Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
2 Somogyi Néplap 1989. április 27., csütörtök Németh Miklós javaslata a kormány átalakítására Margaret Thatcher brit kormányfő április 25-én hivatalában fogadta Pozsgay Imre államminisztert, aki Londonban tartózkodik a magyar kulturális hónap előkészítő ünnepi rendezvényén Bizottság a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatára (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen eljárásjogi szabályok teszik lehetővé a miniszterelnök indítványának előterjesztését? — Az alkotmány egyik szakasza kimondja, hogy a Minisztertanács elnökét és az MT tagjait az Országgyűlés az Elnöki Tanács javaslatára menti fel, - illetve választja meg. Ezt az alkotmányi rendelkezést egészítik ki a házszabályok azzal, hogy kimondják: az Elnöki Tanács a maga javaslatát az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közös kezdeményezésének alapján terjeszti az Országgyűlés elé. Tehát a miniszterek megválasztása jelenleg egy háromlépcsős eljárást kíván. Az első a kezdeményezés, a második a javaslattétel, a harmadik a döntés a felmentésről, illetve a megválasztásról. Most azonban egy lépcsőfok kiesett, mivel a HNF OT nem kívánt élni kezdeményezési jogával. Ugyanakkor semmiféle tiltó rendelkezés nincs arra nézve, hogy a Minisztertanács elnöke a miniszterek kiválasztásakor ne tehessen indítványt. Ilyen tilalom egyébként ellentmondana minden logikának és ésszerűségnek. Hiszen a kormány elnöke dolgozik együtt minisztereivel, tevékenységükért egyfajta politikai felelősséget visel, s ezért kiválasztásukban is szerepet kell kapnia. Jelenleg ennek a szerepvállalásnak még nem alakult ki a pontos jogi szabályozása. Ez majd az új alkotmányra vár. Addig azonban a most követett eljárás látszik célszerűnek és egyben törvényesen megalapozottnak. — Az eddigi gyakorlattól eltér, s szokatlan, hogy még a döntés előtt nyilvánosságot kapott az egyes miniszteri tárcák élére jelölt személyek neve. Korábban az ilyen jellegű személyi döntéseket zárt ajtók mögött hozták meg, és a közvélemény csak akkor értesült minderről, amikor már a kész tényekről lehetett informálni. — Most ebben is változás van, s természetesen lehetőség nyílik arra is, hogy a Házszabályoknak megfelelően az Országgyűlés illetékes bizottságai megismerjék és meghallgassák az egyes jelölteket, és róluk véleményt alakítsanak ki. Az Országgyűlés, amikor az Elnöki Tanács javaslata felett dönt, figyelembe veszi e bizottsági véleményeket — mondotta végezetül Haft Miklós. * * * A káderhatáskör gyakorlása nem felel meg a politizáló párt munkastílusának, éppen ezért annak jogszabályokkal biztosított érvényesítése sem indokolt. A Központi Bizottság elé kerülő javaslat értelmében ennek a jogszabálynak az érvényesítéséről a párt« le kíván mondani — nyilatkozta Kimmel Emil, az MSZMP szóvivőhelyettese az MTI-nek a kormányátalakítással kapcsolatos kérdésekre válaszolva. Kimmel Emil elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága április 19-ei ülésén foglalkozott a párt káderhatáskörének • módosításával. Erről az ülést követő szóvivői értekezleten szakértői tájékoztatás hangzott el. Ott is szó esett arról — bár úgy tetszik, akkor nem kapott ez kellő figyelmet —, hogy a Politikai Bizottság nem döntött, hanem egy javaslatot fogadott ei, amelyet a Központi Bizottság soron következő ülése elé kíván terjeszteni. A javaslat szerint a párt kezdeményezi a vonatkozó jogszabályok hatályon kívül helyezését. Ugyanakkor — s ez hozzátartozik e témakörhöz — a világ valamennyi kormányzó pártjánál vagy hatalomra törő pártjánál gyakorlat, hogy a fontos vezetői funkció betöltését politikai eszközökkel kívánja befolyásolni: jelöltek állításával, ajánlásával, a nyilvánosság biztosításával. Az adott helyzetben, mikor még a régi szabályok hatályban vannak, de az új törekvések szellemisége is érvényre kell hogy jusson, nyilvánvaló: a Központi Bizottság az utóbbiak szerint kíván eljárni. Kimmel Emil mindehhez hozzáfűzte, hogy véleménye szerint a kormány jelenlegi helyzetében nem lehet közömbös: a párt Központi Bizottsága támogatja-e a kormányfő elképzeléseit, vagy sem. Ugyanakkor a pártnak sem közömbös, hogy ebbéli véleményét még a parlament ülése előtt kinyilvánítsa és a Központi Bizottság szintjén megfogalmazza. A Minisztertanács a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatára büntető jogászokból és történészekből álló bizottságot hozott létre — jelentették be szerdán. A bizottság feladata azoknak a büntetőügyeknek a számbavétele, arpelyekről nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak. A tennivalói közé tartozik továbbá ezeknek az ügyeknek ■elemzése jogi és történészi szempontból, valamint a véleménynyilvánítás a megvizsgált ügyekről, illetve javaslattétel a törvénysértés Élénk visszhangot váltott ki az amerikai sajtóban a Bush-kormány vitája az NSZK-val. A kommentárok általában megértést mutatnak a széles körű európai támogatást élvező bonni nézetek iránt és bírálják Washington álláspontját. „A Bush-kormánynak a fegyverkorlátozás kérdéseiben következményeinek a kiküszöbölésére. A bizottság vizsgálati körébe az 1945 és 1962 között folyamatban volt büntetőügyek tartoznak. A bizottság munkájának segítése érdekében minden természetes és jogi személy köteles a birtokában lévő iratokat — azok minősítésétől függetlenül — a bizottság rendelkezésére bocsátani. A Minisztertanács elnöke a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatára létrehozott bizottság társelnökévé dr. Földvári József büntető jogászt és dr. Zinner Tibor történészt nevezte ki. tanúsított nehézkessége erősíti a NATO-elienes érzelmeket Európában és elzárja az utat a nagy lehetőségek elől, hogy javuljanak a kelet—nyugati kapcsolatok” — írta szerdai szerkesztőségi kommentárjában a The New York Times. NEW YORK TIMES A VITÁRÓL BONNAL Hogyan tovább? — Japánban Takesita Noboru lemondási szándékának a bejelentése csak átmenetileg oldotta meg a személye körül kialakult bizalmatlansági válságot, az ország belpolitikái problémáit pedig egyáltalán nem szüntette meg. A miniszterelnök kilátásba helyezett lépése egyöntetű helyeslést váltott ki, de .nyitott kérdés maradt a jelenlegi költségvetés ügye, a politikai reform kérdése, csakúgy, mint Takesita utódjának a kijelölése. A Recruit- botrány koránt sem ért véget. Takesita, sokak szerint, túl későn szánta rá magáit a lemondásra, és csak a sajtó nyilvánosságának az erejével a fejére zúdított leleplező tények hatására. Lépésének időzítését ráadásul a költségvetés elfogadtatásának a szándéka határozta meg. A kormányzó Liberális Demokrata Párt azonban a bejelentés után sem tudott megegyezésre jutni az ellenzéki pártokkal, amelyek a költségvetési bizottság munkáját „túszul ejtve” változatlanul azt követelik, hogy a volt miniszterelnök, Nakaszone Jaiszuhiro eskü alatt adjon számot a parlament előtt a Recruit céghez, illetve annak elnökéhez fűződő állítólagos viszonyáról. Az eskü alatt meghallgatott képviselő nem tagadhatja meg a választ semmilyen kérdésre. A három legnagyobb ellenzéki párt abba ugyan beleegyezett, hogy szerdán megkezdjék a költségvetési vitát, de legalább 10 napot kérnek. Az LDP képviselői ellenben péntekig dűlőre akarják vinni az ügyet. Dói Takako, a Japán Szocialista Párt elnöke rendkívüli csúcsitalálkozót akar tartani a többi ellenzéki pártvezérrel — kivéve a kommunista pártot, hogy megvitassák elképzeléseiket egy koalíciós kormány létrehozásáról. Megfigyelők szerint azonban az ellenzéknek nincs átütő programmal, csupán a kormánypárti visszaéléseket igyekszik kiaknázni, .ráadásul bel- és külpolitikai kérdésekben egyaránt nagyon megosztottak az ellenzéki pártok. A legbefolyásosabb üzleti körök, amelyek Takesita lépését elkerülhetetlennek tartották, olyan politikai reformokat sürgetnek, amelyeknek elsődleges célja a politikai célú pénzadományok rendszerének a felszámolása. Az LDP anyagi forrásainak ugyanis 64.2 százaléka ilyen adományokból származik. A szocialista pátit esetében ez 2,5, a kommunista pártéban pedig 0,9 százaléka. Üzleti — kiadói — tevékenység révén az LDP kiadásainak mindössze a 15 százalékát fedezi saját maga, míg a szocialisták a 14,7 a Komeito párt a 73,1, a kommunista párt pedig a 92,4 százalékát. A parlament alsó- és felsőházában abszolút többségben levő LDP tehát aligha tudna adományok, vállalati hozzájárulások nélkül működni. A párt alapszabályzata értelmében 40 napon belül kell dönteni, hogy kit jelölnek az elnöki funkcióra. Az LDP hat frakcióból és egy független csoportból áll. Az alsóház 512 székéből 297, a felsőház 252 székéből pedig 241 az LDP képviselőié. A legerősebb frakció magáé Takesitáé. Mostanáig a frakciók, a kényes egyensúly elvét követve, váltakozva juttatták a kettős hatalmi posztra legbefolyásosabb emberüket, aki a kormány megalakításakor ügyelt a tárcák elosztására a frakciók között. Az LDP tehát 34 éve a többpárt-rendszer viszonyai között gyakorlatilag monopólhelyzetben gyakorolta a hatalmát. Jelenleg azonban az LDP legfőbb problémája az, hogy Take- sita minden lehetséges utóda érintett a Recruit-ügy- ben. A tiszta kezű nagy öregek közül a Mijazava frakcióhoz tartozó, 76 éves I to Masza- josi neve szerepel manapság a legtöbbet. Az LDP 30 fős döntéshozó testületének, a végrehajtó tanácsnak az elnöke — volt külügyminiszter — azonban kedden tagadta, hogy ő lenne a kiszemelt utód, és idős korára, valamint súlyos cukor- betegségére való tekintettel javasolta, hogy fiatalabb párt- és kormányfőt keressenek. Takesita mentora, a 74 éves Kanemaru Sin, valamint a 77 éves Komoto Tosio frakcióvezér neve is gyakran merül fel esetleges utódként. Ugyanakkor a kormánypárt fiatal képviselői egyre határozottabban szeretnének megszabadulni a frakciók kötöttségétől. A japán belpolitikára most a patthelyzet jellemző. A kimozdulás a holtpontról csak hetek múltán várható. Mindez azonban nem érinti a szigetország külpolitikáját. Amíg a Liberális Demokrata Párt van hatalmon, hangsúlyozta sietve Unó Szószuké külügyminiszter, mindaddig nem várható változás a távol-keleti ország diplomáciájában. Trom András A moszkvai „reform-fogyókúra” Kevés szovjet pártplénu- mot előzött meg — odahaza és külföldön — akkora várakozás, mint a mostanit, és mégis: ritkán voltak olyan szűkszavúak és visz- szafogottak az előzetes elemzések, mint most. Az utóbbi hetek történései ugyanis nyilvávnalóvá tették, hogy a szovjet vezetésnek lépnie kell. Lépnie, de merre? Előre, vagy a visz- szarendeződés irányába? Tbiliszi és a Baltikum, a nem egyszer váratlan eredményt prdukált választások és a moszkvai tüntetések: csak néhány jelzésszerű utalás a lépéskényszer okaira. Alig több mint négy évvel a — gorbacsovi éra — kezdete után a mérleg világos: külföldön, a külpolitikában jelentősek az eredmények, a Szovjetuniónak — mint a szocializmus nevében folyó reformok zászlóvivőjének — a presztízse gyarapszik; ugyanakkor odahaza csekély a változá sok anyagi alapja. Továbbra is fő gond az ellátás, a gazdasági szférában még nem jelentkezik markánsan a reform gyakorlata. Megtorpant a gazdasági növekedés, gondok vannaK az államháztartás egyensúlyával épp úgy, mint a külkereskedelemmel és a fizetési mérleggel. Mindezt tetézi a nacionalizmus — pontosabban a különböző nacionalizmusok — térhódítása, az évszázados gyökerekkel rendelkező nemzeti indulatok kitörése a perifériákon és a központban is. Rendőri erőkkel, desszant alakulatokkal nem tartható féken sokáig az indulathullám, és mindenképpen felvetődik a nálunk is jól ismert kérdés: vajon a sokasodó bajok a „peresztrojka” és a „glasz- noszty” szülöttei-e? Vagy pedig a négy éve megkezdődött belső és külső nyitás csak szabad kitörési lehetőséget adott a fedőt emelgető gőznek? Nem kétséges, hogy az SZKP-ban különböző szinteken jelen levő fundamentalista erők már jó ideje sokallják, míg a pártban és párton kívül tevékenykedő radikálisok keveslik mindazt, ami történik; az utóbbiak a fontolva haladás helyett gyorsabb haladást sürgetnek. Milyen eredménnyel kecsegtet ez a kötélhúzás, és hogyan reagál minderre az ottani reformcentrum? A keddi kb-ülés mindenekelőtt személyi döntéseivel nyújt legalábbis utalást a „hogyan tovább ?”-ra. A régi gárdához tartozók egész légiója vált meg — a korábban megszokott gyakorlatnak megfelelően korára és egészségi állapotára való hivatkozással, ám emberemlékezet óta példátlan tömeges visszavonulás formájában — a kb-tagságtól, illetve a központi revíziós bizottságban betöltött funkciótól. Volt pb-tagok — mint Gromiko, Tyihonov, Alijev, Szolomencev —, a katonai vezetés csúcsán álló emberek — mint Kulikov, vagy Ogar- kov marsaitok — neve került végképp a szovjet történelem lapjaira ezzel a döntéssel. Fiatalításról van szó csupán? Olyan friss erők bevonásáról, akik képességeikkel, tapasztalataikkal a megkezdett gazdasági és politikai «reformok gyorsabb előrevitelét sejtetik? Vagy még alapvetőbb hatalmi átrendeződésről? A nyugdíja- osk tömeges távozásával egyidejűleg „karcsúsították” a kb-t — amelynek létszáma 50 fővel csökkent a kedden elfogadott szervezeti döntések nyomán — amely ezáltal nyilvánvalóan operatívabb testületté vált. (Már csak azért is, mert távoztak belőle a testület tagságának több mint negyedét kitevő nyugdíjasok.) Az elengedhetetlen szakmai körültekintés arra késztet, hogy óvakodjunk a gyors következtetésektől — ám mégis ki kell mondani: a változások Mihail Gorbacsov és az általa vezetett reformgárda megerősödését sejtetik. Mindez gyors politikai válasz a hatalom csúcsairól egyrészt az utca emberének. Azoknak, akik a kb-ülés idején egyetlen nap alatt csaknem két tucat engedélyezett és nem engedélyezett tüntetést tartottak — politikai követelésekkel — az ország különböző városaiban. És válasz ez a külföld felé is, amely egy ideje még jobban Gorbacsov személyéhez kapcsolja a változtatások igényét, így közvetve még- inkább megkérdőjelezi ennek az igénynek a tömegtámogatását, illetve a hatalmi bázisát egy más hagyományok jegyében, más politikai közegben kialakult — és a politikai pluralizmust csak most kóstolgató — vezetői eliten belül. Tegyük . hozzá, hogy ez esetben „á külföldön” korántsem csupán a Nyugatot kell értenünk. A változásoknak várhatóan visszhangjuk lesz a szocialista országokban is, amelyek évek óta vetik — egyfelől egyetértő várakozással, másfelől óvatoskodó fenntartásaikat nem. vagy alig titkolva — vigyázó szemüket Moszkvára. Szászi József Takesita volt titkára öngyilkos lett öngyilkosságot követett el szerdán Aoki Ihei, Takesita Noboru japán kormányfő volt titkára. Lakásán halva találták, egy nappal azt követően, hogy a miniszterelnök bejelentette lemondási szándékát, bocsánatot kérve a japán néptől és felelősséget vállalva azért, hogy a Recruit vesztegetési botrányba keveredése politikai bizalmi válsághoz vezetett a szigetországban. Aoki évekig kezelte Takesita pénzügyeit. GYO RSLI STA Nyereményjegyzék az 1989. április 25-én megtartott április havi telelottó tárgynyeremény-sor- solásról. A hyereményjegyzék- ben az alábbi rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (3 ezer Ft). C Polski Fiat 126 E tip. személygépkocsira szóló utalvány. D Szerencse-utalvány (30 ezer Ft). E SANYO rádiómagnó (10 ezer Ft). F Vásárlási utalvány (9 ezer Ft). G Vásárlási utalvány (7 ezer Ft). B Trabant Lim. Spec. tip. sze- H Vásárlási utalvány (5 ezer Ft) mélygépkocsira szóló utalvány. I Vásárlási utalvány (4 ezer Ft) 2 913 323 I 58 087 736 E— 58 218 755 F 58 334 360 H 58 449 965 I 2 936 444 I 58 095 443 E 58 226 462 H 58 342 067 D 58 457 672 E 2 944 151 I 58 103 150 F 58 234 169 H 58 349 774 E 58 465 379 1 2 967 272 E 58 118 564 D 58 241 876 D 58 357 481 E 58 480 793 D 2 982 686 I 58 133 978 E 58 249 .583 E 58 365 188 F 58 488 500 D 58 002 959 F 58 194 392 F 58 272 704 F 58 380 602 H 58 496 207 1 58 010 666 G 58 157 099 G 58 280 411 H 58 388 309 I 58 503 914 E 58 018 373 G 58 164 806 11 58 288 118 H 58 396 016 I 58 511 621 D 58 026 080 G 58 172 513 H 58 295 825 F 58 403 723 I 58 519 328 E 58 064 615 D 58 187 927 D 58 303 532 D 58 426 844 D 58 527 035 F 58 072 322 E 58 203 341 E 58 311 239 D 58 434 551 D 58 534 742 G 58 080 029 G 58 211 048 E .58 318 946 F 58 442 258 I 5 8542 449 I A nyertes szelvényeket 1989. renc u. 15.) eljuttatni. ájus 16-ig kell a totó-lottó ki- ■ndeltségek, az OTP-fiókok agy posta útján a Sportfoga- ási és Lottóigazgatóság címére 875 Budapest V., Münnich Fen iiiva.uiuj v,. jegyzék május 2-tól megtekinthető az OTP-fiókokban, totólottó kirendeltségekben és a nn «fa hivatalokban.