Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
1989. május 30., kedd Somogyi Néplap 5 GLATZ FERENC MINISZTER TERVE Államilag ellenőrzött érettségi, nyolcosztályos gimnázium a pedagógusok képviselői már várták. Mihályfalvi László igazgatóhelyettes ismertette a tantestület állásfoglalását a pedagógus-béremelésről. A szerdára meghirdetett sztrájk okát abban jelölte meg, hogy a közvélemény több béremelésről tud, mint ami a valóság, és nem kaptak választ levelükre a miniszterelnöktől. Konecsni Sándor, az iskolai szakszervezet főibizalmija is tisztességes tájékoztatást kért a pedagógusok béréről. Glatz Ferenc meggyőző szavaival ugyan nem kívánta megelőzni a pedagógusok sztrájkját, ám a követeléseket irreálisnak ítéltéé a drasztikus módszert pedig elítélte. A tantestület ma reggel fontolja meg, hogy sztrájkolnak-e szerdán vagy sem. Pár percnyi késéssel lépett a megyei tanács elnöki tárgyalójába kíséretével Glatz Ferenc művelődési miniszter. Senki sem kérdezte, miért, de dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke, a házigazda mégis ismertette ennek okát: a miniszter fél egykor találkozni kíván a Táncsics Mihály Gimnázium tanárainak képviselőivel, hogy megismerhesse álláspontjukat, tájékozódjon a szerdára meghirdetett sztrájk okairól. A megyei tanácselnök tárgyalójában dr. Gyenesei István — köszöntve a vendéget — rövid tájékoztatót adott a megye életéről, az értelmiség helyzetéről. Azt hiszem, nemcsak a miniszternek tetszőén fogalmazta meg, hogy Somogybán az eddiginél jobban számítanak a diplomások tevékenységére; kiemelte a fontosabb tudományos, szellemi műhelyek eredményes munkáját, a levéltárét, a kaposvári állattenyésztési karét, az egészségügyben dolgozó kutatókét és a színházét. Azt is hozzáfűzte: „Nem lehetünk olyan szegények, hogy ne áldozzunk a közművelődés oltárán is.” A miniszter kaposvári látogatásának középpontjában az oktatás időszerű feladatai álltak. Erre mondta a megyei tanácselnök : „Meg kell rá találni azokat a forrásokat, amelyek segítségével az eddiginél jobban biztosíthatjuk a személyi és tárgyi feltételeket az iskolákban.” Bejelentette, hogy a pedagógusok őszi béremelését — ami a tervek szerint tizenhét százalék lesz —, a megyei tanács tizenKITEKINTÖ A legvonzóbb férfíszínész Az amerikai filmvilág legvonzóbb férfiszínésze — egészen pontosan a „legszexisebb férfi” — Ken Wahl, az US című hetilap jóvoltából. A közlés a magyar olvasó számára úgyszólván semmit sem mond, jóllehet e rang bizonyára fölkelti mindkét nembeli olvasóink kíváncsiságát. Nos, az amerikai magazin szerint a szerda esti tv-sorozat — Wi- segny — sztárjaként szolgált rá a döntésre, amelyet nem tudni, milyen zsűri hozott. Első oldalra került (ez a lényeg), is ez alkalomból nyilatkozatot Is kértek tőle, azt tudakolva: miért lett színész és mit szeretne elérni a pályán. íme, a válasz: „Azért lettem színész, mert utálom a szegénységet. Dolgozom keményen, mert ha nem ezt teszem, egyszercsak az utcán- találom magamat ...” három—tizennégy millió forinttal kiegészíti. 1987-ben a somogyi pedagógusok bére alacsonyabb volt az országos átlagénál, azóta emelkedett a fizetésük és meghaladja az országos átlagot. A minisztert megismerhettük kérdései alapján is, amelyeket a megyei tanács vezetőinek tett föl. Megtudtuk, mi foglalkoztatja a művelődésügy új irányítóját. Kifejtette, milyen fontosnak tartja a kultúra menedzselését, a humán területek támogatását, a tárca új munkastílusát, amely a minisztériumi feladatok leépítését és kiegészítését egyaránt jelenti. Glatz Ferenc elmondta: felszámolják a minisztérium ellenőrző, cenzúrázó funkcióit. Ez elsőként a könyvkiadásban lesz érzékelhető. Tervezi, hogy Magyar Kultúra néven bankot alapítanak, amelynek révén a pénzforgatásból származó haszonból több jut az oktatásra, a művelődésre. Glatz Ferenc különösen szívén viseli a pályakezdő pedagógusok sorsát és a nyugdíjasok helyzetét. Vázolta, milyennek képzeli a kilencvenes évek iskolarendszerét. Elmondta: a jelenleginél sokszínűbb oktatási intézményekkel számol. Ahol máris van rá lehetőség, bevezethető lesz a nyolcosztályos gimnázium. Bevezetik az állami érettségi rendszert, amely egyben megfelel a felvételinek is. Vitatkoztak a résztvevők azon, hogy az iskolák norma szerint részesüljenek-e a támogatásból vagy másképp. Megegyezés született: a norma szerinti elosztást egészítse ki céltámogatás. Egybeesett a miniszter véleményével az a megyei törekvés is, hogy a pedagóg;ai intézet szakemberei dolgozzanak együtt a tanítóképző oktatóival. Glatz Ferenc a megyei tanácsról a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára látogatott; itt Leitner Sándor főigazgató tájékoztatta a négyéves képzési kísérlet bevezetéséről, az egységes felsőfokú oktatás megvalósításának fontosságáról, a tagozatok (például a szekszárdi) önállósulási törekvéséről, majd fölkérte, hogy ősszel legyen a főiskola névadóünnepének szónoka. Sietős léptekkel vette útját innen Glatz Ferenc a Táncsics gimnáziumba, ahol Rövid séta következett a városban ezután. A miniszter meglátogatta Nagy Imre szülőházát, majd ellátogatott a színházba. A Metesz kaposvári székházában délután előadást tartott Nemzeti történelmünk, nemzeti kultúránk címmel. Erre az előadásra a meghívót még mint a Történettudományi Intézet főigazgatója kapta. Tulajdonképpen az elmúlt negy ven év társadalmi, politikai arculatát rajzolta meg, s a közösségközpontú társadalom jövőjének képét vázolta föl. Szólt a kormányzati politika szerinte szükséges változtatásáról is. Itt hangzott el a következő: — Történész vagyok és ezért különösen fáj az, hogy ebben a nemzetben nincs tolerancia. A magyar nép történetének legeredményesebb fejezetei azok, amelyekben megnyilvánult a tolerancia. Ez a nép legfőbb hagyománya. A kilencvenes években csak úgy tudunk talpon maradni, ha toleránsak leszünk. A történész miniszter programjának utolsó állomása a tudósklubban folytatott beszélgetés volt. (Horányi) Valóság és fantázia A bélatelepi alkotóműhely varázsa A valóság ez esetben is felülmúlta a képzeletet. Legalábbis ami a szemünk elé tárul a fonyódi Nyári Galéria ékszerdoboz-szépségű épületében, az első percekben hihetetlennek tetszik. Nívós grafikai tárlatot láthatunk, s miközben a képekben gyönyörködünk, nehezen .tudunk szabadulni a bennünk lappangó gyanútól: lehet, hogy itt átvernek bennünket? Tehetséges tanulók által készített gyermekrajzokat vártunk és legnagyobb megdöbbenésünkre művekkel találkoztunk. Annak ellenére, hogy az alkotók valóban gyerekek. A legidősebb 7. osztályos, a legfiatalabb ötödikes. Csodagyerekek? Nem. Csak árvák, mondhatjuk József Attilával, noha ez is csak részben igaz. A bélatelepi alkotóműhely tagjai a fonyód-bélatelepi II. Rákóczi Ferenc Gyermekotthon növendékei, akik évek óta szülők nélkül, illetve szüleiktől távol élnek a Balaton- parton egy hatalmas park közepén. Megélhetésükről, ruházkodásukról, taníttatáTV-NÉZÓ Nap nap után „Üzenetet” hordoz mindegyik nap. Van nemzetközi tejnap, takarékossági világnap, és sorolhatnánk még, de úgy érzem, fölösleges. Plakátokról „köszönnek ránk” ezek, s mintha szür- kíteni akarnák a jeles, a piros betűs napokat. Az idei gyereknap — bizonyította ezt a rádió és a televízió is — a piros betűsök közé való. Változó világunkban éppúgy keresi helyét a gyermek, a fiatal, mint a felnőtt. Kiderül ilyenkor az is, hogy sorsunk összeköt bennünket: gyerekeket és szülőket, tanulót és tanárt. Az idei gyereknap hangulata más volt. Kevesebb volt a légkör, a csinnadratta: mindenki egy kicsit komolyabban vette a május végi vasárnap üzenetét. A televízió kétnapos ünnepi műsort szánt a gyerekeknek, szombaton délelőtt a Vas megyei Ász-jelöltek és vendégeik mutatkoztak be a képernyő előtt megszokottan üldögélő pajtásaik előtt. A televíziót nem szabad azért korholni, hogy e két napon több órára „odaszegezte” a gyerekeket a képernyő elé; nem vihetik őket kirándulni, egy-egy jó sétára. Mindezt csak a kamerák segítségével tehetik meg. S tették is, nagyon kedvesen, őszintén. Mindenkinek jót akarták, örömet kívántak szerezni. Igazi meglepetéssel szolgált — és némi tanulsággal — a vasi Ász-jelöltek díszvendégeinek bemutatkozása, és helyfoglalása a pontozók székében. Az ügyes gyerekek előtt nekik is elő kellett rukkolniuk valamivel, hogy fedezete legyen pontjaiknak. A népszerű animációs film rendezőjének, Dargai Attilának sajátos videoklipje nemcsak ötletes volt: felgyújtotta a gyerekek képzeletét, életre tudta kelteni a tárgyakat. A vasi Ász-jelöltek közül két gyerek arcát jegyeztem meg: egymásnak ellentmondva beszéltek arról, mit is tudnak ők és mit jelent számukra ez a tudás. A nemzetközi rajzversenyeken rendszerint díjjal jutalmazott kislány tehetségét a tévénézőknek rajzai, festményei bizonyították. Szavai azt is elárulták, hogy hisz a mesében, saját világában, amit*maga teremtett. Szavaiból arra is gondolhatna a néző, hogy elefántcsonttoronyban él a kislány vagy leginkább egy magányos sziget felelne meg neki a legjobban, ahal' any- nyit festhetne, amennyit akar. Nem így van! Csak azt mondta el, hogy amit csinál, annak egyedi értéke van, személyéhez, nevéhez fűződik. A tehetségét másban kamatoztató kisfiú pedig a kor társ riporter (gyerekszínész) kérdésére azt mondta: éppen olyan, mint a többi, nem érzi magát különbnek pajtásainál. Ö ilyen, ezt tudja. Ügy vélem, a tehetséges kislány és £ kisfiú szavai együtt igazítanak el bennünket. Add a kezed, érezd, hogy ict vagyunk mind veled — énekelték többen a mozgás- sérültek nemzetközi kulturális fesztiváljának dalát, gyerekek és szüleik, színészek és szánészgyerekek. Ebben a gálaműsorban is sikerült ügyesen elrejteni a gyerekmap üzenetét azzal, hogy róluk is szólt a műsor és azokról is, akik tolókocsiból nézték végig a Budapest Kongresszusi Központban a gálaműsort. Tehetséges színészek tehetséges gyerekei talán először léptek a világot jelentő deszkákra. De milyen gálaműsort közvetített ezzel egy- időben a Tv 2? Fél órára érdemes volt átkapcsolni a budapesti Walt Ditsney-gálá- ra, hiszen kedvenc bábfiguráink, hőseink szerepeltek ott. Talán a nap más órájára kellett volna kitűzni ennek a csodálatos, látványos műsornak a bemutatását. De hát ennyi bakit igazán megengedhet magának az a televízió, amely megértette a gyereknap üzenetét és azt szertesugározta. Hogy legyen a szívünkben nap nap után gyereknap. Horányi Barna sukról az állam gondoskodik. Pontosabban: az állam megbízásából 60-70 felnőtt, pedagógusok és úgynevezett technikai dolgozók, Tóth László igazgatóval az élen, aki 25 éve vezeti az intézetet. Együtt él a gyerekekkel, akár csak Szövényi Balázs művésztanár, aki az alkotóműhelyt vezeti. Szerinte sem csodagyerekek a tanítványai, csak tehetségesek, s mint mondta, ő sem művel varázslatot, csak megtanítja nekik a szakmai fogásokat és abban segít, hogy felfedezzék önmagukban a csodát, az egyszerit, a megismerhetetlent, amely kifejezhető. Nincs úgynevezett szakköri óra, de nem ritka, hogy 8—9 órát dolgoznak, játszanak együtt a raktárhelyiségből kialakított műteremben, ameiy tele van különös formájú gyökérdarabokkal, titokzatos ábrákkal, a monotípia kellékeivel, festékszaggal — és boldogsággal. „E kiállítással arra szeretnénk felhívni a figyelmet — olvassuk a géppel sokszorosított katalógusban —, hogy a nehezedő gazdasági viszonyok között — hozzáértéssel és akarással1 — hátrányos.helyzetű növendékeket szűkös helyen és szűkös lehetőségek között is lehet úgy motiválni, hogy munkájuk eredményes legyen.” Ehhez annyit: a kiállítások évek óta első díjakat nyernek különböző gyermekversenyeken, fővárosi szintű és rangú tárlatokon — például legutóbb a Budapest Galériában. „Mi hiszünk a vizuális nevelés embert formáló hatásában” — így a Valóság és fantázia című kiállítás katalógusa, s őszintén szólva: a látvány bennünket is lelkesít. Dómján Annamária hetedik osztályos tanuló (hét éve az intézet növendéke), hat első díj tulajdonosa. A többiek — Rostás György, Kovács Judit, Kerti Károly és Karácsony Balázs — hat, illetve öt éve élnek Fonyód-Bélatelepen, s négy éve az alkotóműhely otthonmeleg közelében. Sz. A.
