Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

1989. május 25., csütörtök Somogyi Néplap 5 HIÁNYOZNAK A NYELVTANÁROK A Manók és a Manócskák újból találkoztak SOMOGYBÁN A NÉMET NEMZETISÉGÉRT Születésnapi tortaszelet Kulturális érték, gazdasági érdek Kevés olyan megszállottal találkoztam — jó értelem­ben mondva — mint ami­lyen dr. Schiller Mária, a Somogyterv vezető tervezője. Ö is ott volt a magyarorszá­gi németek decemberi VII. kongresszusán, s két somo­gyi társával együtt megvá­lasztották az országos vá­lasztmány tagjának. Az ok­leveles építészmérnök Pécs­ről került Kaposvárra több, mint két évtizede, s a mos­tani társadalmi tevékenysé­géhez felhasználja a bara­nyai kapcsolatait is. — Ha már itt élek évtize­dek óta, akkor megpróbálok a német nemzetiségű somo­gyi embereknek segíteni, mert nagyon várják a falvakban. Reményteljesnek tartja mindazt, ami a soknemzeti­ségű Baranyában történik a németek érdekében és a ha­gyományok ápolása, a híd­szerep jegyében. — Somogybán alapvető gond jelenleg a nyelvtanár hiánya, ezért kértük hiába a Bartók iskolában, hogy a gyerekek németül tanulja­nak. Baranyában ez is meg­oldható volt. Amikor Genscher külügyminiszter ott járt, megkérdezte miben segíthet, személyesen tapasz­taltam. Most már négy olyan nyelvtanár van Pécsen, aki az NSZK-ban munkanélkü­li volt. Ezt a lehetőséget sze­rintem Somogynak szintén meg kellene ragadnia. Sok terve közül elmondta az egyik legjobban dédelge- tettet. Szeretne német klu­bot alakítani a népfront bi­zottsággal közösen Kaposvá­ron : Űj történelmi sorozat Az Európa Könyvkiadó a História folyóirattal közösen új történelmi sorozatot in­dít Extra Hungáriám cím­mel; ez XX. századi emig­ráns magyar politikusok, közéleti személyiségek em­lékiratait közli. A sorozat nyitó kötete — amely a na­pokban jelenik meg — az Angliában élő Szász Béla „Minden kényszer nélkül" című könyve lesz. A kötet a Rajk-per és a körötte tör­tént jogtiprások, a súlyos törvénytelenségek króniká­ja. Háromnapos „edzőtábo­rozáson” vettek részt Fo­nyódon a pécsi bányász mű­vészeti műhely tagjai. A kétszeres nívódíjas képző­művészcsoport tevékenysé­géről Pandur József főisko­lai tanártól, a műhely veze­tőjétől kértünk tájékozta­tást. — 1971-től jegyeznek ben­nünket ezen a néven a ma­gyar amatőr művészeti élet­ben, de sokan már a „jog­előd” közösségnek is tagjai voltak. A csoportban itanár, gépkocsivezető, kutató, épí­tésztechnikus egyaránt ta­lálható, de van egy közös jellemzőjük: a művészetek szeretete és az alkotni vá­gyás. Ez hozott bennünket a fonyódi alkotóházba is. Már negyedik éve, hogy táboro­záson veszünk részt, s ez a mostani talán a legsikere­sebb. Amatőrökről lévén szó, ritkán adatik meg, hogy na­pokon keresztül csak kedvte­lésünknek hódolhassunk. — Hajlandó lennék Kéthe­tenként tartani foglalkozá­sokat. Szívesen várnánk ide az érdeklődő magvarokat is, az NSZK-ból mindenféle anyagokat kapnánk ... Az ország 19 megyéjéből 13-ban élnek német nemze­tiségiek. Baranyán kívül Veszprém, Komárom, Fejér megyében nagyon szép ered­ményeket tudnak felmutatni az oktatásban, a nyelvtaní­tásban, a hagyományok ápo­lásában. Ezt kellene — sze­rinte — követni. — Ezt nem a mi önzésünk diktálja — szögezi le. — Számtalan helyen bebizo­nyosodott, hogy az ország­nak erre szüksége van, ide­számítva a gazdasági hely­zetet is. Elég arra hivatkoz­ni, hogy Baranya, Tolna mit hasznosít ebből. A bonyhádi cipőgyár például az NSZK- beli Salamander-cég nélkül nem lenne sehol. Ezeket a lehetőségeket nekünk is meg kellene keresnünk. Dr. Schiller Mária elhatá­rozta, hogy tárgyal a Kapos­vári Tanítóképző Főiskola vezetőivel, mint a Magyar- országi Németek Szövetsé­gének országos választmányi tagja: — Azt hiszem, hogy rájuk is sok hárul. Az NSZK a bajai főiskolának nagyon sok pénzt adott, hogy a nyelvta­nítást segítse. Abban az eset­ben, ha partnerre találok bennük, s vállalják a német nyelv tanítását, ezt szintén megkaphatják. Hiszen az NSZK még arra is áldoz, ahol csupán szorgalmazzák a német nyelv tanítását, be­látva fontosságát, itt Közép- Európában is. Amíg mi nem tudjuk saját iskolarendsze­rünket fölépíteni, a német nyelvű óvodától az általános A tagok jó része többször járt már Fonyódon, de fur­csa módon kevesen ismerték a bélatelepi részt, amelyről olyan csodálatos panoráma nyílik a Balatonra. Engem is meglepett — amikor az első reggel vázlatokkal a kézben leültünk a kilátónál —, hogy hosszú ideig senki nem dolgozott. Szinte moz­dulatlanul ültek, annyira el­bűvölte őket a táj szépsége. De hasonló benyomások vár­tak rájuk Badacsonytomaj­ban is, ahol a szűk sikáto­rok, lépcsős utcák adtak té­mát alkotásaikhoz. A fonyódi alkotótábor 14 résztvevője, akik között zo­máncfestő, grafikus, festő, szövő is van, már a pécsi foglalkozásokon fogja befe­jezni munkáit. Az élmények azonban tovább hatnak, a Bányászati Múzeumban ren­dezendő őszi tárlatukon bi­zonyára sok balatoni témá­jú alkotásukkal találkozha­tunk. Süli Ferenc iskolai osztályig, addig nem lesz változás. A kaposvári gimnáziumokban legalább egy nemzetiségi tagozatos osztály kellene. Ez nemcsak a német nyelv, hanem a hu­mán tantárgyak tanítását is segítené. Kinek kellene ez jobban, mint nekünk, hiszen itt a Balaton-part... Elin­dult ugyan a dolog, ám még nagyon sok a tennivaló So­mogybán. Előkerül egy nyomtatvány, dr. Schiller Mária elém te­szi : — Most kaptam ezeket az­zal, hogy az NSZK-beli te­lepülésekkel partnerkapcso­latokra lehet jelentkezni. Ba­ranyában szinte minden vá­rosnak és községnek van ilyen kapcsolata. Pécsről pél­dául iskolások tömege utazik az NSZK-ba. Barcsnak most alakul egy ilyen kapcsolata az NSZK-beli Sinsheimmel. Most Kaposváron kezdemé­nyezzük ezt. Most általános tájékozta­tót tartok a VII. kongresz- szusunkról, a készülő nemze­tiségi törvényről, a várható népszámlálásról. Törökkop- pányban volt az első, május 29-én lesz a barcsi. Június­ra tervezem a kaposvárit a népfrontbizottsággal karölt­ve. Oda majd a kaposvári és a környéki nemzetiségieket várjuk, s ott lesz szó a né­met klub megalakításáról... Tagozati ülést tartott teg­nap a Kaposvári Tenítókép- ző Főiskolán a Főiskolai Könyvtárvezetők Tanácsá­nak pedagógusképző tago­zata. A rendezvényt Vadász- né Varnyú Anikó, a tanács elnöke nyitotta meg, majd dr. Gulyás József, a kapos­vári tanítóképző főigazgató­helyettese köszöntötte a ven­dégeket és rövid tájékozta­tóban ismertette a főiskola munkáját. Lesz-e 8. ötéves terv a könyvtárügyben? címmel ak­tuális könyvtárpolitikai kér­désekről beszélt Szente Fe­renc, az OSZK főigazgató­helyettese, a Könyvtártudo­mányi és Módszertani Köz­pont igazgatója. Az előadá­sa címében föltett kérdésre így válaszolt: nem úgy lesz terv, ahogy eddig megszok­tuk. Indul azonban egy jó­szándékú munka, amelynek célja az olyan szakmai ön- kormányzati rendszer meg­alkotása, amelyre építeni le­het. Visszatekintve a könyv­tárügyi konferenciákra, el­mondta, mindig reményked­tek abban, hogy az „ügy” kormányzói gazdag muníció­val távoztak a tanácskozás­ról, azonban a könyvtárügy egyre jobban a szellemi élet perifériájára került. Az előadó — e vérszegény időszakok után — mégis op­timistának nevezte önma­gát, hiszen a magyar meg­újulás legfontosabb tartalé­ka a szellemiekben van. A Milyen feledékenyek va­gyunk! Tíz évvel ezelőtt, 1979-ben volt a nemzetközi gyermekév. Ekkor avatták föl Nagyatádon a kettes szá­mú általános iskolát: akkor azt mondták, hogy ez So­mogy legkorszerűbben föl­szerelt iskolája. Csakhamar kiderült, hogy nem egészen így van. A „demográfiai hul­lám” tetőzése miatt az úttö­rőszobából ugyanúgy tante­rem lett, mint az öltözőkből, s az aulát is föl kellett ál­dozni azért, hogy tornaórá­kat tarthassanak. A véletlen úgy hozta, hogy naponta ta­lálkoztam az iskolavezetés gondjaival. Meglepett, hogy ennek ellenére a, héten arról beszélgethettem Kunizs Jó- zsefnével, az iskola igazga­tójával, hogy jóformán sen­ki sem lett hűtlen az isko­lához, ők figyelnek diákjaik­ra, diákjaik visszajárnak az oskolába és a tantestületből senki sem távozott azért, mert rossz, volt a hangulat. Tíz évvel ezelőtt negyvenva- lahány nevelőt számoltak. Az akkori tantestület java­része most együtt ünnepel. Van olyan kolleganőjük, aki régen a tanítványuk volt. — Most már eljutottonk adáig, hogy csak délelőtt van tanítás, s délután csupán a napközisekkel kell foglalkoz­nunk. Igazi iskolai légkör alakult ki. lehetőségeket kihasználva, józan megfontolással, s nem rózsaszín álmokat kergetve, látszateredményeket villog­tatva kell javítani a könyv­tárhálózatot, illetve a tevé­kenységét. A középtávú tervek csu­pán „helyzet van” állapota — bízva az új művelődési kormányzatban — már a múlté. A megújulás lehetet­len a humán értékek iránti érdeklődés növekedése nél­kül, s ebben a könyvtár az információs tevékenység egyik legfontosabb forrása. Az előadó a könyvtárügy jö­vőjével kapcsolatos alapel­veket és követelményeket is megfogalmazta. Többek kö­zött lényeges az állomány­megőrzés, az infláció hatásá­nak ellensúlyozása, az audiovizuális és a számító- gépes rendszer „telepítése”, a gépi adattároló és vissza­kereső rendszer kiépítése. A könyvtárosok képzési, il­letve a továbbképzési rend­szerét újra kell szervezni. A tudományos kutatási te­vékenység eddig a szocialis­ta könyvtárügy mostoha­gyermeke volt, holott a ma­gyar könyvtárhálózat nem­zetközileg is mérhető érté­ke, ha kutatóműhellyé fej­lődik. A tanácskozás aktuális könyvtárpolitikával foglal­kozó előadásait, korreferá­tumait követően az ülést a pedagógusképző főiskolák kutatási programjának meg­beszélése zárta. — Tízéves az iskola, ezt miképpen ünneplik? — Színes programot állí­tottunk össze. Kiállítást nyi­tottunk a napközis nevelők segítségével készített mun­kákból. Fotókon mutatjuk be az elmúlt tíz év történe­tét, s kiállítást rendeztünk a rajztagozatos osztályok anyagából a Gábor Antor Művelődési Központban. Nagyatád „nevenincs” ket­tes számú általános iskolájá­ban a képzőművészeti kép­zés kapott nagyobb teret. Fura módon ma még az a gyakorlat, hogy a gyerekeket utcák, körzetek szerint oszt­ják iskolába, s nem aszerint, hogy kinek mire van tehet­sége. Pedig ebben kellene gondolkodni, hiszen az egyes iskolákban hagyományai vannak a zenei nevelésnek, míg a „hármas”, Babay Jó­zsef nevét viselő oktatási in­tézményben a sport mellett a számítógépes oktatással is foglalkoznak. Polák Judit rajzos tanít­ványai is bizonyítják, hogy a tehetséges gyerekeknek tért kell adni. Jártunk a ki­Babiloni műkincsek, ró­mai és görög műemlékek, ókeresztény és bizánci emlé­kek, papíruszgyűjtemény, iszilám művészet, 19. és 20. századi festmények és szob­rok — mindez csupán ízelítő abból a gazdagságból, amit a berlini „múzeumsziget” kí­nál a világ minden tájáról érkező látogatóinak, akik évente több mint 3 milliót számlálnak. Aligha találha­tó a világon még egy ehhez hasonló múzeumegyüttes: négy, egymás tőszomszédsá­gában álló múzeumban ti­zennégy gyűjtemény tekint­hető meg. A legtöbb önma­gában is páratlanul gazdag. Karl Friedrich Schinkel — Berlin számos, ma is létező híres épületének tervezője — 1823-ban javasolta III. Frigyes Vilmos porosz ki­rálynak, hogy a választófeje­delmek és a királyi család gyűjteményeinek bemutatá­sára építsenek egy múzeu­mot a Spree folyó két ága által közrefogott szigeten, a királyi palota közelében, amely a mai 'köztársasági palota helyén állt. 1830-ban el is készült a görög temp­lomra emlékeztető klasszi­cista épület, Németország második múzeuma. Ma a Régi Múzeum elnevezést vi­seli. Már a beköltözéskor szűk­nek bizonyult azonban, rá­adásul a XIX. század máso­dik felében a német mű­kincsbeszerzések olyan nagy arányúakká váltak, hogy sürgetően szükség volt újabb múzeumokra. A XX. század első harmadáig a sziget felső csücskében fel­épült az Űj Múzeum — az egyetlen, amely a második világháború óta mindmáig romokban áll —, a Nemzeti Kovács Marietta 1. osztályos tanuló rajza állításukon, ahol jobbnál jobb gyermekrajzokat lát­tunk. Immáron harmadszor nyitottak tárlatot. Egy évvel ezelőtt arról tudósíthattunk, hogy a manócskák manóraj­zai sorakoznak egymás mel­lett. Most ismét bizonyítot­tak a gyerekek. Érdemes volt vállalni a szobortelep szom­szédságában a művészeti ne­velést. S akkor még nem be­széltünk arról, hogv ott le­hetett a somogyi tehetség- gondozó művészeti tábor tag­jai között. Szó se róla! Nem egyoldalú oktatás folyik eb­ben az iskolában. A gyere­kek bizonyítottak a sport- versenyeken, bábos műsoro­kat készítettek, színpadi pro­dukciókat szerveztek. Ezek­ből ízelítőt kaphattak azok is, akik kedden este ott vol­tak a, művelődési központ­ban megrendezett bemuta­tójukon. A tíz évvel ezelőtt a gyermekévben felavatott iskola — bizonyították — a gyermekekért van. Galéria, a Pergamon Múze­um és a Bode Múzeum. A múzeumsziget legérté­kesebb és egyben leglátvá­nyosabb gyűjteményének a Pergamon Múzeum ad he­lyet. A londoni British Mu­seum és a párizsi Louvre mellet itt láthatók az ősi előázsiai kultúrák leggazda­gabb emlékei. Az egyik leg­szebb nevezetesség a babilo­ni Istár-kapu, az ősi Kelet egyik leghatalmasabb épít­ménye. A külön csarnokban álló Pergamon-oltár a hel­lén kultúra lenyűgöző mé­retű építészeti emléke. A Bode Múzeum ritkasá­gainak egy része az ókeresz- ténység és Bizánc idejéből származik. Legcsodálato­sabb része azonban a világ- viszonylatban is jelentős egyiptomi gyűjtemény. Mú­miák, síremlékek, szent ál­latok szobrai, ékszerek, a szépségápolás eszközei; két finomvonalú női fejszobor, az egyik, amely szürke grá­nitból készült, Nofretete ki­rálynőt ábrázolja. Eredetileg itt volt Nofretete híres fes­tett mészkő fejszobra is. A múzeumszigeti Nemzeti Galéria a XIX. századi fes­tészet és szobrászat számos kiváló művészének — köz­tük Goya, Cézanne és Rodin — alkotásait tárja a nézők elé. A Régi Múzeum a XX. századi festményeknek, szob­roknak és mai NDK-beli művészeti alkotásoknak ad helyet. De rajz- és rézkarc- gyűjteményében megismer­hetjük az elmúlt évszázadok számos festőjének műveit is, Dürer, Cranach, Remb­randt rézkarcait, Van Gogh tusrajzát és Botticelli Dan- te-illusztrációit, a modern grafikák között pedig Picas­so alkotásait. Elbűvölte őket a táj szépsége Pécsi amatőr művészek Fonyódon Lajos Géza Főiskolai könyvtárvezetők tanácskozása Csak „helyzet"van ? Világhírű látnivalók Berlinben A múzeumsziget kincsei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom