Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1Q89. április 13., csütörtök Somogyi Néplap 5 Vasutas versmondók Siófokon Tehetséges rajongók Színfolt a Csokonai fogadóban A CSERÉPKÁLYHA AUSZTRIÁBA „UTAZIK" „Csak a tehetségesek és a rajongók érdemlik meg az ember nevet" — idézte Jászai Mari egykori mon­dását értékelésének kezde­tén Szoboszlay Sándor, a veszprémi színház művésze, a zsűri egyik tagja Siófo­kon, a Dél-balatoni Kultu­rális Központ színházter­mében. A városban immár 1980 óta gyűlnek össze két­évenként vasutas versmon­dók, az órszág minden tá­járól. Elöcsatórozósok után A József Attila országos vasutas szavalóverseny „előcsatározásai" még ta­valy megkezdődtek. Az igazgatósági, szakszolgála­ti elődöntőkön összesen 142 fizikai munkás és szellemi dolgozó állt dobogóra, s közülük a legjobb 35 jutott tovább az országos döntő­be. Végül 31-en érkeztek meg Siófokra: vonatféke- zők, raktárnokok, anyag- gazdálkodók, műszerészek, állomásfőnökök, irodai dol­gozók, pénztárosok, jegyke­zelők ,.. A verseny végén a Zsűri elnöke, a háromszo­ros József Attila-díjas köl­tő, Fodor András úgy véle­kedett: nehéz — de egyben örömteli — helyzetben volt a bírálói kar, hiszen jobb­nál jobb verseket, szebbnél szebb előadásmódokat kel­lett egybevetni, mérlegelni. Karinthy Márton, a Karin- thv-színpad vezetője mond­ta: saját színpadán is több versmondót látna szívesen az fff* meg jeféntek 'közül. Zsákutca? Ez lenne a költészet „zsákutcája”, amelyről any- nyit hallani az utóbbi évek­ben ? A versszerető ember megnyugodhat ennyi jó vers, ennyi jó versmondó hallatán, mert nem lehet igaz, hogy a költészet el­távolodott az emberektől, ha ennyien érdeklődnek Jó­zsef Attila, Arany, Petőfi, Nagy László iránt. Tíz éve a siófoki vasút­állomáson, a Kék Balaton szocialista brigád volt a kezdeményező. S akadt itt egy állomásfőnök is, Bíró Sándor, aki nemcsak támo­gatója volt az ötlet megva­lósításának, hanem lelkes szervezője is. Ma pedig szinte már a hivatásos mű­sorvezetőket megszégyení­tő magabiztossággal, hu­morral konferál a színpa­don. .Megdöbbentő” színvonal Már az elődöntőkön meg­lepte a zsűrit a verseny szokatlanul magas színvo­nala. — Sajnos, manapság nem jellemző, hogy hétköznapi emberek hat verset megta­nuljanak, s így adjanak elő — hangoztatta Fodor And­rás. A szombat délutáni dön­tőre — amelybe 16-an ke­rültek — megérkezett Sze­mük Béla, a MÁV általános vezérigazgató-helyettese, valamint Fényes József, a pécsi igazgatóság igazgató­ja is. A pécsi igazgatóságot a versenyen hárman képvi­selték. Ketten Barcsról ér­keztek, Szigeti Emília pedig Kaposvárról, öt csak né­hány pont választotta el at­tól, hogy a döntőbe kerül­jön, a két barcsi szavaló pedig ott volt a legjobbak között. Kenyeres Antal rendkívül energikusan sza­valta el Juhász Ferenc „A szarvassá változott fiú kiál­tozása a titok kapujából” című versének hosszú rész­letét, majd a döntőben — a talán nem éppen szeren­csés versválasztás miatt is — az ötödik helyen vég­zett. Vimlati Ildikó is „fel­rázta’' a hallgatóságot az elődöntők során. amikor Bérlőid”" BrecHT „Marié' Farrar a gyermekgyilkos” című költeményét tűzte mű­sorára, ugyanakkor a dön­A jogászi pályát elhagyó, s újságíróként, illetve a Nép­szava kiadó szerkesztőjeként dolgozó siófoki dry Verebics János első önálló grafikai kiállítását rendezték meg Budapesten, a Postás Műve­lődési Központ dísztermében. Az április 20-ig nyitva tartó ■tárlaton nagyrészt olyan al­kotások szerepelnek, amelye­ket különféle újságokból, fo­lyóiratokból, képregényekből, regényekből már ismerhe­tünk. Verebics kitűnő kézügyes­tőben Arany Tetemrehívá- sa neki is csak kisebb si­kert, a 8—9. hely megszer­zését hozta. Kenyeres Antal: — A barcsi állomáson vonatfékezőként dolgozom, s óvodás korom óta szava­lod. Járási versenyeken, se­regszemléken, igazgatósági rendezvényeken rendsze­resen dobogóra állok, de itt, Siófokon először veszek részt országos döntőn. Vimlati Ildikó: — Raktárnokként kere­sem a kenyerem Barcson. Mintegy 10—12 éve rend­szeresen mondok verset. A Brecht-költeményt taktikai megfontolásból választot­tam. Rendkívül nehéz vers. de sikerült jól elmonda­nom, ezért juthattam a döntőbe. Nehéz döntés Rendkívül nehéz volt a zsűri dolga, amikor a sor­rendről döntött. A győzel­met a székesfehérvári elő- munkás, (Peczka Mihály sze­rezte meg a szegedi sze­mélyzetirányító, Almási László előtt. Harmadik a debreceni ügyintéző: Csikós M. Etelka, negyedik a cell- dömölk'i műszerész, Hor­váth Béla, ötödik a barcsi Kenyeres Antal, hatodik a szombathelyi gyors- és gép­író, Pék Gellértné lett. Több különdíj is gazdára talált: Kenyeres Antal a szakszer­vezet. Vimlati Ildikó a Pé- cSrVa“süt í ga zgátSs ág kTTTö'rö* díját kapta. Gyarmati László séggel, szakmai rutinnal, köninved vonalvezetéssel — és egyszerűen — komponálja meg képeit, melyek általá­ban illusztrációként szolgál­nak, de önállóan is megáll­ják a helyüket. Témái között gyakran szerepe az elképzelt jövő, a dús fantáziára valló sei-fi illusztráció. Vannak versekhez, mesékhez készült képei, sőt mitológiai témájú rajzai is. Külön fejezetet érdemel Verebics és a gyermekek vi­szonya. A grafikus megál­Három napig csodálhattuk meg a kaposvári Csokonai fogadóban azt a gyönyörű kék-fehér cserépkályhát, amely hétfőn éjfélre készült el. A kályha felépítésének körülményeiről és további útjáról kérdeztük Pozsár La­jos fazekas népi iparmű­vészt. modta Bucót, képregényekbe foglalta történeteit, mely a gyermekek körében nagy népszerűségre tett szert. Munkásságához tartozik, hogy a Siófoki Hírek hasáb­jain egy időben hónapról 'hónapra jelentkezett Sió Flo- ki, az általa „kitalált” ku- tyus, akivel mindig történik valami. Címlaptervek, kép­regények, novella, vers, re­gényillusztrációk. Az egyna­pos sikerek hordozói. Vere­bics nyíltan vállalja a hét­köznapokat, nem kíván hal­— A budapesti Tetőtérépí­tő Szerelőipari Kisszövetke­zet januárban kezdte el épí­teni Marcaliban a cserép- kályhagyártó üzemét, amely a tervek .szerint májusban készül el. Vezetésével en­gem bíztak meg. Három kályha csempéit még a fél- kés/ii/omhon gvártn'iuk '.<• hatatlan álmok világába me­nekülni, hanem megelégszik a hétköznapi gyönyörködte­téssel, az igényes, de nem hagyományosan vett „művé­szi” teljesítménnyel., A ki­állítás első napján, kedden csaknem százan tekintették meg a grafikákat azután, hogy a Balatonhoz és So- mogyhoz kötődő dr. Vértes László, az Egry József Kör alapító tagja ünnepélyesen megnyitotta a tárlatot, s méltatta a siófoki grafikus eddigi tevékenységét. — gy — ez a három mintadarab. Kö­zülük a legelsőt, amelyet Szabó István tervezeti, itt, a Csokonai fogadóban állí­tottuk föl. — Miért a Csokonait vá­lasztották és miért bontják le a míves kályhát három nap múlva? — Köszönetét szeretnénk mondani dr. Géger Gyulá­nak, a kaposvári Siotour- iroda igazgatójának azért a lehetőségért, hogy első kály­hánkat itt, ezen a reprezen­tatív helyen állíthattuk ösz- sze. A helyszín természete­sen üzleti célt is szolgál, hi­szen amióta elkezdtük épí­teni a kályhát, alig fordult itt meg olyan külföldi, aki ne érdeklődött volna vele kapcsolatban. A másik két kályhánkat szintén még ezen a héten a kisasszondi kas­télyban rakjuk össze. Elké­szültek a fotók, illetve a prospektus, s a három min­tadarab úitcélja Ausztria lesz. A közeljövőben azon­ban ugyanitt a fogadóban véglegesen is fölállítunk egy cserépkályhát, a prospek­tusunk is a Csokonai foga­dót tünteti majd fel. — Miért szállítják Auszt­riába? — Az üzemünk csak föl­épített, üzembe helyezett kályhákat értékesít — csem­peeladással nem foglalko­zunk — így életképessé ak­kor válhat, ha az értékesí­tésnél tőkéspartnereket is találunk. Az árképzés most van folyamatban. — Az új üzem mivel fog­lalkozik még ? ^ — A tervek szerint a mű­tárgy jellegű cserépkályhák felújítását, illetve restaurá­lását is vállalnánk. — S a mester nem saj­nálja, hogy „művét" néhány nap múlva le kell bontani? — Már hozzászoktam — válaszolja Kuruczi László cserépkályhás. — Több ha­sonló, bemutató jelleggel ké­szült kályhát építettem már. Ez az úgynevezett transz­portszerelés. — Mennyi idő alatt készül el a kályha és hány darab­ból áll? — Hétfőn reggel kezdtem és éjfélre végeztem a mun­kával. Ezt a cserépkályhát hatvannyolc darabból építet­tem. (tamási) EGY DOBOZ BÉCSI LEVEGŐ Élményt vagy videót? A schönbrunni kastélynál levő szuvenírboltban 40 schillingért kínáltak egy csi­nos bádogdoboznyi bécsi levegőt. Egyetlen magyar turistát sem láttam, aki vett volna - belőle, hiszen ugyan­ennyiért már szemrevaló kvarcóra is kapható. Példá­ul a Mexikó platz bazárjai­ban, ahol a forintot is elfo­gadják, s ahol már-már az számítana szokatlan fel­iratnak, hogy „beszélünk né­metül”. A legtöbb Bécsbe látogató magyar nem is igen jut el Schönbrunnig, így azután alkalma és sok­szor igénye sincs, hogy leg­alább egv doboznyi hamisí­tatlan bécsi levegőt szip­pantson. A Kapos-Volán Tours Utazási Iroda bécsi hajóút- jának mintegy kétszáz ven­dége, nagyobb részt csuda­bogárnak számított a ma­gyar turistatömegben. Igaz sokan közülük is ellátogat­tak a Maria Hilfer Strasse forgatagába, ám többnyire nem azért, hogy videót, vagv hifitornyot vásároljanak. Inkább csak engedve a kí­váncsiságnak, hogy azután tapasztalataik birtokában megállapítsák, érthetetlen, hogy honfitársaink miért hiszik, hogy ez a négy kilo­méter hosszú üzletutca Bécs legolcsóbb bevásárlóhelye. Hiszen az árusok itt épp a túláradó magyar kereslet nyomán tudnak srófolni az árakon. S bár a nagyobb­részt kaposvári vállalatok dolgozóiból szerveződött csoport zöme valóban nem bevásárló turistákból állt. többen elismerték, ha nem jutalomútról van szó, saját pénzükből aligha áldoztak volna azért, .hogy lássák mondjuk a Belvedere palo­táit. E vallomások aligha vol­tak szívderítőek egy, a ha­gyományos értelemben vett turizmus ügyét sok éve szolgáló idegenforgalmi szakembernek. A csoportos turizmus hanyatlására uta­ló első jel az volt, , mikor néhány éve egyes testvér- városi programokra már csak jutalomutakat lehetett szervezni. Azóta több nyu­gati nagyváros is erre a sorsra jutott, s egyre keve­sebb az olyan hely, amely pénzért is vonzza azokat, akiknek úticsomagjában a fényképezőgép a legfonto­sabb eszköz, akik élménye­kért és nem árucikkekért mennek. — A világútlevél beveze­tése egyértelműen csökken­tette a csoportos turizmus iránti igényt — mondta Tóth Dezső, a Kapos Volán Tours igazgatója, a csoport főikísérője. — Azelőtt még a csupán vásárolni szándé­kozók számára is a csopor­tos utazás volt a legkedve­zőbb, vagy egyedüli utazási Lehetőség. Olyan program, amelyben a boltok mellett a nevezetességek is helyet kaptak. A legtöbben most inkább egyénileg indulnak útnak. .. S bár bánt a ne­mesebb értelemben vett tu­rizmus háttérbe szorulása, nem a vásárolni utazó ál­lampolgárt hibáztatom, ha­nem a kereskedelmet, ame­lyik éveken át fittyet hányt az idegenforgalmi szakem­berek figyelmeztető jelzé­seire. Aligha állnának He­gyeshalomnál kilométeres gépkocsisorok, ha az embe­rek, akár valutakeretük ter­hére — ám a hazai dollá­ros boltok luxusfelárai nél­kül — is beszerezhetnék mindazt, amiért fnost útra kelnek. Ezt — ha késve is — már a kereskedelem szak- irányítói is felismerték. A most alakuló üzlethálózat­tól azt várom, hogy idővel levonul a vásárlási hullám és elsősorban ismét csak azok utaznak majd, akik látni, tapasztalni akarnak. Nyilván az ország gazda­ságának is az az érdeke, hogy az így vagy úgy az ál­lampolgárok birtokába ke­rült valutát otthon költsék el. S bár kétségtelen, hogy a vámszabályok szigorítása is mérsékli majd a bevásár­lóturizmust, akik e kény­szerű döntést hozták, nyil­ván maguk is jól látják, hogy nem ez a valódi meg­oldás. — Egy idegenforgalmi cég mégis elsősorban üzlet és nem misszió. Nyilván ez az oka, hogy az utazási irodák nagy választékot kínálnak a pusztán bevásárlási célú egy-két napos utakból. — Már 170 utazási iroda működik az országban. Eb­ben az éles versenyben nyil­ván mi sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a bevásárló­turizmus igényét. Azonban még a kizárólag ilyen célú utakba is igyekszünk be­csempészni legalább egy kis városnézést. — Egyáltalán: megélhet-e 170 cég az utaztatásból és a programszervezésből ? — Valamennyi igyekszik valamire specializálni ma­gát, és kihasználni sajátos adottságait. Mi például azt az előnyt, hogy egy közleke­dési vállalat utazási irodája vagyunk. Az évek során kialakuló kapcsolatrendszertől is függ, hogy egy iroda milyen különlegességeket tud nyújtani. Nekünk például hagyományos és kölcsönösen előnyös kapcsolatunk ala­kult ki a Balkántouristtal. Ennek köszönhető, hogy Szófiában járva sikerült ki­bérelnem az előszezonra ezt a luxushajót, amely egyéb­ként csak nyugati vendége­ket szállít. — Gyanítom, hogy a bér­leti díj nagyon is borsos, és úgy tudom, a 80 tagú sze­mélyzet bérét dollárban kell fizetniük. Kérdés, mi eb­ben az üzlet? — A hajó bérleti díja fo­rintban számolva napi. 150 ezer forint. 9500 dollár a személyzet napi bére, emel­lett egyetlen kikötés: uta­sonként 150 schillingbe ke­rül. Nem titok, hogy ebben most nem a nyereség az igazi haszon. Inkább az. hogy új utasokat nyerjünk meg, s igényt ébresszünk a hasonló színvonalas prog­ramok iránt. (Folytatjuk.) Bíró Ferenc SIÓFOKI GRAFIKUS KIÁLLÍTÁSA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom