy ők nem tartanak velük. — Szerintünk lehetetlen az egész, de azért segítünk niektek. Majd falazunk, hogy az őrök minél később fedezzék fel a szökést — mondja Balogh. — Oké, fiúk, de egyet jegyezzetek meg — mondja fenyegetően Pillangó —: Pillangóval nem lehet packázni. Aki elárul,' az meghal. Azzal a ruhája ujjábái egy kést húz elő. Mindamy- nyian megrökönyödve nézik a fegyvert. Hogyan került ez Piillamigóhoz? Akér— Elegendő-e az ia szociálpolitikai isegélykeret, amelyet az iskolák felhasználhatnak? — Semmi esetre sem! A 100 millió forint információnk szerint az igények egyötödét-egyhatodát fedezi. Ennél lényegesen több pénzre lenne szükség. A megyei jelzések ezt igazolják. Például Fejér megyében az igények egyharma- dát, Csongrádban egyötödét, Somogybán egyhato- dát tudják az iskolák a segélykeretből kielégíteni. Ebből következően a rászorultság elvének érvényesítése komoly feszültségekhez vezet az iskolák és a szülők között. Egyébként vannak olyanok is, akik nem jelentkeznek segélyért, a már korábban említettek mialtt. Ezek a rászorultak 1-2 százalékát teszik ki. — \Mit lehetne tenni azért, Jiogy a szülők terhei legalább ezen ia területen csökkenjenek? — A kérdés megnyugtató megoldását csakis a pénzügyi és a szociálpolitikai szempontokat, valamint a társadalompolitikai kedvezményeket együttesen mérlegelő, távlataiban az ingyenesség felé haladó megoldásban látom. Első — ma reálisam megvalósítható — lépésiként a jelenlegi 100 milliós pénzügyi keretet kellene 5—6-szoro- sára növelni. Ezzel meg lehetne teremteni a gyermekvédelmi szempontokat is felelősséggel kezelő és bürokráciamentes iskolái szociálpolitika pénzügyi alapjait. Olyan iskolai költségkeretre gondolok, amelyből a helyi viszonyok ismeretében rugalmasan, gyorsam! és közvetlenül a gyermeket érintő módon lehetne segélyezni ott, ahol Szükség van rá. Végleges megoldásnak azonban csak a teljes körű ingyenességet tartom. A gyereknek alanyi jogon járjon a szociálpolitikai kedvezmény! Itt említem meg, hogy a Szociális és Egészségügyi Mimisztériummal közösen ezt a javaslatot kívánjuk még ebben az évben a kormány elé terjeszteni. Sz. B. désre azonban soha nem kapnak választ. — Mikor kezdjük az akciót? — érdeklődik Füredi. — Még ma éjjel! Péntek van, ki kell próbálnunk, hogy mennyire bírunk a ráccsal. Ha sikerül megmozdítanunk, akkor nyert ügyünk van, s holnap délben megdobbantunk — tervezget hangosan Pillangó. Valamennyien szorongva várják a lámpaoltást, s utána a megfelelő pillanatot, amikor az őrök már várhatóan pihenni tértek. Hail/k ágyrecsegéssel kászálódnék föl. Balogh a kuk- kolónyííláshoz oson, s figyeli, nem jön-e a smasszer? Imrefi, Kerekes és Orsós az ágyukon marad, ezzel is jelezve külömtartozásukat. A többiek összekötözik törülközőiket, s Pillangó irányításával ráhurkolják az ablak rácsára. Hiába erőlMegyeszente ezekben a napokban tartják az Éneklő ifjúság minősítő hangversenyeket az általános és középiskolai kórusok részvételével. A hagyomány él, ám — miként azt Peperő Gyula megyei szaktanácsadó" megfogalmazta —, nem teljesedik igazán dalosünieppé a találkozó. A csurgói minősítő hangversenyen aranyeső hullott. Csurgón mind az öt kórus arany minősítést kapott: a benzencei és a csurgói Eötvös általános iskola, a Csokonai gimnázium két kamarakórusa és a patinás intézet nagykórusla megszerezte a kórusoknak kijáró legmagasabb elismerést. Negyvennyolcas dalokkal köszöntötték egymást a kórusok tagjai a közös éneklésen tegnap Kaposváron a Munkácsy Mihály gimnázium aulájában a város- és városkörnyéki általános- és középiskolák kórusainak minősítő hangversenyén. Tizenhat kósus kért minősítésit.. Ez is mutatja, hogy fontos esemény az Éneklő ifjúság kórustalálkozó az együttesek életében. Két városkörnyéki iskola, a so- magyjádli és a kadarkúti szerepelt a rendezvényen, két kaposvári középiskola, a Munkácsy és a Táncsics kórusa mutatta be műsorát. Aranyeső hullott Kaposváron is. A Bartók úti általános iskola kapott csupán bronz minősítést, ezüsttel ismerték el a kadarkúti, a kaposvári Petőfi és Gárdonyi iskola kórusának teljesítményét. Arany minősítést szerzett a Rákóczi, a Tóth ködnek azonban, néhány törölköző recsegve szakad szét, de a vas nem ereszt. — A hétszentségét! Ezt nagyon bebetonozták! —liheg Romeró, s Pillangó is halk káromkodásokat szűr ki fogai között. — Jön a Bögöly! — rohan. az ajtó felől Balogh, s ők valamennyien az ágyukban teremnek. A börtönőr benéz a kukkoló nyíláson, s mindent a legnagyobb rendben talál. — Most mi lesz? — hallatszik a suttogó kérdés a sötétben, miután elmúlt a légiveszély. — Majd holnap délben élesben megint megpróbáljuk — szól határozottan Pillangó, aztán hasra fordul, és tüntetőén aludni kezd. Romeró szemére nem jön álom. Misisre gondol, majd Lajos iskola mindkét kórusa, a somogyjádi, a kaposvári Háméin Kató Általános Iskola kórusa, a Krénusz, a Kisfaludy, a Berzsenyi, a Zrínyi általános iskola együttese és a Munkácsy Mihály Gimnázium énekkara. Az országjáró zsűrielnök, Fasang Árpád zeneszerző, elismerő szavakkal méltatta az Éneklő ifjúság kórustalálkozó kaposvári eseményét. — Szolnokon és Pécsett tapasztaltam a kaposvárihoz hasonló lelkesedést és eredményes munkát. A produkciók színvonala ünnepivé varázsolta az eseményt. A zsűri véleményét költőien fogalmazta meg a kó- rusmozgalomról Fasang Árpád. — Fát nevelni igazán csak erdőben lehet. így válnak sudár egyenes törzzsé — mondta az esemény kihirdetése előtt a zeneszerző. A minősítő hangversenyt követő találkozón hasonlóan példálózott a zsűri elnöke. — Az országok gazdasági életében az arany fedezetül szolgál. Mi a fedezete a kiosztott sok arany minősítésnek? — kérdeztük. — A fiatalok énekhangja, a kórusok munkája. Fontos, hogy a karnagy ismerje a zenei kresz-szabályokat. Legyen „idegenvezető”, ismerje a zenei folyamatokat, Stílusokat és azokat tegye közkimccsé. Nem hiányozhat az előadásból a poézis sem. Az Éneklő ifjúság kaposvári kórustalálkozó a résztvevő együtteseik vezetőinek szakmai tanácskozásával fejeződött be. H. B. sorban több nőismerősére. Nyugtalanul forgolódik az ágyon, homlokán verejték gvönygyözik. * * » Örömmel ült a vonaton, amely faluja közelébe vitte. A várositól, a vasútállomástól még nyolc kilométerre volt a kis község, ahol gyerekkorát töltötte, ahol született, ahol viliágra eszmélésé- nek évei érték. Évek óta nem volt otthon, s úgy gondolta, ebiből az alkalomból ügyelnie kell a részletekre. Taxiba ült hát, s azzal; állított be a falú főterére, a kocsma elé. Az italboltból többen kitódultaik a hírre: — Megjött a Bogdán Jani, autóvá! hozták! Tavaszi késődélután volt. ö elegánsan szállt ki a taxiból, nagy gavallér módjára rendezte a számlát, s az autó elporzott. Fehér rövid ujjú ingét betűrte fehér nadrágjába, a gallért megigazította, vállára dobta hanyagul fekete bőrdzsékijét és bellépett az ajtón. A kocsma zsongása abbamaradt. Egy régi ismerős, egy új idegen érkezett. Az emberek nagyrészét látásból még ismerte. (Folytatjuk) A népszerűtlen minisztert Afganisztániba küldték. Nem jutaloméira, mert kudarcot vallott az autópályadíj be- vezettetésében. Csupán hivatali megbízatásból szállt repülőre, hogy részt vehessen az afganisztáni „forradalom” tizedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Beszélhetett volna a fogadásokról, a baráti találkozókról is Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter, de a repülőút sokkal érdekesebb volt annál, hogy mást is szóba hozzon. Az amerikai hőkövető rakéták ember és ember között nemigen tudnak különbséget tenni, ugyanúgy darabokra tudják tépni azt a repülőgépet amelyiken fegyverek érkeznek, mint amelyik a magyar minisztert szállítja. Az illetékes tájékoztató hivatal nem adott hírt az utazásiról, érthető, hiszen ilyen válságos helyzetben fölösleges még ezzel is cukkolni az embereket, minek idegeskedjen a szerencsétlen polgár: a sokat szidott miniszterét nem lehet majd valla- tóra fogni, ha ne adja isten hősi halott lesz belőle Afganisztánban. Az embereket persze továbbra is érdekli, hogy milyen „füstadót’ vezetnek majd be az autópályád! j helyett. A minisztert viszont legelébb az foglalkoztatja, hogy tisztára mossa magát az ügyben — már ameny- nydre lehet. A rádió szerda délutáni Tea hármasban című műsorában többek között kitűnő tippet kapott ehhez a műsorvezető, Kondor Katalin. A rádiónak és tévének annyi érdekes adása van. Miiért nem kérdezik meg az elmúlt húsz-harminc év promienens személyiségeit az ésszerűtlen gazdasági döntésekről ? Hogy nem próbálkozunk ezzel... ? — mosolygött a műsorvezető. Dehogyisnem, csak éppen a válaszok helyett minduntalan elutasítást kapnak. Az építőmérnök miniszter B uapesten járta iskoláit, akár találkozhattak volna akkor is Halász Judittal, a műsor másik vendégével. Az ötlet kitűnő — dicséri KonA helyi sajtóban is kialakulóban levő versenyhelyzet tartalmi megújulásra, látókörük szélesítésére készteti a lápokat. Ezt példázzál a Kaposvári Mutató friss száma, mely az évek során egyszerű műsorújságból kulturális tájékoztatóvá, most pedig a várospolitikát is szolgálni kívánó, a megye- székhely közéletére is kitekintő lappá fejlődött. A Mutató új szerkesztője Leskó László, a Somogyi Néplap korábbi főmunkatársa, aki a Szabad Föld munkatársaként is somogyi Újságíró maradt, sokoldalúan és színvonalasam mutatva be a megye falvadt és ott élő embereket, s — akik olvasták a hétköznapokat is izgalmasan fölfedeztető írásait, riport- és esszéköteteit, megerősíthetik ezt — személyében is garancia, hogy az elsőoldalias beköszöntőben szereplő tervek megvalósulnak. Különösen rokonszenves az a törekvés, amöly a „hivatallal” szemben az emberekben nem alaptalanul kialakult görcsöket kívánja oldani egyebek közt a városi tanács munkájának alaposabb bemutatásával. Segítve egyben ezzel az ügyfelek eligazodádor Katalint —, hogy egy igen népszerű színésznő- énekesnőt a mostanában kevésbé közkedvelt államhi- vatailnokkal szembesített. A műsorvezető viszont bármennyire is szerette .volna, nem tudta elfelejteni, hogy a Híradó munkatársa és hiába tett fel jobbnál jobb kérdéseket a művésznőnek, mi mégis a miniszterre figyeltünk. Az adófizető állampolgárt kevésbé köti le az, hogy válságban van a fővárosi színészélet. A színházak társulatai állóvízben élnek, nincs meg az egészséges vándorlás, holott a partnerek és a rendezők cseréje nélkül egysíkúvá válik a játék. Vár- konyi Zoltán hívta fel erre annak idején Halász Judit figyelmét. Talán éppen azért fogott bele akkor az éneklésbe is, hiszen így sikerült kitörnie a zárt világból. A Csiribiri volt az első nóta, amikhez Bródy János írt zenét, bárhol koncertezzenek is, minidig ezzel a dallal kezd Halász Jutka. Derzsi András kevésbé muzikális alkat, bár szereti a zenét, a Halász Jutka-jca- zétták gyűjtőjének vallja magát (az énekesnő biztosan meg is, ajándékozta néhány örökbecsű darabbal), igaz, most már a négy és fél éves gyereke hallgatja inkább a zenéit. Talán nem ér rá muzsikát halgaitni? — nézett a miniszterre egy pillanatnyi csöndben Kondor Katalin. És máris mindenki elfelejtette, hogy néhány másodperccel ezelőtt akár egy szót is beszélgettek a zenéről. A miniszter nagyon elfoglalt ember, január óta szépirodalom sem volt a kezében, csak az irdatlan mennyiségű újság és szakmai jelentések kerülnek az asztalára. Meg a törvénytervezetek, és rendeleték. Azokat részletesen! át kell tanulmányoznia, mi több, külön jegyzeteket is készít, hogy érdiemben válaszolhasson a honatyák kérdéseire. A két évvel ezelőtti autópályadíj bevezetéséről szóló tervezet elemzéséhez — úgy látszik — kevesebb ideje maradt. Faragó László sát a „szervek” labirintusában. A megyeszékhely történetének új lapjait tárja fel a Mesél a múlt című rovat, amelyben most az egykori kaposvári kaszárnyáról olvashatunk hangulatos írást. A korábbiaknál nagyobb teret kap a lapban a város országos figyelem övezte színházi műhelyének élete. Most egyebek közt a színház nemrégiben Jászai Mari-díjjal kitüntetett művészével, Kulka Jánossal készült interjú olvasható. Az új szerkesztő tudja, hogy annál, hogy egy lap színvonalas és tartalmas légyen, csak egy dolog fontosabb: az, hogy megvegyék. A megújult Kaposvári Mutató — s ezt ma aliga vetheti szemére bárki — olvasócsalogató ötletekben nem szűköldködik. Közölni kívánják például 'a hónap újszülöttjeinek névsorát. Pikáns posta címmel nem kevésbé pikáns fotók kíséretében adnak teret a kitárul- kozni kész olvasók intim ügyeinek. Mindemellett kiki akár szerelmet is válhat a lap hasábjain. VÁROSPOLITIKA ÉS PIKÁNS POSTA Meg akarja mutatni a Kaposvári Mutató Gyarmati László Romeró
