Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
1989. április 8., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Fenn, a domb egyik párkányán áll egy fehérre meszelt ház. Onnan látni az egész vidéket: körben a cigánylakások, legelöl fent az út, ahol idegen nem szívesen megy végig még kocsival, sem. Tudja isten, miért van ennyi kutya a cigányok körül. Az állatok dühösek, vadul ugatnak, ha egy ismeretlen a környékre téved, megrohanják s legszívesebben széttépnék a ruháját. Egy ballonkabátos, középkorú férfi sietősre vette lépteit a kátyúval teli földúton, de az ebek hamar észrevették. A ballon- kabátos nem először járhatott erre, mert egy jókora bot is volt nála, azzal húzott egy puffanósat a legközelebb merészkedő kutya hátára. Hiába, nem volt nyugta, míg az Ivánfahegy aljáig nem ért. A fehérre meszelt ház métermagasságig felázott, sárgállik a falon a salétrom. A legegyszerűbb lenne lebontani az egészet és újrahúzni a falakat. A szűk ajtója harcias, cigányasszony lépett ki, kiáltozott, szidta az IKV-t, hogy ilyen munkát végeztek. Mióta kimeszelték, kijavították a házukat, azóta vizesedik a tégla. Nehéz elképzelni persze, hogy a javítás miatt nedvesednének a falak, később kiderült, hogy a volt oigányvajda épített egy szobát a régi épülethez, s talán nem sikerült a szigetelés. Az egész épület lehet úgy húsz négyzetméter; kívülről mellette, oldalt és elöl is rengeteg szemét. A ház sarkához nemrég önthették ki a krumplihéjat, mert még nem volt ideje megbámulni. gép, ami összetolja a sokéves piszkot. A ..férfi a Kaposvári Városi Tanácshoz is elment segítséget kérni, még a városgazdálkodási vállalathoz. A konténerek már ott állnak a telepen, van belőlük legalább három, de sokan még mindig a házuk mellé dobálják a szemetet. — Előbb-utóbb mindenkinek meg kell értenie, hogy sokkal egészségesebb tisztaságban élni, mint így. Ha másként nem megy, szólok a körzeti megbízottnak, majd az megbünteti, áki nem érti a szót. Tudom én, hogy nem szeretik az iskolában a tetves fejű cigány- gyerekeket, először is itthon kell rendre nevelni őket, s akkor talán saját maguknak is meglesz az igényük arra, hogy mindig tisztáik adjanak. Lekvártól fülig maszatos cigánygyerek kukucskált ki egy mocskos függöny mögül, az anyja egy mozdulattal elrántotta onnan, s úgy látszik, jól megszidhatta a gyereket, mert attól kezdve nem dugta ki a fejét. A telep lakásait a legnagyobb jóindulattal sem lehet komfortosnak nevezni. A legtöbb helyen gyertyával vagy petróleumlámpával világítanak, a gyerekek télen amellett tanulnak. Vécé sehol sincs a lakásokban. A domb aljába építettek egy sor faülőkés udvari pottyantóst, de az ajtók többségét már eltüzelték, néhol az oldalfal is hiányos. — Most mondja meg, hogy menjek így véciézni — fog kérdőre a sokszínű ruhás asszony ? Ha leülök, lát az egész telep. A lekopasztott vécék mellett egy sor rozoga bódé éktelenkedik. Talán fáskamra lehetett, de úgy tönkretették, hogy semmit sem érdemes bennük tárolni, egyszerűbb csak az udvarra, a ház mellé gyűjteni a télire valót. A körülöttünk állók mind a másikat okolják,, kivált azokat, akik nincsenek itt, meg azokat, akik elköltöztek. Egy törött áblakú épület néhány hete üresen áll, kísérőink szerint nem sokáig, egyszer csak elfoglalja valaki, se szó, se beszéd, beleköltözik, mintha mindig az övé lett volna. Neki újra meg kell magyarázni, hogy mi ott a rend, a szemetet egy helyre kellene dobálni... — Javítsa meg az IKV — perlekedik velem továbbra is a fehérre meszelt ház asszonya. Még, hogy mi csináljuk, hát nem is a miénk ez az épület, az sem érdékel engem, ha összedől. Elmegyünk innen máshová, tudom is én merre, csak el innen. A városi tanács szeretné felszámolni a lezüllött cigánytelepeket, de eddig nem volt erre pénz, s úgy néz ki, hogy a közeljövőben sem tudnak erre félretenni. Ebben az évben nem épül tanácsi lakás, így volt ez tavaly is. A miskolci tervhez hasonló telepeket sem építenek; nem is lenne rá pénz, de a tanács szerint ez tovább züllesztené a cigányokat. Évente hat-nyolc cigánycsalád kap közel kétszázezer forintos kölcsönt, vagy igen olcsó telket. A Csillag utcában is készültek már szép családi házak, legtöbbször éppen ilyen támogatással. A fiatal vajda is megmutatta a telket, ahová majd nemsokára pofás házat épít Mire elkészül, lemond a vajdaságról, nem neki való ez, meg aztán ő csak azt szeretné elérni, hogy tisztább legyen a környék, ne árasszon bűzt az a nagy gödör, amelynek szélén akkor még ott díszelgett egy, nemrégiben odahajított kutyatetem. Az új vajdát nem mindenki fogadta szívesen, kivált azok berzenkednek miatta, akiknek az a természetes, hogy maguk mellé dobálják a szemetet és nem a konténerbe. A tisz- taságnkényszer eredménye, hogy a környéken sok helyütt gondosan . gereblyélt porták is vannak már, ahová vétek ledobálná a krumplihéjat. Faragó László Kísérőm, özv. Horváth Já- nosné, Csillag utcabeli asz- szony kérdőre fogja az üvöltő szavú ház-lakót, miért nem dobálják legalább egy helyre a szemetet, mégiscsak rendesebben nézne ki, mint így. A válasz határozott, és ellentmondást nem tűrő: minek? Akkor is itt lesz, nem viszi azt el senki. Úgy tudja, hogy hiába kérnek gépeket, a tanács nem ad, amivel összehúzhatnák a szemetet. Nos, ha nem törődik velük senki, akkor meg minek erőlködjenek? A régi vajdának tisztelete volt a környéken. A cigányok szót fogadtak neki, rendben is mentek az ügyek, még a városi tanácsra is eljutott a híre, hogy a vajda mennyire összefogja a Csillag utca, Nap utca környékének cigányait. Egy hónapja új vajdája van a környékbeli cigányoknak. Ragoncsa György huszonéves, jólöltözött fiatalember, elhatározta, rendet tesz a telepen. Szerinte korántsem olyan összetartóak a szomszédai, mint ahogy mondják róluk, lehet, hogy Rupi (a régi vajdát szólították így) idejében más volt a helyzet, most viszont aligha ismeri egyik család a szomszédját. Papp János, a városi tanács elnöke szerint teljesen fölösleges bejelentkezni ezekbe a lakásokba az éppen, ott lakóknak. Egy néhány éve odaítélt lakásban már biztosan nem a régi bérlő lakik. — Három házban van itt összesen villany, a többiek nem engedték beszerelni a mérőt, vagy azóta kikapcsolták, pedig higgye el, hogy nem szegényebbek azok sem, mint' mi — harsogja Frigur Domonkosáé. — Odaszarnak az ajtajuk elé, a moslékot meg. a szemetet is csak a ház mellé dobálják, ott rohad, meg büdösödik, hogy az embernek kedve sincs arra menni. A rikító színű kelmékbe bújt alacsony cigányasszony még azt is hozzáteszi, hogy bízik az új vajdában, majd az rendet tesz megint. A körülöttünk álló gyerekek értetlenül bámulják az asz- szonyt, mintha sohasem hallották volna kiáltozni a közéjük tartozó nőket. Hétköznap délelőtt volt, iskolaidő. Akik mellettünk téblá- boltak, mindnek az iskolapadban lett volna a helye. Nem törődik velük senki, a gyerekeket a legkevésbé sem érdekli a tanulás, sokkal jobban esik nekik a semmittevés, az egésznapi csavargás. Rupi a gyerekeket is elküldte iskolába, nem volt visszabeszéd, menni kellett, tanulni, különben élhetnek tovább mocsokban és piszokban, tudatlanul, mint az eleik. A fiatal vajda levelet írt az Egészségügyi Minisztériumnak, elmondta, hogy szeretne rendet tenni a portájukon, össze szedetné a szemetet. Ehhez viszont konténerek kellenek, meg ÚJRAKEZDÉS bb, mint tíz éve dolgozik a kaposvári Ibusz-irodáhan Horváth Lajosné valutapénztáros. Tavaly szeptember 19- én mégis új feladatok várták a munkahelyén: két és fél év gyed és gyes után ekkor kezdett újra dolgozni. ffl — Számos új rendelkezés látott napvilágot. Elég lenne, ha csak a világútlevél bevezetését említeném, de a valutaalap, a tőkés országokba és Jugoszláviába való utazásonként! háromezer forintnak megfelelő deviza megléte és még egy sor új dolog várt. Ez utóbbi már azóta is változott. A tanulóideje nem volt hosszú Horváthnénak. Október 3-án már nem az Ibusz-ban dolgozott az a kolléganője, akinek a helyére visszahívta Kurdi Ferenc irodavezető. — Éjjel-nappal tanulmányoztam ebben az időben a rendeleteket. Szívesen jöttem vissza dolgozni, mert pem mindegy mennyit keresek. A gyes csak 1700 forint volt, míg most 6250 forintot kapok kézhez. A több fizetésnek ára van. A második gyermeket, Miklóst a bölcsödébe kellett szoktatni, a nagyobbik, Tamás pedig ebben az évben kezdte az iskolát. Vele is sokat kellett foglalkoznia. Mindezt a munka mellett. — Szerencsére Miklós nagyon hamar megszokta a bölcsődét, Tamás pedig jól megfelelt félévkor a Tóth Lajos Általános Iskola zenei tagozatos osztályában. Mindez a férjemnek is köszönhető, hiszen a nagyobbik gyereket ő viszi az iskolába. Horváth Lajosné már hét óra előtt viszi Miklóst a bölcsődébe, hogy odaérjen munkakezdésre az Ibusz- ba. A rohanás délutánonként még nagyabb. Fél ötig tart a munkaidő, s a tízes busz már ■ 16.40-ko.r indul. Az asszony Tamással csak vacsora után tud foglalkozni. — Ezután kezdődik még a második műszak — teszi hozzá. — Háramhetenként szombaton délelőtt is dolgozom. Olyankor előtte való nap 11 óra előtt nem kerülök ágyba, hiszen el kell készítenem a másnapi ebédet. 2 Bognár Józsefné 14 éve a Köjál laborasszisztense. Ö három évig volt gyesen, s még fél ■ év fizetés nélküli szabadságot is kivett. Építkeznek Igáiban. — Egyelőre még Somogy- acsán lakunk az anyóso- méknál. Sajnos a faluban nincs óvoda, így Gábor Igáiba jár. Fél hatkor kelünk, negyed hétkor indul a busz. Igáiban * fél órám van arra, hogy elvigyem az óvodába a gyereket, mert eny- nyi idő múlva indul onnan a következő járat' Kaposvárra. Még szerencse, hogy jó a közlekedés. — Nehezítette a helyzetet, hogy Bognár Gábor sokat betegeskedett, nehezen szokta meg az óvodát. Egy hétig járt oda, s aztán kettőig beteg volt. Ez így ment egész télen — mondja az asszony. — Ilyenkor jó a nagyszülő. a háznál, mert nem kellett táppénzt kivennem. Bognár Józsefnét is várták már a munkahelyén. A gyes és gyed idején hatszáz forinttal emelték a fizetését. Új munkatársak közé került, de segítették őt a beilleszkedésben. Hl Az illetékhivatalban áttértek a számítógépes adatnyilvántartásra, amíg Nagy- né Magosi Márta és Kesz- tyűsné Szabó Tünde gyeden és gyesen volt. — Még gyesen vattám, amikor megkeresett Galam- bosné Balázs Judit hivatalvezető-helyettes — mondja Nagyné. — A sízülés előtt könyvelő voltam, s arra volt kíváncsi, hogy vállalom-e a rendszergazda munkakört. András fiam nem szokta meg az óvodát. Sokat betegeskedett. Olyankor a férjem volt vele táppénzen. így én tanulhattam a számítógép kezelését. Érdekelt ez az új munkakör, ezért szívesen jöttem vissza dolgozni. A gyesen már nem éreztem jól magam az utolsó időben. Olyan egyhangú volt. — Két és fél év . után visszajöttem dolgozni — kezdi Kesztyűsné. — Nem mindegy, hogy 1650 vagy 6200 forint a fizetésem. Márk fiam még bölcsődés. A férjem olyankor veszi ki a szabadnapjait, amikor a gyerek beteg. így aztán vigyáz rá, míg mi nyolctól négyig ütjük a gépet. m Mejlinger Ivett tanítónő a Petőfi Sándor Általános Iskolában.. Négy évig dolgozott a szülés előtt. Az egyik el.ső osztály főnöke volt, most a harmadikos napközisek nevelője. Éppen csoportját sorakoztatja, de a volt tanítványai is odafutnak hozzá, akik azóta már ötödikesek lettek. — A gyerekek végtelen ragaszkodása adott erőt az újrakezdéshez. Mert újra kellett kezdeni a munkát a három év gyed és gyes után. Közben megjelent az anyanyelv, a matematika, a technika tanterv korrekciója. Ugyanakkor a tankönyvek nagy része változatlan tartalommal látott napvilágot. Sokat kellett tanulnom, hogy én is segíthessek a napköziseknek a tanulásban. Az ige például átkerült a negyedik osztályos tantervből a harmadikosba. A gyermekem gyakran beteg, nem szokott hozzá a szervezete még az óvodához. Szerencsére a mama ráér vigyázni rá, így nekem nem kell táppénzre mennem. Talán még mindig nem jöttem volna bele a munkába szeptember elseje óta, ha nekem kellett volna otthon maradnom vele. A kollégák és Sági Endréné napközis munkaközösség-vezető így is sokat segítettek a munkában. Balázs Andor Rejtett vándorlók KELL A VAJDA
