Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-26 / 122. szám

1989. május 26., péntek Somogyi Néplap 3 járják a szomszédokat, ki­nek tisztább a vize. Vödrös népvándorlás, a huszadik század végén ... A marcali tanácson az el­nök távollétében a titkár fo­gad. Szeretném neki el­mondani horvátkúti tapasz- lataimat, ám ő a pénzügyi osztályvezetőhöz kalauzol: ő tud mindent az üggyel kap­csolatban — mondja. Valóban. Horváth László tényleg ismeri a horvátkúti gondokat, azt is, hogy a domboldalakon lezúduló csapadék hogyan mossa le a trágyalét, ami azután a napsütésben rettenetes bűzt áraszt. Tudja, hogy az iszap ilyenkor nem áll meg az árokban, meghódítja az ut­cát is. Egyet nem tud pon­tosan : mikor és mennyi pén­zért juthatnak a horvátkú- tiak vezetékes vízhez. Mutatja a tanács május 23-i ülésére készített tájé­koztatót. Ebben is szerepel, hogy a „városrészben” 164 érdekeltségi egységből 112- en belépnének a vízműtár­sulatba. A tanács hetedik öt­éves tervében, 1989-ben ket­tőmillió forint hozzájárulást kívánt biztosítani a horvát­kúti vízműtársuláshoz. A ge­rincvezeték kiépítésére ter­vezett összegnek ma már másfélszeresére, jövőre ta­lán a duplájára lenne szük­ség. Az osztályvezető sze­rint megoldás csak a kö­vetkező ötéves tervben vár­ható. Olvasom az előterjesztés­ben, hogy „a teljes költség” 1983-es áron 12 millió 600 ezer forintot tesz ki.” A már nem létező tanácsi támoga­táson kívül tehát 9 millió 600 ezer forintot kellene az érdekeltekkel befizettetni, amely telkenként 85 ezer fo­rint, tíz évi részletfizetési kedvezménnyel. Az ugyan­csak Marcalihoz tartozó Bo- ronkán, két évvel ezelőtt ez még csak 30 ezer forint volt. Miközben a megkurtított költségvetés által okozott te­temes problémák sorjáznak, arra gondolok, hogy hét ki­lométer milyen nagy távol­ság, amikor a különbségek felszámolásáról van szó. Süli Ferenc Sajtótájékoztató A világkiállításról zett épületek közül az idén üresen árválkodott egy-ket­tő. A piszkos, pókhálós abla­kokon kíváncsiskodók ku­kucskáltak be, de a hátraha­gyott szeméten kívül más egyebet nem láttak bent. Párthelyiségből üzlethelyiség így döntöttek az atádiak — Somogybán elsőként Bezárta kapuit a vásár Több mint negyedmillió látogató Tegnap délután bezárta kapuit a 89. tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár, így ma az utolsó vásárfiát tár­juk az olvasó elé. Legalább azt várhatnák tőlünk, hogy megannyi hatalmas üzletkö­tésről számoljunk be, de az első értékelések szerint ke­vés egetrengető megállapo­dás született a kiállítás alatt, mi több, nagyobb meglepe­tések nélkül zajlott a vá­sár. A külföldi kiállítók — az összes bemutatkozó cég­nek több, mint a fele — vi­szont elégedetten pakolják össze holmijukat, hiszen ka­pósak voltak a portékáik. Érdekes színfolt volt az idén, hogy rengeteg honi kisvál­lalkozó vonult fel, ellenben a hazai nagyvállalatok közül több is távol maradt a ta­vaszi seregszemlétől, amely­re így is mintegy negyed- millió látogató volt kíváncsi. A vásárvárosban jó né­hány, évekre megváltott kiállítási terület van. Gon­dosan lealapozott, téglából, erős fából épített házak, amelyekben évről évre ugyanaz a cég mutatkozik be. Egyesek mégcsak a kiál­lítási anyagon sem változtat­nak, az embereknek az az érzése, hogy megállt velük az élet. „így is van” — le­gyintett megjegyzésemre egy szkeptikus, jólöltözött úr. Azt hiszem mindketten a honi gúzsbakötött, állóvíz­ben evickélő gazdaságra gon­doltunk. Az időtállóra terve­zeti anyagot az osztrák part­ner küld, de például a ge­rendákat összefogó lyuka­csos lemezt: rövidesen a ka­posvári üzemben is gyárt­ják majd. Sajnos az ölesebb, erősebb fákért a szomszéd­ba kell utazni. — Nézzék, az a vastag, pi­rosra pácolt keretfa is Ausztriából való — bökte oda nekünk a fiatalember. Ezen azután elcsodálkoz­tunk. Hogy a lyukas lemez­ből nincs nálunk, még csak megértem: nem vagyunk megfelelően fölkészülve a lyukak gyártására, de hogy vastag fáért is az országha­tárokon túlra kelljen men­ni? Nos, ez már abszurdum. Nem messze a Pannon Wolf félbevágott házától, épült a Kemikál vadonatúj bemutatóterme. Mintegy cá­folatául annak, amit koráb­ban elmondtam. A cég mun­katársai szerint három kiál­lítás alatt megtérül a befek­tetett pénz. A Kemikál is reménykedik, de többek kö­zött értékesítési nehézségek­kel is küzd. Talán nem is volt olyan vállalat a kiállí­táson, amelyiknél ne hallot­tuk volna a különböző, még­is egybecsengő panaszokat. Az egyik cégnél úgy búcsúz­tak: „Jövőre találkozunk?” BNV 1990 tavaszán is lesz.. . Faragó László Mondhatja bárki, hogy Horvátkút nem is igazi város, csak Marcali társközsége. Mert milyen város az, melyet még tábla sem jelez, amelynek nincs iskolája, nincs mo­zija, ahol már csak egyetlen értelmiségi él, s beteg is csak hetente egyszer lehet az ember... BNV ’89 — VÁSÁRFIA Lassan húsz éve, hogy ezt a gyönyörű természeti kör­nyezetben lévő falut is maga alá temette egy országos te­lepülésfejlesztési koncepció. Nem tudva (talán?) arrói, hogy ahol emberek élnek az nem jellemezhető egyszer s mindenkorra alsó-, közép- és felsőfokkal, s ezek rész­leges minősítéseivel. Az itt élőknek minden felsőfokot jelent; múltat, jelent, jövőt, az élethez való lehetőséget. Horvátkúton is megszűnt a tanács, a termelőszövetkeze­tét összevonták Marcalival, ma már csak egy vegyes­bolt, egy italbolt, a posta és az általános iskolából kiala­kított óvoda jelenti a helyi intézményeket. Ez utóbbi is csak két éve működik, ko­rábban a „városközpontba” kellett vinni a gyerekeket, ha a szülők dolgozni akar­tak. S mégis! Itt, ha egy ház eladó, azonnal van vevő is. Babina Elemérné, a postahi­vatal dolgozója mondja, hogy Érdről, Pestről érdek­lődnek rendszeresen ingat­lanok után. Babináné köz­életi funkciót is betölt, Hor­vátkút két tanácstagja közül az egyik: Itbgy aszálynál kiszáradnak a kutak, eső után pedig fel­töltődnek mindenféle szeny- nyes lével. A faluban, ahol 164 ház van, körülbelül 600 ember lakik. Mindenkinek ásott kútja van, a tehetősebbek szivattyúval vezették be a házba a vizet, alakítottak ki fürdőszobát. Már amikor fü­rödhetnek ! Babináné áthív a szom­szédba, Deák Jánosékhoz. Az éppen hazatérő háziasz- szony nem a kádba csörgő vizet, hanem az arcomat fi­gyeli. A kávébarnára át­változott lé -láttán, legszíve­sebben megkérdezném: Mi­vel mossák le magukat für­dés után ? Meglep, hogy még senkinek nem jutott eszébe megvizsgáltatni a vizet, va­jon nem tartalmaz-e káros anyagokat. Ahogy a posta felé sétá­lunk, Babináné elmondja, hogy a boltban csecsemővi­zet lehet kapni. Ez az egyet­len jó hír a vízügyben! A lakosság nagy része Marcaliba jár dolgozni, on­nan hozzák haza műanyag kannákban az ivóvizet. A többiek pedig egy-egy na­gyobb eső után elindulnak: — A legsúlyosabb gon­dunk az ivóvíz. Képzelje el, Vödrös népvándorlás VÁROSRÉSZ, AHOL SZENNYVÍZ FOLYIK A CSAPBÓL Drága a ßNV, nem mind­egyik cég engedheti meg ma­gának, hogy minden évben részt vegyen a kiállításon. Néhány vállalatvezető sze­rint létkérdés az évenkénti bemutatkozás, mert ha csak egyszer is hiányoznának a vásárról, sebtiben elhíresz­telnék róluk: tönkrementek, felszámolták a céget. Mint ahogy szóbeszéd járja azok­ról a vállalatokról, amelyek nem tudták vagy nem akar­ták kifizetni a helypénzt. A nemrégiben alakult Pannon Wolf kft. viszont először van ott a BNV-n — a gyorsan megépíthető lakó­házával. A cég képviselője szerint tizennyolcezer fo­rintnál még mindig nem ke­rül többe az általuk előállí­tott és forgalmazott épület négyzetmétere, igaz, a belső burkolás a majdani tulajdo­nos feladata lesz. A vegyes vállalat új üzemcsarnoka nemsokára elkészül és utána a Kaposvár környéki gyár­ból minden megrendelőt ki tudnak szolgálni, de mint megtudtuk, akár a második félévi szállítást is vállalják. A kft. képviselőjétől azt is megkérdeztük, kell-e vala­milyen építőanyagot kül­földről behozniuk? A válasz egyértelmű: néhány szerke­Űj, de ideiglenes helyiség­be költözött az Állami Biz­tosító nagyatádi fiókja, mert régi irodájukat bővítik. Ez lehetne reklám is, csakhogy a hír mögött más is meg­húzódik: nem akárhova köl­tözött a biztosító: a körzeti pártalapszervezetek egyik helyiségét kapták meg hosz- szabb használatra. Dr. Kovács János, azi Ál­lami Biztosító nagyatádi fi­ókjának vezetője említette, hogy erre a megoldásra nem is mertek számítani. — Egy épületben voltunk az OTP-vel, amely idővel újabb központot létesített. Megegyeztünk, hogy 80 négy­zetméter alapterületet át­veszünk tőlük, mert ők egy kisebb totózót akarnak csi­nálni a régi helyükön, de ak­kora helyre nincs szüksé­gük, mint amekkorát eddig használtak. Az átépítés ide­jére megoldást kellett ta­lálnunk. Többféle ötletünk is volt, de egyik sem vált be. így jutott eszünkbe, hogy ki kellene bérelni az MSZMP két nagyatádi párthelyisége közül az egyiket. Erről ele­inte csak magunk között be­szélgettünk. Egy véletlen el­szólásból az ötlet megvaló­sult. így vagyunk ma ebben az egykori „pártirodában”. Szabó István, a nagyatádi pártbizottság első titkára té­nyekkel érvel: — Szándékunk, hogy ko­molyan vegyük: a társada­lom számlájára nekünk is takarékoskodni kell. Ugyan­akkor figyelembe kell ven­ni azt is, hogy pártunk egy­re kisebb költségvetésből gazdálkodik, gazdálkodhat. Növelni kell bevételeinket. Segíteni akarjuk a város gondjainak megoldását is. Ügy gondoltuk, hogy az Ál­lami Biztosító elhelyezése városi ügy, ezért mondtunk igent a kérésükre. Nem ta­gadjuk, 960 forintot kértünk négyzetméterenként az éves bérleti díj címén. — Ha jól tudom, akkor Somogybán ez az első „párt­objektum”, amit közhasznú célra ajánlottak föl- Az vi­szont tény, hogy az Állami Biztosítóval kötött megálla­podás csak meghatározott időre, fél-háromnegyed év­re szól. Nevezhető ez rek­lámfogásnak? — Szó sincs róla. Ha a biztosító kiköltözik, akkor másnak adjuk bérbe a helyi­ségeket. Tárgyaltunk a vá­rosi tanáccsal, felmérjük, hogy mi az, aminek nincs helye, de kellene Nagyatád­nak. Javasoltuk, hogy csi­náljunk egy képcsarnok­jellegű üzletet, állandó be­mutató teremmel, ahol vá­sárolni is lehet képzőművé­szeti munkákat. Ilyen eddig nem volt Nagyatádon, de az idegenforgalom várható nö­vekedése ezt mindenképpen indokolja. Közös nevezőre jutottunk a tanáccsal, tár­gyaltunk a művelődési köz­pont igazgatójával is, intéz­ményünk üzemeltetné a jö­vendőbeli boltot. — A pártbizottságnak van még egy — úgymond — jó helyen levő párthelyisége. Nem gondoltak arra, hogy azt is bérbe adják? — Mi azt mondtuk, hogy a munkahelyi alapszervezetek helyett a körzeti alapszerve­zetek munkáját kell erősí­teni, tehát szükségünk van arra a másik helyiségre. „Nagyüzem” van ott is és a pártbizottság épületében is. Kevesen tudják, hogy a nagynak mondott épületben „albérlőink” is vannak. Meg­üresedett helyiségeinket ki­adtuk a KlSZ-bizottságnak és az úttörőelnökségnek. Ko­rábbi irodáikat ugyancsak a városi érdekeknek megfele­lően használták föl. A föld­hivatal vette át, amely vi­szont az adóhivatalnak biz­tosított helyiségeket. (Nagy) A Városépítő Tudományos és Tervező Intézet szakem­berei készítettek egy tanul­mányt, melynek lényege, hogy fejleszteni kell vidéken is, ki kell használni az otta­ni lehetőségeket. Tovább kell erősíteni a Balaton és a Ve- lencei'tó idegenforgalmi le­hetőségeit, s a fejlesztést ki kell terjeszteni a kihaszná­latlan falusi turizmusra is — mondták el a tegnapi sajtótájékoztatón az intézet képviselői. A VÁTI nyolc szakembere öt hét alatt alapos munkára törekedett. Bár még nem dőlt el a világkiállítás hely­színe, már most jónak tar­tanák, ha olyan szemlélet alakulna ki, amely a rendez­vénytől elvárható haszon re­ményével, illetve a várható hatalmas kiadásokkal szem­beni követelményekkel egy­aránt számol... Véleményüket — melyek meglehetősen „sarkítottak” — összefoglalták kiadvá­nyukban, s az összes illeté­kesnek megküldték. Ebben a kiállítás pozitív hatásait ele­mezték, s összevetették a feltételekkel. Hazánk nemzetközi tekin­télyének erősödése mellett a legfontosabb haszon az or­szág infrastruktúrájának megerősödése volna. Előre­lendíthetné később más te­rületek fejlődését is. Olyan ágazat lehetne dinamiku­sabb, amely egyike a „hú­zóknak” : az idegenforgalom. Elősegíthetné, hogy áramol­jon be (végre) az országba a tőke, s siker esetén erősöd­hetne az önbizalom is ... Mindennek alapvető fel­tétele, hogy részt is vehes­sen benne az egész országi Ezért is fontos, hogy a be­ruházások ne a jelenlegi te­rületi egyenlőtlenségeket növeljék, inkább enyhítsék. A lehető legjobban aknázzák ki a különböző területek adottságait, úgy, hogy elő­nyös hatásuk érvényesüljön a világkiállítás után is. Tör­ténelmi mulasztások pótlá­sát jelentené az elmaradott térségekben a meglevő ide­genforgalmi adottságok fej­lesztése — ■ termálvizek, ter­mészeti és építészeti értékek területén. Minderről nem mondhat­nak le a szervezők, mert várhatóan 31 millió látoga­tót vonz az esemény, akik közül 18 millió szálláshelyet is szeretne Magyarorszá­gon. Ezt biztosítani csak a vidékkel közösen lehetséges! — varga —

Next

/
Oldalképek
Tartalom