Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-17 / 114. szám

Somogyi Néplap 3 1989. május 17., szerda Miért nincs több MSZMP KB-tag Somogyból? Egy vitatott döntés hátteréről A JÓAKARAT KAPKODÁSBAN VÉGZŐDÖTT Régi az új alapszabály Állóvízben a kisipar A megyei választmány tanácskozott Hárman képviselték So- mogyot az MSZMP Közpon­ti Bizottságában, egészen február végéig. A testület ülésén azonban kettej ükét — Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság azóta nyugdíj­ba vonult első titkárát, Lo- sonczi Pált, az Elnöki Ta­nács nyugalmazott elnökét — érdemeik elismerésével, saját kérésükre fölmentet­ték központi bizottsági tag­ságuk alól. A vb-tagok kérték Fontos, hogy a megyei pártmozgalomnak legyen megfelelő képviselete a Központi Bizottságban. Jó alkalmat kínált a megyei párt-vb március 10-i ülése arra, hogy ez az igény meg­fogalmazódjon. Akkor ké­szült a Központi Bizottság a párt vezető testületéit jel­lemző munkastílus- és -módszer tanulmányozására, figyelembe véve a megyei pártbizottságok képviselői­nek véleményét is. Somogy­bán Váncsa Jenő akkori mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter járt a KB megbízásából. Véle­ményt kért a Politikai Bi­zottság, a Központi Bizott­ság tevékenységéről!, a két testület munkamódszerének, munkastílusának javításá­hoz szükséges személyi fel­tételekről. A végrehajtó bi­zottság tagjai — figyelem­be véve az április 15-re ösz- szehívotit megyei pártérte- kez'let tényét — megfogal­mazták azt az igényüket, hogy ezen a fórumon köz­vetlenül delegálhassanak vagy pedig jelölhessenek KB-tagot. Váncsa Jenő megígérte, hogy továbbítja ezt az igényt, majd közük a me­gyével is, miként válasszák ki a jövendő KB-tagot. A jelölést előkészítő bi­zottság a vb-üilés után meg­kapta azt a feladatot, hogy kérjen előzetes véleményt a megyei pártértekezlet kül­dötteitől erre nézve is, füg­getlenül attól, milyen vá­laszt kap a megye a jelzett igényre ... A Központi Bizottság há­rom nappal azelőtt tartotta ülését, mint összeült a me­gyei pártértekezlet. A jelö­lőbizottság javaslata alap­ján tíz taggal bővítették a testületet kooptálás útján. A névsort a lapok is közölték, s bárki megállapíthatta, hogy nincs köztük somogyi. Az nem derült ki a cikkek­ből, hogy javasoltak-e bár­kit a megyéből. Csak a nyilvánosság hiányzott? Szinte bombaként rob­bant a megyei pártértekez­leten, amikor dr. Gyenesei István, a megyei tanács el­nöke kétszer is felszólalt amiatt; ki tudott arról, hogy Somogyból is javasoltak va­lakit a Központi Bizottságba. Elsősorban a nyilvánosság és a széles körű előkészítés hiányát tette szóvá. Szerinte március 10-e és április 15-e között bőségesen volt rá idő, hogy megkérdezzék a véle­ményeket. ö például a jelö­lés tényét más megyéből tudta meg, mint a végre­hajtó bizottság egyik tagja. Mint ismeretes, kézfelnyúj- tásos szavazást kért arról, hogy ki tudott minderről, s az derült ki: addig mindösz- sze néhány küldöttcsoportot hallgathatott meg a jelölő­bizottság. Tatai Ilona, a Politikai Bizottság tagja kötelességé­nek tartotta, hogy elmond­ja: az előzetes elképzelések­hez képest volt változás! Eszerint nem a megyék küldenek tagokat a Köz­ponti Bizottságba, hanem úgy kooptálják őket, a köz­ponti jelölőbizottság javas­lata alapján. A bizottság azonban nem a megyei tes­tületekkel beszélt — ez így volt Somogybán is —, ha­nem saját tagjaival elsősor­ban. Ennek alapján került egy somogyi a jelöltek kö­zé. A Politikai Bizottság tagja szerint ezért nem a nyilvánosság hiányát kell elítélni, a problémát a jel - lölőbizottságban kell keres­ni. Ezit a vitát akkor, az el­nöklő dr. Grübl László, a marcali pártbizottság első titkára azzal zárta le, hogy a Központi Bizottság jelölő- bizottságát nagyon komoly kritika' érte, s ennek a munkamódszerbeli tanulsá­gát mindenképpen le kell vonni. Telefonhívás a központból Egy hónappal a megyei pántértekezlet után sem csi­tult sokat a KB-tag jelölés miatti vita. Sok pánttag sze­rint egy központi bizottsági tag jelölése legalább annyi­ra fontos, mint egy megyei •tisztségviselőé. Bizonyos kockák hiányoz­nak tehát a mozaikból, ér­demes visszatérni arra, mi volt az ajánlás hiteles tör­ténete. Azért is tanulságos, mert demokratikusan indult a KB-tag jelölése. Azelőtt ugyanis élőforult, hogy egy­szerűen „felhívattak” vala­kit, s beválasztották a tes­tületbe ... Most azonban a jelölőbizottság azzal kezdte a tájékozódást, hogy először a megyei pártértekezlet kül­döttei döntsék el, kit kül­denek a Központi Bizott­ságba. Két tényező azonban mindent megváltoztatott: a Tatai Ilona által már emlí­tett kooptálás eldöntése, de főképpen az, hogy a Köz­ponti Bizottságot előbb hív­ták össze, mint a megyei pártértekezlet tanácskozott. így fordult elő, hogyVán- csa Jenő, a jelölőbizottság elnökeként két nappal a KB-ülés előtt telefonált a megyei pártbizottságra, s kérte a javaslatot a KB-tag- ra. A véletlennek köszönhe­tő, hogy éppen akkor is ülé­sezett a megyei pártértekez­let jelölést előkészítő bizott­sága. ök azt javasolták vol­na, hogy a leendő megyei első titkár legyen tagja a Központi Bizottságnak. Ez azonban nem volt kivitelez­hető, hiszen a megyei párt- értekezlet még azután vá­lasztotta meg, két jelölt kö­zül. Maradt az a két — egyébként hitelt érdemlő — jelölt, akik Somogy mező- gazdaságát is képviselnék: dr. Pallér Endre, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, és dr. Klie Csaba, a Bárdibük­ki Állami Gazaság igazgató­ja. Őket ajánlották tehát a jelölőbizottság elnökének a figyelmébe, mégpedig ilyen sorrendben. Kevesen mondhattak véleményt A Központi Bizottság áp­rilis 12-á ülésén egyikük sem volt a jelölitek között. Éppen ezért Révészné, Kéri Anna, a megye egyetlen központi bizottsági tagja felállt, s azt javasolta, hogy dr. Pallér Endre szintén ke­rüljön fel a jelölőlistára. Ez megtörtént, de a válasz­tás más eredményt hozott... A szerkezetbe mindenkép­pen homokszemek kerültek. A jelölőbizottságnak csak arra volt alkalma, hogy né­hány küldöttcsoporttal — így a marcalival, a barcsi­val, a fonyódival és a bog- lárlelleivel — beszéljen. Ugyanakkor az idő már nem tette lehetővé, hogy a töb­bi küldött . is véleményt mondjon. Végül is igaz a megállapítás, hogy így nem volt teljes körű az előkészí­tés! Az viszont vitathatat­lan, hogy nem a megyei pártbizottság tisztségviselői, és nem az apparátus java­solt, saját szájaíze ,szerint. A megyei jelölőbizottság is csak az addig feltárható vé­leményekre alapozhatott. A „derpokratikus jószándék” ellenére a „tanulópénz” mégsem csekélység ... A tanulságot tehát le kell vonni. Kiváltképp akkor, amikor az új megyei párt- bizottság úgy döntött május 3-ii ülésén: a területi ará­nyoknak megfelelően bizto­sítsák, hogy Somogyot a je­lenleginél több központi bi­zottsági tag képviselje a tes­tületben. Másodszor tehát már nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy ne kérjék ki a megyei pártmozgalom, az érvényes mamdátumú pártértekezleti küldöttek véleményét arról, kit tartanának alkalmasnak a KB-tagságra. Erre a biza­lomra van szüksége annak is, akit majd megválaszta­naik' Lajos Géza A közreadott alapszabály- tervezet csupán a régi gon­dosan átfésült újratálaiása, leginkább arra való, hogy csak a kötőszavakat hagy­ják meg belőle. Rövidesen, két hét múlva lesz a Kis­iparosok Országos Szövetsé­gének küldöttgyűlése — ahol többek között az új alap­szabályról is döntenek —, a tervezet nagy részét vi­szont át kellene dolgozni — hallhattuk több hozzászóló­tól is tegnap délelőtt, a Kiosz megyei választmá­nyának ülésén. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy az alap­szabályt a mostani formá­ban egyáltalán ne is ter­jesszék a küldöttgyűlés elé, hiszen a tervezet az alkot­mány elemeire épül, s tud­valevő : készülőben az új alaptörvény. Vagyis néhány hónapon belül újrafogal­mazhatnák az alapszabályt is. Ili Gyula somogyaszalói asztalos szintén azt indítvá­nyozta, hogy halasszák el az alapszabály megújítását, he­lyette javasolta: a megyei választmány tagjaiból ala­kítsanak egy reformbizott­ságot, amely majd javasla­tot tehet az alapszabály mó­dosítására, és a Kiosz egész munkájának átalákítására. Szerinte efféle reformbizott­ságoknak kellene alakulnia az egész országban, és ké­sőbb reforrrntanácskozást hívhatnának össze. Utóbb kiderült, hogy a kezdemé­nyezéssel másutt is próbál­koztak, de többék vélemé­nye volt, hogy a két hét na­gyon kevés egy tartalmas koncepció kialakításához. Az ötletet — a későbbiekre nézve — ésszerűnek tartot­ták. Várhaitóan 1990 januárjá­tól önkéntes tagsága lesz a szervezetnek, s így néhány alapszervezet igen nehéz pénzügyi helyzetbe kerül — hangzott el az ülésen. Az alapszervezetek természete­sen több pénzt kérnek a tagdíjaikból, viszont a me­gyei és az országos vezető­ségnek is szüksége van rá­juk eső részre. A pécsi és a gyöngyösi Kiosz-szervezetek állásfoglalásához hasonlóan Kaposváron is megfogalma­zódott, hogy valamelyest csökkenteni kellene az ap­parátus létszámát, ezzel együtt a bürokráciát. Nem elég, hogy házon be­lül is sok a nézeteltérés, a külső, gazdasági szabályzók­kal is meggyűlt a bajuk a kisiparosoknak. Az iparosok számai nem csökkent, de az általuk előállított termékek és a szolgáltatások összérté­ke egyre kevesebb, ha fi­gyelembe vesszük az egyre nagyobb ütemű inflációt. Vegetál a kisipar, a kor­szerű műhelyek egyelőre csupán tervek maradnak, hiszen a magánvállalkozók is inkább a bankokban fiaz- tatják a pénzüket, mint­sem a kevésbé jövedelmező beruházásokba fektetnék. A Kiosz Országos Vezetőségé­nek állásfoglalása szerint u szabályozórendszer bünteti a munkát, a tavaly beveze­tett adórendszer az idei vál­toztatásaival együtt is telje- sítmónyvisszatartó. Schán István, a Kiosz megyei tit­kára szerint mindaddig, amíg a kisiparosokat meg­kopasztható adóalanyokként kezelik, aligha lesz bármi­lyen változás. Az iparosok nem pénzügyi szakemberek, pedig a nap­lófőkönyvek vezetéséhez, a jogszabályok kihámozásához ilyen végzettség sem ártana. Az idén valamelyest egysze­rűsödött a helyzet, de a könyvelés még így is ren­geteg iejét veszi el az ipa­rosoknak. Tetézi a helyze­tet, hogy a boltokban sok­szor csak nehezen lehet hozzájutni az áfás számlák­hoz. A választmány az adó­rendszer továbbfejlesztéséről szóló állásfoglalását és a ja­vaslatokat — a kiegészíté­sekkel együtt — elfogadta. Ili Gyula felvetésére az iparosoknak küldött levél­ben ezután az úr vagy a kartárs megszólítást hasz­nálják majd... (faragó) VOL T EGYSZER EGY FALUGYŰLÉS Útravaló Táskából Újra közösség a község „Nem volt ez falugyűlés. Botrány volt Táskán. Miu­tán annyira sem tisztelték egymást az emberek, hogy meghallgatták volna társaik véleményét, 'a vezetők két­ségbeesetten azzal zárták le a nem létező vitát: »Sza­vazzunk emberek!«" (Somo­gyi Néplap, 1984. augusztus, 28.) Előzmények: A failu lakosságának több­sége Niklára szavazott. Mi­ért? Bár 1977-től — amióta Táska Lengyeltóti társköz­sége lett — 1984-ig 7,5 mil­lió forintot költöttek a Tás­ka és Nikla közötti útra, évente 30 ezer forinttal tá­mogatták a falu sportegye­sületét, új tűzoltószertár épült és konténeres gázcse­retelep: 850 ezer forintba került a vízhálózat építése, a régi tanácsiházból posta­hivatalt teremtettek, befe­jezték a ravatalozót és a hét Megérkezett az „express” év alatt összesen 9 millió 85 ezer forintot fordítottak a falu fejlesztésére, de ez nem volt elegendő. Ilyen véleményeket hallottunk akkor: — A lengyeltóti tanács semmit sem adott, csak el­költötte a pénzünket. — Még mindig nincs für­dő a faluban, pedig van meleg vizünk. — Majd, ha Niklához tar­tozunk, akkor... Dobosi József csak ennyit mondott: — Majd meglátjuk, a vak is azt mondta. A minap levél érkezett a szerkesztőségbe. A feladó: Dobosi József elöljáró, Tás­ka, Kossuth utca 7. „1984 augusztusában meg­ígérték, hogy bemutatják pár év múlva Táska közsé­get, a falu politikai és köz­életét. Ezennel szeretettel meghívom Önöket.” Megígértük — menjünk. Útba esik Nikla. Majd öt éve — a viharos falugyűlés óta — Táska ! székhely.köz- ságs. Végvári Ottóné tanácsel­nök: — 2,5 millió forintért fel­újítottuk a kultúrházat és az óvodát. A temetőben ku­tat létesítettünk. Kiderült, hogy az orvosi rendelőből kifelejtették a vécét, a tűz­oltószertárhoz kerítés kel­lett. Fölújítottuk a párthá- zat. Az italbolt mögött buszkitérő létesül és a tele­pülés lakói föltételes meg­állót is igényeltek a falu végén. Ehhez leállósávot kell építenünk. Az idén 600 ezer forintot költöttünk Táskára. Ezt azután tettük, hogy csökkentek a tanácsi támogatások. Nehogy egy szélesebb jár­mű jöjjön szembe! — izgul­tunk a Nikla és Táska kö­zötti úton. (Erre, majd tíz évvel ezelőtt, 7,5 millió fo­rintot költött a lengyeltóti tanács.) A templommal szemben takaros porta az elöljáróé. — Bevált-e az új házas­ság, Józsi bácsi? — Mi akkor se a lengyel­tóti vezetésre haragudtunk. Ök is megérthetik: a falu­ban sok az idős ember, s nem mindegy, 140 vagy 30 kilométert kell utazni, a kisebb-nagyobb ügyek mi­att. Azelőtt ha valaki a rendőrségre vagy bíróságra ment, akkor a 70 kilométer­re lévő Siófokra kellett utaznia, most mindezt Mar­caliban is el lehet intézni, amely csak 15 kilométerre van. — Józsi, mondjuk meg azt is, hogy ha nem váltunk volna el, akkor nekünlk óvodánk nem lett volna — szól közbe Kis Dörnyei László, az italbolt vezetője. — Erre az épületre a len­gyeltóti tanácsnak már megvolt a bontási engedé­lye — mutat az elöljáró a falu központjában egy ta­karos házra. — Itt van most az óvoda, a kultúrház és a könyvtár is. Aki városban élt mindig, az el sem tudja képzelni, mit jelent az óvoda egy kisközösség lakóinak. Ä legkevesebb az, hogy a 3—6 éves. csöppségeket nem kell Buzsákba utaztatni minden­nap. A legtöbb, hogy újra közösség a község. A szülők révén megindult a társadal­mi érintkezés. Korábban ezt a szerepet a kocsma és a bolt töltötte be. A táskai- akban mindig megvolt az igény erre a kocsmán és a bolton túli közösségi életre is. Haszon Lajos ma a len­gyeltóti iskola pedagógusa, de negyven évvel ezelőtt Táskán kezdett tanítani. — Akkor még minden ta­nítónak ott kellett dolgoz­nia, ahova küldték. Nekem Táska jutott. Megérkeztem a faluba, s csak egy üres szobát találtam. Azonnal összefogott a lakosság, s estére már megvolt min­den, amire szükségem volt. Vannak persze elégedetle­nek is Táskán. Például To- mity Sándorné. — Elvették a földet tő­lem, amit 25 évig művel­tem, trágyáztam. Ezt írják meg az újságban — kiabál hozzánk, miután híre ment, hogy a Somogyi Néplaptól vannak itt a faluban. — Amikor megszűnt az iskola, a pedagógus illet­ményföldet Tomityné kap­ta meg használatra, cseré­ben azért, mert a kultúr - házban takarított. Most vi­szont újra van pedagógu­suk — siet a magyarázattal Dobosi József. — Munkalehetőség ? — kérdezem az elöljárót. — Még a varrodát is el­vitték tőlünk. Húszán dol­goztak itt. Az elöljáróságot ebben az ügyben meg sem kérdezték. A jó közlekedési lehető­ség valamicskét kárpótolja a helybeli munkalehetőség hiányát. Naponta többször lehet utazni autóbusszal Marcaliba- is, Lengyeltótiba is. A kisvonat is bepöfög ma még naponta háromszor Fenyvesről. A sínek már alig látszanak ki a gazból. A telefonvezeték oszlopai ugyan még állnak, de a drót már régen elszakadt, a föl­dön hever. Az állomás ne­vét hirdető egykori táblán ma már nem lehet elolvas­ni a feliratot. A déli „vo­natról” ketten szállnak le. Innen Dörnyei Károly por­táján keresztül vezet az út a faluba. Megengedi min­denkinek azt is, hogy a gazdasági udvaron menjen keresztül. Még a csípősnek mondott kakasa is menekül az utasok elől. Az ásványi anyagokban gazdag 80 fokos vizet is visszasajtolták a kutakba. Nem csak az itt élők re­ménykednek abban, hogy egyszer még gyógyít ez a víz! Húsz gyermek jár az óvo­dába. Az egyetlen csoport­tal két óvónő és egy dajka foglalkozik. — Rendezvényeink bevé­teleiből vásároltuk a beren­dezést — mondja Vpits Fe- rencné vezető óvónő. Nagy sikere volt a szülők báljá­nak. Ügy érzem, gazdag útra- valóval távozom Táskáról. Egy sorvadásra ítélt telepü­lés él és élni akar. Társköz­ségként Nikla oldalán is. Van-e nagyobb siker ma egy ötszáz lelkes magyar faluban? Balázs Andor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom