Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

1989. április 24., hétfő Somogyi Néplap 3 Van áru is, eladó is a Sióban Piacra termel a Bázis Nyarat váró újítások Először nincs munkaerőgondjuk 1988-ban a Sió Áruház jó évet zárt. A siófoki áfész múlt évi eredménye 30 mil­lió 500 ezer forinit volt, eb- bőL a Sió 18 millió 500 ezret teljesített. 1989-ben pedig a hozzá tartozó nagykereske­delmi részleggel együtt a tavalyi első negyedévihez képest 23 százalékkal na­gyobb forgalmat bonyolított le. Ennek nagyobbik része a nagykereskedelemből szár­mazik, de az osztályokon is 8,5 százalékos volt a forgai- lomnövekedés. A „nagy próbatétel” — az idegenforgalmi szezon — ezután következik. A felké­szülés tapasztalatairól Dö­mötör István, az áfész el­nökhelyettese, a Sió Áruház igazgatója mondta: — Élelmiszerből nem lesz hiány a nyáron. Húsból, húskészítményekből példá­ul túlkínálat van. Az or­szág különböző húsipari vállalatai ajánlották árui­kat. Sörből és üdítőitalból a Söripari Vállalat és a Ba­laton Fűszért betárolásra is küld. A Csemege és a Pick- szalámi minden évben hiánycikk, volt (a nyugati turisták kedvelik), az idén remélhetőleg ezekből sem fogyunk ki. A tej- és tejter­mékek választéka jó, annál csapnivalóbb a csomagolás. Több ezer liter tej folyik el emiatt, s ráadásul a kárt a szállító vállalatok nem vál­lalják, a kiskereskedelemre hárítják. Ez tűrhetetlen, de egyelőre — úgy tetszik — Kétszáz pályamű Fiatal közgazdászok találkozója Tizenkét szekcióban, díj­kiosztással szombaton befe­jeződött a Külkereskedelmi Főiskolán a háromnapos XIX. Országos Tudományos Diákköri konferencia. Ne­ves közgazdászokból álló zsűri értékelte azt a közel 200 tudományos pályamű­vet, amelyet egyetemi, főis­kolai hallgatók a magyar gazdaság és társadalom gondjairól és aktuális fel­adatairól írtak. ■ A pályázók többek között foglalkoztak a világkiállítás megrendezésének gazdasá­gi, társadalmi következmé­nyeivel, az adóreform és a társasági törvény tapaszta­lataival, illetve hatásaival. Több pályamunkában ele­mezték a hallgatók a kül­földi működő tőke bevoná­sára irányuló törekvéseket és az eddigi kudarcokat, to­vábbá a vállalati fizetőké­pesség folyamatos romlásá­nak körülményeit. S azt is. hpgy a vállalati vagyon mű­ködtetése miért olyan ala­csony hatékonyságú. Az ifjú közgazdászok tár­sadalmi problémák iránti érzékenységét' mutatja az olyan, a közgazdaságtudo­mányoktól látszólag idegen témák feldolgozása, mint a gyermeknevelés és a szo­ciálpolitika kapcsolata, a magyarországi bűnözés oka­inak vizsgálata vagy a ha­zai személygépkocsi-ellátás és az úthálózat helyzete. A fennálló viszonyok elemző, kritikus hangvételű bírála­tán túlmenően a fiatal köz­gazdászok több javaslattal éltek az ország gondjaiból való kilábalás elősegítése érdekében. (MTI). — . — nem számíthatunk változás­ra. A kenyérellátásra két­napos ünnepeken, eseten­ként hét végén fordulhat­nak elő majd panaszok: a kenyérgyár ugyanis nem vállalja a rizikót, csak any- nyit süt, amennyit a keres­kedelem rendel. Ennek oka feltehetően a munkaerő- hiány. A Sió Áruház sütö­déjének a kapacitása is napi 30—40 mázsa lenne, de munkaerőhiány miatt (há­rom pék dolgozik itt, és nem is kevés fizetésért) csak 20 mázsát adhat na­ponta. Az áruház október­től májusig a siófokiaknak és a város vonzáskörzeté­ben élőknek megfelel, de nyáron, amikor egyszerre 120—180 ezer ember tartóz­kodik itt, kicsi. A niagy au­tós bevásárlóközpontok „be­lépése” sem csökkentette itt a zsúfoltságot. Egy főszezo­nt napon 35—40 ezer em­ber fordul meg az áruház­ban, s ennek körülbelül 55 százaléka valamit vesz is. — A Balaton-parton több élelmiszerboltot (nyereség­hiány miatt) a bezárás ve­szélye fenyeget. — Az élelmiszer-szakmá­ban’ az árrés a jelenlegi költségek mellett kicsi, ezen változtatni kellene. De né­zetem szerinlt az sem meg­oldás, hogy bezárjuk az üz­leteket. Új lehetőségeket, üzemeltetési formákat, üz­letpolitikát kell keresni. Szövetkezetünknek nem csak a városban, hanem a környékbeli kis falvakban is vannak üzletei, s ezek a boltok ráfizetésesek. De az áfész kötelezettséget vállalt e települések ellátásáért is... A ruházati osztályun­kon a múlt évben túlkíná­lat mutatkozott, a szokásos­nál kevesebb volt a vásár­ló. Egyesek szerint ennek oka a rengeteg butik. A magyarázat feltehetően igaz, de nem nyugtathatott meg bennünket. Noha a ruháza­ti forgalom egyetlen évben sem „ment a bázis alá”, az osztály dolgozói mindent megtesznek azért (hetente többször is utaznak), hogy megfelelő választékot kínál­hassanak. A múlt évben a konfekció osztályon létesí­tettünk egy butik jellegű üzletet, ahol drága, jó mi­nőségű, úgynevezett kisszé­riás ruhákat értékesítünk. Az újítás bevált: megnyer­te a siófokiak .tetszését. Szintén a múlt évben léte­sítettünk egy üveg-porcelán részleget is, amely jól mű­ködik. Kilenc hónap alatt 15 millió forintot forgal­mazott. A műszaki osztályon mű­ködött egy bizományi rész­leg, amely most kiválik és önállósul. Ügynevezett shop-rendszerű értékesí­tést terveznek, külön helyet adnak például a tévéknek, híradástechnikai berende­zéseknek, ahol arra is lesz lehetőség, hogy a vevők meghallgassák a kazettákat, lemezeket. Az ABC osztá­lyon, a bejárat melletti bü­fét szerződéses formában kiadták, itt egy korszerű berendezéssel működő olasz fagylaltozó lesz. Felújítot­ták az áruház teljes hűtő- berendezését mintegy fél­millió forintért, s egy új hűtőkamrát is létesítettek. A vagyonvédelem minden évben gondot okoz, főként a szezonban, s elsősorban az ABC-ben. Az idény kezdé­séig tv-kamerákat szerel- . nek fel azzal a reménnyel, hogy az áruházi szarkákat ez majd elriasztja. — Évek óta az idén elő­ször nincs gondunk a mun­kaerővel — folytatta az áruházigazgató. — Ez a töb­bi között annak is köszön­hető, hogy a múlt év no­vembere óta háromszor ren­deztük a fizetéseket. Aztán: a szövetkezet az egyes szá­mú vasboltját szerződéses üzemeltetésre kiadta, s az ott dolgozók is az áruház­ban kaptak munkát. Ezzel a műszaki osztályon az ér­tékesítés színvonala növe­kedett. Az idén- májusban bezár a Park bisztrónk, melynek helyén a csehszlo­vák Opava szövetkezettel közösen egy cseh sörözőt építünk (a jövő évi szezon­ra elkészül), s a Park sze­mélyzetét "is átveszi az áru­ház. Ezen kívül 26 ipari tanulónk végez az idén, s közülük is nálunk marad a többség. Mindezek tuda­tában- nyugodtan nézünk a szezon elé. (Mellesleg, a szövetkezetnek 1-10 ipari ta­nulója van, közülük az áru­ház 70-et foglalkoztat. Évente körülbelül 1 millió forintot költenek szakmun­kásképzésre.) A csemege részlegen az áru elrendezésével kapcso­latban a kritikák jogosak. Itt az eladógárda .nagyon fiatal, kevés a tapasztala­tuk. Most éppen- nincs olyan szakemberünk, akinek az irányításával ez a részleg jobban dolgozhatna. Egy tapasztalt csemegés dolgo­zót fogunk alkalmazni, aki kizárólag a pultok rendjé­re, esztétikájára ügyel majd. Persze, egyre nehezebb ilyen embert találni ... Sz. A. A Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat Kaposváron az Arany János utcában meg­kezdte a saját értékesítésű lakóház panelszerclését. A 44 lakás többsége kis alapterületű: 1 + 2 félszobás, 54 négyzetméteres. Az év végére fejezik be iá munkát Egy éve egyesült Baranya és Somogy állami építőipari vállalata -BÁZIS Dél-dunán­túli Építőipari Vállalat né­ven. — Az első közös év mi­lyen tanulságokkal szolgált és igazolódott-e az összevo­nás ésszerűsége? — kérdez­tük Mischl Róbertét, a vál­lalat vezérigazgatóját. EREDMÉNYES PIACBŐVÍTÉS — Az összevont vállalat minden kötelezettségét telje­sítette Baranyában és So­mogybán. Jelenlegi állapotá­ban alkalmas arra, elsősor­ban a Dél-dunántúlon, de az ország bármely területén és külföldön is, hogy bármely hazai építőipari vállalattal eredményesen versenyezzen hazai vagy külföldi építési feladatok megszerzésében és azok eredményes megvalósí­tásában. -összevont építés- szerelési kapacitásunk 2,5, míg az ipari termelésünk 1 milliárd forint körüli. Na­gyon sajnáljuk, hogy ezt a potenciális képességünket a Dél-dunántúlon nem lehet kihasználni. Az is gond, hogy nagyon szétszórtak a mun­katerületeink. Ezek jelentő­sen növelik költségeinket. A volt BÉV mostani kapacitá­sunk mintegy 60 százalékát teszi ki, és ezt néhány éve elsősorban Pécsett hasznosít­hattuk, úgy, hogy szinte ki sem kellett lépnünk a me­gyéből. -Évente 1200—1500 la­kást és a hozzájuk szüksé­ges bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, üzleteket és sok minden mást is építettünk. De hol van már ez az idő­szak? Ma szinte nincs is megrendelésünk lakásépítés­re a tanácstól és az OTP- től. Míg 1987-ben Í284, 1988- ban már csak 1068 lakást Balatonföldváron, a mélyen fekvő Korányi Frigyes utcában is épül a szennyvízvezeték építettünk Baranyában, So­mogybán és Budapesten. Az idén 1200 lakás átadására van szerződésünk Pécsett, Mohácson, Kaposváron, Sió­fokon, Nagyatádon és Buda­pesten. Ebből saját értéke­sítésben 241 lakást építünk közvetlenül piacra. A fővá­rosban idén 500, Baranyá­ban mindössze 241 és So­mogybán 459 lakás átadásá­val számolunk. — A lakásépítési igény az anyagiak miatt tehát erősen visszaesett. Van, lesz annyi munkájuk, hogy nem kell leépíteniük kapacitásukat? — Ebben az évben még van elegendő munkánk. A műszaki-technikai és szer­vezeti megújuláson túl az építőiparban korábban szo­katlan expanzív vállalkozói gyakorlatot kellett kialakíta­nunk, hogy elegendő munkát tudjunk versenyben elnyer­ni. Sajnos ma már világo­san látszik, hogy a követ­kező években sem javul a fizetőképes kereslet, így az építőipari tevékenység iránti igény sem növekszik. Ezért a hazai piacokon maximáli­san törekszünk a megszer­zett pozíciónk megtartására és ezzel egyidejűleg a kon­vertibilis és az árucserés szocialista export megalapo­zására, illetve bővítésére. TÖBB LÁBON A jelenleginél lényegesen több lakás megépítésére len­nének képesek. Az állami - és az OTP-lakásokra mind kevesebb a megrendelésük, így kényszerű lépésként vagy a lakásépítés piacosodása miatt vágtak bele a piacra történő lakásépítésbe, ame* lyet — ígérete szerint — a kormányzat is támogat? — Budapesten megvetet­tük a lábunkat, hogy ki­használhassuk a kapacitá­sunkat. Jelenleg ott 650 la­kást építünk és szándékunk­ban van a budapesti belvá­rosban számos egyedi, több­nyire foghíjbeépítéssel újabb vállalkozásokba fog­ni. A sajáterős lakásépítési tevékenységünknek határt szab a bankoktól erre a cél­ra szerezhető kedvezményes hitel, Bár a kormányzat meghirdette és elvileg lehe­tővé tette a sajátértékesíté- sű vállalkozói lakásépítést, de ha az ehhez szükséges pénzért megyünk a bankok­hoz, pénzt nem tudnak ad­ni, mert erre a célra ők sem kaplak. Tehát ott tartunk, hogy felkészültünk a válto­zatos igényszintnek megfe­lelő kulturált, igényes la­kásépítésre, de ma ezt raj­tunk kívül álló okok miatt nem tudjuk kellő mértékben kihasználni. — Tehát a jövőben a kül­földi munkák jelentik a tal- ponmaradás zálogát a vál­lalatnak? — Számos nyugat-európai vállalattal építettünk ki' kapcsolatot és nagy a való­színűsége, hogy hónapokon belül jelentékeny feladatok­hoz jutunk. E téren már nem a megbízatások elnye­rése, hanem a nyelveket be­szélő és jól felkészült szak­munkások és mérnökök ke­vés száma jelenti a gondot. Nagy távlatú lehetőségnek tekintjük a szovjet piacot. E téren előkészítés alatt vannak önálló, valamint ha­zai és nyugat-európai part.- nervállalatokkal, közös ajánlataink. Ipari tevékenységünket nem kizárólag az építőipar szolgálatába kívánjuk állí­tani, hanem azt felhasznál­juk az ágazattól független versenyképes termékek elő­állítására is. E téren van­nak ígéretes tárgyalásaink vegyipari termékek gyártá­sától az autóalkatrészek gyártásáig bezárólag. Együttműködésre törek­szünk külföldi és a műkö­dési területünkön tevékeny­kedő hazai partnervállala- tokkal. Megbízottaink a Szovjetunióból, az NSZK- ból, az Egyesült Államokból, szinte hetenként jelzik ajánlataikat kooperációs vagy vállalkozási lehetősé­gekre. HELYTÁLLTAK A SOMOGYIAK — Az itthoninál is na­gyobb rugalmasságot és szervezettséget igénylő kül­földi nyitásra mennyire ké­pes az 5200 fős nagyválla­lat? — Az első közös évünk­ben magunk elé tűzött fel­adatot teljesítettük: veszte­ség nélkül zártuk az évet. És ez már önmagában is tisztességes eredmény. A múlt évben 9 százalékos bérfejlesztést és több mint 100 milliós saját beruházást valósítottunk meg. 1989- ben az ipari árak jelentősen emelkedtek, változatlan az anyag- és eszközhiány, to­vább csökken a kereslet, rendkívül magasak a hitel­kamatok és a romló életkö­rülmények miatt egyre nyugtalanabbak a mi dol­gozóink is. Nagyon kemény követel­ményeket állítottunk önma­gunk elé ehbep az évben is. Mindent meg kell tennünk, hogy vállalatunk dolgozói­nak keresetét az infláció mértékének megfelelően' nö­velhessük! Ehhez is termé­szetesen még hatékonyabb, értelmesebb, több és mi­nőségileg is jobb mun­kára van szükség, mint eddig bármikor. Az össze­vonáskor kritikus pontunk volt: vajon Somogy megyei dolgozóink fel tudják-e ven­ni a baranyaiak fordulat­számát? Szerencsére a so­mogyiak derekasan helytáll­taik, ma már egységes a nagy család, és ez optimiz­musra ad okot. A sikerünk­höz az ÉVM, valamint Ba- ronya és Somogy vezetői megadták az erkölcsi támo­gatást. A bizonyítás így már többnyire csak raj tűnik mú­lott %.. B. Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom