Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
1989. május 20., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS í 'W- : Wr ' 'g gí:;:|g if®i S» ' ‘ » """ * "* L átta a fiút, ahogy átvág a réten. Almos, búzaillatú forróság lövellt köré a dűlőút porából. Meg-megállt, körülnézett. Madár se rebbent, az aratás vákuuma mintha őket is benyelte volna, pedig máskor az egész rétet betöltötte a hangjuk, izgatottan röppentek egyik fűzbokorról a másikra, szinte fölrobbant szánnysunrogásuktól a lomb. Leveleken, fűszálakon most a hetes por lisztes le- pedéke ült. A köllesér sárgászöld észrevétlenségben, mint valami álmos gyík lüktetett a magos löszfalak közt, biztosnak érzett rejtekében. Csak aki egészen föléje hajolt, annak lehelte arcába édeskés lányillatát. A fiú megállt a pockok, rókák lig- gatta löszfal tetején, s a virágszirmoktól fehér habos, sárgán átlátszatlan örvénybe bámult. Itt szoktak fürdeni, ebben a távoli, elhagyott bombatölcsérben, ahol a má' sutt csenevész patak szinte tóvá terült szét. Sokáig állt a partszegélyen, nem ment le a vízhez, mintha várna valamire, pedig láthatóan azért jött, hogy megfürödjék. Aztán mégis elindult lefelé a kitaposott, meredek ereszke- dőn, ami egyenesen a partra vitt, megszédült a töményen fölérző fülledt virágillattól. A part meredekét körbe-kör- be cigánykóró és bürök lepte el, közöttük-fölöttük komló futott, s most minden vi- r^taan állt. A nehéz illat idevonzotta a környék ösz- szes legyét, darazsát, mé- hét, lepkéjét, dongóját, szitakötőjét, olyan tömegben bozsogtak a pókbeszőtte sűrű fölött, hogy távolról is hallani vélte az ember szárnyaik zaját, mintha szövőgyár zümmögött volna valahol a füzes mögött. Lerúgta magáró] a gatyát, az inget már az úton levetette, a kezében hozta idáig, és sietve ugrott bel a vízbe. A víz megbocsátón ölelte át, szinte nem is csobbant. Sokáig guggolt mozdulatlanul a parti sekélyesben, úgy, hogy csak a fejét dugta a víz fölé. Aztán béljebb merészkedett. A víz tehetetlen lassúsággal forgott-forgott körülötte színlelt nyugalomban. Hirtelen, de nem egészen váratlanul száladt ki lába alól az enyhén iszapos folyófenék. Eleinte nem is érezte kellemetlennek ezt az új állapotot. Igaz, nem tudott úszni, de egyelőre nem is volt szüksége - e tudományra, a tüdeje tele volt levegővel, az izmai erővel. Behunyt szemhéja mögött sötéten derengett a víz ti- tokzatos, zöldessárga fénye. Még nem zavarta meg az ijedtség, csak jóval ezután, késve villant át az idegein, futott szét borzorigó bőre alatt. Óvatosan, mintha nem is saját akaratából tenné, nyújtotta le a lábát, próbált tapogatózva valami szilárd támaszt keresni, de semmit nem talált. Ügy érezte, hideg vásznakba bugyolálja egy erőszakos, ideges kéz, már-már rá is átragadt e hiábavaló' kapkodás. Egy vakítóan üres pontot látott feltűnni valahol a távolban, amely gyilkos gyorsasággal közeledni látszott feléje, de aztán váratlanül, éppen a döntő pillanatban meghát- ráilt, visszahőkölt, vagy kialudt, ezt már nem volt ideje megfigyelni. Egy föl nem szakadt kiáltás fulladás-érzése maradt a helyén. r OLÁH JÁNOS A KÖLESÉR Érezte, nem sok van már hátra, ereje, levegője fogytán. Ha menekülni akarok, most kell megpróbálnom, gondolta. Igen, harminc másodpercem van, addig még kibírom, ki kell bírnom. Meg sem született benne az elhatározás, máris úszni kezdett, ahogy tudott, levegő nélküli, a víz alatt. De hiába — úgy érezte —, hiszen nem halad semmit. A legszívesebben föladta volna. Aztán mégis, talán nem is egészen a saját akaratából, úrrá lett a gyöngeségén, nem engedett a homloka dö- römbölésének, a szeme előtt táncoló tarajos, vörös karikák csábításának. Pedig talán tényleg hiába bízott, végül nem csoda, hogy megfordult ez is a fejében, lehet, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, és csak forgok körbekörbe. Mégis, amikor elért a harmincadik másodperc végére, igaz, hosszan kivárt előtte, olyan természetesen jnyújtotta le a lábát, mintha biztos lett volna benne, nem csalódhat. És valóban, odalenn szilárd talaj fogadta az érintését. Nagyot rúgott magán, és ettőil nemsokára a hosszú-hosszú vakságot megszakítva újra szemébe ásított a nap, az ég, a part közönyös, részvétlen látványa, sietve fújta ki, szívta be a levegőt, rögzítette az irányt, és kezdett mindent elölről. Egyre rövidebb időket töltött a víz alatt, mégis egyre érzékelhetőbb lett a haladása. Annyira elmerült foglalatosságában, hogy azt se vette észre, a víz közben már csak a térdéig ér. Amikor leállt, az öröm mellett némi röstellkedést is érzett. Előrehajolt, a folyóvíz hánytatóan édeskés íze csik- laindva szökött föl a torkán, futott szét a szájában, lepte el az ínyét, de nem sikerült kiköpnie. Az erő egyik pillanatról a másikra teljesen kifutott a testéből, ha történetesen nem a parton áll. most a térdig érő vízbe is belefullad. Egy füves horpadásig sikerült elmásznia, oda vackolta be magát. Nedves, de a naptól lassan-las- san át fűlő hátát a fölrajzó kis kék lepkék úgy ülték meg, mintha nem is élne. olyan felhőtlen bizalommal. Ormótlan kiáltozásra ébredt, fázott, érezte, hogy a nap már a löszfal mögé merült, későre járhat hát, el kéne indulnia, az a darab idő mögötte olyan üresen tátongott, mintha semmi, de semmi nem történt volna benne, mintha még a delet se harangozták volna el. A legények — észre se vette őket, amikor elcsörtettek mellette —. már lent álltak a vízben, meztelenek voltak, testük kesernyés por- és izzadtságszaga ott érzett a f öltámadó szélben, most jöttek az aratásból. Szőrös, fekete ágyékukat se takarták el, úgy nevettek föl szégyentelenül a túlparton visongó marokszedő lányokra, akik erre a bokrok mögé húzódták, de csak a ritkás széléig, hogy azért lássanak. A fiú ijedten kapott a ruhája után, még megvolt az ing is, a gatya is, futtában öltözött fél lábon ugrálva, meg-megállva. A folyó sunyin, meghunyászkodva tűrt, hallgatott mögötte, szinte bűntudattal. Restaurálják a pápai Eszterházy-kastély egykori kápolnáját, amely most a könyvtár olvasóterme. A munka során különös szépségű barokk falfestményrészleteket sikerült feltárni. Az 1700- as évek közepén festett alkotás felújításával májusra készülnek el. (MTI-fotó — Arany Gábor felvétele) Kelemen Lajos PORTA Hajdan úgy rakta e hombárt, baromfiállat valakim, egy névtelen, ha ittt nem lehet, majd lássuk szérűjén; emléke dőlit-follitozott építményeiben kucorog; s lám lett ahogy a gyöp, a televány — ma teret hódít, holnapra furcsán merev, törődik önnömmagában, szétszáll hi|ányia is, mint a kisült füvek — s kél utána olyan félelem, másutt nincs hélye: látod, szívünkre: lakatlan portákra települ. Bertók László BELEPUSZTUL HA MEGTALÁL Húzódj összébb ő is magát keresi benned ki- be j ár igazoltat a kapunál bekerít mint a katonák saját puskádat fogja rád ha a hátad mögöitlt megáll s ordít mikor ordítanál mert akkor sem fér rajtad át s mintha ő volnla a világ ite meg a vékony cérmaiszáll sohase tudod hova száll de jaj ha niem bírod tovább nem hajítja semmi csak a vágy s belepusztul ha megtalál. Kerék Imre Rouault: Öreg király hunyt szemmel magába-menedten a szomorúság arcára kövül ül magánya feltörhetetlen burkába zártan egyszél-egyedül nincs már alattvalója egy sem semmije sincs emlékein kívül már nem király csupán egyetlen ember a többi szenvedő közül kőnehéz aranykoronája piros palástja már fakó díszek kezében pár szál halványsárga rózsaltő ingadoz jogar helyett már nem érdekli hatalom se pompa ül némán élhiagyattain és kifosztva G. Nagv llián Szeretnéd érteni az időt ? Sétál a tested az utcán,, de szellemed illegalitásban van. Ha valahonnan eléd toppanna menyasszony-ruhában az Igazság, tudnád-e szeretni? Mennyit' beszéltél, hallgattál róla, és most itt van — karjaidban a te időd. — Ö az Igazság? r— kérded. — Igen. — De hát Igazság nincs is! — kiáltod, és már sírni se tudsz. Az fd# szellemében Mégiscsak nagyszerű dolog ez a glasznoszty! Egyszerűen embernek érzed magad, nem pedig néma keringnek. És nem is egyedül én vélem így, egész részlegünk így gondolja. Pedig nekünk aztán van mihez viszonyítanunk! Szeretett vállalatunknál már húsz éve dolgozunk. Régebben — el sem fogják hinni — még bejönni sem akaródzott a munkahelyre. Harjuhina kolléga-, nőnk egész álló nap pulóvert köt. Ugomnyina asz- szony importcsizmákkal fe- ketézik. Grubcov sörért lóg el a szomszéd boltba. Klo- pivin előbb körülnéz, aztán bőrkötyényt köt maga elé, felszerelkezik nagyítóval meg ragasztóval, és némi találékonyság segítségével működő modelljét készíti el a pisai ferde toronynak, almacsutkából. Az a hobbija, hogy egyetlen szög nélkül csinál mindenféle hasznavehetetlen dolgokat. Nekem személy szerint ez teljességgel felfoghatatlan. Kinek van erre szüksége? Az én szórakozásom valami egészen más, sokkal értheJELIN — KASAJEV több: kincstári holmikat viszek haza a munkahelyemről. Egyre nagyobbakat. Persze apránként. Ajtókilincset, keverőcsapot a mellék- helyiségből, Mengyelejev ifjúkori portréját. Szóval dolgozgatunk lassacskán, csendesen, és igyekszünk nem mutatkozni a főnökség előtt. Dolgozunk így egy évet, kettőt, és egyszer hirtelen minden más lett. Magunk is látjuk, nem úgy élünk, mint azelőtt, unalmasan, egyhangúan. Körös-körül buzog az élet, jelszavakat akasztanak mindenfelé, kitüntetéseket osztogatnak, akik lépést tartanak. Ha jelszavak, hát legyenek jelszavak! Elhatároztuk, hogy mi sem maradunk le. Harjuhina például pulóvert köt, de időről időre büszkeséggel ejti ki, olyan hangosan, hogy mi is halljuk: — A szovjet asszonyok a legmunkaszeretőbbek az egész földön! Ugomnyina, miután eladta a soron következő csizmát, kinyilvánítja az egész részleg előtt: — A csizmák minőségével megelőzzük az egész világot! Klopivin a tornyot ragasztva minden almacsutká- ra speciális csipesszel írja a jelszót: „A gazdaságnak gazdaságosnak kell lennie!". Grubcov épp sörért indult, amikor hirtelen a főnökkel találkozott. — Hová indul? — kérdi gyanúsan, szemét összevonva. — Több élelmiszert biztosítunk a lakosság részére — füllentette rezzenéstelenül Grubcov. — Növeljük a dolgozók jólétét! Gyorsítjuk az iramot! Előre! A főnök zavarba jött, de megőrizte a látszatot. Szemét összehúzva válaszolt: — Teljesítjük a terveket! Túlteljesítjük! Előre! En nem tudok hangosan szólni. Levettém a kitüntetésekkel teleaggatott portrét, amit Mengyelejev helyett akasztottak fel hozzánk, és beraktam a kabátom alá, hogy hazavigyem. A portás belém akart kötni: — Mit viszel? — Nesze, nézd meg — mondom. Megnézte, kihúzta magát, és nem mondott semmit, csak tisztelgett. Az sem érdekelte, mit keres az asztali lámpa a portré alatt, drótjával a hasamhoz erősítve. Szóval dolgozgattunk így néhány évet, és akkor egyszer csak itt ez a glOjSz- noszty, és meghirdették a peresztrojkát. Mi az nekünk! Ha peresztrojka, hát legyen peresztrojka! Mások kételkedtek, bizonytalankodtak, de mi, az egész vállalatnál először — átalakultunk. A glasznosztyot úgy rr\egszerettük, akár a testvérhúgunkat. Például, bejön hozzánk, a részlegbe a főnök, és egyenesen Harjuhinához tart. — Maga meg mivel találkozik a munkahelyén? — Talán nem látja? — feleli Harjuhina — Pulóvert kötök. Gondolom, estére a pomponos sapkát is összecsapom. A sapka piros lesz, a pompon meg kék... — Én meg importcsizmákat árulok — mondja szívhez szólóan Ugomnyina. — Természetesen nem előnytelenül. Maga is megértheti, ki az a hülye, aki csak úgy foglalkozik ilyesmivel! — Na, én elmentem sörért — jelenti be Grubpov. — Nekem ez a felháborító hibám. — Miről beszélsz? — avatkozik be Klopivin. — Ami neked hiba, nekem erény. Te megiszod a sörödet, aztán elkezdesz dolgozni, én meg az ég világon semmit sem csinálok. Semmi haszon nincs belőlem. Itt már nem bírtam tovább, és közbeszóltam: — Belőled csak haszon nincs, belőlem pedig egyenesen kár van. En az elmúlt évek alatt hazavittem a kincstári vagyon felét. Nézzétek csak, milyen pucérak a falak meg az asztalok! Az idő szellemében mindent elmondtunk, és állunk, várunk, mit húz ránk a főnök. ö körülnézett, mellbe vágta magát, és felelt: — Ez mind semmi, nem számít! Mindegy, mit mondanak, én nem követelhetek maguktól semmit. Abszolút nem vagyok kompetens, a munkánkban nem értek semmihez. Mi egymásra néztünk, aztán dolgunkhoz láttunk. Nem történt semmi különös, de a lelkűnknek most jó. Tisztelni kezdtük magunkat a férfiasságért és az őszinteségért. És most úgy megy az ember munkába,’ mint az ünnepre. Ne is szóljanak semmit, mégiscsak nagyszerű dolog ez a glasznoszty! (Horváth Lilla fordítása)
