Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
1989. április 27!, csütörtök Somogyi Néplap 5 LUIS BUNUEL Utolsó leheletem KÖNYVESPOLC FILMRENDEZŐK ÖNMAGUKRÓL Aliig múltam tízéves, mikor először hallottam azt a keserű, fájdalmas trombita- szót, mely azóta is felbukkan emlékezetemben. S megjelenik vele együtt egy arc is, egy clowné, bohócé, szerencsétlen gyermeklányé, akinek szája valami furcsa, szelíd mosolyra húzódik, míg szeme bocsánatkérő szomorúsággal tekint a világra. Igen, ö az, Gelsomina — Giulietta Masina —, mert a kettő már végérvényesen eggyé vált az idő múlásával — Fellini talán legmegrázóbb alkotásának, az Országúfonnak megesett árvája szólaltatta meg Nino Rota csodálatos dailLamát. És hallok még valamit. Feszes, ütemes dobpergést. Házat, ablaküveget, velőtrá- zó kegyetlen ritmust egy más vidékről, egy más embert idézve. A calandai dobok titkos lüktetése nagypéntek delétől nagyszombat délig a spanyol filmművészet immár klasszikussá vált óriását, Luis Bunuelt idézi. 0 és Nino Rota már nincs köztünk. A közönség, a mozi nézője azonban ezt a veszteséget még nem érzékeli. Nem érzékeli, mert a celluloid szalag megőrizte az örökkévalóságnak Bunuelt és Rotát egyaránt. A Gondolat és az Európa Könyvkiadó a közelmúltban jelentette meg Fellini Mesterségem a film és Bunuel Utolsó leheletem című önéletrajzi írásait. Kíváncsian vettem kézbe a még élő és alkotó Fellini kötetét, várva, hogy feltáruljon a titok, amit filmjeiben megsejtettem, annak az embernek önvallomása nyomán, aki ezt képekben rajzolta elém. A titok egy részét megosztotta velem a rendező, mint ahogy tette azt az Amarcord kapcsán is, de talán egy kissé sutábban, töredezettebben, mint valódi mesterségében, a filmben. A kötetet illusztrációk színesítik: az örökké rajzoló Fellini saját skiccei. Bunuel: más világ. Aragónia szülötte kegyetlen naturalizmussal elemzi korát és önmagát, meghökkent és megnevettet egyszerre. Taszít és mégis vonz. Ügy véljük, megismertük, ám egy meghökkentő szituációban, vagy pózban ismét elérhetetlenül távolinak érzékeljük. Bunuel másként ír, jobban, mint Fellini. Erőteljes egyénisége egy pillanatra sem hagyja lankadni érdeklődésünket. S bár több filmje születésének ihlető motívumait föltárja, az ő igazi titka is a misztikum homályába vész. Az alkotás csodáját nem élhetjük át. Nem ismerhetjük meg „fantom” arcát. Két rendező „ruccant” át a művészet egy másik területére. Vallottak önmagukról, a korukról, a filmkészítésről, a világról. Érdemes őket elolvasni, meghallgatni, de ha „élménnyé akarjuk őket tenni”, filmjeiket kell megnézni. Várnai Agnes Kötelező marad-e az eresz nyelvoktatás ? Kaposváron egy éve szervezték meg Hqzi laboratórjumi szolgálat Nem az a cél, hogy a kötelező orosz nyelvoktatás a hazai iskolákban megszűnjön, sokkal inkább az, hogy mind az általános, mind a középiskolákban bővüljön a kötelezően tanulandó idegen nyelvek -választéka, s javuljon azok oktatásának hatékonysága és eredményessége. Az elterjedt hírekkel ellentétben a Művelődési Minisztérium — miként Spengler Györgyné főosztályvezetőhelyettes elmondta — mindaddig nem tervezi a kötelező oroszoktatás eltörlését, amíg az iskolákban ennek felváltásához nem biztosítottak a feltételek. A tárca ugyanakkor támogatni kívánja azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek a néhány év múlva bevezetendő szabad nyelvvá- választás irányába mutatnak. Ezért azokban az iskolákban, ahol a másik idegen nyelv, illetve nyelvek felmenő rendszerű oktatásához adottak a tanítók-tanárok, s bevezetése az orosz nyelvet oktatók érdeksérelme nélkül, szakszerű foglalkoztatásukkal megoldható, engedélyezik az orosz fakultatívvá válását. Erre a jövő tanévtől máris számos hazai általános és középiskolában kerülhet sor egyedi engedélyek alapján. A felmérések szerint azonban ma még a Magyarországon működő mintegy 3500 általános iskolából mindössze ötszázban — főként nagyvárosokban — vannak meg az oroszon kívül más nyelv tanításának a feltételei. Ezért a Művelődési Minisztérjum programot dolgozott ki az orosz nyelvtanárok átképzésének támogatására, akik ezt igénylik. Az átképzésre önként vállalkozó pedagógusokat egyrészt szeretnék hozzásegíteni ahhoz, hogy közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgát tehessenek, másrészt ahhoz, hogy az egyetemek és főiskolák kiegészítő képzésében tanári képesítést szerezzenek. A nyíregyházi főiskolán és a pécsi egyetemen egyébként már megindult az átképzés szakmai modelljének kimunkálása: Szabolcsban például jelenleg 200 pedagógus készül a középfokú nyelvviszgára. Ősztől Szombathelyen és Veszprémben is indulnak átképzési tanfolyamok, de több más megyében ugyancsak megkezdték a szervezést. A beindult tanfolyamokon a részvétel anyagi fedezetének mintegy felét egyelőre a megyei tanács fedezi, a többi költség terheit a munkáltató és a pedagógus viseli. A nyelvtanfolyamok munka melletti, illetve intenzív kurzusokra tagolódnak, így ez a pedagógusoknak nemcsak jelentős szellemi, hanem anyagi megterhelést is jelent. A Művelődési Minisztérium ezért is szeretné, ha az ÁBMH átképzési alapjából központilag biztosítanák legalább a pénzügyi .fedezet egy részét: a tanfolyami díjak felét, illetve a kieső félévre a pedagógus átlagfizetését. Az átképzési program sikerének egyik fontos eleme olyan feltételek megteremtése, hogy az eredményes vizsgát tett tanárok valamilyen módon visszakapják pénzüket. A Művelődési Minisztériumban hangsúlyozták: egyetlen pedagógus sem kötelezhető át-, illetve továbbképzésre, s egyetlen orosztanárnak sem lehet felmondani olyan címen, hogy az iskolában orosz helyett más idegen nyelvet akarnak tanítani. A magatehetetlen, idős betegeknek nagy megterhelést okoz. egy-egy laboratóriumi vizsgálaton való részvétel. Terheik csökkentésére a Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztálya tavaly februárban megszervezte a házi laboratóriumi szolgálatot. A szolgálat munkájáról dr. Bártfai Anikó városi főorvoshelyettes elmondta: — Célunk az volt, hogy a betegek várakozási idejét csökkentsük és a járó- képtelen embereket, gyerekeket is hozzájuttassuk ehhez a szolgáltatáshoz. A körzeti orvosok CB-n vagy telefonon bejelentik a két, szolgálatot teljesítő laborasszisztensnőnek, hogy hova, kihez kell kimenni és egyúttal azt is közlik, hogy milyen vizsgálati anyagra van szükségük. Gyakorlatilag mindent el tudnak végezni, mert nagyon jó a kapcsolatunk a központi laboratóriummal és ha kell, a kocsinkkal oda is eljuttatjuk a vizsgálati anyagot. A már kész eredményeket aztán ismét kocsi szállítja a laborasszisztenseknek, akik azt továbbítják a körzeti orvosoknak. — Eredményes a hálózat? — Az egy év tapasztalata, hogy a körzeti orvosok még nem élnek minden alkalommal ezzel a lehetőséggel, pedig írásban értesítettük őket a beindulásról. 1988-ban 400 betegnél jártak az asszisztensek, Sándi Gyuláné és Ácsné Kócs Zsuzsanna. — A szolgálat költségeit miből fedezik és milyen az eszközellátottságuk? — Az anyagi támogatást a városi tanács egészség- ügyi osztálya biztosítja, 23 kaposvári üzemben működik a szolgálat. Eszközellátottságunk jó, de azért gondolunk a fejlesztésre is. Ezért megpályáztuk a Szociális és Egészségügyi Minisztérium Egészségvédelmi Tanácsa által kiírt pályázatot. Szeretnénk hozzájutni EKG^készülékekhez és két automata vérnyomásmérőhöz. NSZK tévériport hazánkról A ZDF nevű nyugatnémet tévétársaság részletes riportban számolt be a magyarországi változásokról. Az NSZK legnagyobb televíziós állomása fő műsoridőben „Budapesti tavasz, avagy a magyar átalakítás” címmel sugárzott programja átfogó képet adott országunk belpolitikai megújulásáról. Ennek keretében Joachim Jauer, a tekintélyes tévészemélyiség, a ZDF keleteurópai tudósítója riportjával betekintést engedett a megújulást ösztönző magyarországi reformtényezők, az ellenzék, az új független szervezetek és újjáalakult pártok életébe, a történelmi múlt kendőzetlen, hiteles feltárására irányuló törekvésekbe. A riporter ez utóbbi szempontból méltatta a Rákosi-kor- szakban létrehozott recski kényszermunkatábor történetét feldolgozó megrázó dokumentumfilm jelentőségét is. A riport részleteket mutatott be a filmből. 8. — Tudom, hogy igazad van, ha haragszol, de hidd el, nem tehettem mást! Nekem családom van, itt volt az asszony is, nem hagyhattam, hogy lecsukjanak. Csak úgy tudtam elkerülni a sittet, ha rád vallók. Ezt az ügyvédem is megmondta. — Nem érdekel az ügyvéded! Engem öt évre lesit- teltek miattad! Ártatlanul! — Ártatlanul? Hiszen tényleg te csináltad! — Nem! Nem csak én! Te is! És ezért meg kell bűnhődnöd ! , — Mit akarsz csinálni? — Megöllek! Ugrott föl Füredi, ám Var- gáné közbesikoltott: — Béla, ne! A férfi- gyűlölettől izzó tekintete az asszonyra vetődött. Hirtelen agyába villant a nő nélkül eltelt évek sora. Mohó szemével végigsimított az asszony testén. — Ne? — kérdezte békü- lékeny hangon. — Persze, hogy ne! Beszéljük meg! Biztos, hogy találunk valami megoldást! . — Megoldást? Rendben! Majd Vargához fordulva folytatta: — Laci, minden rajtad múlik! — Bármit megteszek! — fogadkozott a férfi, mert érezte, hogy Füredinek sok igazsága van. Meg azt is fölmérte, hogy egy esetleges verekedésből valószínű, hogy néni ő kerülne ki győztesen. Tekintete kereste már a menekülés útját is, de Füredi ott termett az ajtó előtt, s kulcsra zárta. — Bármit nem kell megtenned!, — Hanem? Füredi újra az asszonyra tekintett. — Bemész szépen a szobába és megveted az ágyat. — Minek? — Mert fáradt vagyok. Varga fölállt. — Várj! Ez még nem minden! Utána leülsz egy székre a sarokba. — És? — És behívod az asszonyt. — És? — És az asszony szépen levetkőzik, levetkőztet engem is, majd együtt bebújunk az ágyba. Te pedig mindezt szó nélkül végignézed ! — Nem! — kiáltott közbe az asszony. — Nem? Akkor úgy is jó! — állt föl újra Füredi, s ez- útal előhúzta a ruhája alól a hatalmas konyhakést. — Ne! Ne! — hátrált Varga a szoba felé. — Még nem válaszoltál, hogy megegyeztünk-e?! — figyelmeztette vésztjósló hangon Füredi. — Várj, Béla! Meg kell beszélnem az asszonnyal! — Hát beszéld! Van rá egy fél perced! — Magdi! Mit csináljunk? — Én nem tudom. — De hát... nem lehetne... — Ne alkudozz! Mindenki megbűnhődik egyszer! — szólt újra keményen Füredi. — Magdi! Mit csináljunk? — Na jó, hát akkor döntsön a Magdi! — Én? — Persze! Lássuk, menynyire szereti a férjét?! Az asszony riadt tekintettel nézett hol az egyik, hol a másik férfira. — Mért pont én döntsék? — Na elég! Gyerünk befelé! — jött ki a sodrából Füredi és maga előtt szinte beterelte a szobába az asszonyt a férje után. Varga mellét majd szétfeszítette a tehetetlen düh. Hallotta a lihegést, az ágy nyikorgását, hiába csukta be szemeit, éreznie kellett asz- szonya megbecstelenítését. De leginkább nem is azt sajnálta, nem is az fájt neki! Hanem, hogy őt meggyalázták, megalázták, megsemmisítették emberi mivoltában. Gyűlt, egyre gyűlt benne az indulat, s végül nem bírta tovább. Felüvöl- tött és mint a megsebzett oroszlán, hatalmas ugrással az ágynál termett. Nem volt elég gyors. Füredi kezében felvillant a párna alá rejtett kés. Fekve, de nagy erővel szúrt. Varga felüvöltött, lezuhant az ágyra. Melléből sugárban ömlött >a vér. * * * Romeró fekszik a felső ágyoin és a plafont nézi. Számtalanszor meghányta- vetette magában a dolgokat, s ma sem biztos benne, vajon hol is rontotta el az egészet? Csak abban az egyben biztos keményen, hogy elrontotta. S az is lehet, hogy végérvényesen. Pedig mennyire érezte magában az erőt! Az Erőt a Másra, a Jobbra! Azt hitte, a dac, mely évek során felgyülemlett benne, elég lesz a változtatásra, elég a kitörésre. És lám: nem volt elég! Csupán két évig tartott a magányos harc. Két évig becsületesen dolgozott, elviselte a környezete sugározta hideget, elviselte a megaláztatásokat, a lehézést. Persze, nemcsak kellemetlen élményekkel gazdagodott. Új felszolgáló lány került hozzájuk, Juiika. Kissé mo- lett, de azért szemrevaló teremtés volt. Izgő-mozgó, pergő ritmusú. Bogdán. János úgy érezte, mintha perzselne körülötte a levegő. A lány pedig kacérkodott. Mindenkivel. Értette a tréfát, nem sértődött meg egy- egy kétértelmű megjegyzésen. Vidékről került a városba, s albérletben lakott egy másik lánnyal együtt. Bogdán Jánost ő nevezte el Romerónak. — Ügy nézel ki, mint egy olasz úriember. Fekete a hajad, barna a bőröd. Nincs benned valami kis olasz származék? — kérdezte, még a kezdet kezdetén. (Folytatjuk.) Gyarmati László Romeré Hanglemezfelvételt készít a New York-i hárfaegyüttessel a Hanglemezgyártó Vállalat Szombathelyen a Bartók-teremben. Számos világkörüli turnéval a háta mögött ez az együttes most készíti harmadik, Magyarországon megjelenő, de külföldön is nagy érdeklődésre számot tartó lemezét. Képünkön az együttes: Barbara Pniewska, Elizabeth Etters, Aristid von Würtzler (középen), az együttes vezetője, Coleen Cooney és Silvia Kovalczuh
