Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

1989. május 31., szerda Somogyi Néplap 9 A városi _ I r • rl ■ ■■ rr ■ televíziók jovoje Annak kicsi a valószínű­sége persze — a magyar városok mérete mellett —, hogy valaki magántévéadót indítson, de annatk már van némi esélye, hogy esetleg ipari, kereskedelmi válla­latok reklámjuk érdekében támogassanak bizonyos he­lyi adókat. Kérdés, persze, hogy milyeneket. S meg­éri-e az a hatósugár, jó esetben száz-kétszázezer ember, akit ilyen helyi rek­lámmal el lehet érni. Való­ságosabb kérdés lehet a megyékben a ,;kié legyen a televízió?”, mint Budapes­ten a nagy nemzeti adónál. Itt ugyanis alig járható más út — a nyugat-európai pél­dákat és a lehetséges válto­zatokat is beszámítva —, mint amit az információs törvény tervezete megfo­galmaz: az ország adófizető állampolgárainak pénzén fenntartott állami televízió felett a parlament által ki­nevezett elnök és felügyelő bizottság gyakorol általános ellenőrzést. Nem a közvet­len beleszólás jogával, ha­nem azzal az igénnyel, hogy ez az állami televízió ma­radjon mindig tárgyilagos, adjon súlyuknak megfele­lően, a legobjektívebben hangot a legkülönfélébb po­litikai szerveződéseknek. Már amennyire ez egyálta­lán lehetséges. Ami persze nem azt jelenti, hogy a tévé munkatársai személyes vé­leményének nincs helye, csupán annyit, nagy közös­ségi ügyeket, nemzeti cé­lokat és humanista értéke­ket kell képviselniük. Be kell persze vallani, hogy az állami televíziózás­nak ez az értelmezése csu­pán e sorok írójának leg­személyesebb véleménye, a törvény koncepciója még nem foglalkozik ilyen fontos részletkérdésekkel. Amiért egyáltalán előhozakodtam egy ilyen törvényértelmezés­sel, az éppen az, hogy a vá­rosi televíziók működését sem tudom másképpen el­képzelni a jövőben. Lehet, hogy választások idején vagy -jól definiálha­tó, döntésre váró vitás kér­désekben minden fontosabb politikai szerveződés önál.ó műsoridőt is kapjon. Általá­ban azonban számomra jobb megoldásnak látszik egy, a tanács által kmevezett, stú­dióvezetővel és egy vegyes összetételű — ezért pártat­lan — felügyelő testülettel irányított városi televízió­zás, ahol mindenről hírt ad­nak tárgyilagosan, mindent kommentálnak, de nem a műsoridőt osztják szét ilyen­olyan szervezeteknek, ami eleve leszűkítené a műsorok iránti érdeklődést. Mert so­hasem szabad megfeledkez­ni arról, hogy minden mű­sor mindig elsőrendűen a nézőknek és nem a megren­delőknek készül. Bernáth László VÍZI GRAFIKA Gyertyás László felvételei Széchenyi alapítvány Fél év alatt meghárom­szorozta 10 millió forint plusz 100 ezer dolláros ere­deti alaptőkéjét a Széchenyi István Ösztöndíj-alapítvány — a kormány támogatása mellett vállalatok, intézmé­nyek és magánszemélyek adományaiból. Az alaptőkét kezelő pénzintézet, az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­telbank Rt. például ötmillió forintot adományozott. Az alapítványt egy évvel ezelőtt a KISZ KB hozta létre a Minisztertanács és a Tudomános Akadémia tá­mogatásával. Célja a leg­újabb műszaki, gazdasági, agrár- és természettudomá­nyi eredmények tanulmá­nyozása, megismertetése, há­zai elterjesztése és alkalma­zása. Az alapítvány ösztön­díjára olyan, az elméleti és 'vagy gyakorlati munká­ban kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó fiatal szakem­berek pályázhatnak, akiknek tevékenységét elősegíti, ha külföldön végezhetnek kuta­tómunkát. Az ösztöndíjakat az ala­pítvány vagyonának kama­taiból és egyéb hozadékaiból biztosítják. Az idén 100 ezer dollárt fordítanak erre a célra. Január elsejétől mos­tanáig mintegy félezren je­lentkeztek különböző ösztön­díjakra. Nyomtatásban is megjelent Somogyi levéltári nap ’88 A somogyi levéltári nap rendezvényei értékes infor­mációkkal gazdagították a társadalomtudomány, a tör­ténelem iránt érdeklődők is­mereteit. Egy-egy ilyen ta­nácskozás azonban a hely­szűke miatt nem teszi lehe­tővé, hogy szélesebb rétegek is bekapcsolódjanak a tudo­mányos ismeretszerzésbe. Ezért üdvözöljük annak a füzetnek a megjelentetését, amely hiánytalanul tartal­mazza a levéltári napon el­hangzott előadások szövegét. A Somogy Megyei Levél­tár gondozásában megjelent gyűjteményt dr. Andrássy Antal, a levéltár igazgatója szerkesztette, ügyelve arra, hogy a későbbiekben forrás- értékűnek számító füzet jegyzőkönyvszerűen kövesse az eseményeket. A rendez­vényén elhangzott előadáso­kat és korreferátumokat tar­tók neve és áz előadások cí­mét tartalmazó lista mellett feltünteti a szerkesztő a le­véltári nap megrendezésé­ben részt vevő szervezeteket is. A magyar polgári demok­ratikus forradalom 70. év­fordulóján elhangzott elő­adások két kivétellel so­mogyi történészek kutató­munkája nyomán íródtak, és európai kitekintéssel, de a megyei sajátosságokat is feltárva elemzik az esemé­nyeket. Dr. Farkas Márton kandi­dátus, a Hadtörténeti Mú­zeum főmunkatársa vendég- előadóként A monarchia összeomlása és a magyar polgári demokratikus forra­dalom címmel elsősorban hadtörténeti szempontból elemezte a forradalmat. Az antant szerb megszállás alatti területeinek helyzete 1918—19 fordulóján volt a témája dr. Szita Lászlónak, a pécsi levéltár igazgatójá­nak. Előadásában a külön­böző társadalmi csoportok, pártok és nemzetiségek szer­veződéseinek, valamint meg­mozdulásainak szempontjá­ból is tárgyalja az esemé­nyeket. Dr. Szántó László, az MSZMP Somogy Megyei Bi­zottságának archívumvezető­je a polgári forradalom vív­mányait taglalta. Dr. Szili Ferenc kandidá­tus, főlevéltáros a MIR vál­lalatainak 1918—19-es hely­zetét elemezte; Tóth Ilona, az állattenyésztési kar ad­junktusa pedig a kettős ha­talom somogyi helyzetéről HIVATASA: FOGORVOS Tolmács is kell — Hiányzik a röntgen és a tfiskontroll Fogadat szádból kiszedni — Krúdy álmoskönyve sze­rint siralom. Következés­képpen : fogorvossal álmod­ni, nem jelent jót. Hát még fogorvoshoz menni... Ám a kivétel erősíti a szabályt. Aki egyszer beült a pamut­fonó üzemi fogorvosi széké­be, többé nem halogatja fá­jós fogának kezeltetését. Dr. Fekete Éva hetenként ötször áll a betegek rendel­kezésére. A gyár dolgozóin kívül hozzá tartoznak a Cseri út, a Kecelhegyaljai út, a Kanizsai és a Jutái út által határolt területen és a Péterpusztán meg Fekete- majorban lakók is. Havon­ta, háromszáz-háromszáz- harmincan fordulnak meg itt, egyharmad részük fo­lyamatos kezelésben része­sül. — Az átlagosnál valami­vel jobb a műszerezettsé­günk — mondta dr. Feke­te Éva. — A tanácsi ellát­mányunkhoz ugyanis je­lentős összeggel hozzájárul a gyár. A közelmúltban pél­dául egy Jugodent típusú komplett kezelőegységgel lettünk gazdagabbak. Úgy tudom, több mint fél mil­lió forintba került. — Mit hiányol? — A röntgent és a tűs- kontrolit. Sajnos, emiatt éppen a legkomplikáltabb esetekben szenvedi meg a beteg a késedelmet. — Sok külföldi dolgozik a pamutfonóban. Megnehe-, zíti ez a munkáját? — A kubaiakkal viszony­lag könnyebb a dolgom, de a vietnamiak panaszainak orvoslására csak tolmáccsal vállalkozom. Rájuk egyéb­ként főleg a fogágyi meg­betegedések a jellemzőek. — Miért választotta ezt a pályát? — Talán különös, de ne­kem sohasem volt fájdalom- élményem a fogorvosi szék­ben, így fenntartás sem ala­kult ki bennem. A gimná­ziumban még az általános orvosi hivatásról álmod­tam, de mire a felvételire került a sor, másként dön­töttem. Igaz, a barátnőm is erre biztatott. Vallató adott értékes információkat. Az angol és francia polgári sajtó alapján dr. Horváth Gyula — ugyancsak az ál­lattenyésztési kar docense méltatta a forradalom nyu­gati visszhangját. Nem feledkeztek meg a rendezvény szervezői azok­ról sem, akiknek ez a kor­szak a történelem tanítása során vetett föl megoldásra és tisztázásra váró kérdése­ket. Dr. Miklós Endre, a ka­posvári Táncsics gimnázium tanára, szaktanácsadó A pol­gári demokratikus forrada­lom tanítása a középiskolák­ban címmel tartott előadása értékes dokumentumokkal szolgál azzal kapcsolatban, hogy a tankönyvek milyen koncepcióbeli és tartalmi hi­bákat hordoznak ezen ese­ményekkel kapcsolatban. Ugyanakkor örömmel üd­vözli a tényt, e könyvek már megfelelő mennyiségű forrásanyagot használtak föl ahhoz, hogy az oktatók és a diákok eligazodjanak az események feldolgozásá­ban. A polgári demokratikus forradalom tanítása a felső- oktatásban címmel Paksi Lajos, az MSZMP Oktatási Igazgatóságának egyetemi tanára is beszámol arról a felméréssorozatról, amely­nek eredményeit feldolgoz­va a tanszék oktatói bete­kintést nyertek abba, mi­ként illeszkedik a felnőttek történelemtudatába az I. vi­lágháború és a polgári for­radalom. A füzetet dr. Kanyar Jó­zsef nyugalmazott levéltár­igazgató tanulmánya zárja azzal az ismertetővel, amely a Somogy megye múltjából címmel megjelent levéltári évkönyv 19 kötetét ismer­teti. A nyomtatásban most első alkalommal napvilágot lá­tott előadásgyűjtemény meg­jelentésének költségeit az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kara biztosította. Köszönet illeti a mecénás szerep vál­lalásáért, és azért is, mert így lehetővé vált, hogy min­den iskola, amelynek tan­anyagában szerepel az 1918/ 19-es polgári forradalom, hozzájusson az értékes do­kumentumokhoz. V. A. A városi televízióknak nár nem csak ígéretes jö­vője, szerény jelene, hanem núltja, története is van. A judapesti Gazdagréten, Székesfehérvárott vagy Pé- :sett a művelődési központ­in például, ahol az elsők cözött kezdték kipróbálni ;zt a tömegkommunikációs :echnikát, talán már nem is igyanazok dolgoznak, mint innak idején. Hol vannak már azok a •omantikus, hősiességet idé- :ő napok, amikor valame- yik amatőr videókamerá- ával megörökített egy vá­mosi ünnepséget, azután né- tóny üzlet kirakatába tett lészüléken, a szentséges íétfői adásszüneti napon, ílőször sugározta? Hol vannak a kisebb-na- íyobb botrányok, az olyan isti dalok, mint a hódme­zővásárhelyieké, akik a ,nagy” televízió Ablakában idhatták csak le először iliig hétperces riportfilmjü- cet? S hol vannak az első sportközvetítések, amelyek i városi focicsapaitot sztá- •olhatták végre odahaza, Székesfehérvárott vagy Veszprémben? Szóval a lassan fél száz­tól is több városi televízió lágy részének már két-há- •om vagy négy-öt éves núltja van. Üj stúdiók is lkadnak — Várpalotán pél- lául mostanában indult —, is máris újabb kihívások­ra! kell szembenézniük, pe- lig csak most kezdik igazán ölszerelni magukat; most cezd kialakulni helyük, sze­lepük egy város életében. Az egyik kihívás épp eb- tőI az irányból érkezik. Ad­lig, amíg a heti egyszeri né- íány órás adás jelentette a /árosi televíziózást, nem na­gyon volt kérdéses, mi dol­guk lehet a világban. Hírt idni azokról a lokális ügyek- •ol, amelyek csak ott, csak ibban a kisebb-nagyobb kö­zösségben lehettek érdeke­iek — de ott annál inkább. Amikor kiderült, hogy nozizni is lehet, az érdek- ődés, a „bekábelezés” üte- ne megnövekedett, ám egy­sen elfordult egy kicsit a íelyi ügyektől a szórakozás :elé. Ma már gyakran nem ízért kapcsolnak a helyi ísatornára, mert ott valami zgalmas információra, vi­dra van kilátás, hanem mert ■ég nem látott, esetleg va- ionatúj filmet mutatnak be. Ám készül az új sajtó-, lletve információs törvény, ímely a tervek szerint le- letőséget kíván majd adni nagántársaságok, sőt ma­gánszemélyek számára is, íogy lapot, rádiót vagy ikár tévéadót alakítsanak. Bizonyos gazdaságossági számítások szerint egy vár ■os besugárzására alkalmas évéadó, stúdióstul, olcsób- Tan telepíthető, mint a pa- Tír-, nyomda- és terjesz- ésigényes hagyományos

Next

/
Oldalképek
Tartalom