Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
1989. április 29., szombat Somogyi Néplap 3 Átalakul a megyei reformkor Kérdéseinkre válaszol: dr. Szemenkár Erika, az IBUSZ vezérigazgatója Az idegenforgalom: kereskedelem (Tudósítónktól) „Nem szenvedtek vereséget az MSZMP reformkoréi Somogybán, csupán az áttörést nem sikerült még kiharcolniuk." Az első. felületes megítélésekkel szemben így vélekedtek az április 15-i pártértekezletről csütörtök esti összejövetelükön a Somogy megyei reformkor tagjai. Két hét múlva világosan látható — fejtették ki többen is —, hogy a megyei pártfórum ugyan nem tett határozott lépéseket az MSZMP megújítása érdekében. de több ponton is nyitva hagyta az ehhez vezető utat. A reformereket nagyrészt nélkülöző, de alaposan megfiatalított pártbizottság képes lehet olyan szervezeti és munkastílusbeli változások véghezvitelére, amelyek új körülmények közt is alkalmassá teszik az MSZMP-t politikai befolyásának megőrzésére. Az összejövetelen részt vett Sárái Árpád, a megyei pártbizottság új első titkára, s kifejezte meggyőződését, hogy az MSZMP megújításában döntő szerepük van a reformköröknek. Még aktívabb tevékenységre ösztönözte a résztvevőket, mert a tanácstagi és parlamenti választásokig túl kevés az idő, és túl sok a tennivaló. Kérte a reformkori tagokat, vegyenek részt és hallassák hangjukat a megyei pártbizottság nyilvános ülésein, s kifejezetten igényelte bekapcsolódásukat a különféle bizottságok politikai műhelymunkájába. Az időközben megalakult újabb helyi — így többek közt a boglárlellei, fonyódi, marcali, nagyatádi — reformkorok képviselői is részt vettek az összejövetelen. A szerveződés előrehaladásával felmerült az igény, hogy a Somogy megyei reformkor jelenlegi formájában ne működjön tovább. Helyette egyrészt alakuljon meg az MSZMP-tagok kaposvári reformköre — ennek már egy üzemi csoportja is szerveződik a húskombinát kommunistái körében — másrészt létre kell hozni egy megyei koordinációs szervezetet. A jövő héten megalakuló bizottság nem vezető testület, hanem egyenes képviselet alapján működő érdek- és nézetegyeztető, a helyi reformkörök tevékenységét és álláspontját összehangoló fórum lesz. Siófokon tartotta az Ibusz hagyományos országos értekezletét az utazási irodák vezetői részére. A tanácskozás ' alkalmával azokról a lehetőségekről, gondokról beszélgettünk a vállalat vezérigazgatójával, dr. Szemenkár Erikával, amelyek — véleményük szerint — a magyar idegenforgalomra általában is vonatkoznak. Mindenekelőtt az értekezlet céljáról, a múlt év tapasztalatairól kérdeztük. Csaták és milliárdok — Egv ilyen nagyvállalatnál, mint az Ibusz, fontos követelmény, hogy a munkatársak a szóban közölt vagy leírt kívánalmakat, (amelyek természetesen a cég „stratégiájára" vonatkoznak) lehetőleg egyformán értelmezzék, még ha eltérő körülmények között dolgoznak is. A siófoki tanácskozáson a belföldi irodák vezetői vettek részt; ezt megelőzte a külföldi hálózatunkban dolgozó vezetők tanácskozása, és rendszeresen tartunk a külföldi társas üzletházakban munkálkodók részére is szakmai összejöveteleket. Most arról beszélgettünk, hogy milyen volt a múlt év és mi várható az idén, s hogy miként tovább? A múlt év, ahogy mondani szoktuk, nagyon bonyolult, nehéz esztendő volt, de én baráti társaságban egyszerűen pocséknak nevezem és hozzáteszem: soha meg ne ismétlődjék! Az idegenforgalmat alapjaiban rendítette meg az új adórendszer bevezetése, s számunkra, mint ismeretes, különösen a bevezetés időpontja bizonyult tragikusnak. Az Ibusznak például 300 millió forint veszteséget jelentett az ÁFA — amivel nem terhelhettük partnereinket —, a szállodavállalatokat hasonlóképpen sújtotta. Ez volt az egyik nagy gondunk. A másik a világútlevél bevezetését követő roham, amelyre ugyancsak nem készülhettünk fel. Mi nagyon komolyan elhatároztuk, hogy kiiktatjuk (jelképesen értve) a pultot az irodáinkban. Minden vendéggel külön-külön foglalkozunk és kedvességgel, előzékenységgel, no meg pontos és bőséges információval megpróbáljuk megnyerni a hozzánk fordulókat. A világútlevél bevezetése után ez egycsapásra lehetetlenné vált. Az irodáink csataterekhez hasonlítottak, csúnya jelenetek színhelyei voltak, s aki tényleg utazni akart, be sem fért a helyiségekbe. Ilyen értelemben mondom, hogy pocsék év volt a tavalyi, szinte minden jószándékunk öndugába dőlt, ellenkezőjére fordult. Ami a BC-számlá- kat illeti, mi gyorsan felmértük, hogy emiatt is tülekedés lesz, de reméltük, hogy ki tudjuk szolgálni a vendégeket. Nagy ütemben gépesítettünk. Ma 26 irodánkban lehet BC-számlőt intézni. Egy számítóközpontunk van. 3—4 percen belül elintézhető ugyan egy-egy vendég ügye, de ha teszem azt 40-en állnak sorba az már 150—160 perc. Nos, a múlt év végeredménye: 36 milliárd forint forgalmat bonyolítottunk le, a vállalatunk nyereséges lett, az eredményünk 500 millió forint. (Ez a 36 milliárd fo"- galomhoz képest elég kevés, de jóval több mint amennyire számítottunk.) Szégyellem bevallani — Noha az idegenforgalmi iszezon még ezután következik, önök már 1990- nel is 'foglalkoznak. Az 1989. évi programfüzeteket ugyanis már tavaly októberben kiadták, a külföldi partnerekkel a iszerződése- ket megkötötték. .Ez nincs, nem is lehet másként az idegenforgalomban, s ezért kínosak az olyanféle meglepetések, mint például az ÁFA ^volt. A meglepetések azonban, úgy tetszik, nem értek véget. Főként a forint leértékelésekre és p gyorsan visszavont autópálya- díjra gondolok. — Igen... Én régóta ve zetek, szeretem az autót, ráadásul dolgoztam a közlekedésben is. Mégis, amikor meghallottam a közleményt, az első gondolatom az volt, hogy a külföldi autósok, vállalkozók (akiktől a forgalmunk zöme függ) nem fogják ezt megfizetni. Én három napig csak telefonáltam ... A külföldi partnerek szemrehányást zúdítottak ránk, úgymond, elvárták volna, hogy az Ibusz előre értesítse őket. Valahogy szégyelltem bevallani, hogy én is a sajtóból értesültem a rendelkezésről. Szégyelltem, mert ez abszurdum. Egy ilyen intézkedést ugyanis legalább a bevezetés előtt másfél évvel el kell határozni. Gondosan megtervezni, kidolgozni, a szükséges nyomtatványokat elkészíteni, mégpedig elegendő mennyiségben, hogy íjtindenki hozzájuthasson, kiszámítani, hogy ezen az autós mit veszít (vagy netár nyer) stb. Lehetett volna akár kedvezővé is tenni az autósok, vállalkozók számára, csak egyet nem lehet, azt, hogy ilyen horderejű intézkedéseket meglepetésszerűen, a napi sajtóból tudjunk meg. Most az a fő gondunk, hogy a sorozatos áremelések és forintleértékelések miatt magasak az áraink, ám ha a vásárlási láz lecsillapodik, megpróbáljuk a közönséget ismét megnyerni. Ugyanis nagyon szép útjaink vannak. A beutazás előreláthatólag nagyobb lesz mint tavaly. Ez persze a politikától is függ, mert a világ nem szereti a meglepetéseket. Mi most sokat várunk Ausztriától, Sok közös programot csinálunk Európában, és ezek iránt nagy az érdeklődés az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában. Nemcsak Magyarországra, hanem Bécsbe, Prágába, a jugoszláv tengerpartra is utaztatjuk a külföldieket. Egyre több magánvendég várható. Erre ösztönöz a pénzügyi szabályozás is, érdemesebb (olcsóbb) magán- vendégként jönni. Az Ibusznak az az érdeke, hogy eladjon nekik valamit és minél többet, többfélét. Itt főként a programokra gondolok, ezért lesz az idén nonstop irodánk a Balaton mindkét oldalán (tavaly még csak a déli parton volt). Megváltoztattuk a programjaink szerkezetét, belső elszámolását, az irodák munkatársai érdekeltek az értékesítésben. Megállapodást kötöttünk az idegenforgalmi hivatalokkal is, hogy egymás programjait értékesítjük. Az idén nyitjuk meg Hegyeshalomban a szolgáltatóházunkat, ahol szeretnénk néhány percre (nem többre), hogy ne fokozzuk a tumultust a határon) megállítani a külföldieket. Akarjuk a versenyt — Az idegenforgalom, mint mondják, húzóágazat. Vajon meddig lesz — lehet — egy ágazat „húzó” az ugyancsak .nehezen mozduló gazdasági környezetben? — Az idegenforgalom: kereskedelem. Ha 90 országgal dolgozunk együtt, akkor 90 ország törvényeihez kell igazodnunk. Ezt tudni kell. Azt is, hogy minden szakmát csak úgy lehet jól csinálni, ha az ember megnyeri azokat, akik támogatják a munkájában. Ez érvényes a pincérre a szállodában, de a miniszterre is, akinek ezer másik ágazattal kell foglalkoznia. Én a műhelymunka híve vagyok, és elítélem a kapkodást. Tudom, mindenki a maga gondját érzi nagyobbnak a másikénál, de az idegenforgalom esetében a bizalmi kérdés különösen fontos. Ha a mi külföldi partnereink azt látják, hogy a kormány vagy egy vállalat nem tudja, mit akar, hogy meggondolatlanul cselekszik, akkor elfordulnak tőle. Egyébként a többi között ezért jön olyan nehezen hozzánk a tőke. Meg azért, mert a versenyt néha sajátosan értelmezzük... Mi most egy részvénytársaságot hoztunk létre, miután pályázat révén szállodaépítésre szereztünk jogot a budapesti Deák téren. Tulajdonképpen az Ibusz csak egy lesz a tulajdonosok közül, a külföldi vállalkozói csoport is több cégből áll, akárcsak a hazai. Külföldön főként az NSZK- beli Kempinszky cég és egy dél-amerikai bankcsoport. A szálloda 5 csillag feletti kategóriájú lesz, úgynevezett Kempiniszky-típusú hotel. Én két okból döntöttem e mellett. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha a tengeren, túlról való beutazást szeretnénk növelni, akkor európai sti lúsú szállodára van' szükségünk, és Budapesthez Is ez illik, másrészt a Kempinszky cég a Lufthansa egyik legnagyobb részvényese, következésképpen a repülőtársaság is segíti „tölteni" a Kempinszky-szállodákat. Az új és az eddigi gyakorlattól eltérő az lesz, hogy a Kempinszky cég a saját filozófiája szerint üzemelteti majd a szállodánkat. Erre eddig nem volt példa Magyarországon, Mi ez a „filozófia”? Egy 42 oldalas kódexről van szó, amelyben pontosan leírták, hogy milyennek kell lenni a kiszolgálásnak, mi módon kapja meg a vendég a szobakul- csoh hány másodpercet szabad várakoznia liftnél stb. A magyar szállodák, kétségtelen, sokat fejlődtek az elmúlt évtizedekben. A többi között képesek voltak arra, hogy külföldön is helytálljanak. Ám amikora „szakma” meghallotta, hogy mi külföldiekkel kötöttünk ilyen szerződést, megdöbbentek, féltették eddigi eredményeiket a versenytől. Engem megpróbáltak rávenni, álljak el ettől a tervtől. Mi pedig akarjuk ezt a versenyt, annál is inkább, mert a Kempinszky cég akkor adja a tőkéjét, ha az üzemeltetésben is érdekelt lehet. Magyarországon még sokan úgy gondolkodnak, hogy hozza ide a pénzét a külföldi, de semmi másban ne legyünk partnerei. Ez így nem megy! A Verseny pedig mindenütt verseny. Itthon is. Igenis arra kell törekednünk, hogy jöjjön ide a külföldi. Az államnak pedig valóban utakat kell építenie, telefonhálózatot korszerűsítenie, hogy működni is tudjon az a tőke, no meg biztosítani a külföldi vállalkozót arról — egyértelműen, bürokráciamentesen —, hogy a pénzét bármikor ki is viheti az országból. A kormány, nézetem szerint, akkor tölti be hivatását, ha hosszú távú gondoskodásra képes ösztönözni a vállalatokat. Mi igyekszünk úgy tervezni, úgy dolgozni, mintha ez az ösztönzés már realitás lenne. Mert az idegenforgalom valóban fejlődőképes a világon és nekünk sem szabad megáll- nunk. Szapudi András „...nem tudom, hogy ki örül egyáltalán...” A BÉRRŐL ESIK A LEGTÖBB SZÓ Munkások. Csendesen dolgoznak. Erdős Fábián 37 éve dolgozik a Kaposvári Villamossági Gyárban. Szerszámkészítő. Megbecsült, jó szakember. — A munka mindig elég. sőt bőven van . .. Kevés a létszám, ezért túl vagyunk terhelve. A városból is akarnak fölvenni szakmunkásokat ide, de eddig nem sikerült, mert a kereset a városhoz, a többi szakmunkásokéhoz, a gyárakhoz képest el van maradva. Most van egy olyan béremelés, hogy talán korrigálja ezt a különbséget... — Nőtt-e a munkahely értéke az utóbbi időben? — Még nem nagyon vesz- szük észre, hogy annyira nőtt volna, mert talán nincs úgy megbecsülve a fizikai munka, sőt talán most még annyira sincs, mint valamikor régen volt! — Elég-e a főmunkaidőben végzett munka a megélhetéshez? — Ez attól függ, ki hogyan keres, hányán vannak, milyen a családi állapota, hány gyerek van, milyenek a körülmények. Nálunk vannak olyan családos embereit, akiknek két gyerekük van, az átlagkeresetük pedig nem jön ki háromezer forintra, sőt kevesebb. Úgy, hogy ki kell egészíteni ezt a pénzt, és ki is tudjuk, nálunk a szerszámmühelyben is vannak vgmk-k. Ez elég jó rendelet volt, amikor ezt engedélyezték az országban. Azóta látom a fiatalokon is, hogy sokkal jobban gyarapodnak, mintha nem lett volna. A megélhetéshez föltétlenül szükség van a pluszkeresetre. — Követi-e az árakat a béremelés? Elmosolyodik. — Hát, egyelőre nem követi. Januárban volt egy 3 százalékos béremelés. Ez körülbelül személyenkénti 500 forintra jött ki. Ezt mindenki megkapta. Most van egy újabb fejlesztés, olyan, amit a gyár lehetősége megenged. Kiemelték a mi szerszámműhelyünket. Nagy szükség van a szerszámkészítésre, -gyártásra, mert ettől függ a gyár termelése. Mi csináljuk a szériagyártáshoz a szerszámokat. Nálunk most körülbelül egy olyan 25 százalékos a béremelés a műhelyünkben, a többiekben pedig 15 százalékos. Lényegében most talán egy kicsit jobb lesz, de eddig nem követte egyáltalán a bér az áremelkedést, pedig van 15—16 vagy 16 százalékos infláció. Any- nyit pedig nem emelkedett a bérünk! — Hány órát dolgozik és mivel egészíti ki a fizetését? — Hát én körülbelül 12— 14 órát dolgozom le, rendszeresen minden nap, sőt van, amikor szombaton is. Van egy vgmk-brigádunk, amelyik szerszámgyártásokat vállal. Ezzel egészítjük ki a keresetünket. Ez a régi élet- színvonal fenntartásához kell. A fiamék mosit vettek OTP-lakást és a keresete 5— 6 ezer forint nettóban. Ez nagyon kevés. A menyem gyesen van, és nagy a rezsijük. — Ez ma általános. — Hát igen. Nekem nyolcezer-valahánvszáz forint a nettó fizetésem és a vgmk- kereset föl megy olyan 5—6 ezer forintra havi pluszban. Ezzel egészítem ki a keresetem. Elég kevés ehhez a sok munkához. A vezérlőműhelyben szép és érdekes a munka. Rajz Ferencné műszerész szakmunkás 16 éve dolgozik a gyárban. Brígádvezetö. — Miről beszélnek a legtöbbet a munkások egymás között? — Hát a bérről... Ki mennyit keres, aztán a megélhetésről. Az is szóba kerül, hogy tudják a családot eltartani. — Mi bosszantja legjobban az embereket és van-e, aminek örülnek? — Arra nehéz válaszolni, hogy minek örülnek... A mai helyzetben nem tudom, hogy ki örül egyáltalán. S hogy mi bosszantó? Ez a mai politikai helyzet. Egyik nap ezt mondják, a másik nap azt. — A gazdasági helyzet javítása érdekli-e a munkásokat jobban, vagy az alternatív szervezetek, az alakuló pártok megnyilatkozása? — Mind a kettő érdekel bennünket, de leginkább a gazdasági helyzet javítása, végül is ebből élünk meg. Amennyit lent, a műhelyben tudunk, a gyárunk nem áll rosszul. Munkánk van, s volt béremelés, mi itt ezután osztunk. Természetesen ez javítja a hangulatot. Végül is mindenki arra vár, hogy kapjon valamit. Én nyolc órát dolgozom, nincs másodállásom január óta, addig én is azok közé tartoztam, akik sorkapcsokat készítettek a gyárnak. Megérte ugyan, de rengeteg időt elvett. Szombaton és vasárnap állandóan dolgoznom kellett otthon! Így most hathat és fél ezer forintot keresek. Prémium, nyereségrészesedés az nincs, csak év végi jutalom, általában decemberben. A 15 éves lányom azonban most jelentkezett középiskolába, s nagyon oda kell figyelni a tanulásra. — Milyen intézkedést tartana a legsürgősebbnek a jelenlegi helyzet javítására? — A gazdasági és a politikai helyzet nem választható el egymástól, mind a kettőt javítani kell. Az az igazság, hogy stabilitást akarunk, aztán nagyobb önállóságot az üzemeknek. Nagyon nagy adó nehezedik a vállalatokra. Ezen állandóan vitatkozunk, de mindenki mást mond. Soknak tartjuk a személyi jövedelemadót. Nem szívesen túlórázik senki, javarészt ugyanis elviszi az adó. Kevesebbre jön ki az ember órabére, mint amikor a rendes nyolc órában dolgozik. Ezen mindenképpen változtatni kellene! Lajos Géza
