Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-26 / 122. szám
1989. május 26., péntek Somogyi Néplap 3 járják a szomszédokat, kinek tisztább a vize. Vödrös népvándorlás, a huszadik század végén ... A marcali tanácson az elnök távollétében a titkár fogad. Szeretném neki elmondani horvátkúti tapasz- lataimat, ám ő a pénzügyi osztályvezetőhöz kalauzol: ő tud mindent az üggyel kapcsolatban — mondja. Valóban. Horváth László tényleg ismeri a horvátkúti gondokat, azt is, hogy a domboldalakon lezúduló csapadék hogyan mossa le a trágyalét, ami azután a napsütésben rettenetes bűzt áraszt. Tudja, hogy az iszap ilyenkor nem áll meg az árokban, meghódítja az utcát is. Egyet nem tud pontosan : mikor és mennyi pénzért juthatnak a horvátkú- tiak vezetékes vízhez. Mutatja a tanács május 23-i ülésére készített tájékoztatót. Ebben is szerepel, hogy a „városrészben” 164 érdekeltségi egységből 112- en belépnének a vízműtársulatba. A tanács hetedik ötéves tervében, 1989-ben kettőmillió forint hozzájárulást kívánt biztosítani a horvátkúti vízműtársuláshoz. A gerincvezeték kiépítésére tervezett összegnek ma már másfélszeresére, jövőre talán a duplájára lenne szükség. Az osztályvezető szerint megoldás csak a következő ötéves tervben várható. Olvasom az előterjesztésben, hogy „a teljes költség” 1983-es áron 12 millió 600 ezer forintot tesz ki.” A már nem létező tanácsi támogatáson kívül tehát 9 millió 600 ezer forintot kellene az érdekeltekkel befizettetni, amely telkenként 85 ezer forint, tíz évi részletfizetési kedvezménnyel. Az ugyancsak Marcalihoz tartozó Bo- ronkán, két évvel ezelőtt ez még csak 30 ezer forint volt. Miközben a megkurtított költségvetés által okozott tetemes problémák sorjáznak, arra gondolok, hogy hét kilométer milyen nagy távolság, amikor a különbségek felszámolásáról van szó. Süli Ferenc Sajtótájékoztató A világkiállításról zett épületek közül az idén üresen árválkodott egy-kettő. A piszkos, pókhálós ablakokon kíváncsiskodók kukucskáltak be, de a hátrahagyott szeméten kívül más egyebet nem láttak bent. Párthelyiségből üzlethelyiség így döntöttek az atádiak — Somogybán elsőként Bezárta kapuit a vásár Több mint negyedmillió látogató Tegnap délután bezárta kapuit a 89. tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, így ma az utolsó vásárfiát tárjuk az olvasó elé. Legalább azt várhatnák tőlünk, hogy megannyi hatalmas üzletkötésről számoljunk be, de az első értékelések szerint kevés egetrengető megállapodás született a kiállítás alatt, mi több, nagyobb meglepetések nélkül zajlott a vásár. A külföldi kiállítók — az összes bemutatkozó cégnek több, mint a fele — viszont elégedetten pakolják össze holmijukat, hiszen kapósak voltak a portékáik. Érdekes színfolt volt az idén, hogy rengeteg honi kisvállalkozó vonult fel, ellenben a hazai nagyvállalatok közül több is távol maradt a tavaszi seregszemlétől, amelyre így is mintegy negyed- millió látogató volt kíváncsi. A vásárvárosban jó néhány, évekre megváltott kiállítási terület van. Gondosan lealapozott, téglából, erős fából épített házak, amelyekben évről évre ugyanaz a cég mutatkozik be. Egyesek mégcsak a kiállítási anyagon sem változtatnak, az embereknek az az érzése, hogy megállt velük az élet. „így is van” — legyintett megjegyzésemre egy szkeptikus, jólöltözött úr. Azt hiszem mindketten a honi gúzsbakötött, állóvízben evickélő gazdaságra gondoltunk. Az időtállóra tervezeti anyagot az osztrák partner küld, de például a gerendákat összefogó lyukacsos lemezt: rövidesen a kaposvári üzemben is gyártják majd. Sajnos az ölesebb, erősebb fákért a szomszédba kell utazni. — Nézzék, az a vastag, pirosra pácolt keretfa is Ausztriából való — bökte oda nekünk a fiatalember. Ezen azután elcsodálkoztunk. Hogy a lyukas lemezből nincs nálunk, még csak megértem: nem vagyunk megfelelően fölkészülve a lyukak gyártására, de hogy vastag fáért is az országhatárokon túlra kelljen menni? Nos, ez már abszurdum. Nem messze a Pannon Wolf félbevágott házától, épült a Kemikál vadonatúj bemutatóterme. Mintegy cáfolatául annak, amit korábban elmondtam. A cég munkatársai szerint három kiállítás alatt megtérül a befektetett pénz. A Kemikál is reménykedik, de többek között értékesítési nehézségekkel is küzd. Talán nem is volt olyan vállalat a kiállításon, amelyiknél ne hallottuk volna a különböző, mégis egybecsengő panaszokat. Az egyik cégnél úgy búcsúztak: „Jövőre találkozunk?” BNV 1990 tavaszán is lesz.. . Faragó László Mondhatja bárki, hogy Horvátkút nem is igazi város, csak Marcali társközsége. Mert milyen város az, melyet még tábla sem jelez, amelynek nincs iskolája, nincs mozija, ahol már csak egyetlen értelmiségi él, s beteg is csak hetente egyszer lehet az ember... BNV ’89 — VÁSÁRFIA Lassan húsz éve, hogy ezt a gyönyörű természeti környezetben lévő falut is maga alá temette egy országos településfejlesztési koncepció. Nem tudva (talán?) arrói, hogy ahol emberek élnek az nem jellemezhető egyszer s mindenkorra alsó-, közép- és felsőfokkal, s ezek részleges minősítéseivel. Az itt élőknek minden felsőfokot jelent; múltat, jelent, jövőt, az élethez való lehetőséget. Horvátkúton is megszűnt a tanács, a termelőszövetkezetét összevonták Marcalival, ma már csak egy vegyesbolt, egy italbolt, a posta és az általános iskolából kialakított óvoda jelenti a helyi intézményeket. Ez utóbbi is csak két éve működik, korábban a „városközpontba” kellett vinni a gyerekeket, ha a szülők dolgozni akartak. S mégis! Itt, ha egy ház eladó, azonnal van vevő is. Babina Elemérné, a postahivatal dolgozója mondja, hogy Érdről, Pestről érdeklődnek rendszeresen ingatlanok után. Babináné közéleti funkciót is betölt, Horvátkút két tanácstagja közül az egyik: Itbgy aszálynál kiszáradnak a kutak, eső után pedig feltöltődnek mindenféle szeny- nyes lével. A faluban, ahol 164 ház van, körülbelül 600 ember lakik. Mindenkinek ásott kútja van, a tehetősebbek szivattyúval vezették be a házba a vizet, alakítottak ki fürdőszobát. Már amikor fürödhetnek ! Babináné áthív a szomszédba, Deák Jánosékhoz. Az éppen hazatérő háziasz- szony nem a kádba csörgő vizet, hanem az arcomat figyeli. A kávébarnára átváltozott lé -láttán, legszívesebben megkérdezném: Mivel mossák le magukat fürdés után ? Meglep, hogy még senkinek nem jutott eszébe megvizsgáltatni a vizet, vajon nem tartalmaz-e káros anyagokat. Ahogy a posta felé sétálunk, Babináné elmondja, hogy a boltban csecsemővizet lehet kapni. Ez az egyetlen jó hír a vízügyben! A lakosság nagy része Marcaliba jár dolgozni, onnan hozzák haza műanyag kannákban az ivóvizet. A többiek pedig egy-egy nagyobb eső után elindulnak: — A legsúlyosabb gondunk az ivóvíz. Képzelje el, Vödrös népvándorlás VÁROSRÉSZ, AHOL SZENNYVÍZ FOLYIK A CSAPBÓL Drága a ßNV, nem mindegyik cég engedheti meg magának, hogy minden évben részt vegyen a kiállításon. Néhány vállalatvezető szerint létkérdés az évenkénti bemutatkozás, mert ha csak egyszer is hiányoznának a vásárról, sebtiben elhíresztelnék róluk: tönkrementek, felszámolták a céget. Mint ahogy szóbeszéd járja azokról a vállalatokról, amelyek nem tudták vagy nem akarták kifizetni a helypénzt. A nemrégiben alakult Pannon Wolf kft. viszont először van ott a BNV-n — a gyorsan megépíthető lakóházával. A cég képviselője szerint tizennyolcezer forintnál még mindig nem kerül többe az általuk előállított és forgalmazott épület négyzetmétere, igaz, a belső burkolás a majdani tulajdonos feladata lesz. A vegyes vállalat új üzemcsarnoka nemsokára elkészül és utána a Kaposvár környéki gyárból minden megrendelőt ki tudnak szolgálni, de mint megtudtuk, akár a második félévi szállítást is vállalják. A kft. képviselőjétől azt is megkérdeztük, kell-e valamilyen építőanyagot külföldről behozniuk? A válasz egyértelmű: néhány szerkeŰj, de ideiglenes helyiségbe költözött az Állami Biztosító nagyatádi fiókja, mert régi irodájukat bővítik. Ez lehetne reklám is, csakhogy a hír mögött más is meghúzódik: nem akárhova költözött a biztosító: a körzeti pártalapszervezetek egyik helyiségét kapták meg hosz- szabb használatra. Dr. Kovács János, azi Állami Biztosító nagyatádi fiókjának vezetője említette, hogy erre a megoldásra nem is mertek számítani. — Egy épületben voltunk az OTP-vel, amely idővel újabb központot létesített. Megegyeztünk, hogy 80 négyzetméter alapterületet átveszünk tőlük, mert ők egy kisebb totózót akarnak csinálni a régi helyükön, de akkora helyre nincs szükségük, mint amekkorát eddig használtak. Az átépítés idejére megoldást kellett találnunk. Többféle ötletünk is volt, de egyik sem vált be. így jutott eszünkbe, hogy ki kellene bérelni az MSZMP két nagyatádi párthelyisége közül az egyiket. Erről eleinte csak magunk között beszélgettünk. Egy véletlen elszólásból az ötlet megvalósult. így vagyunk ma ebben az egykori „pártirodában”. Szabó István, a nagyatádi pártbizottság első titkára tényekkel érvel: — Szándékunk, hogy komolyan vegyük: a társadalom számlájára nekünk is takarékoskodni kell. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy pártunk egyre kisebb költségvetésből gazdálkodik, gazdálkodhat. Növelni kell bevételeinket. Segíteni akarjuk a város gondjainak megoldását is. Ügy gondoltuk, hogy az Állami Biztosító elhelyezése városi ügy, ezért mondtunk igent a kérésükre. Nem tagadjuk, 960 forintot kértünk négyzetméterenként az éves bérleti díj címén. — Ha jól tudom, akkor Somogybán ez az első „pártobjektum”, amit közhasznú célra ajánlottak föl- Az viszont tény, hogy az Állami Biztosítóval kötött megállapodás csak meghatározott időre, fél-háromnegyed évre szól. Nevezhető ez reklámfogásnak? — Szó sincs róla. Ha a biztosító kiköltözik, akkor másnak adjuk bérbe a helyiségeket. Tárgyaltunk a városi tanáccsal, felmérjük, hogy mi az, aminek nincs helye, de kellene Nagyatádnak. Javasoltuk, hogy csináljunk egy képcsarnokjellegű üzletet, állandó bemutató teremmel, ahol vásárolni is lehet képzőművészeti munkákat. Ilyen eddig nem volt Nagyatádon, de az idegenforgalom várható növekedése ezt mindenképpen indokolja. Közös nevezőre jutottunk a tanáccsal, tárgyaltunk a művelődési központ igazgatójával is, intézményünk üzemeltetné a jövendőbeli boltot. — A pártbizottságnak van még egy — úgymond — jó helyen levő párthelyisége. Nem gondoltak arra, hogy azt is bérbe adják? — Mi azt mondtuk, hogy a munkahelyi alapszervezetek helyett a körzeti alapszervezetek munkáját kell erősíteni, tehát szükségünk van arra a másik helyiségre. „Nagyüzem” van ott is és a pártbizottság épületében is. Kevesen tudják, hogy a nagynak mondott épületben „albérlőink” is vannak. Megüresedett helyiségeinket kiadtuk a KlSZ-bizottságnak és az úttörőelnökségnek. Korábbi irodáikat ugyancsak a városi érdekeknek megfelelően használták föl. A földhivatal vette át, amely viszont az adóhivatalnak biztosított helyiségeket. (Nagy) A Városépítő Tudományos és Tervező Intézet szakemberei készítettek egy tanulmányt, melynek lényege, hogy fejleszteni kell vidéken is, ki kell használni az ottani lehetőségeket. Tovább kell erősíteni a Balaton és a Ve- lencei'tó idegenforgalmi lehetőségeit, s a fejlesztést ki kell terjeszteni a kihasználatlan falusi turizmusra is — mondták el a tegnapi sajtótájékoztatón az intézet képviselői. A VÁTI nyolc szakembere öt hét alatt alapos munkára törekedett. Bár még nem dőlt el a világkiállítás helyszíne, már most jónak tartanák, ha olyan szemlélet alakulna ki, amely a rendezvénytől elvárható haszon reményével, illetve a várható hatalmas kiadásokkal szembeni követelményekkel egyaránt számol... Véleményüket — melyek meglehetősen „sarkítottak” — összefoglalták kiadványukban, s az összes illetékesnek megküldték. Ebben a kiállítás pozitív hatásait elemezték, s összevetették a feltételekkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének erősödése mellett a legfontosabb haszon az ország infrastruktúrájának megerősödése volna. Előrelendíthetné később más területek fejlődését is. Olyan ágazat lehetne dinamikusabb, amely egyike a „húzóknak” : az idegenforgalom. Elősegíthetné, hogy áramoljon be (végre) az országba a tőke, s siker esetén erősödhetne az önbizalom is ... Mindennek alapvető feltétele, hogy részt is vehessen benne az egész országi Ezért is fontos, hogy a beruházások ne a jelenlegi területi egyenlőtlenségeket növeljék, inkább enyhítsék. A lehető legjobban aknázzák ki a különböző területek adottságait, úgy, hogy előnyös hatásuk érvényesüljön a világkiállítás után is. Történelmi mulasztások pótlását jelentené az elmaradott térségekben a meglevő idegenforgalmi adottságok fejlesztése — ■ termálvizek, természeti és építészeti értékek területén. Minderről nem mondhatnak le a szervezők, mert várhatóan 31 millió látogatót vonz az esemény, akik közül 18 millió szálláshelyet is szeretne Magyarországon. Ezt biztosítani csak a vidékkel közösen lehetséges! — varga —
