Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
1989. május 4., csütörtök Somogyi Néplap 5 Rendkívüli feladatok Közgyűlésre készül az Akadémia Az Akadémia és az egész magyar tudomány szempontjából történelmi jelentőségű lesz a Magyar Tudományos Akadémia május 8-án kezdődő közgyűlése — hangsúlyozta Tigyi József akadémikus, az MTA alelnöke tegnap az Akadémia székházában tartott sajtótájékoztatón. Elmondta: első ízben adódik lehetőség arra, hogy a tudós társaság saját kezdeményezésére meghatározza az Akadémia jogállását, feladatait és munka- módszereit. A közgyűlésen tárgyilagosan elemzik majd a magyar tudomány eredményeit, jelenlegi helyzetét, áttekintik versenyképességét, perspektíváit. A várható hazai és nemzetközi irányzatokat, a gazdasági és társadalmi körülményeket is figyelembe véve határozzák meg az Akadémia szerkezetét, működési rendjét a következő évtizedekre. Ez a közgyűlés — immár a 149. — az eddigieknél nyitottabb lesz. Munkájában részt vesz a 230 akadémikussal együtt több mint 600 meghívott, köztük az akadémiai intézetek igazgatói, országos hatáskörű szervek vezetői, az egyetemek rektorai, tudományos társaságok és szakszervezetek képviselői. Ekkor adják át az akadémiai aranyérmet és az akadémiai díjat is, amellyel a hazai kutatók kimagasló tudományos és közélett munkásságát ismerik el. „Meghajt a könyvtár, éljen a könyvtáros” — ezzel a csupán látszólag meghökkentő megállapítással foglalható össze a hazai könyvtárhálózat jelene és jövője, amelyről Skaliczki Judit, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtártudományi és módszertani központjának osztályvezetője tartott előadást tegnap délután Bala- tonföldváron, a Somogy Megyei Tanács Továbbképző Intézetében, ahol megkezdődött a megyei könyvtárigazgatók országos tanácskozása. A rendkívül gyorsan, s olykor kiszámíthatatlanul változó világunkban a köz- művelődési könyvtárhálózat is válaszút elé érkezett. Nem új, s nem leküzdhetetlen folyamat eredménye ez. Egyes európai országok már. a hetvenes években túljutottak e válságon, amely anyagi és erkölcsi-szellemi oldalról is rendkívüli feladatokat követel. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a mások álta-l megszerzett tapasztalatokat hasznosítva megkeressük, s megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb megoldásokat. Felbomlott az eddigi mechanizmus, új utakat kell keresni az új helyzetekhez. Megkérdőjelezendő, hogy az állami irányításra mennyiben van szükség. A fejlett könyvtárakkal rendelkező országokban például nem az állam irányít, de 60—70 százalékban a fenntartásról gondoskodük. Hazánkban is biztosítani kell a gazdasági hátteret, hisz anélkül a kultúra is megsemisülhet. Különösen nagy gondban vannak a falusi könyvtárak, amelyeknél manapság olykor már a megmaradás a tét. Vajon merre halad a világ könyvtárügye? 1985-ben Londonban rendeztek egy szakmai kongresszust, ahol körvonalazódtak a várható tendenciák, irányvonalak. Rendkívüli módon megnőtt a nyomtatott termékek mennyisége, amelyet egyre inkább felvált az elektronika, a technika. Az elektronikus folyóiratok, személyi számítógépek, szövegszerkesztők, CD-lemezek megjelenése alapvető változásokat eredményeznek. Hamarosan közismert kifejezéssé válik az elektronikus könyv elnevezés, s a 2000 körüli években várható, hogy jó részt már csak a kurrens szakirodalom marad meg hagyományos papíron. A könyvtárak tulajdonképpen adatbázisokká, iníormációköz- pontokká alakulnak, errefelé mozdul a világ. Nálunk persze messze van még ez az idő! Szükség van a jól működő könyvtári hálózatok kiépítésére, a technikai felszereltség növelésére, s a könyvtárosok szakmai felkészültségének átértelmezésére, fokozására is. A jelen gazdasági helyzetben nem lehet arra törekedni, •hogy minden könyvtárban minden szolgáltatás magas színvonalú legyen. Egyre fontosabb a frisseség, ugyanakkor takarékoskodni is meg kall tanulni, mérsékelt nyitva tartással, a személyi állomány csökkentésével, a munkaszervezés átgondolásával. A könyvtáraknak fel kell készülni az átképzési füzetek tárolására, a munkanélküliek, esetleg az idősek fogadására, akik nem csupán olvasás, de esetleg hideg időben melegedés céljából is felkeresik az intézményeket. Csak reménykedni lehet abban, hogy a gazdasági csőd, a morális és politikai válság mihamarabb elmúlik, mert a könyvtárra ' utána is nagy szükség lesz. A háromnapos tanácskozást dr. Gyenesei István, Somogy megye tanácselnöke nyitotta meg, s a további programban helyet kapott dr. Knopp András minisztériumi államtitkár előadása is. A szakmai előadás és vitasorozat. pénteken a déli órákban ér véget.. Gyarmati László Látogatók Révész László „Este" című festménye előtt Prágában, a magyar napok csehszlovákiai rendezvénysorozata keretében megnyílt, az 1945—88 közötti magyar művészetet bemutató tárlaton 13. — Szállj le, ha nem akarod, hogy rád borítsam az ágyat! — szinte sziszegi a szemébe ellenfele. — Oké, én leszállhatok ... de nehogy megbánd! Azzal leugrik az emeletes ágyról. Ott áll Pillangó előtt egy karnyújtásnyira. Pillangó sem alacsony, de Rome- ró vagy öt centivel nála is magasabb. Farkasszemet néznek egymással. Várják, hogy a másik kezdje. Hosszú percek telnek némaságban. A többiek már mozgolódni kezdenek, de ők csak nem szólalnak meg. csak nem kezdenek ütni. — Nem vagy te olyan elveszett gyerek! — enyhül meg Pillangó, s elismerés szikrái gyúlnak ki szemében. — Annak látszottam? — Igen — bólogat mosolyogva Pillangó, majd minden átmenet nélkül villámgyors mozdulattal úgy vágja állón ököllel Romerót, hogy a fiú bezuhan az alsó ágyra. Alig ér sodronyt, már ugrik is föl, de a viszszavágást Pillangó kiáltása megakadályozza: — Maradj 1 Ezt csak azért kaptad, hogy megtanuld tisztelni az öklömet! Egyébként pedig tényleg tetszel nekem. Nem akarok veled verekedni, maradhatsz a felső ágyon. Azzal Pillangó hátat fordít és újra sétálgatni kezd a szobában. Tekintete vé- giigpásztázza az ágyakat és az embereket. Senki sem mer szólni, még Karsai sem. — Itt ki alszik? — kérdezi az egyik fölső ágyra mutatva. — Én — válaszolja bizonytalanul Imreíi. Pillangó elvigyorodik. Szó nélkül a földre szórja az ágyneműt és fölteríti a sajátját. A kilakoltatott nem mer ellenkezni. Félve gyűjti halomra cókmókját és új ágyat keres magának. Romero nem tudja, mitévő legyen. Hagyja a francba az egészet és ne vágjon vissza a pofonért? Persze, a győztes mégiscsak ő volt! Olyan ez, mint a box. A győző sorra kapja a pofonokat, egyszer aztán megelég.aLi, odavág, és kész. A bírók őt jelzik győztesnek. Nem kell hát tovább feszíteni a helyzetet, nyugtatja meg önmagát és újra fölheveredik az ágyára. Pillangó harminc évvel ezelőtt Kövecses István néven látta meg a napvilágot ebben a városban, a cigányokról híres negyedben. Anyja cigány volt, apja „benősülő”. Az utca nevelte, akárcsak a vele' egykorú társakat. Az általános iskola két osztályát tudta csak elvégezni, de emiatt sosem kesergett Számolni megtanult, a nevét le tudta írni, másféle tudományra meg ugyan kinek van szüksége? Tizenhat éves karában ösz- szeverekedett egy társával. Súlyos testi sértés miatt bíróság elé állították és javí- tó-intézeti nevelésre ítélték. Az intézetből négyszer szökött meg. Egyszer úgy,' hogy egy egész mozdonyt lopott el a vasútállomásról, s azzal menekült. Egyik társa miséit néki egy könyvről, amelynek a címe Pillangó volt, s a főszereplő különféle börtönökből számtalanszor megszökött. Fantáziáját A Magyar Rádió kéthetenként jelentkező „Hangverseny délidőben” című műsora klasz- szikusok zeneműveit mutatja be — a Magyar Nemzeti Galéria kupolatermében VERSENYBEN AZ IDŐVEL A dokumentumfilmek valóságértéke Hagyományosan erős műfaja mozgóképkultúránknak a dokumentumfilm. Az utóbbi esztendőkben meg szinte reneszánszáról beszélhetünk. Így adódott, hogy a XXI. magyar filmszemle az idén már a nevében is kifejezte: nem a játékfilm áll az alkotómunka középpontjában. Bonyolult háttere van e folyamatnak. A legfontosabb mozzanat tán az, hogy a társadalmi-politikai változások sebessége meghaladta a játékfilmes ábrázolásmód ütemét. A doku- mentumfilmhez „csupán” éles szem szükségeltetik; a valóság szinte „egy az egyben” adhatja oda magát a rászegezett kamerának, és lényegesen olcsóbb is, mint a játékfilm. A játékfilm is sok mindent átvesz a lehetőségeiből; határműfajok, átmenetek alakulnak ki. Nem véletlen az sem, hogy Dár- dayék „Budapesti iskolája” (ahogyan a néhány éve megszüntetett Társulás Stúdió vonzásköréhez tartozó alkotókat, műveket a külföld számom tartja) épp mostanában éledezik mint Videoinnovációs Társaság, megteremtve mindjárt egyik — méltán, sokat vitatott — alapművét, Dárday— Szalay A dokumentátorát. A dokumentumfilmeknél megmozigata ez a történet és elhatározta, hogy bárhová kerül is, mindig, a legelső adandó alkalommal meglép. Az intézetben eltöltött időszak után könnyű testi sértés, rongálás, lopás, lőfegyverrel való visszaélés miatt összesen ötször kapott büntetést. Nős, négy gyermek apja. Ezúttal egy autót lopott el, benne beépített rádió-magnóval és egyéb értékekkel. Mint bűnöző, „piti” kis esetnek számít, de szökései révén rendkívül nagy hírnévre tett szert az alvilágban. Letartóztatása után a helyi rendöségi fogda rácsait törölközővel kicsavarta-, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy meglépjen, így került a büntetésvégrehajtó intézetbe, a tizenhármai cellába. * * * Romeró fönt fekszik az ágyán és hallgatja a kártyázok hangoskodását. Unalmas, egyhangú ez az élet, gondolja. Valamit tenni kéne tán. Pillangó érkezik hozzá. Megáll az ágy mellett, neki támaszkodik és nézi Ölt. —' Helló — köszön, hogy megtörje a csendet. — Heliló — válaszol a férfi. Arca borostás, szemei karikásak. Nem tudni: az átalvatlan éjszaka, avagy az eltelt évek viselték-e meg ennyire az arcát. Mosolya ezúttal nem tükröz gúnyt. (Folytatjuk.) maradva: a jelzett változások fölerősítették egyszersmind e műfaj alkotó-szakmai problémáit. Nagy a keveredés, sok a tisztázatlanság magukban a műfajokban, és még inkább számottevőbb a zavar az eszközhasználatban, forma-nyelvben. Elkülöníthető — elkülönítendő — volna egy vonulat, amely rögzíti a tényeket, megőrzi az utókor számára valamely korszak embereinek valamely korszakra vonatkozó vallomásait. Sára Sándor munkássága ebből a szempontból a legjelentősebb: a II. világ- háborús időszak magyar nemzettudatát vizsgáló Pergőtűz folytatásaképp készült el a Csonka-Bereg vallomásfolyama azoknak a honfitársainknak a megpróbáltatásairól, akik nem hadifoglyokként éltek meg rabsorsot szovjet táborokban. Ugyanígy dokumentál, adatol visszaemlékezések segítségével Nagy Imre és csoportja elrablásával kapcsolatban Ember Judit a Menedékjog — 1956 többórás filmszalagján, vagy a Habsburg Ottót — rövidebben. — faggató Isten akaratából ..., a történelmet makacsul újraélesztő Bokor Péter munkája, vagy az . . . evilágból ..., Tölgyesi Ágnes idős apácákat szóra bíró filmje. E művek fontossága, dokumentumértéke, puszta lejegyzésnél jóval gazdagabb információtartalma — hiszen látjuk is a beszélőt: arcát, mozdulatait, esetleg környezetét — tagadhatatlan. Mégis mi a néző itt-ott nyomasztó gondja? Egyrészt a vetítés sokszor roppant hosszú időtartama, másrészt az a fajta — tévesen értelmezett — puritanizmus, mely a megnyilatkozó személyen kívül még legfeljebb egykori filmdokumentumok beillesztését látja csupán indokoltnak. Sára Sándor munkái erre a legszemléletesebb példák. Olykor meg hiányos az információ, s ezt művészkedő-szépelgő meg- aldásök leplezik (Tölgyesi Ágnes), a rendező ideológiai aggodalmai erőltetettan ironikus hangvételben fejeződnek ki (Bokor Péter); néhol az emlékek elősorjáz- tatása öncélúnak, túlméretezettnek látszik, s nem elegendő a kérdező-rendező kontrollja, egyes helyeken tárgyi biztonsága. Ember Judit dobozból kiszabadult Pócspetrije pedig dicséretesen elfogult a hajdani koncepciós per áldozatai iránt, s az egyház oldaláról nem érzékeltet provokatív magatartást. A valóság hullámai .gyakran elöntik a rendezőt. Még a sikeres, gyakorlott Magyar József sem választja ki tévedhetetlenül azokat a szereplőit, akik a nagyobb számban férfiakat tizedelő népbetegség, a szívroham kapcsán egyéni hányattatásaikban valami társadalmilag is lényegeset tudnának fölmutatni (Lenullázott légió); még inkább rosszul választ hőst Szobolits Béla, aki ráadásul menzeli utánérzésekkel próbálja megnövelni a hatást (Makacs álmok). A hősválasztással gyűlik meg a baja Tényi Istvánnak is, aki csak a végén s mintegy mellékesen véteti észre egy afféle ózdi Kohlhaas Mihály lázadásában a meghatározó szerepű személyes motívumokat, s így a film j túlzottan megtapad az országszerte ismertté vált ügynél, a bújtogató nyílt levelezőlapnál, röpcédulánál — s a bíróság változó keménységű döntéseinél (Felmentés nélkül). Szer- kesztetlen, nehézkes a vidéki kiskirálykodást, anti- demokratizmust — egyébként okkal és helyesen — bíráló Ez zárkózott ügy (Zsigmond Dezső—Erdélyi János). A kiragadott példák azt jelzik, hogy dokumentumfilmjeink tartalmi izgalmasságához, politikai bátorságához a formának, az eszközhasználatnak, a kifejezésmódnak is föl kellene. nőnie. Mert van erre lehetőség. Bizonyítja a sokoldalúan tájékozódó-tájékoztató Recsk, 1950—1953, „egy titkos kényszermunkatábor története”, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmje, amely helyszíneiben, látványvilágában is változatos, meghaladva a riportfilm publicisztikus kereteit. Bizonyítja a Törődés, amely 1988 tavaszán mer szocialista módon gondolkodó, felnőtt rangú fiatalokat választani hőseiül (Zombori Katalin filmje). Bizonyítja a Gulyás fivérek régebbi amatőrfelvételeiből összeálló Balladák filmje, mely néprajzi útifilm, nótára, zenére, tájnyelvre s nem konjunkturálisán fölértékelt, közvetlen politikumra összpontosítva, Kallós Zoltán romániai vándorlásainak tamújaképL. Még Dobray György sokat — előzetesen is — támadott videófilmjét, a hazai prostitúcióról szóló K-t is a dokumentum-mozgókép szakmai fölemelésének kísérletei közé sorolom. Ne véljük, hogy ezek a dokumentumfilmek a játékfilmek helyett, még kevésbé, hogy azok rovására beszélnek. Megvan az önálló, pótolhatatlan szerepük. Legjobb változataikban tökéletesen egyenrangúak a játékfilm csúcsteljesítményeivel. Ehhez azonban szakmai feladatok, szemléleti kérdések egész sora vár elvégezőkre, meg,válaszolókra. A közeli jövő — így érzik ezt a stúdiókban — a műgond jegyében kell, hogy teljék a dokumenta- ristáknál is; csöppet sem reménytelen vagy kilátástalan versenyben a társadalmi környezet változásaival. Kőháti Zsolt Gyarmati László Jtomeró
