Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
1989. május 3., szerda Somogyi Néplap 5 Lesz otthon, menedék Több mint félezren fordultak me» a kaposvári családsegítő központban Több mint félezer ember ügyes-bajos dolgával foglalkoztak a január elseje óta működő kaposvári családsegítő központban, amely a Kaposvári Városi Tanács szociálpolitikai intézménye. A legemlékezetesebb eset egy fizikailag és szellemileg leromlott, a társadalom peremére szorult férfi talpraálilítása volt, aki hat év óta először itt érezhette igazán, hogy nemcsak szánják őt, hanem tesznek is érte. Segítettek abban, hogy egészségesebben élhessen, és elintézték, hogy rokkantnyugdíjat kapjon. A kliensek többsége nem a „lecsúszottak”, a társadalom peremére szorultak közül került ki, hanem közép- osztálybeliekből (szép számmal értelmiségiekből). Nekik egy-egy alkalommal kellett segítőkezet nyújtani. Jelentkezett például egy kétségbeesett édesanya és elmondta, az iskolából kikerült leányát egyetlen munkahelyen sem fogadták be, teljesen tanácstalanok és lelkileg is nyomasztja őket a sikertelenség. A családsegítők megkerestek minden számításba vehető munkahelyet. Erőfeszítéseiket siker koronázta. A kislány választhatott is, és minden bizonnyal a már-már megbillenő családi nyugalom is helyreállt. — A családsegítés fő célja a nagyobb bajok megelőzése — mondta Szabó János, az intézmény vezetője. — Az, hogy egy nyugdíjas lakhelyváltoztatás miatt több hónapig nem kapja meg a nyugdíját, még nem katasztrófa, ám annál, akinek nines tartaléka, megélhetési gonddá válhat. Mi úgy segítettünk ilyen esetben az idős embereken, hogy megelőlegeztük nyugdíjukat. Amint a posta ismét rájuk talált, visszafizették a pénzt. Egy külföldiről Magyarországra nősült férfi úgy ítélte meg, hogy előző házasságából származó leánya veszélyben van a volt felesége környezetében, s ezért idehozta. A repülőút azonban olyan sokba került, hogy anyagilag megrendítette. A családsegítő központ anyagi támogatást adott neki gondjai enyhítésére. — Az emberek többsége, — ha - bajba kerül —, tanácstalan, nem tudja hová, kihez forduljon — jegyezte meg Szabó János. — különösen elesettek azok a fiatalok, akik ifjúsági nevelőintézetekből kerülnek ki. Előfordul, hogy éheznek, hajléktalanok. Lelki egyensúlyuk visszanyeréséhez kétségtelenül hozzájárul egy-egy gyorssegély, az orvos, a pszichológus tanácsa, a munkatársak álláskereső és beilleszkedést előmozdító tevékenysége, ám úgy tetszik, ennél többre van, szükség. Éppen ezért keresik azokat a lehetőségeket, amelyek elháríthatják az utcára kerültek, a betevő falat nélkül- maradtak feje egész színpadtechnikának is ehhez a megjelenítési formához kellett igazodnia. Locspocs, a tengeri szörny eigy lakatlan szigeten él, és ott találkozik a Bolygó Hollandival. Fölkelti kíváncsiságát az „örökmozgó” emberike, s múltjának nyomába ered. Keresi azt a titkot, amiért a Hollandi örök bolyongásra van ítélve ? Melis László zenéje hűen igazodik a darab lírai és drámai Janus-arcúsághoz. fölül a közvetlen veszélyt, azt például, hogy bűnök elkövetéséből tartsák fenn magukat, vagy kétes társaságba keveredjenek. Ügy fest, a legjobb megoldást az olyan szociális létesítmények kínálják, ahol a „lélegzetvételhez” megvannak a föltételek. A családsegítő központ éppen ezért támogatja azt az alapítványt, amely az állami gondozott, illetve a gondozásból kikerülő fiatalok életkezdéséhez, a szenvedélybetegek talpnaállításá- hoz már az idén segítséget nyújt. Kaposváron, a Bartók Béla úton létesülő otthonban 20 fiatal kaphat átmeneti szállást. Lesz éjszakai menedékhely is, ahol a hajléktalanok három éjszakát tölthetnek el. A családsegítő központ emeletén klubot alakítanak ki, hogy ily módon is oldják a társtalanság lelket nyomorító következményeit. A klub létrehozásának gondolata annak a társadalmi igénynek a felismerése, hogy a családsegítő központban megfordult emberek szívesen jönnek vissza agy kis beszélgetésre, kötődnek oda, ahol baráti kezet nyújtottak nekik. Jelzi ez is, hogy a tanácsnak ez a szinte még kísérleti jelleggel működő szociális intézménye nyitott a társadalmi igényekre és azok kielégítésére keresi a legjobb formákat. Szegedi Nándor A jelmezeket Cselényi Nóra tervezte. A Bolygó Hollandi szerepében Tóth Bélát, Locspocs tengeri szörny alakjában pedig Bal Józsefet láthatjuk. A díszletet Menczel Róbert tervezte, a figurákat Ebedli Gyula álmodta színre. S hogy Locspocs történet így, képekben megjelenítve és kimondhatatlanul kimondva hogyan éri tetten a gyermeki érzelmeket, azt az elkövetkezendő néhány hónap előadássorozata dönti majd el. Szentbalázson alig • fél éve adták á|t az új, illetve kibővített és felújított művelődési házat. Anniak jártunk utána, hogy az új intézmény milyen változást hozott a falu életében. A tavaly novemberben befejezett beruházásról Baranyi Sándorné- tól, a helyi tanács vb-titiká- rától érdeklődtünk. — A kétszintes, mintegy 315 négyzetméter alapterületű, felújított épület csaknem 4 millió forintba került. Földszintjén van a körzeti megbízottnak és a takarékszövetkezetnek az irodája, a művelődési házban pedig új nagytermet, házasságikötőtermet alakítottak ki. A beruházást anyagilag támogatta a rendőrség és a nagyberki takarékszövetkezet, a Surján Völgye téesz pedig társadalmi munkában a teljes fűtésberendezést élkészítette. A tervező — Jakab Ernő, a kadarkúti költségvetési üzem munkatársa — valamint a kivitelezők is társadalmi munkában dolgoztak. A fennmaradó összeget a helyi tanács biztosította. . — Milyen volt az eredeti épület? — A 40-es években készült épület csupán egy teremből állt. Pető Gyula tiszteletdíjas népművelőnk azonban még a mostoha körül„ ... igyekeztem az iskolások érdeklődésére építeni.” mények 'között is nagyszerűen ellátta feladatait. — Miért nincs főállású népművelő? — Az ötéves tervünk idén szeptembertől teszi lehetővé ennek az álláshelynek a betöltését. — A művelődési programokon kívül milyen rendezvényeknek ad otthont az új művelődési ház? — Itt tartjúk többek között a tanácsüléseket, falugyűléseket és az iskolai ünnepségeket is. Pető Gyulát, a nyugdíjas pedagógust az iskolában találtuk meg. —Ma úgy látszik, a kellemes meglepetések napja van — nyújtotta kedvesen kezét. — Egyébként éppen ma tanítottam a gyerekeknek az Örömódát. Az idős tanár úr ottjár- tunkkor kapta a hírt, hogy a kisdiákjaiból álló furulya- zenekara Záníkára jutott. — 1966-tól- tanítok ebben az iskolában s rögtön elvállaltam a tiszteletdíjas nép- művelőséget is — mondta. — A kulturális programot mindig igyekeztem az iskolások érdeklődésére építeni. Hiszen a vágyat a tudásra, az igényt a művelődésre bennük kell kialakítani. Gondot okoz azonban, hogy csupán minden tizedik diák szentbalázsi, a tanulók zöme hat településről — Éő- szén fáról, Gálosfáról, Hajmásról, Kaposgyarmatról, Cserénfáról és Sántosról — jár az iskolába. Tehát az utazásuk hétvégi programokra nagyon nehéz. A tanács, az iskola és a művelődési ház kapcsolatát példával jellemezném: előfordult, a közelmúltban, hogy szombat lévén Bőszénfáról Kaposváron át tudo.tt csak a furulyaegyüttes egyik kis növendéke ideutazni. A szereplésük után a tanácselnökünk vitte haza a saját autóján. S ez nem egyedi eset. 12. — Kedvesem! Nem jövök többet. Nincs értelme. Azzal gyorsan távozott. Miss még köszönni is elfelejtett, s úgy megdöbbent, hogy sokáig szólni is képtelen volt. Megtiporták, bemocskolták. meggyalázták. Ügy érezte, ez vért kíván. Három napon át dolgozta ki a terveket, mit is csináljon az író ellen. A negyedik nap éjszakáján aztán fölkelt az ágyból, fölkapcsolta a kis villanyt, s mint egy rituális szertartáson, egyenként, az arany öngyújtójával elégette az összes papírokat, terveket. Elhatározta, hogy nagylelkű lesz. Nem, azért sem bosszulja meg a férfit! Vagy legalábbis nem így! Hanem úgy, hogy tudomást sem vesz az elvesztésér öl. Belevetette hát magát az életbe! Alkalmi partnerokkal színházba, moziba, hangversenyekre, bárokba járt és szórakozott, .próbált örülni a gazdagságának. Ugyanakkor az üzletről sem feledkezett meg. Különféle embereknek százezreket adott kölcsön, sc,t egy fnagánszál- Icda építésébe egymillió forinttal szállt be. Az átvételi elismervényen persze mindig jóval nagyobb összeg szerepelt, mint amennyit ténylegesen kölcsönadott. Az uzsorakamatok révén aztán rendszeresen jelentős bevételekre tett szert. Olyanokra, amelyekért ő egy pillanatig sem dolgozott meg. A jogtalan jövedelmszerzés miatt azonban nem félt. A lebukás nem lehet olyan egyszerű, hiszen a papírok azt bizonyítják, hogy ő any- nyit adott kölcsön, amennyit visszakér. A kölcsönök melleit! két magánbutikban és a Balaton mellett egy nyári palacsintasütőben is érdekelt volt. Ezek rendszeresen biztos pénzbevételi forrást jelentettek, így nem kellett félnie alttól, hogy csak az özvegyi nyugdíjból kell tengetnie életét. Vett egy Volkswagen Golfot, amelyet azonban csak nagyritkán vezetett. Ha utazni akart valahova, a legtöbbször fölfogadott egy sofőrt, hogy ő kényelmesen elheverhessen a hátsó ülésen, es ha kedve szottyan egy kis italra, akkor se legyen gúzsba kötve a keze. Az otthoni' munkák elvégzésére természetesen bejárónőt alkalmazott, a'ki napi nyolc órában intézte el a bevásárlásokat, takarítást, mosást, főzést. A környezetével nem vol-t jó viszonyban. A város előkelő negyedében, a kertvárosi rész egy szép, régi építésű családi házában élt, de nem érintkezett senkivel. Igazi úri- asszonyként próbált viselkedni. Ezért is ragadt rá a Miss becenév. Igazi nevét: Kroger Mihályné, született Schütter Borbála, nem is igen ismerték. * * * Taxin mentek a nő házáig. Az italtól kábult an Romeró még arra sem vette a fáradtságot, hogy egy kicsit körülnézzen. Csak arra emlékezett, hogy valami hatalmas, fehér ágy volt egy nagy szobában és csönd, nagy-nagy csönd. * * * Kulcscsörgésre riad. Nyílik a oellaajtó, s belép az egyik smasszer. Körbenéz, nem szól semmit. Mögötte' az ajtóban megjelenik egy szürke rabruhás férfi. Száznyolcvan centi körüli, vékony, szikár ember, arca beesett, kemény vonásokkal tarkított. — Na fiúk, hoztunk egy új szobatársat —• mondja a másik börtönőr, aki az új rab mögött lép a szobába. A régi lakók mind az új jövevény felé fordulnak és leplezetlen kíváncsisággal méregetik. — Melyik ágy szabad? — kérdezi az első smasszer. Senki sem válaszol, hisz csak az ágyakra kell nézni, látszik az. — Na, válasszál, Pillán- . gó! — löki meg a hátsó őr a jövevény vállát. Valamennyi szabad ágy a földszinten vám. A hét fölső már foglalt. Pillangó hamar fölméri a helyzetet. "•— Én alsó ágyon nem al- szok! — jelenti ki határozottan. — Na, nem szállodában vagy! — fordul rá az egyik őr. — Itt van, foglald el ezt a helyet és kész! Azzal Romeró alá mutat. Romeró nem örül az ötletnek. Jobban szeret egyedül aludni. Alatta ne forgolódjon senki! — Ide ne! — szóil keményen, majd enyhít a hangján: — Nekem túl büdös a láb szagom. — Ne izgasd magad, Romeró, a fiú nem olyan kényes, mint amilyennek látszik! — mondja a smasz- szer. — Na, jó barátkozást! Kulcszörgés, s a smasz- szerek távoznak. Az új jövevény még mindig a hóna alatt szorongatja a batyuját. Nem látszik megilletődött- nek. A helyét nem foglalja el, hanem lassan körbesétál a szobában, szemügyre veszi az ágyakat és az embereket. — Pillangó vagyok — mondja bemutatkozásként. — Hol vannak a szárnyaid?— nyihog közbe Imrei i. Pilalngó nem felel, csak lesújtó pillantást vet a közbeszólóra. — Nem hallottatok még rólam? Néma csönd a válasz. Jelzi, hogy errefelé még ismeretlen név a Pillangó. — Látom, ti még csak kezdők vagytok — mondja lenézően, majd visszaérvén a kiinduló ponthoz, Romáréra mordul: — Na, öcsi, gyere, szállj le a felső ágyról!-» Tessék? — kérdez visz- sza meglepetve Romeró. — Azt mondtam: szállj le a felső ágyról, mert én fogok ott aludni. Te pedig keress magadnak helyet máshol. — Mire föl? Én voltam itt előbb, ez az én helyem. — Kérni nem szoktam kétszer! A hangnem fenyegető. A többiek is feszülten figyelnek, mi lesz? Ki az erősebb, ki fo,g engedni? Romeró tudja, hogy most nincs mese. Keménynek kell lennie, mert különben oda a tekintélye. Különben is: elég volt a sorozatos vesztésből! Itt az idő a győzelemre! — Tudod mit, Pillangó? Keress más balekot, nekem nagyon megfelel ez az ágy, és nem tanácsolom, hogy ezt ne vedd tudomásul! Az ő hangja is fenyegető, magabiztos. Érzi, hogy sikerült megjátszani a fenegyereket, aki nem fél senkitől. Pedig dehogynem fél! Ki tudja, milyen erős ez a Pillangó? Ki tudja, ki ez a Pillangó? . (Folytatjuk.) — Milyen változást jelent a falu életében az új „ház”? — A lakosság érdeklődésében is tapasztalható változás. A szép küllemet remek tartalommal kell megtölteni, s ami fontos: „be kell lakni”, meg kell szokni az új létesítményt. Az átadás óta mintegy harminc rendezvényünk volt a színházi előadástól a farsangi mulatságig, az ismeretterjesztő előadásoktól a színvonalas zenei hangversenyekig. Az SMK megyei kistelepülési pogramjából is már hat előadás hangzott, el a művelődési házunkban. — Milyen tervei vannak a közeljövőben? — Hamarosan borversenyt tartunk, egy szőlőkultúrá- vail foglalkozó előadássorozat zárásaként. Szertnék egy olyan kiállítást rendezni, amely a helyi népművészeti tevékenységet mutatja be. A folyosón nyolcadikos diáklányok élvezik a szünet perceit. Tőlük kérdeztük: — Milyen az új művelődési ház és jártok-e a programokra? — Nagyon szép, azóta sokkal szívesebben megyünk be. Legutóbb egy komolyzenei hangverseny volt, de jól szórakoztunk a farsangi bálban is. • Az épület valóban szép: hófehér falai reprezentatív harmóniában ölelik körül az ablakkeretek mélybarnáját. Csupán egy szépséghibája van: hiába jártuk körül, a takarékszövetkezet feliirat mellett egy picinyke tábla sem tünteti, fel, hogy- ez művelődési ház (is). (tr) A Bolygó Hollandi norvég mesevilágban szőtt legendája ihlette a fiatal kaposvári rendezőt, Czeizel Gábort darabja megrendezésében. Locspocs és a Bolygó Hollandi címmel tegnap délután mutatta be a Csi- kv Gergely Színház a Tor Age Bringsvaerd regényéből készült adaptációját. A mese inkább lélektani, érzelmi töltésével hat a fiatal közönségre, s ezért a rendezőnek, a szereplőknek, a jelmezeknek, valamint az LOCSPOCS ÉS A BOLYGÓ HOLLANDI Egy új művelődési ház fél éve PROGRAM — ELSŐSORBAN A GYEREKEKNEK Gyarmati László ffomeró
