Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

1989. április 1., szombat Somogyi Néplap 3 Nyitott szervezet Kéri György látogatása Somogybán Az iránytű a jövőbe mutat EURÓPAI SZÍNVONAL, VÁLLALKOZÁS Munkalatogalason ismer­kedett tegnap a megye MHSZ-életével Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ fő­titkára. Az egész napos program bevezetőjeként Tóth János őrnagy, az MHSZ megyei tikára tájé­koztatta a vendéget, majd az MHSZ-emlékszobába lá­togattak. — A látottak alapján az a véleményem, hogy So­mogybán nem csak szavak­kal, hanem tettekkel is ki­fejezik a hazafias és hon­védelmi hagyományok ápo­lásának fontosságát — nyi­latkozta lapunknak a főtit­kár. — A kiállítás gazda­gon illusztrálva, sokszínűén mutatja be a szövetség több mint negyven évének tör­ténetét. E körbetekintéssel képet kaptam arról is, hogy a kiállítók mire érzé­kenyek, mit tartanak fon­tosnak : szövetségünk életé­nek színes bemutatását. A látogatás következő ál­lomása a Császár Károly Repülőklub kaposújlaki hangára volt. Az MHSZ fő­titkárát tájékoztatták a hangár építésének körülmé­nyeiről: a sok-sok társadal­mi munkáról, a munkahe­lyek támogatásáról, továbbá a repülőklub jelenlegi te­vékenységéről és terveiről. Délután az MSZMP me­gyei bizottságával közös szervezésben MHSZ-aktí- vaértekezletet tartottak az MSZMP Oktatási Igazgató­ságának nagytermében. Az értekezletre a honvédelmi szövetség területi vezetőit és aktivistáit, a hazafias honvédelmi neveléssel fog­lalkozó társadalmi munka­társakat és az MHSZ-szel együttműködő szervek és szervezetek képviselőit hív­ták meg. Kovács József, a megyei pártbizottság titkára kö­szöntötte a zsúfolásig telt terem hallgatóságát, majd Kéri György vezérőrnagy válaszolt az írásban előze­tesen összegyűjtött kérdé­sekre. „Mit jelent ma a haza­fias honvédelmi és interna­cionalista nevelés? Mi az MHSZ szerepe napjaink tár­sadalmában? Hogyan viszo­nyul a szövetség az alter­natív szervezetekhez s az új pártokhoz? — sorjáztak a kérdések. Válaszát a főtitkár an­(Munkatársunk telefon jelentése) Mától kezdi meg működé­sét a Mavad Vadgazdálko­dási és Kereskedelmi Rt., amely több mint fél évszá­zados jogelődje után most újból részvénytársasági for­mában dolgozik tovább. A korabeli vadtenyésztő és kereskedelmi szervezetet a vadgazdálkodásra szívesen áldozó nagybirtokosok — köztük Széchenyi Zsigmond gróf — alapították 1934-ben. A Mavad az elmúlt 55 év alatt európai hírű vállalattá vált, és 1984-ig Magyaror­nak érzékeltetésével kezd­te, hogy a hazafias és egy­úttal internacionalista gon­dolkodást elsősorban a fia­talokban kell elplántálni. Ebben partnerek a pedagó­gusok és a szülők, akikkel az együttműködést tovább lehet és szükséges javítani. Az MHSZ-nek hagyományo­san jó a kapcsolata a mű­szaki középiskolákkal és fő­iskolákkal, amiben nyilván része van annak is, hogy a tanulók az érdeklődési kö­rüknek megfelelő tevékeny­ségeket gyakorolhatnak az MHSZ-klubokban, szakosz­tályokban. — Mi az MHSZ szerepe társadalmunk munkameg­osztásában? — ismételte meg az egyik kérdést a fő­titkár. — A választ a szö­vetség tevékenységi köre ad­ja meg. Az MHSZ feladatá­nak tekinti egyrészt a haza­fias honvédelmi és interna­cionalista nevelésben való részvételt, másrészt a honvé­delmi oktatást, harmadrészt a honvédelmi sportok szer­vezését és lehetővé tételét. Ez a három feladat egyetlen más szervezet tevékenységé­ben sincs olyan szerves egy­ségben, mint a honvédelmi szövetségében. A repülő- és búvárklubok, a rádióamatőr-szakosztályok sokakat vonzanak. A lö­vészklubok eredményességé­nek egyik mércéje, hogy a hazai sportlövők túlnyomó többsége az MHSZ-nél kezd­te a sportpályafutását. Az MHSZ-be napjainkban is so­kan jelentkeznek, jelenleg az. országban 350 ezer tagja van, akik körülbelül ötezer klubban, 8—10 ezer szakosz­tályban tevékenykednek. Az alternatív szervezetek­ről szólva a főtitkár emlé­keztetett arra, hogy a szö­vetség több mint negyven évvel ezelőtt, még a több­pártrendszer időszakában szerveződött, s mindig nyi­tott volt mind a párttagok, mind a pártonkívüliek előtt. A napjainkban alakuló al­ternatív csoportok és szer­vezetek elsőszámú feladata egyelőre az, hogy „azonosít­sák magukat”: fogalmazzák meg jellegüket, s hogy mit alkarnak elérni. Ezután lehet megkeresni a kapcsolódási pontokat, s együttműködni. A Sefag MHSZ lőterének megtekintésével zárult a fő­titkár somogyi programja. szágon egyeduralkodó volt a vadihús-, az élővad-lkereske- delem és a vadásztatás terü­letén. Az újjáalakult társa­ság az elődök hagyományait is ápolva szeretné megtarta­ni vezető pozícióját, de eh­hez feltétlenül szükséges egy vadgazdálkodási és értékesí­tési érdekközösség megte­remtése. A Mavad Rt. 398 részvényest állított maga mellé, az alaptőkéjük több mint 500 millió forint. Eb­ből mintegy 10 millió forint értékben hat külföldi part­ner részesedik — hallhattuk azon a sajtótájékoztatón, A balatoni hajózás a re­formkorban kezdődött Szé­chenyi István kezdeménye­zésére, példaadó összefogás eredményeként. Ma ismét összefogásra van szükség ahhoz, hagy a XXI. század­előre a kor követelményei­nek megfelelő színvonalú kikötői és hajói legyenek a Balatonnak. Szabó Sándor­tól, a Mahart Balatoni Leányvállalatának igazga­tójától azt kérdeztük, mit mondana ma Széchenyi Ist­vánnak a balatoni hajózás állapotáról. ÖSSZEFOGÁS A KIKÖTÖKÉRT — Sok olyan adatot, tényt sorolhatnék föl, aminek Széchenyi is bizonyára örül­ne, de ezen a képzeletbe­li találkozón gondokról is kellene beszélnem — mond­ta. — Köztudomású, hogy a balatoni kikötök mennyi­re leromlottak, elavultak. Az első gőzhajó, a legendás Kisfaludy 1846 szeptembe­rében indult el a többi kö­zött Széchenyivel a fedél­zetén, s a következő év nyarán már nyolc kikötő fogadta a hajót. A század- fordulón aztán átalakították a facölöpökre épített kikö­tőket; a déli parton a nagy befogadóképességű öblök voltak jellemzőek, az észa­kin pedig úgynevezett egy- mólószárnyas kikötök épül­tek jelentős állami költség­gel. Káli Nagy Dezső mér­nök nevéhez fűződik ez az építkezés, az ő szaktudásá­nak is köszönhető, hogy. azok a kikötök, amelyeket a tízes-húszas években lé­tesítettek, ma is alkalma­sak a forgalom lebonyolí­tására. Az állami kikötőfel­ügyelőség (korábban Magyar Királyi Kikötőfelügyelőség) fontosnak tartotta ugyanis, hogy a kikötőket, a jövőnek építsék. (1938-ban az utas­szám a mainak elenyésző töredéke volt.) Mint isme­retes, most 22 kikötője van tavunknak, s a felújítási munkálatok az utolsó órá­ban kezdődtek. Mondhat­nék, megismétlődik a tör­ténelem: annak idején a vármegyék és az állami költségvetés pénzéből épí­tették meg a kikötőket; 1986 szeptemberében is egy országos közlekedési kon­ferencián döntötték el a há­rom balatoni megye, a BIB és a Közlekedési .Miniszté­rium vezetői, hogy közös erővel látnak hozzá a fel­újításhoz. AZ ÁLLOMÁSOK HANGULATA — A rekonstrukció első évében, 1988-ban 9 millió forintot költöttek el az em­lített célra szánt összegből. A közvélemény nagy meg­nyugvással vette tudomá­sul, hogy az 1986-ban be­zárt Tihany-révi személy- hajó-kikötő újra kinyitott. A 'siófoki üzemi kikötő be­omlott falát is felújították, s rendezték környezetét is. Hogyan tovább? — Ebben az évben 25 mil­lió forintot használhatunk fel a tihanyi, a balatonfü­redi víziépítmények és a fonyódi állomás felújításá­amelyet tegnap délelőtt tar­tottak Budapesten. Dr. Tóth Géza vezérigaz­gató elmondta, hogy a rész­vénytársaság tagjai lettek a hazai erdő- és fafeldolgozó gazdaságok és a 267 vadász- társaság is. Az rt. szervezése egy év­vel ezelőtt kezdődött, de a szerződésekre és az alapító okiratra az elmúlt két hét­ben kerültek az aláírások. Többen szóvá tették, hogy miközben csökken a hazai vadállomány, egyre több va­dász járja az erdőket. Mi több, a külföldi bérvadászok száma is ugrásszerűen meg­ra. A következő évben a megmaradó 31 millió fo­rintból folytatjuk a vízügyi építmények javítását. Az utasok szemmel nem érzé­kelik e felújítások nagy ré­szét, hiszen ezek a víz alatt vannak. De 1991-től folytatni szeretnénk a re­konstrukciót. Ugyanezeket a partnereket szeretnénk megnyerni avégett, hogy a régi állomásépületek és a környezet is kapja vissza régi szépségét. Munkatár­saink, belső építészek és kertépítők felmérést készí­tenek most a 22 kikötő épületéről, az állomások környékéről. Olyan pado­kat, lámpatesteket, szemét­tartó edényeket választanak ki, melyek a századfordu­lóra emlékeztetnek. Olyan sétányokat, parkokat ter­veznek, melyek például a budapesti korzóhoz, vagy a kaposvári sétálóutcához ha­sonlítanak. A minisztérium nemcsak egyetértésével, de pénzzel is támogatja eze­ket az elképzeléseket. Még az idén, az év második fe­lében, mintegy példaként megkezdjük a fonyódi állo­más felújítását. A VITORLÁSPROGRAM ESÉLYE — Üzleti alapokra épülő vállalkozással szeretnék a vitorlásturizmust fellendí­teni. A Balatonon ma egy négyzetkilométernyi vízfe­lületen a föidényben két vitorlás számítható. A nyu­gati tavakon (Garga tó, Bo- deni tó) ez 15—20-szor több. Itt összesen mintegy 2 ezer vitorlás van bejegyezve. (A Fertőn 16 ezer, pedig a Fertő sokkal kisebb, mint a Balaton.) Hol tart ma ez a vállalkozás, és egyáltalán van-e esélye a „vitorlás­programnak”? — Merem remélni, hogy van. Két és fél évvel ez­előtt gazdasági társaságot (Balatoni Viforlástouring Gt.) hoztunk létre, mely­nek az a feladata, hogy a Mahart-kikötők vízfelületét is kihasználva vitorlásbázi­sokat építsen. Ez a társu­lás „kikötőhálózatban gon­dolkodik”, azzal a céllal, hogy a vitorlázó vendég azonos szolgáltatásokat kapjon minden kikötőben. Az első ilyen kikötő Bog­láron lesz. A korábbi te- herrakodó megszüntetése révén európai színvonalú parti hátteret alakítunk ki szolgál.tatóházzal, tisztálko­dási lehetőséggel, bárral, autóparkolóval, a hajók víz- retételi és kiemelési, illet­ve a téli tárolás lehetősé­gével — száz vitorláshajó részére. A vitorlásturizmus problémáit ugyanis a szol­gáltatási háttér, az infra­struktúra hiánya okozza. A Mahart a meglevő létesít­ményeit viszi a vállalkozás­ba. A korábbi években a BIB-től is kaptunk anyagi támogatást, s ennek is kö­szönhető, hogy 1987-ben 50 —50 hellyel bővítettük a siófoki és a badacsonyi vi­torláskikötőt, s egy másik vállalkozás révén a bala- tonföldvári is 50-nel több hajót fogadhat, mint eddig. Egyszóval, a kikötők gond­ját a jövőben a már emlí­tett (és másféle) vállalko­nőtt. Az igazgató elmondta, hogy minden vadászattal foglalkozó szervezetnek lét- fontosságú a bérvadásztatás, a Mavad kétmilliárd forin­tos forgalmának 90 százalé­kát jelenti a konvertibilis export és a szolgáltatás. Sze­rinte szó sincs arról, hogy az ország legjobb vadászte­rületein drasztikusan csök­kent volna a vadállomány, de voltak úgynevezett mí­nuszpontos kilövések. A részvénytársaság egyik igen fontos feladatának tekinti, hogy a természet és a kör- nyézet fenntartóképességé­től függően határozzák meg zási lehetőségek révén sze­retnénk megoldani, hiszen nem várhatunk mindig ál­lami segítségre. Meg kell próbálnunk a magán-, a külföldi, valamint más vál­lalatok tőkéjének a bevo­nását a vállalkozásokba. NOSZTALGIAPARK — Konkrétan mire gon­dol? — Néhány újdonságról szólhatok. Ilyen például a vízitaxi-vállalkozás. Ebben az évben 4 vízitaxival kí­sérletezünk egy magánvál­lalkozóval közösen. Két ha­jót — a Csongor és a Cso­bánc motorost — a fősze­zonban nosztalgiahajóként üzemeltetünk. Az eredeti tervek alapján újítja fel őket a leányvállalat. A Csongor április közepére el­készül : berendezését, a burkolatot, a lámpákat bel­sőépítész tervezte, a fel­használt anyagok közül a mahagóni és a sárgaréz do­minál. A Csongor eddig 100 utast szállított, most csak 45-öt képes fogadni. Nem tömegigényt fog szolgálni, hanem színvonalas szolgál­tatást kíván nyújtani. Ezt a vállalkozást az Ibusz Ba­latoni Területi Igazgatóság­gal kezdtük el és szerző­désünk szerint idén nyáron 60 napra az Ibusz a kizá­rólagos bérlője a hajónak. A múlt évi ASTA kongresz- szus idején megmutattuk egy amerikai csoportnak a hajót, melynek belső be­rendezése addigra nagyrészt már elkészült. Feltehetően megtetszett nekik, mert az­óta több ajánlat érkezett az USA-ból. De számítunk az osztrák, az NSZK-beli és természetesen a hazai ven­dégekre is. A főidényre el­készül a Csobánc is, jelen­leg a befejező munkálatok­nál tartanak a szakembe­rek. A nosztalgiapark har­madik tagja a Kelén, mely Magyarország legidősebb személyhajója: 1991-ben 100 éves lesz. Lehetséges, hogy gőzösként fogjuk üzemeltet­ni, most vizsgáljuk ennek műszaki lehetőségét. A ju­bileumi évben, 1991-ben szeretnénk ismét vízen lát­ni... HAJÓK ÉS ÜZLETEK — Egyre súlyosabb gond a mintegy 36 éves átlagélet- korú hajópark üzemben tar­tása. A teljes felújítás szin­te reménytelen. A biztonsági követelményeknek viszont meg kell feleljenek ezek a hajók, ezért évente hatósági vizsgán, 4 esztendőnként pe­dig sólyán ellenőrzik őket. A vasszerkezetek elavultak, cseréjük elodázhatatlan. Ez feltehetően a nosztalgiahajók felújítása mellett igen nagy teher. Ezenkívül közismert, hogy a menetrendi járatok nem gazdaságosak. Mi a vé­leménye erről? — Kétségtelen, nem kis gond, hogy a menetrendi já­ratok nem gazdaságosak, an­nak elenére, hogy állami fo­gyasztói árkiegészítést ka­punk a bevétel után. Az utóbbi években csökkent az utasok száma, ezért már a következő esztendőben né­■ hány járatot időszakosan Rt. a kilőhető vadak számát, s ezen túlmenően néhány újabb vadaskertet hozzanak létre. A részvénytársaság mel­lett ma már jó néhány szer­vezet foglalkozik bérvadász­tatással, vadhús- és élővad­exporttal. A vezérigazgató kérdé­sünkre még hozzátette, hogy rövidesen Budapesten és a nagyobb vidéki városokban vadhúst kínáló szaküzletet kívánnak nyitni. Csak le­gyen, aki megfizeti a 800 fo­rintos őzgerincet. (Faragó) Hit mondana Széchenyinek? fogunk csak üzemeltetni. Később feltehetően a hajók számát is csökkentenünk kell. A vízibuszok például az ötvenes évek közepén épül­tek, s akkor 15—20 éves üzemeltetési időszakot jó­soltak nekik. Nemcsak mű­szakilag, hanem az utazási kényelem szempontjából is messze elmaradtak már a kívánalomtól. Egy részüket vagy bérbe adnánk, vagy magánszeméllyel közösen vendéglátási céllal üzemel­tetnénk. esetleg vesztesége­ink csökkentése végett ér­tékesítenénk. Az utóbbi azonban nem célunk. Meg kell keresnünk a hasznosítás lehetőségét, örvendetes vi­szont, hogy megnőtt az ér­deklődés magánszemélyek, kisvállalkozók részéről a hajók és kikötők vendéglá­tási lehetősége IVánt. Már a Csobánc és a Csongor ese­tében is kisválalkozók ver­sengenek a büfé, a bár üze­meltetéséért. Tihany-révben a Mahart tulajdonában lé­vő, régebben elhanyagolt te­rületen tájba illő. szép üzle­teket építettünk, melyek a vállalatnak hasznot hoznak. A siófoki kikötőben szintén 15 üzletet létesítettünk (vö­rösréz tetővel, kazettás ablakokkal), ezek közül x már a múlt szezonban áru­sított. Itt egy kis dísztér ki­alakítását tervezzük, s vál­lalatunk is részt vesz a te­rület csapadékvízének el­vezetésében. Nyereségre tö­rekszünk, de a megkeresett pénzt kikötőkre, hajókra és a környezet szépítésére for­dítjuk. LESZ-E.MÁSODIK ÁTKELŐHELY? — A vállalatnál működik egy ipari üzemegység is, mely élelmiszeripari gépek­hez alkatrészeket gyárt, il­letve értékesít. Ez a vállal­kozás nyereséges. Akárcsak a kompforgalom, mely tudo­másom szerint a leányválla­lat nyereségének túlnyomó részét hozza. Lesz-e máso­dik kompátkelöhely a Bala­tonon? — Egyelőre a meglevőt szeretnénk korszerűsíteni, fejleszteni. 1988-ban elké­szült a Széchenyi komp bő­vítése is, így az idén na­gyobb kapacitással rendel­kezünk, mint tavaly a nyár elején. Az elmúlt három év­ben a négy közül három kompot átalakítottunk (a negyedik eleve nagyobb volt a többinél). Tavaly több mint 600 ezer gépjráművet és több mint 2 millió utast vittünk át egyik partról a másikra komppal, ugyanak­kor a személyhajókoni ösz- szesen. 2 millió ember uta­zott. Az utak szélesítésével is javítottuk a körülménye­ket. Jelenleg is tart egy tár­gyalás a két közúti igazga­tóság (a veszprémi és a pé­csi) között, mely az utak szélesítését, a szántódi és a tihany-révi csomópontok át­alakítását, rendezését ké­szíti elő — ez a következő szezonra — legalábbis az egyik oldalon — megvalósul. A második kompátkelőhely a távlati rendezési tervek­ben szerepel. Itt Boglár és Fonyód, az északi parton pe­dig Révfülöp és Badacsony között a rendezési terv megjelöl egy-egy kikötőhe­lyet. A megvalósítás ahyagi teltételei azonban még hiá­nyoznak, és előreláthatóan : sokáig hiányozni is fognak, hacsak külföldi vállalkozás, tőke nem jön segítségünkre. A feltételezett átkelőhely távolsága négyszerese a ti- hany—szánt ódának, követ­kezésképpen nagyobb, vagy gyorsabb járművekre lenne itt szükség. Meggyorsíthat­ja a megvalósítást esetleg a Bécs—Budapest világkiállí­tás megrendezése, no de er­ről még azt hiszem, korai lenne beszélni. ‘ — Köszönjük a tájékozta­tást. Szapudi András Külföldi részvényesekkel megalakult a Mavad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom