Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 14., péntek Somogyi Néplap 3 Központi laboratóriumot épít a Somogy Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellen­őrző Állomás. Az új laborban is végeznek majd élelmiszer- és mikrobiológiai vizsgálatot, valamint újdonságként takarmányvizsgálatot is. A 15 millió forintba kerülő épületet jú­nius végéig adják át. Sok a pályaelhagyó 79-en kapnak munkanélküli segélyt Kaposváron A SZÓ HITELE Nem ismerem Somogyi Zoltánná tanácstagot. Azt azonban tudom, hogy azok közül való, akik nyitott szemmel járnak, és nem rejtik véka alá véleményü­ket. A kaposvári városi ta- nács-vb. ülésén, amikor — készülvén a következő ta­nácsülésre —, sorravették a korábban elhangzott inter­pellációkat. Az egyik interpelláló So­mogyi Zoltánné volt. Azt tette szóvá, hogy Kaposvá­ron, a Kinizsi-lakótelepen egy korábban feltöltött te­rületről hordják el valaho­vá a földet. Az egész ész- szerűtlen, költséges, a kö­zösségnek aligha használ. A jelentésben ott állt az erre adott válasz is. Mielőtt azonban szavaztak volna, magasba lendült egy kéz. — Elgondolkodtam azon — mondta a hozzászóló —, hogy azt a választ, amit a műszaki osztály adott, elfo­gadja-e Somogy iné? Abból, amit az interpellá- lónak írtak, nem derül ki, indokolt volt-e a föld át­szállítása? Föltételezhető, hogy a tanácstag ezt a ma­gyarázatot nem fogadja el... Az elnök helyeslőén bó­lintott, mások is jelezték, szólni akarnak... Mi történik akkor, ha So- mogyiné nem fogadja el a hevenyészett választ? Nyil­ván következik az időratúó herce-hurca: jegyzőkönyv, nyilvántartás, újabb vizs­gálat, majd valamelyik ta­nácsülésen. Akkor már ta­lán az is megfeledkezik az ügyről, aki szóvá tette. Köz­ben persze néhány tanácsi dolgozó energiáját is elvon­ja az újabb ügyintézés. Második éve működik Kaposváron a Munkaerő- szolgálati Iroda. Az eltelt idő tapasztalatairól, a hoz­zájuk forduló munkát ke­resőkről, s az idén beveze­tett munkanélküli segélyről kérdeztük az iroda vezető­jét, dr. Kárpáti Józsefnét. — A legfontosabb felada­tunk volt kiépíteni kapcso­latunkat a vállalatokkal. Indulásunkkor körlevelet küldtünk minden üzemhez, melyben kértük őket, hogy a megüresedő álláshelyeik­ről tájékoztassák az irodát. A gyakorlat az volt, hogy negyedévenként újítottuk föl a nyilvántartott állás­helyeket. Ma ez már rugal­masabb, akár telefonon, akár szóban bármikor tá­jékoztathatnak bennünket. Ugyanakkor mi is végzünk munkaerő-feltárást, érdek­lődünk az üzemeknél. — Mit tudnak ajánlani? — Pillanatnyilag 900 ál­láshelyünk van. A megyé­ben velünk együtt 30 ta­nács foglalkozik az állásle­hetőségek föltárásával, ez is könnyít a vállalatokon, s g mi szolgáltatásainkon is. Januártól vezették be a munkanélküli segélyt. So­mogybán szerencsére a se­gélyben részesülök száma elég kevés, januárban ez 12 volt, ebből 9 kaposvári. A márciusi záráskor ez 79-re változott, s várhatóan ezen a szinten meg is fog állni. A segélyben részesülők többsége megváltozott mun­kaképességű, olyanok, aki­ket a meglevő állások egyi­kére sem tudunk alkalmaz­ni. A föltételeink is szigo­rúak, 18 hónap igazolt mun­kaviszony szükséges ahhoz, hogy a segélyt megkaphas­sák. Sajnos, az a tapaszta­latunk, hogy nagyon sokan nem is akarnak elhelyez­kedni, ezek — ha be tud­juk bizonyítani — akkor természetesen a segélytől is elesnek. Látni kell, hogy hervad le a mosoly ilyen­kor az arcokról. Ugyanak­kor ellenőrizzük is őket, pontos időre való berende­léssel. Csak orvosi igazo­lással maradhatnak távol. — Milyen újdonságokról számolhat be? — Április 1-jétől Kapos­váron is beindítottuk az úgynevezett közhasznú munkákat. Erre az előbb említetteket szintén alkal­mazzuk. Tavaly 4801-en ke­restek föl bennünket, nagy­részük segédmunkásként vagy betanított munkásként helyezkedett el. Nagyon so­kan vannak olyanok is, akik nem kívánnak a meg­szerzett szakmájukban dol­gozni, pályakezdők, leg­többjük az egészségügyből, és az élelmiszeriparból ér­kezik. Sok a már munka- viszonyban álló pályaelha­gyó is... Szolgáltatásaink is vál­toztak, bővültek az indulás óta. Alapszolgáltatásaink a következők: álláskínálatok munkaviszonyban állóknak és munkahellyel nem ren­delkezőknek, pályakezdők elhelyezkedésének segítése, tanulók nyári szünidős fog­lalkoztatása, munkaerő szervezett átcsoportosítá­sában közreműködés igény szerint, munkajogi tanács­adás, munkaerőpiaci infor­mációk nyújtása. Ezenkívül kiegészítő hu­mán szolgáltatások közve­títésével is foglalkozunk, például gyermekfelügyelet, házi és ház körüli munkák elvégzése, betegápolás és bevásárlás. Spanics Gábor Hi bői él a képviselő? Kilókban mért tájékoztatók A munkaterv szerint az idén kilenc alkatqmmal ülésezik a parlament. Ko­rábban évente csak négy ülésszakot rendeztek. Mi­ként lehet felkészülni erre a sok ülésszakra? Erről és a képviselők gondjairól kér­deztem Pásztohy Andrást, a megyei képviselőcsoport ve­zetőjét. — Az országgyűlés idei munkaprogramjának ter­vezett módosítása azt su­gallja, lehet, hogy kilencnél is többször kell ülésezni, vagy pedig az lesz, hogy megkezdődik egy ülésszak mondjuk a hónap végén és egy hét kihagyásával át­csúszik a következőre. Er­re a sok tanácskozásra szükség van: azok a tör­vénytervezetek, amelyekkel most foglalkozunk, sokkal súlyosabbak, imint a korábbi­ak. Elég csak az alkotmá­nyozásra, a gazdasági tör­vényekre, a szövetkezeti tör­vényre utalni. TÁRSADALMI TANÁCSADÓK Ezek sokkal nagyobb fel- készültséget, alaposabb vi­tát igényelnek. Ez indokol­ja, hogy időben is többet tárgyalunk most egy esz­tendő alatt, mint az előző ciklusban például kát vagy három év alatt. A felkészü­lés ezekre az ülésekre rend­kívül nehéz és nagy munka, nem panaszképpen mondom ezt, természetes, hogy az információkat mindenek­előtt szelektálni kell. A tá­jékoztatók özönét kapjuk nemcsak a minisztériumok­tól, hanem az érdekképvise­letektől, az alternatívoktól és azoktól a külföldi szakér­tői csoportoktól is, amelyek feljogosítva érzik magukat arra, hogy informálják a magyar parlament tagjait. Én nagyon fontosnak tar­tom, hogy a választópolgá­roknak, az állampolgárok­nak a véleményét is kikér­jem, s ez intenzívebb, idő­igényesebb kapcsolatot téte­lez fel. — Vannak szakértői, ta­nácsadói a képviselőnek, akik segítenek eligazodni ebben a rengeteg anyagban? — Tulajdonképpen most szervez képviselői igény alapján az Országgyűlés ve­zetése ilyen tanácsadó tes­tületet. Mivel sok változás volt az Országgyűlés veze­tésének élén, elhúzódott en­nek a bizottságnak a szer­vezése. Én nem teljesen tar­tom jónak ezt a bizottsá­got: úgy lenne eredménye­sebb a képviselők munká­jának segítése, ha a megyé­ben maga kérhetne fel szak­értőket, netán anyagilag is elismerhetné munkájukat. A jogászszövetség megyei elnökségével állapodtunk meg most arról, hogy ők se­gítik a munkánkat. Jelezte az MTESZ és a tsz-szövet- ség elnöksége is, hogy mun­katársaik készséggel segíte­nek. Baráti alapon, vagy pedig honoráriumért? Tud fizetni a tanácsokért a képviselő? — Főként baráti alapon. Az ember felteszi a plépo- fát, vagy ismeretségre hi­vatkozva felhívja telefonon azt, akiről tudja, hogy égt a témához és elmondja: ..nagy gondom van: előttem százoldalnyi tervezet, sze­retném hallani a vélemé­nyedet’. Pártbízottsági, ta­nácsi munkatársak, banki, pénzügyi szakemberek se­gítettek így, s adtak taná­csot, ötletet. ÖTLET A VÁLASZTÓKTÓL — Előfordul, hogy akit felkért ilyen feladatra, az nemet mondott? — Nem fordult elő ilyen. Inkább azt érzem, hogy mind többen akarnak segí­teni, mert látják, hogy a képviselőkre nehezedő mun­ka jó elvégzéséhez, infor­máció kell és segítség az el­igazodáshoz. — Üj módszer £ választók részére tartott képviselői fó­rum. Ad ez is ötleteket? — A hagyományos foga­dóóra — amelyre két pla­kát hívja fel a falvakban a figyelmet — arra jó csak, hogy ott legyen a tanácsel­nök, a vb-titkár, a párttit- kár, a gazdasági vezetők és azok, akiknek panaszuk, vagy mondanivalójuk van. A fórum más: oda megha­tározott céllal jönnek az em­berek, mert tudják, hogy egy törvénytervezet vitájá­ról lesz szó, vagy egyszerű­en kérdést tehetnek fel a képviselőnek, s véleményt is alkothatnak a napirenden lévő témákról. Egy ilyen fó­rumra száznál is többen voltak kíváncsiak. Magam nagyon sok olyan impulzust kaptam, ami arra késztetett, hogy hozzászóljak a Parla­mentben, például 1987-ben, a kormányprogramhoz. A választók véleményére tá­maszkodva mondtam akkor: súlyos gond van az őszinte­séggel az országban. HÁTTÉR — Hogy lehet győzni ezt idővel, hiszen Pásztohy András nem főfoglalkozású képviselő, hanem a szentgá- loskéri tsz elnöke, ahol ugyancsak van mire nézni a napot. — A szentgáloskéri tsz­ben öt éve dolgozom. Büsz­ke lehetek arra, hogy olyan munkatársaim vannak, akik tudják, hogy mi a dol­guk. Különben sem tartom magam termelés-szervező típusú elnöknek, én inkább a menedzselésben látom a fantáziát. Azt akarom, hogy döntési helyzetbe hozzanak a társaim és ők a saját el­képzeléseiket valósítják meg, képességeik szerint. Ez a közösség így van na­gyon nagy segítségemre. Azt is tapasztalom, hogy a szö­vetkezet tagsága megérti az elfoglaltságomat, ami a kép­viselőséggel jár. — Van konkrét haszna a szövetkezetnek abból, hogy az elnök képviselő? — Talán az, hogy a poli­tikai munkánk során olyan összefüggések birtokába ju­tunk a gazdaság területén is, amelyeket hasznosítani tudunk. Például azzal, hogy egy készülő törvénytervezet elveinek figyelembe vételé­vel dönt a vezetőség a stra­tégiai kérdésekben. — így lehet bírni idővel. Anyagiakkal miként? — Az időről csupán a-ny- nyit: esténként van, aki a hobbijának él, mások olvas­nak, kertészkednek, pe- cáznak a szabadidejükben. Én elvonulok a szobámba és a képviselői dolgokkal fog­lalkozom. Ami pedig az anyagi vonatkozásokat il­leti: 1985 előtt 2000, 1985-től pedig 5000 forintot kap min­den képviselő költségtérí­tésként havonta. Ez az 5000 forint évi négy ülésszak költségeit fedezte, s lehetett belőle venni szakirodalmat is. HOL ALSZIK A KÉPVISELŐ? — Ma ha a képviselő jó étkű lenne és szállodában akarna egy ülésszak alatt lakni és nem a rokonoknál, akkor nem sok mindenre volna elég a pénz. Akinek nincs rokona, az szakszer­vezeti szállás, vagy tovább­képzési intézetek kollégiu­ma után néz, hogy olcsóbb legyen, de így sem tud ki­jönni ebből az 5000 forint­ból. — Senki sem ajánlotta még fel, hogy segít a költ­ségek viselésében? — A feleségemen kívül még senki, és nem is fogad­nám el. Az ember úgy spó­rol, ahogyan tud, hiszen a képviselői elfoglaltsághoz még hozzá tartoznak a bi­zottsági ülések is, és ezek mind Budapesten vannak és egyre gyakrabban kétna­posak. — Köszönöm a beszélge­tést. Kercza Imre Lakásgondok Nagyatádon Megtörténhet az ellenke­zője is: a tanács formáli­san kezeli az interpellációt, s rábólint a válaszra. Hasonlót gondolhattak a vb-tagok is,: mert felszólí­tották a jelen levő illeté­kest: magyarázza el ponto­san és világosan, miről is van szó. A testület végül úgy döntött, hogy ez a vá­lasz már elfogadható. így kerüljön majd a tanácsülés elé. Somogyi nénak persze joga van nem elfogadni azt. Ám így már értik, miről is van szó. A tanács-vb fon­tosnak tartotta: a monda­toknak legyen értelme és súlya. A tanácstag úgy tá­vozhat majd a tanácsülés­ről, hogy pironkodás nélkül állhat választói elé. Jó köz­érzettel. Azért teheti ezt. mert ismerik következetes­ségét, véleményét városfej­lesztési kérdésekben. Szegedi Nándor Társadalmi vita a gazdálkodásról Varga Lászlóné négy éve él albérletben férjével: úgy kerültek össze, hogy sem­mijük sem volt. A szülők segítségére sem számíthat­tak. Az albérletből bárme­lyik pillanatban kirakhat­ják őket. Nem egyedül ők várnak tanácsi bérlakásra Nagyatádon. Reménytele­nül, mert Nagyatádon nin­csenek üres otthonok. Csak jogszabályok vannak, de azokat mielőbb módosítani kell, mert idejétmúltak. Ezek azt írják elő, hogy a tanácsi bérlakásokhoz csak az juthat, akinek átlagjö­vedelme annyi, mint amenv- nyit Vargáék az albérletre fizetnek. Ugyanakkor meg is kell élni, takarékoskod­ni nem nagyon tudnak. Eb­ben sincsenek egyedül. Mindez azon a társadal­mi vitán is kiderült, ame­lyet a Hazafias Népfront rendezett szerdán délután Nagyatádon Kreisz György városi titkár vezetésével. A leginkább érintettek . mel­lett ott ültek a „kerékasz­talnál " a különböző szer­vezetek képviselői is. A bomba már korábban robbant: a KISZ városi kül­döttértekezleten a lakásra váró fiatalok — akik hírét vették annak, hogy a váro­si tanács 37 bérlakást el akar adni — heves tiltako­zásba kezdtek. Keszi Lász­lónak, a KISZ újonnan megválasztott titkárának kötelessége volt elmondania ezt a városi tanács legutób­bi ülésén. Segítségére sie­tett Uitz Ferencné, aki ko­rábban Nagyatád tanácsel­nöke volt. A testület ezért úgy döntött, hogy a lakás­eladások ügyét későbbre halasztják. Előtte több tár­sadalmi vitát rendeznek, megkérdeznek minden érin­tettet. ■ A 37 lakás ügye azonban csepp a tengerben, hiszen azokban laknak és továbbra is lakni fognak a jelenlegi bérlők. Ettől még nem oldódik meg a bérla­kásra várók gondja. Meg­oldást azonban keresni kell — hangsúlyozta Keszi Lász­ló. Lassú István, a városi pártbizottság munkatársa is erről beszélt, amikor el­mondta: ezekben a napok­ban dolgoznak egy olyan programon, amely az itt élők legfontosabb problé­máin akar segíteni. Ezek között szerepel a lakáskér­dés is. Több felszólaló be­szélt arról, hogy a lakás­ügyet nem szabad csupán a fiatalok gondjaként ke­zelni: az idősebbeknek is vannak lakásproblémáik. Hoffermanné dr. Németh Ildikó vb-titkár tényekkel bizonyította, hogy miért nincs pénze a városnak — egyelőre — újabb bérlaká­sok építésére. Azért, mert nagy beruházásokba kezd­tek. Ezeket persze le lehet­ne állítani, de amit nyer­nének a réven, azt sokszo­rosan elveszítenék a vámon. A következő tervidőszak tervezésekor azonban szem­be kell nézni a tényekkel. Akkor talán mód lesz a fia­talok által kért garzon — átmeneti — ház építésére is. Addig remélhetőleg meg­változnak azok a jogszabá­lyok, amelyek ma a lakás- gazdálkodásban kiskapukat nyitnak ugyan, de nem azoknak, akiknek kellene. Rácz Mihály őrnagy, a helyőrség parancsnokának egyik helyettese ugyancsak ott ült a „kerékasztalnál”. Nem véletlenül hívták meg. Tőle azt kérdezték, hogy ha a várost is érintené a hon­védség létszámának csök­kentése, akkor mi lenne a szolgálati lakásaik sorsa? A válasz: eladnák őket. Ám ehhez is pénz kellene a városnak, ami nincs, mint ahogy a legtöbb lakásra vá­rónak sincs közel egymillió forintja OTP-s lakást ven­ni. Lakni pedig kellene, lehetőleg otthon, a saját otthonban. N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom