Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
1989. május 30., kedd Somogyi Néplap 3 Lendületesen fejlődő külkereskedelem (Folytatás az 1. oldalról.) ülés ezért egy kicsit eltért a megszokottól. Annyiban viszont hasonlatos volt a korábbiakhoz, hogy mint minden ilyen alkalomkor, most is egy, napjainkban különösen fontos szakmai kérdést vitattak meg. A magas színvonalú rendszerszervezői szakmai munka mellett az utóbbi években elemi erővel jelentkezett a gazdaságok igénye: működjön közre a kereskedelemben is a Ka- posfarm. Ahogy tegnap dr. Harsányi Lehel igazgató mondta: a jövedelmezőség növelése érdekében a vállalat tevékenységének napjainkban az az újszerű vonása, hogy igyekeznek kifejleszteni a hatékony külkereskedelmet, elsősorban a tenyészállat-forgalmazást. A Kaposfarm már a nyolcvanas évek elején javasolta, hogy a hízómarha- és a marhahúsexport mellett Magyarország jelenjen meg a világpiacon tenyészállatexporttal is. A monopolisz- tikus külkereskedelmi körülmények miatt a vállalat ez irányú törekvései korábban csak igen szerény eredményeket hoztak. Olasz, jugoszláv, csehszlovák partnerekkel, francia, NSZK-beli és amerikai kapcsolatok révén mintegy fél—egymillió dollár értékű forgalmat bonyolítottak le évente. Lényegében erre az évre teremtődtek meg a feltételei a saját jogon végzett külkereskedelmi tevékenységnek. Az igazgató tájékoztatójából kitűnt: mind Nyugat-Euró- pában, mind Dél-Európában több országban igen élénk az érdeklődés a magyar te- nyészüszők iránt, igen ígéretesek a piaci lehetőségek. Ezért a vállalat vezetői mindent megtesznek, hogy a termelőüzemek javára kifejlesszék a külkereskedelmi tevékenységet. Ö is hangoztatta s a vita során az igazgatóság több tagja is kifejtette, hogy a piac igényeinek megfelelő, jó áron értékesíthető tenyészállat csak lehetőség, élni e lehetőséggel csak úgy lehet, ha a tenyésztői, állategészségügyi munkát még magasabb színvonalra emelik. Mint például Vass János mondta: ezért döntően fontos, hogy a vállalat tevékenységében változatlanul első helyen álljon a szakmai munka, a tudomány bevitele a gyakorlatba. ö javasolta, hogy fordítson nagyobb figyelmet a vállalat a bemutatókra, a szakmai tapasztalatcserék szervezésére, mert az állat- tenyésztési brigádvezetőknek, telepvezetőknek az adhat a legtöbbet, ha közvetlenül és a gyakorlatban ismerkedhetnek meg a jó eljárásokkal, a célravezető módszerekkel. Az igazgatóság egyetértéssel üdvözölte a Kaposfarm új törekvéseit, megújulási szándékát. Ezt a magas fokú szakmai elkötelezettséget méltatta hozzászólásában dr. Csányi László miniszteri tanácsos is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elismerő oklevelét Brandtmüllen István, a megyei tanács elnökhelyettese adta át dr. Harsányi Lehelnek, gratulálva a megyei tanács végrehajtó bizottságának nevében is. Herner Endre, a tsz-szö- vetség titkára a TOT Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetését Szakály Károly igazgatóhelyettesnek adta át. Dr. Harsányi Lehel a vállalat hat kiemelkedő munkát végző dolgozójának nyújtotta át a Kiváló Dolgozó elismerést. (Vörös) BeszélIOnk az eredményekről Is Az elmúlt negyven évben ahhoz szoktattak bennünket a politikusok, hogy a mellüket verték, mindenről mint eredményről számoltak be. Elvárták, hogy a nép még azért is hálás legyen nekik, ami nem az ő érdemük volt, vagy éppen nem is volt eredmény. Újabban az ellenkező véglet a jellemző: csak a hibákról beszélnek. Mi volt a legnagyobb hiánycikk? Az még érthető volna, ha az elmúlt negyven évet csak a hibák oldaláról emlegetnék, ez bizonyos mértékig jogos ellenhatása a másoldalú túlzásnak. A történelem feladata lesz, hogy tárgyilagos képet alkosson a múltról, értékeljen olyan társadalmi változásokat is, .amelyek jelentőségét a közvélemény csak akkor tudja felmérni, ha megszűnnek. Jó volna, ha általános lenne az a nézet, hogy minden rendszernek, még a rossznak is vannak előnyös oldalai. Ennek általános belátásához azonban időre van szükség. Most arról akarok. szólni, ami mai probléma: a jelen politikának sem illik az eredményeiről szólni. Nem az a hiba, hogy az utóbbi évben vétett hibák hangos és türelmetlen kritikát kapnak, hanem az, hogy nem vesz- szük tudomásul azt, ami jó.. Néhány példát említek. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt negyven esztendő legnagyobb hiánycikke a szabadság volt. Nekem a mai magyar társadalom annyival többet ér, mint a korábbi, hogy ahhoz képest kisebb rossznak tartom a 16 milliárd dolláros adósságot. Már csak azért is, mert ez teszi lehetetlenné a régi módon való gazdálkodást és politikát. Aki azt hiszi, szorongató gazdasági helyzet nélkül nem került volna sor a politikai őrségváltásra, a demokratizálódásra, nem Ismeri a korábbi rendszer természetét. Én még nem vettem hasznát a világútlevélnek, de értékelem. Valaha odaadtam volna érte a jövedelmem tíz százalékát. A kisemberek kiutazó százezrei számomra nagy eredményt jelentenek. A nyugati utak tudatés igényformáló hatása hosszabb távon dollármi.1- liárdokat hozhat. A bezár- tan takarékosságra kény- szerített nép országa szükségszerűen eladósodik, a nyitott határok pedig feltételei a sikernek. Mindennek gazdasági kihatásait nehéz számszerűsíteni, de hasznát az összes nemzetközi tapasztalat igazolja. önbecsülés itthon, tekintély külföldön Az ország lakosságának fele a csökkenő bérekre és nyugdíjakra több munkával reagált. Amelyik nép ezt teszi, annak nem kell félnie a jövőtől. Ezzel nem azt mondom, hogy egészségesnek tartom, hogy ma Európában nálunk a leghosszabb a munkaidő. Sőt! Ezen változtatni kötelességünk. Azt viszont állítom, hogy csak olyan néppel lehet politikai és gazdasági haladást megvalósítani, amelyik a nagyobb jövedelmet a kényelmesebb élet elé helyezi, Legyünk büszkék arra, hogy a falusi életformában élő lakosság szinte világ- színvonalon oldja meg lakáshelyzetét a spontán szerveződő együttműködéssel. Hogy az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan bevezetett jövedelmi adózás és a stagnáló nagyvállalati szektor ellenére még a múlt évben is dinamikusan nőtt a kisvállalkozási szektorban a termelés. Nőtt a nemzetközi tekintélyünk. Jó százötven éve nem volt a magyarságnak olyan jó a nemzetközi sajtója, mint jelenleg. Politikai életünk megújulásának az eredménye ez, de bokros érdemei vannak ebben annak is, hogy két minisztériumunk, a külügy és az igazságügy kiváló munkát végzett, Messze vissza kellene mennünk a történelembe ahhoz a korhoz, amikor a magyar külpolitikát dicsérni lehetett. Az e téren elérteket tehát sikerként könyvelheti el a kormányzat és a közelebbről érintettek. Amennyire elmarasztalható volt az igazságügy 40 éves munkája, annyira elismerésre méltó, amit a törvényelőkészítésben a közelmúltban végzett. Az adóreform bevezetésével kapcsolatban is csak a hibák kapnak hangot, szinte minden vezető óvakodik attól, hogy védelmébe vegye. Pedig ez az adórendszer nyílt szakítást jelent a sztálinista pénzügyi mechanizmussal, egyértelműen azt vezeti be, ami minden nyugati országban évtizedek óta bevált. Ezt a nagy minőségi átállást akkor tettük meg, amikor ettől teljesen függetlenül jelentős mértékben kellett csökkenteni az életszínvonalat, mindenekelőtt az ellenőrzött jövedelmeket. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben alkotott téves megítélésért nem a közvélemény a hibás, hanem az a vezetés, amelyik nem vállalta személyesen a megmagyarázás népszerűtlen feladatát. A pesszimizmus fékező Hatása A magyar hírközlésben óriási minőségi változás következett be. Még egy esztendővel ezelőtt sem lehetett várni, hogy az évtizedekig különböző szempontok képviseletére kényszerített újságírók szinte napok alatt kiváló szakemberek lesznek. A sajtóban beállott változást mutatja az a tény, hogy az átlagosnál lényegesen jobban emelkedő árak ellenére nőtt a lapvásárlás. Ha valaminek a fogyasztása még csökkenő jövedelmek mellett is nő, akkor a közgazdaságtudomány szerint csökkent az ára. Ha ma a 4 forintos újságban tízszer annyi olvasnivalót talál a vevő, mint korábban a 2 forintosban akkor ma az egységnyi olvasnivaló ötödébe kerül. Én ma tízszer annyi magyar újságot olvasok, mint a megelőző évek átlagában. Optimista vagyok, mivel tudom, nem vagyok e téren sem egyedül. Mindezt azért írtam la, mert szilárd meggyőződésem, hogy a kibontakozáshoz vezető úton a túlzót* pesszimizmus éppen olyan fék, mint a túlzott optimizmus. A jövőnk záloga, hogy elhiggyük: soha nem volt nagyobb a mi életünkben a kibontakozás esélye, mint jelenleg. Kopátsy Sándor Hantosi István: — Száműzni Bencze László: — Ha le- akartuk a formaságokat állunk, nem lesz előrelépés Egy nagyatádi pártszervezet kezdeményezéséről Taggyűlés otthon Nagyatádon a város egyik legjobb autószerelője Hantosi István kisiparos hat taggal megalakította a lakótelepi 1-es pártszervezetet. Ez elsősorban abban különbözött a többi alapszervezettől, hogy szakított a korábbi formalitásokkal. A taggyűléseket például a párttitkár lakásán tartották, de csak akkor, ha ennek szükségét érezték. Kötelező napirendi pont nem volt; leginkább olyan aktuális kérdéseket tárgyaltak meg, amelyek foglalkoztatták őket és környezetüket. Arról, ami elhangzott, emlékeztetőt készítettek; főként véleményüket, javaslataikat összegezték. Ezt a felsőbb pártszervhez továbbították. A városi pártbizottság alapjában véve támogatta a kezdeményezést, hiszen a lakótelepi pártmunka erősödését látták a tevékenységben. — A párttagok nálunk sem nagyon igyekeznek a munkahelyekről a lakóterületekre. Éppen ezért örültünk amikor meghallottuk, mit tervez néhány kommunista. A pártbizottság egyik munkatársa, Csiszár József különös gonddal karolta föl a kezdeményezést; ahol csak tudta, segítette őket. Am amikor úgy látszott, hogy minden „sínen van”, mint derült égből a villám- csapás érte az alapszervezetet és a pártbizottságot Hantosi István bejelentése: lemond a párttitkári funkcióról, sőt kilép a pártból is. A volt párttitkár, amikor erről vele beszélgettünk, saját kudarcának könyvelte el a lépést. Azért tette — mondta —, mert az eredeti célt, hogy tudniillik lehetőleg egyforma érdeklődésű emberek alkossák a párt- szervezetet, továbbá, hogy ott a kommunisták véleményüket egyszerűen és gátlás nélkül elmondják s végül hogy a város pártalapszervezetei közelebb kerüljenek egymáshoz, nem sikerült megvalósítani úgy, ahogy elképzelte. A végső lökést elhatározásához az adta meg, hogy az alapszervezet tagjainak véleménye nem mindenben volt azonos az övével és főként nem tartották meg előre kialakított álláspontjukat. Azt mondják, az igazi ok a szakításra az volt, hogy a lelkes, ideológiailag képzett, olvasott fiatalember elfáradt a maga diktálta tempó miatt; éjt nappallá téve dolgozott az alapszervezet útjának egyengetésén, és ezt már a család is megérezte. Ezekután azt hihetné az ember, hogy a nagyatádi 1Németh Csaba párttitkár: — Tudtam, hogy meg keli újulni... Orsovai Sándorné: — Észre sem vettük, hogy szinte éjszakába nyúlt a taggyűlés! es lakótelepi pártalapszerve- zet széthullott. Ám ennek az ellenkezője történt. Minden jel arra utal, hogy megerősödött. Erről győzött meg az új párttitkár, Németh Csaba és az alapszervezet két tagja, Bencze László fogtechnikus és Orsovai Sándorné adminisztrátor. Az eredeti célkitűzésekből alapjában véve mindent megtartottak, a reformkörökhöz való viszonyuk, amely korábban meglehetősen gyakran volt vita tárgya, rendeződött; közelebb kerültek a reformistákhoz, hiszen — mint mondták — alapvetően közösek a célok. Hogy végül is, hatékonyabban tudnak-e majd politizálni, azt az idő dönti el. Produktumuktól függ, hogy a nagyatádi kommunisták, akik egyelőre érdeklődéssel figyelik tevékenységüket, kövétik-e példájukat. Sz. N. Eső után lett „köpönyeg” Ötvenegy család panasza — Nyílt levélváltás ötvenegy „esővízkárosult” kaposvári család nyílt levelet írt Papp Jánosnak, a Kaposvári Városi Tanács elnökének. „Mint a Somogyi Néplap 1989. május 18-i számában hírül adta, május 16-án éjjel felhőszakadás következtében. árvíz borította el a Dankó Pista és a Vörös Hadsereg utca lakásait, kertjeit. Május 17-én a délelőtti órákban a tanács dolgozói kérésünkre a helyszínen megjelentek és szemtanúi lehettek ennek a természeti katasztrófának” — írják. Fotóriporter kollégámmal magam is jártam a helyszínen. Az ott készült képekkel együtt tanúsíthatom, hogy a nyílt levél egyetlen szava sem túlzás. „Több évtizedes várakozásunk a tűrőképesség határán túl va.n” — vetik papírra a károsultak. Mint beszámoltunk róla, nem ez volt az első eset, hogy a Nádasdi- patak kilépett medréből. Évek során annyira feltöltődött, hogy szintje helyenként 80 centiméterrel magasabb a kertekénél. özv. Boldizsár Péterné, Vörös Hadsereg útja 153. sz. alatti lakos február 11-én megjelent számunk „Tisztelt Szerkesztőség!” rovatában már jelezte ezeket a gondokat, de levelére választ nem kapott, holott azt törvény írja elő. „Nem vagyunk mintalakótelep, szegény emberek élnek ebben a városrészben, sokan a létminimumon vagy alatta. Az utóbbi húsz évben nem tapasztaltunk a város vezetése részéről semmilyen hozzáállást gondjaink anyagi megoldásához. (A városrész szennyvízelvezetése, a Dankó Pista utca szilárd burkolata stb.) Tisztelt Elnök Ür! Szíves tudomására szeretnénk hozni, hogy az utolsó mélyépítési és karbantartási munkák 1967-ben készültek el” — írták többek között a Vörös Hadsereg útja és a Dankó Pista utca lakói. Levelükkel és kérdéseinkkel Farkas Istvánt, a városi tanács általános elnökhelyettesét kerestük, ö két nap gondolkodási időt kért. Ezért a következő kérdéseket hagytuk nála: Miért nem végezték el korábban a Ná- dasdi-patak tisztítását? Miért nem válaszoltak özv. Boldizsár Péterné levelére? Mire számíthatnak az említett utcák lakói? Papp János tanácselnöktől válasz érkezett szerkesztőségünkbe. „Az elhanyagoltságot észleltük, ezért a gondokkal a tanács többször foglalkozott, majd fokozatos felszámolásukra 1987-ben programot készített és fogadott el. A feladat — akkori áron számított — megvalósítási költsége 35 millió forint, amelyet csak több évre elosztva lehetett vállalni... A Nádasdi-patak is szerepelt a programban, de eddig nem került rá sor ... Mit ígérhetek? A torkolattól a Vörös Hadsereg útig a meder iszapolását, karbantartását a Kapós-völgyi Vízgazdálkodási Társulás rövid időn belül elvégzi.” A válasz nem utal arra, hogy most honnan került rá pénz, noha fél oldalon olvashatjuk, hogy az erősen megkurtított tanácsi pénzek mi minden másra kellenek és miért nem maradt a Ná- dasdi-patakra. Jó hír mindenesetre az utcákban lakóknak, hogy a legszükségesebb munkát elvégzik. Van tehát „köpönyeg” — az eső után. A tanácselnök a több millió forintba kerülő teljes belterületi rendezést most sem ígérhette ... Azt azonban igen, hogy jövőre az éves terv készítésekor javasolják a tanácseülésnek e célra a fedezet biztosítását. „A múlt heti árvízkor keletkezett zöldkárt — szakértő felmérte, összértéke mintegy 14 ezer forint i..’ Ezt a tanács az érintetteknek megtéríti. Nem esik szó a levélben a többi kárról. A szakértővel nem vitatkozunk. Mindenesetre az áradás miatt megtelt szennyvíz- gyűjtők kiszippantását és elszállíttatását a tanács még magára vállalja. Úgy érezzük, a- Vörös Hadsereg útja és a Dankó Pista utca lakóit a gyors intézkedésen túl az alapos területrendezés nyugtatná meg. özv. Boldizsár Péterné viszont még nem kapott feleletet a 'sajtóban megjelent panaszára ... Balázs Andor
