Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-25 / 121. szám
1989. május 25., csütörtök Somogyi Néplap 5 HIÁNYOZNAK A NYELVTANÁROK A Manók és a Manócskák újból találkoztak SOMOGYBÁN A NÉMET NEMZETISÉGÉRT Születésnapi tortaszelet Kulturális érték, gazdasági érdek Kevés olyan megszállottal találkoztam — jó értelemben mondva — mint amilyen dr. Schiller Mária, a Somogyterv vezető tervezője. Ö is ott volt a magyarországi németek decemberi VII. kongresszusán, s két somogyi társával együtt megválasztották az országos választmány tagjának. Az okleveles építészmérnök Pécsről került Kaposvárra több, mint két évtizede, s a mostani társadalmi tevékenységéhez felhasználja a baranyai kapcsolatait is. — Ha már itt élek évtizedek óta, akkor megpróbálok a német nemzetiségű somogyi embereknek segíteni, mert nagyon várják a falvakban. Reményteljesnek tartja mindazt, ami a soknemzetiségű Baranyában történik a németek érdekében és a hagyományok ápolása, a hídszerep jegyében. — Somogybán alapvető gond jelenleg a nyelvtanár hiánya, ezért kértük hiába a Bartók iskolában, hogy a gyerekek németül tanuljanak. Baranyában ez is megoldható volt. Amikor Genscher külügyminiszter ott járt, megkérdezte miben segíthet, személyesen tapasztaltam. Most már négy olyan nyelvtanár van Pécsen, aki az NSZK-ban munkanélküli volt. Ezt a lehetőséget szerintem Somogynak szintén meg kellene ragadnia. Sok terve közül elmondta az egyik legjobban dédelge- tettet. Szeretne német klubot alakítani a népfront bizottsággal közösen Kaposváron : Űj történelmi sorozat Az Európa Könyvkiadó a História folyóirattal közösen új történelmi sorozatot indít Extra Hungáriám címmel; ez XX. századi emigráns magyar politikusok, közéleti személyiségek emlékiratait közli. A sorozat nyitó kötete — amely a napokban jelenik meg — az Angliában élő Szász Béla „Minden kényszer nélkül" című könyve lesz. A kötet a Rajk-per és a körötte történt jogtiprások, a súlyos törvénytelenségek krónikája. Háromnapos „edzőtáborozáson” vettek részt Fonyódon a pécsi bányász művészeti műhely tagjai. A kétszeres nívódíjas képzőművészcsoport tevékenységéről Pandur József főiskolai tanártól, a műhely vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — 1971-től jegyeznek bennünket ezen a néven a magyar amatőr művészeti életben, de sokan már a „jogelőd” közösségnek is tagjai voltak. A csoportban itanár, gépkocsivezető, kutató, építésztechnikus egyaránt található, de van egy közös jellemzőjük: a művészetek szeretete és az alkotni vágyás. Ez hozott bennünket a fonyódi alkotóházba is. Már negyedik éve, hogy táborozáson veszünk részt, s ez a mostani talán a legsikeresebb. Amatőrökről lévén szó, ritkán adatik meg, hogy napokon keresztül csak kedvtelésünknek hódolhassunk. — Hajlandó lennék Kéthetenként tartani foglalkozásokat. Szívesen várnánk ide az érdeklődő magvarokat is, az NSZK-ból mindenféle anyagokat kapnánk ... Az ország 19 megyéjéből 13-ban élnek német nemzetiségiek. Baranyán kívül Veszprém, Komárom, Fejér megyében nagyon szép eredményeket tudnak felmutatni az oktatásban, a nyelvtanításban, a hagyományok ápolásában. Ezt kellene — szerinte — követni. — Ezt nem a mi önzésünk diktálja — szögezi le. — Számtalan helyen bebizonyosodott, hogy az országnak erre szüksége van, ideszámítva a gazdasági helyzetet is. Elég arra hivatkozni, hogy Baranya, Tolna mit hasznosít ebből. A bonyhádi cipőgyár például az NSZK- beli Salamander-cég nélkül nem lenne sehol. Ezeket a lehetőségeket nekünk is meg kellene keresnünk. Dr. Schiller Mária elhatározta, hogy tárgyal a Kaposvári Tanítóképző Főiskola vezetőivel, mint a Magyar- országi Németek Szövetségének országos választmányi tagja: — Azt hiszem, hogy rájuk is sok hárul. Az NSZK a bajai főiskolának nagyon sok pénzt adott, hogy a nyelvtanítást segítse. Abban az esetben, ha partnerre találok bennük, s vállalják a német nyelv tanítását, ezt szintén megkaphatják. Hiszen az NSZK még arra is áldoz, ahol csupán szorgalmazzák a német nyelv tanítását, belátva fontosságát, itt Közép- Európában is. Amíg mi nem tudjuk saját iskolarendszerünket fölépíteni, a német nyelvű óvodától az általános A tagok jó része többször járt már Fonyódon, de furcsa módon kevesen ismerték a bélatelepi részt, amelyről olyan csodálatos panoráma nyílik a Balatonra. Engem is meglepett — amikor az első reggel vázlatokkal a kézben leültünk a kilátónál —, hogy hosszú ideig senki nem dolgozott. Szinte mozdulatlanul ültek, annyira elbűvölte őket a táj szépsége. De hasonló benyomások vártak rájuk Badacsonytomajban is, ahol a szűk sikátorok, lépcsős utcák adtak témát alkotásaikhoz. A fonyódi alkotótábor 14 résztvevője, akik között zománcfestő, grafikus, festő, szövő is van, már a pécsi foglalkozásokon fogja befejezni munkáit. Az élmények azonban tovább hatnak, a Bányászati Múzeumban rendezendő őszi tárlatukon bizonyára sok balatoni témájú alkotásukkal találkozhatunk. Süli Ferenc iskolai osztályig, addig nem lesz változás. A kaposvári gimnáziumokban legalább egy nemzetiségi tagozatos osztály kellene. Ez nemcsak a német nyelv, hanem a humán tantárgyak tanítását is segítené. Kinek kellene ez jobban, mint nekünk, hiszen itt a Balaton-part... Elindult ugyan a dolog, ám még nagyon sok a tennivaló Somogybán. Előkerül egy nyomtatvány, dr. Schiller Mária elém teszi : — Most kaptam ezeket azzal, hogy az NSZK-beli településekkel partnerkapcsolatokra lehet jelentkezni. Baranyában szinte minden városnak és községnek van ilyen kapcsolata. Pécsről például iskolások tömege utazik az NSZK-ba. Barcsnak most alakul egy ilyen kapcsolata az NSZK-beli Sinsheimmel. Most Kaposváron kezdeményezzük ezt. Most általános tájékoztatót tartok a VII. kongresz- szusunkról, a készülő nemzetiségi törvényről, a várható népszámlálásról. Törökkop- pányban volt az első, május 29-én lesz a barcsi. Júniusra tervezem a kaposvárit a népfrontbizottsággal karöltve. Oda majd a kaposvári és a környéki nemzetiségieket várjuk, s ott lesz szó a német klub megalakításáról... Tagozati ülést tartott tegnap a Kaposvári Tenítókép- ző Főiskolán a Főiskolai Könyvtárvezetők Tanácsának pedagógusképző tagozata. A rendezvényt Vadász- né Varnyú Anikó, a tanács elnöke nyitotta meg, majd dr. Gulyás József, a kaposvári tanítóképző főigazgatóhelyettese köszöntötte a vendégeket és rövid tájékoztatóban ismertette a főiskola munkáját. Lesz-e 8. ötéves terv a könyvtárügyben? címmel aktuális könyvtárpolitikai kérdésekről beszélt Szente Ferenc, az OSZK főigazgatóhelyettese, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ igazgatója. Az előadása címében föltett kérdésre így válaszolt: nem úgy lesz terv, ahogy eddig megszoktuk. Indul azonban egy jószándékú munka, amelynek célja az olyan szakmai ön- kormányzati rendszer megalkotása, amelyre építeni lehet. Visszatekintve a könyvtárügyi konferenciákra, elmondta, mindig reménykedtek abban, hogy az „ügy” kormányzói gazdag munícióval távoztak a tanácskozásról, azonban a könyvtárügy egyre jobban a szellemi élet perifériájára került. Az előadó — e vérszegény időszakok után — mégis optimistának nevezte önmagát, hiszen a magyar megújulás legfontosabb tartaléka a szellemiekben van. A Milyen feledékenyek vagyunk! Tíz évvel ezelőtt, 1979-ben volt a nemzetközi gyermekév. Ekkor avatták föl Nagyatádon a kettes számú általános iskolát: akkor azt mondták, hogy ez Somogy legkorszerűbben fölszerelt iskolája. Csakhamar kiderült, hogy nem egészen így van. A „demográfiai hullám” tetőzése miatt az úttörőszobából ugyanúgy tanterem lett, mint az öltözőkből, s az aulát is föl kellett áldozni azért, hogy tornaórákat tarthassanak. A véletlen úgy hozta, hogy naponta találkoztam az iskolavezetés gondjaival. Meglepett, hogy ennek ellenére a, héten arról beszélgethettem Kunizs Jó- zsefnével, az iskola igazgatójával, hogy jóformán senki sem lett hűtlen az iskolához, ők figyelnek diákjaikra, diákjaik visszajárnak az oskolába és a tantestületből senki sem távozott azért, mert rossz, volt a hangulat. Tíz évvel ezelőtt negyvenva- lahány nevelőt számoltak. Az akkori tantestület javarésze most együtt ünnepel. Van olyan kolleganőjük, aki régen a tanítványuk volt. — Most már eljutottonk adáig, hogy csak délelőtt van tanítás, s délután csupán a napközisekkel kell foglalkoznunk. Igazi iskolai légkör alakult ki. lehetőségeket kihasználva, józan megfontolással, s nem rózsaszín álmokat kergetve, látszateredményeket villogtatva kell javítani a könyvtárhálózatot, illetve a tevékenységét. A középtávú tervek csupán „helyzet van” állapota — bízva az új művelődési kormányzatban — már a múlté. A megújulás lehetetlen a humán értékek iránti érdeklődés növekedése nélkül, s ebben a könyvtár az információs tevékenység egyik legfontosabb forrása. Az előadó a könyvtárügy jövőjével kapcsolatos alapelveket és követelményeket is megfogalmazta. Többek között lényeges az állománymegőrzés, az infláció hatásának ellensúlyozása, az audiovizuális és a számító- gépes rendszer „telepítése”, a gépi adattároló és visszakereső rendszer kiépítése. A könyvtárosok képzési, illetve a továbbképzési rendszerét újra kell szervezni. A tudományos kutatási tevékenység eddig a szocialista könyvtárügy mostohagyermeke volt, holott a magyar könyvtárhálózat nemzetközileg is mérhető értéke, ha kutatóműhellyé fejlődik. A tanácskozás aktuális könyvtárpolitikával foglalkozó előadásait, korreferátumait követően az ülést a pedagógusképző főiskolák kutatási programjának megbeszélése zárta. — Tízéves az iskola, ezt miképpen ünneplik? — Színes programot állítottunk össze. Kiállítást nyitottunk a napközis nevelők segítségével készített munkákból. Fotókon mutatjuk be az elmúlt tíz év történetét, s kiállítást rendeztünk a rajztagozatos osztályok anyagából a Gábor Antor Művelődési Központban. Nagyatád „nevenincs” kettes számú általános iskolájában a képzőművészeti képzés kapott nagyobb teret. Fura módon ma még az a gyakorlat, hogy a gyerekeket utcák, körzetek szerint osztják iskolába, s nem aszerint, hogy kinek mire van tehetsége. Pedig ebben kellene gondolkodni, hiszen az egyes iskolákban hagyományai vannak a zenei nevelésnek, míg a „hármas”, Babay József nevét viselő oktatási intézményben a sport mellett a számítógépes oktatással is foglalkoznak. Polák Judit rajzos tanítványai is bizonyítják, hogy a tehetséges gyerekeknek tért kell adni. Jártunk a kiBabiloni műkincsek, római és görög műemlékek, ókeresztény és bizánci emlékek, papíruszgyűjtemény, iszilám művészet, 19. és 20. századi festmények és szobrok — mindez csupán ízelítő abból a gazdagságból, amit a berlini „múzeumsziget” kínál a világ minden tájáról érkező látogatóinak, akik évente több mint 3 milliót számlálnak. Aligha található a világon még egy ehhez hasonló múzeumegyüttes: négy, egymás tőszomszédságában álló múzeumban tizennégy gyűjtemény tekinthető meg. A legtöbb önmagában is páratlanul gazdag. Karl Friedrich Schinkel — Berlin számos, ma is létező híres épületének tervezője — 1823-ban javasolta III. Frigyes Vilmos porosz királynak, hogy a választófejedelmek és a királyi család gyűjteményeinek bemutatására építsenek egy múzeumot a Spree folyó két ága által közrefogott szigeten, a királyi palota közelében, amely a mai 'köztársasági palota helyén állt. 1830-ban el is készült a görög templomra emlékeztető klasszicista épület, Németország második múzeuma. Ma a Régi Múzeum elnevezést viseli. Már a beköltözéskor szűknek bizonyult azonban, ráadásul a XIX. század második felében a német műkincsbeszerzések olyan nagy arányúakká váltak, hogy sürgetően szükség volt újabb múzeumokra. A XX. század első harmadáig a sziget felső csücskében felépült az Űj Múzeum — az egyetlen, amely a második világháború óta mindmáig romokban áll —, a Nemzeti Kovács Marietta 1. osztályos tanuló rajza állításukon, ahol jobbnál jobb gyermekrajzokat láttunk. Immáron harmadszor nyitottak tárlatot. Egy évvel ezelőtt arról tudósíthattunk, hogy a manócskák manórajzai sorakoznak egymás mellett. Most ismét bizonyítottak a gyerekek. Érdemes volt vállalni a szobortelep szomszédságában a művészeti nevelést. S akkor még nem beszéltünk arról, hogv ott lehetett a somogyi tehetség- gondozó művészeti tábor tagjai között. Szó se róla! Nem egyoldalú oktatás folyik ebben az iskolában. A gyerekek bizonyítottak a sport- versenyeken, bábos műsorokat készítettek, színpadi produkciókat szerveztek. Ezekből ízelítőt kaphattak azok is, akik kedden este ott voltak a, művelődési központban megrendezett bemutatójukon. A tíz évvel ezelőtt a gyermekévben felavatott iskola — bizonyították — a gyermekekért van. Galéria, a Pergamon Múzeum és a Bode Múzeum. A múzeumsziget legértékesebb és egyben leglátványosabb gyűjteményének a Pergamon Múzeum ad helyet. A londoni British Museum és a párizsi Louvre mellet itt láthatók az ősi előázsiai kultúrák leggazdagabb emlékei. Az egyik legszebb nevezetesség a babiloni Istár-kapu, az ősi Kelet egyik leghatalmasabb építménye. A külön csarnokban álló Pergamon-oltár a hellén kultúra lenyűgöző méretű építészeti emléke. A Bode Múzeum ritkaságainak egy része az ókeresz- ténység és Bizánc idejéből származik. Legcsodálatosabb része azonban a világ- viszonylatban is jelentős egyiptomi gyűjtemény. Múmiák, síremlékek, szent állatok szobrai, ékszerek, a szépségápolás eszközei; két finomvonalú női fejszobor, az egyik, amely szürke gránitból készült, Nofretete királynőt ábrázolja. Eredetileg itt volt Nofretete híres festett mészkő fejszobra is. A múzeumszigeti Nemzeti Galéria a XIX. századi festészet és szobrászat számos kiváló művészének — köztük Goya, Cézanne és Rodin — alkotásait tárja a nézők elé. A Régi Múzeum a XX. századi festményeknek, szobroknak és mai NDK-beli művészeti alkotásoknak ad helyet. De rajz- és rézkarc- gyűjteményében megismerhetjük az elmúlt évszázadok számos festőjének műveit is, Dürer, Cranach, Rembrandt rézkarcait, Van Gogh tusrajzát és Botticelli Dan- te-illusztrációit, a modern grafikák között pedig Picasso alkotásait. Elbűvölte őket a táj szépsége Pécsi amatőr művészek Fonyódon Lajos Géza Főiskolai könyvtárvezetők tanácskozása Csak „helyzet"van ? Világhírű látnivalók Berlinben A múzeumsziget kincsei