Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

1989. május 25., csütörtök Somogyi Néplap 3 Somogyi gyárak portékái A KERESLET KÉRDŐJELEI MÁV sajtótájékoztató Pécsen (Folytatás az 1. oldalról.) A Dombóvár és Kaposvár közti villamosított szakasz kihasználtságát rontja, hogy a postai berendezések zava­rása miatt nagy teljesítmé­nyű villanymozdonyok egye­lőre nem közlekedhetnek. Mint hallottuk, ennek meg­oldásán már dolgoznak. Ugyancsak a források szű­kösségével függ össze, hogy nagyobb utazási kényelem­re, új kocsik beállítására alig számíthatunk. A 20 új sze­mélyvagon — ezek darabja 48 millió forint! — a nem­zetközi vonalakon áll forga­lomba. Jó hír, hogy a somogyi megyeszékhelyt Budapest­tel összekötő — főként gyors­vonatok — menetideje 10— 15 perccel rövidül, s kedve­zőbbé válik több csatlako­zás. A 822-es számú Zselic expressztől közvetlen csatla­kozás lesz Fonyód felé, s 20 perccel későbbi Gyékényes­re. Lakossági kérésre a 823­as számú budapesti gyors 60 perccel korábban, 13.20-kor indul Kaposvárról, lerövi­dítve a Gyékényes—Fonyód és Siófok felől érkező utasok várakozását. Sokaknak okozott bosszú­ságot, hogy a Budapestről kora délután induló gyéké- nyesi gyors indulási ideje a hét egyes napjain eltérő volt. Ezután mindennap 13.30-kor indul. Újdonság, hogy a Zselic expressz vasárnap Gyéké­nyesről indul. Egyébként ez a vonat az egyetlen, amely Dombóvártól a Baranya ex- presszel együtt jut el Buda­pestre. A többi, a fővárost megyénkkel összekötő gyors­vonat önállóan közlekedik. Az új menetrend a koráb­bi lengyeltóti közös tanács kezdeményezésére Buzsákot Tatárvár néven szerepelteti, miközben Buzsák neve Len­gyeltótié mellett zárójelben található. Az ok, hogy a Bu­zsák idegenforgalmi neveze­tességei iránt érdeklődő utas ezeket a helyeket könnyeb­ben megközelítheti a Lengyel­tótiból induló közvetlen buszcsatlakozással. Kérdés, hogy ez a magyarázat kielé­gíti-e az időközben önállóvá vált Buzsák lakóit. Mint el­hangzott, számítanak arra, hogy a község lakóinak ké­résére jövőre vissza kell ál­lítani az eredeti elnevezést... A vasútigazgató egy kér­désre válaszolva, mint ma­gánvéleményt szögezte le: Ha ma kéne dönteni, nem szüntetnék meg a Barcs— Kaposvár vasútvonalat. Őszintén elismerte, a gazda­ságossági számítások többfé­le nézőpontból is készülhet­nek. A 70-es években a fel­számolást indokló számítá­sok kerültek előtérbe. Hoz­zátette azonban, ha létezne is ma ez a vonal, a forgal­mat alighanem kénytelenek lennének szüneteltetni, mert nem lenne pénzük a pálya­korszerűsítésre. A somogyiakat is érdekel­Menetrend-összeállí- tásunkat június 3-i - szombati — számunk­ban közöljük. heti két, megyénkén -kívüli változás. Ismét lesz közvet­len összeköttetés Pécs és Szeged között. A Pécsről 17.10-kor induló vonat hét­köznap Kiskunfélegyházáig (szegedi csatlakozással), hét­végén közvetlenül Szegedig viszi utasait. A másik, hogy Pécsről 40 perccel később, 5.45-kor jön vissza a „bevá­sárlóvonat”. Megtudtuk még, hogy a jövő év elejétől várhatóan megkezdődik a teljes — vo­nalszakasz-lezárással járó — pályafelújítás Sárbogárd és Pusztaszabolcs között. A most érvénybe lépő menet­rend utolsó három hónapjá­ban valamennyi . Gyékényes és Budapest közötti vonat Dunaújvároson át közleke­dik, 15—25 perccel hosszabb menetidővel. B. F. A januártól csökkentett importkorlátozás után vala­melyest nőtt a gépipari vál­lalatok mozgástere is. A késztermékekbe épített al­katrészek, főegységek el- adhatóbbá tették a portékát, illetve néhány gép csak így számíthat keresletre. Ez még mindig szívderítő, de mind­járt hozzá kell tenni: a ha­zai piac beszűkült, a KGST- országok tervutasításos gaz­daságaiban pedig aligha lehet eladni a megállapodás­nál több portékát. Egyetlen lehetőség marad, az, hogy a gyárak a tőkés piacon pró­bálják meg értékesíteni az árujukat. Ehhez természete­sen szükség van arra is, hogy folyamatosan meg­kapják az import részegysé­geket. A Kaposgép jobbára olyan univerzális gépeket gyárt, amelyeket nemcsak a mező- gazdaságban lehet használ­ni. Ott van például a nemré­giben kifejlesztett önjáró motoros fűkaszájuk, ame­lyet elsősorban a parkfenn­tartóknak ajánlanak. A da­ruk és az árokásók sok he­lyütt alkalmazhatók, csak éppen meg kell ismertetni ezeket a termékeket a szak­emberekkel. Hogy a tavaszi vásár jó alkalom-e erre? Nos, az elemzésre, a végső értékelés­re még várni kell, de az már most is látszik, hogy a kiállí­tók zöme eladni akar és nem vásárolni jött a BNV- re. A Kaposgép a termékei­nek hatvan százalékát érté­kesíti belföldön, javarészt agrárgazdaságok a vásárló­ik. A mezőgazdasági üze­meknek viszont évek óta pénzügyi problémáik van­nak. Az utóbbi időben talán még arra sem futja a keret­ből, hogy a szakembereket elutaztassák a vásárvárosba. Vagy akarattal nem küldik el őket, ha úgysem tudják kifizetni, minek csodálgas- sák a legjobb gépeket? Az időjárás most elég kedvező — vigasztalják magukat a Kaposgépnél. Tailán jó ter­més lesz az idén és akkor több berendezést tudnak majd beLföldön is értékesíte­ni. A vállalat rövidesen meg­háromszorozza a tőkés ex­portját — hallottuk Bajzik Tamástól, a vállalat keres­kedelmi főosztályvezetőjé­től. Máskülönben nem tud­nák ellensúlyozni a hazai keresletcsökkenést. Kínál­ják a korábban kifejlesztett berendezéseket, de hogy mi­kor jelentkeznek vadonatúj géppel, azt nehéz lenne megjósolni. Megtudtuk, hogy egy valamirevaló berendezés kidolgozásához, gyártáselő­készítéséhez és a sorozat- gyártásához szükséges pró­bákhoz legalább három év­re van szükség Magyaror­szágon, nem beszélve arról, hogy ezek a kísérletek ren­geteg pénzt emésztenek fel. A Kaposvári Villamossági Gyár sincs könnyebb hely­zetben. Tavaly a réz árának emelkedése miatt mérgelőd­NYOLCVANMILLIÓ KELLENE — NYOLCMILLIÓ VAN Hulladékhegy épül Kaposváron? Választhatunk a rossz megoldások között tek a kereskedők, most azon tanakodnak, hogyan kapják vissza a késztermékek ellen­értékét a nagykereskedelmi vállalatoktól és a többi cég­től. A Villérttől is kapnak olyan visszajelzéseket, hogy a vevőik egy része ma még fizetésképtelen. A Viliért je­lenleg 520 hazai céget — köztük jó néhány nagyválla­latot — egyáltalán nem is szolgál ki. A villamossági gyár mun­katársai elmondták, hogy mindettől függetlenül az ér­tékesítés ez idáig rendben folyt, és vélhetően a máso­dik negyedév végéig nem rosszabbodik a helyzet. A következő félévi megrendelé­sek egy részét viszont visz- szavonták a vevők. Sőt, aho­vá nem szállítják ki időben az árut, egyszerűen vissza­küldik a portékát. A villamossági gyár is tárgyai mintabolt, vagy min­taboltok létesítéséről, ahol a vevők közvetlenül csek­kel vagy készpénzzel fizet­hetnének. Faragó László Múlt szombati számunk­ban írtunk az égő szemétte­lepről, s ígértük, hogy visz- szatérünk az ügyre. A Kaposvár „kommuná­lis hulladékának” elhelye­zése nem először téma a vá­rosban, és lapunk hasábjain sem. Most azonban ott tar­tunk, hogy a Schönherz Zol­tán utca végén levő szemét­telep megtelt, igazság szerint oda több hulladék nem fér el. Hogyan tovább? A kérdést Virányi István­nal, a városi tanács műsza­ki osztályának vezetőjével, dr. Vékony Lászlóval, a vá­rosgazdálkodási vállalat igazgatójával és Püspök Ru­dolffal, a vállalat főmérnö­kével jártuk körül. — Való igaz, hogy a Schön- herz utcai szeméttelep terep­szinten betelt — kezdte dr. Vékony László. — Elérkezett az ideje, hogy döntsünk ar­ról, hogyan tovább! Sajnos azonban ez nem úgy kerül­het szóba, hogy mi a jó megoldás, hanem úgy, hogy melyik a kevésbé rossz ... E talányt Virányi István így magyarázta el: — A júniusi tanácsülés feladata lesz, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon. Előtte természetesen meg­vizsgáltuk a lehetőségeket, műszaki és anyagi oldalról is. Mivel az optimális meg­oldás minimum 80 millió fo­rintba kerülne, erre nincs pénze a tanácsnak, tehát más megoldást kellett keres­nünk. Munkánk végén öt változatot terjesztünk a ta­nács elé, s ebből kettő lát­szik megvalósíthatónak. Bármelyik is legyen a végső, az csak átmeneti, kényszer- megoldásnak tekintendő. Az egyik variáció, hogy a meglevő hulladékkupacra újabb rétegeket hordanak, vagyis egy nagy szemétdom­bot építenek, a másik pedig, hogy a szeméttelepet déli irányba tovább bővítik. — Mennyire „jó” vagy ki­elégítő megoldások ezek? Egyáltalán van-e esélye egy új telep létesítésének? — Egyáltalán nem jó egyik variáció sem, de a rendelkezésünkre álló nyolc­millió forintból ezt tudjuk csinálni. A dombépítés ellen a környéken lakók tiltakoz­nak majd a bővítés ellen pedig, valószínű, a kiskerttu­lajdonosoknak lesznek kifo­gásaik. Ami a kérdés másik részét illeti, már 1983-ban kijelöltünk egy új helyet Kaposszerdahelyen. Az ak­kori becslések azonban nem bizonyultak időtállónak, mert évi 90 ezer köbméter­nyi szeméttel számoltak har­minc évre, ezzel szemben már most meghaladja Ka­posvár az évi 160 ezer köb­méternyi hulladékmennyi­séget! így már csak tizenöt évre lenne elegendő a hely, s ehhez képest túl magasak a költségek. Nem beszélve arról, hogy a szennai tanács mereven elzárkózott attól, hogy közigazgatási területü­kön áthordjuk a város sze­metét. — Újra kell gondolnunk az egészet — mondta Vé­kony László. — Az új telep­ről nem mondhatunk le, hisz bármelyik változat mel­lett is foglal állást a tanács, az csak néhány évig megol­dás ! Még ebben az évben döntenünk kell az új hely­színről, és el kell kezdeni a munkánkat. így is egy évbe telik, míg elkészül a részle­tes terv, majd még egy-két év legalább a kivitelezés is. — Milyen követelmé­nyeknek kell eleget tennie egy új telepnek? — Az új rendelet szerint legalább ezer méterre kell lennie a legközelebbi lakott terület határától, ezenkívül nem lehet élővíz közelében sem, és rendelkeznie kell a szükséges berendezésekkel.- Hiszen a jelenlegi te­lep bőven benne ebben a kritikus sávban! — így van, de a telep már jóval e rendelet előtt műkö­dött, előtte ugyanis ötszáz méter volt a követelmény. Igaz, ezen is belül van, de a házak csak azután épültek oda, miután elkészült a sze­méttelephez vezető út. — Milyen lehetőségei van nak városunkban a hulla­dék mennyiségének csők­kentésére vagy esetleges Vékony László: — A kom­munális hulladék mennyisé­ge az életszínvonal emelke­désével egyenes arányban nő. Lehet, hogy most egy ki­csit csökkenni fog... Ko­molyra fordítva a szót, egy hulladékégető építésének le­hetősége ma utópia, renge­teg pénzbe kerül. Komposz­tálással több helyen próbál­koztak már, de nagyon mun­kaigényes a szemét váloga­tása, ugyanakkor kevés a haszon. Ezt egy vagy két csa­lád tudná szervezetten meg­csinálni, s ha amellett az ér­tékesebb fémhulladékokat is kiválogatnák, meglenne a jövedelmük. Most azonban nincs gazdája a telepnek, az ott dolgozók nem érnek rá még a kerítést is őrizni, be- szökdösnek az emberek és csak kárt okoznak. Rézdró­tokról égetik le a műanya­got, s mivel sietnek, nem tö­rődnek azzal, hogy begyul­lad a szemét. Most is ez tör­ténhetett, bár az is lehet, hogy ezúttal valóban öngyul­ladásról van szó. — Ha már szóba került, mikor tudják végre eloltani ezt a tüzet? Több a fehér, mint a vörös Borverseny a Siómente tsz Dózsa-majori étkezőjében — immár harmadszor az úgy­nevezett Dél-balatoni borvi­dék siófoki körzetében. A házigazda tsz és a zamárdi szövetkezet termékein kívül a balatonszabadi, a siójuti, az ádándi, a ságvári, a nyí­rni, a nagyberényi, a zamár­di és természetesen a siófok- kiliti magánpincékben érlelt nedűvel töltötték meg a hosszúnyakú üvegeket. Ba- latonföldvárról, Kőröshegy­ről, Andocsról, Tabról és Pusztaszemesről is érkezett néhány butélia a bírálóbi­zottság elé, amely négy cso­portban ízlelgette, zsűrizte a „vékony”, „kemény”, „lágy”, jól és kevésbé szakszerűen kezelt fehér- és vörösboro­kat. Összesen 141 minta érke­zett 98 tulajdonostól, ebből 53 vörös- és 88 a fehérbor hallottuk Fridrich Györgytől, a Siómente tsz szőlészeti- borászati ágazatának veze­tőjétől, a körzeti borverseny főrendezőjétől. A fehérből 19, a vörösből 10 fajtát hoztak a gazdák. A leggyakoribb fehérfajták: olaszrizling, rizlingszilváni, zöldveltelini, chardonnay és ezerfürtű. Űj „színfoltot” je­lentett az „ezeréves Magyarország emléke" nevű fajta és a bánáti riz- ling. A vörösborok zöme kékrankos, merlot és zwei- gelt, s egy új fajta is meg­jelent: a magyar frankos, mégpedig a kiüti hegyről. 14 aranyérmet, 30 ezüstöt és 48 bronzot ítélt meg a bí­rálóbizottság. A vörösborok közül 53-ból 32 minta ka­pott érmet, a 88 fehérből 60. A fehérborok jobb minősé­gűek a vörösnél, s ennek egyik oka valószínű, hogy az előbbit könnyebb kezelni. Mészáros Lászlóné, a bogiá­ri Viticoop rendszer igaz­gatója, a bírálók szóvivője elmondta, hogy a gazdák igyekezetét, igényességét bi­zonyítja, hogy a körzetben meghonosodtak az úgyneve­zett „világfajták”: például a zweigel, a merlot, a caber­net, a chardonnay, a király- leányka és a tramini. Hozzá­tette azonban, hogy a fehér­borok egy részét túlkénez- ték, s a vörösborok közül több az úgynevezett „vé­kony”, alulkezelt minta. Egyik-másik bornak sajnos „hordóíze” van, s ez bizony üröm lehet az érzékeny fo­gyasztó örömében. A borverseny díjkiosztó ünnepségén arról is szó esett, hogy létrehozták az orszá­gos szőlész- és borászegye­sülést, mely öt történelmi borvidéken alakult meg. Cél­ja, feladata összefogni a gaz­dákat, illetve a szőlőtermelő téeszeket, állami gazda­ságokat, s képviselni a termelők érdekét a gazda­sági életben. Komáromi Fe­renc, a háromtagú szerve­zőbizottság elnöke az ezzel kapcsolatos elképzelésekről Tizennégy arany, harminc ezüst beszélt. A Dél-balatoni egye­sülést körzetekre bontanák, s a körzeteken belül is egy- egy hegy gazdái borbará­tok körét, illetve hegyközséget alakíthatnának Boda János, a Siómente tsz elnöke is a minőségi mun­ka fontosságát hangsúlyozta, s az elszemélytelenedett te­vékenységgel szemben a sze­mélyiség szerepére hívta fel a figyelmet és sürgette a hegyközségek megalakítását. A szakmai értékelés, majd a díjkiosztás ünnepélyes per­cei után megkezdődött a kóstolgatás. A gazdák bő­ségesen hoztak „mintát”, s a zsűri, úgy tetszett, nem ivott sokat, így aztán a tsz szakácsnői által mesterien elkészített disznópörköltre volt miből kortyolgatni. Sz. A. Püspök Rudolf: — Vízzel hiába próbálkoztunk, még az eső is segített, mégsem tud­tuk eloltani. Le kell takar­ni földdel, de a talaj annyi­ra felázott, hogy még a lánc­talpas gép is megsüllyedt. Mihelyt felszárad egy kicsit és rámehetnek, két gép azon­nal megkezdi a munkát. Nem marad más hátra, várunk. Várunk arra, hogy a tanácsülés eldöntse mi le­gyen a jelenlegi telep to­vábbi sorsa, bár ebben az ügyben a kommunális bizott­ság már állást foglalt: sze­rintük a magasság emelése a jobbik megoldás. Aztán várunk arra, hogy kijelöljék az új helyet, s ott megfelelő távolságra a vá­rostól, senkit nem zavarva, felépüljön az új szemétte­lep ... Ezután már csak ar­ra várunk, hogy "rendelet szerint a régit elegyenges­sék, vastag földréteggel leta­karják és fákkal, bokrokkal beültetve visszaállítsák az eredeti állapotába. Várunk, remélve, hogy unokáink — talán — már a jelenlegit nem fogják látni és szagolni... Varga Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom