Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 94. szám Ara: 5,3$ Ft 1989. április 22.,' szombat Tanácskozik a KISZ XU. kongresszusa Több mint 800 küldött részvételével meg­kezdte munkáját a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség XII. kongresszusa a Buda­pest Sportcsarnokban. A KISZ 32 éves történetében korszakos jelentőségűnek tekinthető tanácskozáson megjelent Grósz Károly, az MSZMP főtit­kára, valamint az MSZMP Politikai Bizott­ságának és a kormánynak több tagja. El­küldték képviselőiket a bolgár, a csehszlo­vák, a jugoszláv, a kínai, a kubai, a laoszi, a lengyel, a mongol, az NDK-beli, a román és a vietnami testvérszervezetek. Mellettük jelen voltak a belga, a dán, a rinn, a fran­cia, a görög, az olasz, az osztrák, a spanyol, a norvég és a svéd ifjúsági szövetségek képviselői. Ugyancsak részt vesz a kong­resszus munkájában a DÍVSZ, a Nemzet­közi Diákszövetség, a Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége, aiz Európa Nemzeti Ifjúsági Tanácsok Bizottsága és a Liberá­lis és Radikális Ifjúság Nemzetközi Szövet­sége delegációja. A kongresszuson — a Himnusz közös eléneklését követően — Nagy Imre, a KISZ KB első titkára kö­szöntötte a küldötteket és a meghívott vendégeket, majd javaslatot tett a tanácskozás levezető elnökeire. Ezután a küldöttek meg­hallgatták Domonkos Lászlót, a KISZ KB titkárát, a man­dátumvizsgáló bizottság el­nökét. |Ö elmondta: a mint­egy 380 ezres tagság nevé­ben a 854 küldött közül 813- an vannak jelen, így a kongresszus határozatképes. Majd a küldöttek döntő többséggel elfogadták a na­pirendet és a munkarendet. NAGY IMRE BESZÉDE A kongresszus napirend­jének és munkarendjének elfogadását követően Nagy Imre, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára mondott — többször is nagy tapssal kísért — beszédet. Elöljáróban hangsúlyoz­ta: a kongresszus célja az, hogy résztvevői egy ifjúság- párti szocializmus megva­lósításáért szövetkezzenek. Ehhez azonban a KISZ-nek szembe kell néznie múltjá­val, számot kell vetnie a szervezet mai állapotával, meg kell kísérelnie értékel­ni a végbemenő folyama­tokat, s ezekre építve kell megterveznie jövőjét, meg­fogalmazni tennivalóit. A továbbiakban az ifjú­sági szövetség elmúlt 32 esztendejének főbb állo­másait elemezte. A KISZ zászlóbontásától, 1957-től kísérte nyomon’ az ifjúsági szervezet történetét, elsősor­ban azokra a vádaskodások­ra,. támadásokra reagálva, amelyek az utóbbi időben érték ,a KISZ-t. Fejtegetésé­ből kitűnt, hogy a KISZ története nemcsak kudarcok sorozata, hanem ma is vál­lalható értékek — a társa­dalmi reformok támogatá­sa, érdekvédelem, közösségi munkavállalás, lakásépítés és számos élményt adó ak­ció — megteremtésének időszaka is. Leszögezte: a KISZ-nek nincs oka meg­tagadni a múltat, s ha len­ne, sem tehetné, hiszen az ifjúság életének szerves része. Történeti áttekintésének végén, azt a következtetést Nagy Imre, a KISZ KB első titkára beszél vonta le, hogy az ifjúsági szövetségnek szakítania kell egyebek között az eddigi monopolhelyzetével, az if­júság mindenesének szere­pével, azzal a viszonnyal, amely az MSZMP-hez alá­rendeltként fűzte, a bürok­ratikus centralizmussal, az apparátusok hatalmával. A KISZ mai állapotáról, szól­va megállapította, hogy a XI. kongresszuson megfo­galmazott program ma is vállalható célokat, törek­véseket jelölt ki. Nagy hi­bát követett el azonban ab­ban, hogy nem jutott el a döntő felismerésig, és nem hallatta erőteljesen a hang­ját: a XIII. pártkongresszus téves elemzésre épített, s változtatás nélkül iszonya­tos katasztrófa felé rohan az ország. Ám a KISZ még így is a? elsők között volt, amely a fordulat érdekében emelt szót, és elsőként tet­te meg az ehhez vezető lé­péseket. Felhívta a figyel­met arra, hogy ezekre a si­kerekre akkor lehetne büszke a KISZ, ha közben nem hullott volna szét. Ez­zel az állapottal kellett szembenéznie már az orszá­gos KISZ-értekezleten is, s az azóta tartó folyamat egyszerre jelent bontást és építést a szervezet életé­ben. Jelenleg a KISZ poli­tikai szövetséggé szervező­désnek korai szakaszában van, nem dőlt még él, hogy amit elkezdett, az csupán egy tisztes kísérlet ‘ vagy a holnap sokszínű és ezért erős baloldali ifjúsági, tö­megmozgalmának az elin­dítása. Belpolitikai kérdésekre áttérve annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy a kialakult helyzetben az MSZMP egyszerre a refor­mok motorja és fékezője. Vitathatatlan, hogy ma is az MSZMP a reformerők legnagyobb gyülekezőhe­lye, akkor is, ha közben „pillanat-emberek” keve­rednek közéjük, akkor is, ha sok reformer párttag még elszigetelten, egymás­ról nem tudva vívja a har­cát. A pártszakadás, lehető­ségét úgy ítélte meg, hogy az csábító, de csalókán könnyűnek tűnő, veszélyes út, mert százezreket hagy­na a régi struktúrában, fel­erősítené a régi reflexeket. Mint mondotta, az MSZMP reformkörök tagjainak át­lagéletkora 35 év, s ez azt jelenti, hogy a párt reform­erői nem győzhetnek a fia­talok nélkül, de az ő győ­zelmük nélkül az ifjúság is bukásra van ítélve. Ügy ítélte meg, hogy nehéz, de hiztató feladat az ifjúság számára elfoglalni a pártot. A KISZ KB első titkára a belpolitikai helyzet taglalá­sát a kormány tevékenysé­gének minősítésével folytat­ta. Ezzel összefüggésben ar­ra figyelmeztetett, hogy a válság, a csőd szélére jutás nem ennek a kormánynak köszönhető, senki ne rajta kérje számon. Ha az ifjúság jóvőcentrikus politikát vár, ehhez támogatnia kell a tal- ponmaradás érdekében tett erőfeszítéseket akkor is, ha az a mainál sokkal nehe­zebb, fájdalmasabb követ­kezményekkel jár. A leg­utóbbi kormányintézkedése­ket felsorolva azonban ki­jelentette: a kényszereket meg lehet érteni, de ahogy mindez történt, már fájdal­masan kiábrándító. „Néha már-már arra gondolok, hogy ez nem lehet más, miint a kormányzati appará­tusok szabotázsa vagy pro­vokációja” — modotta, majd kemény kritikával illetett olyan vezetőket, akiik az if­júság, a társadalom jövője szempontjából is fontos te­rületeket irányítottak, vagy irányítanak ma is. Például a lakáspolitikával kapcsolatban elmondta, hogy a KISZ már egy évvel ez­előtt letette konkrét, szak­mailag is megalapozott la­kásgazdálkodási koncepció­ját, ám erre mindmáig ér­demi választ nem kapott. Azaz csak a KlSZ-kong- resszust megelőző napon, az utolsó pillanatban a kor­(Folytatás a 2. oldalon) Nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be Megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása (Munkatársunk telejonje- lentése) Április 25-én megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása hazánkból. Ezt nemzetközi sajtótájékozta­tón jelentette be tagnap dél­után Matvej Burlakov ve­zérezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó déli hadseregcsoport parancsno­ka, illetve Mórocz Lajos ve­zérezredes, honvédelmi ál­lamtitkár. Április 25-én reggel 6 óra­kor a kiskunhalasi haroko- csizó-ezredet pakolják vo­natra. Matvej Burlakov el­mondta: a Szovjetunió kor­mányának dönltése szerint és a Varsói Szerződés tag­államaival történt egyezte­tés alapján a Magyar Nép- köztársaságból 22 katonai alakulatot vonnak ki. Ebből az egyik a harckocsi-had­osztály, a másik egy harc- kocsis kiképzőezred, egy desszant rohamzászlóalj, egy vadászrepülő-ezred, egy vegy­védelmi zászlóalj, valamint a tisztesképző iskola állo­mánya és több kisebb egy­ség. Ezzel a hadseregcsoport létszáma mintegy tízezer fő­vel csokikén. A harci tech­nikából és fegyverzetből több mint 450 harckocsit, 200 löveget, illetve aknave­tőt és. 3 ezernél több gép­járművet vonnak ki. — A csapatkivonást két lépcsőben tervezzük — hal­lottuk a vezérezredestől. — Az első lépcsőben április 25-től a 13. harckocsi-gárda- hadosztály páncélos és raké­tatüzérségi technikáját, majd május 15-től megkezdjük az önálló vegyvédelmi zászló­alj személyi állományénak és különleges technikájának a kivonását. A nehéztech­nika, a személyi állomány elszállítását vasúton fogjuk végrehajtani, a kerékes jár­művek önálló menetben, éj­szaka fogják elhagyni hely­őrségeiket. 52 vasúti szerel­vényről és 15 katonai osz­lopról van szó; tíz laktanyát adunk át a Magyar Nép­hadseregnek. Mosonmagya­róvár, Szombathely, Győr, Esztergom, Baja, Kecske­mét, Gödöllő, Nyíregyháza teljesen a magyár fél keze­lésébe kerül. Részlegesen adják át a fentődi és a tol­nai laktanyákat. A kivonuló csapatok 900 lakásról is le­mondanak. A laktanyák és a lakások sorsáról a magyar kormány fog dönteni. Jelentősen csökken a szov­jet csapatok létszáma az Ausztriával határos övezet­ben. Itt csak a Varsói Szer­ződés egyesített légvédelmi rendszerébe tartozó légvé­delmi alegységek maradnak. Ez azt jelenti, hogy Somogy megyét nem érintik a leépí­tések. A csapatok kivonása a nyilvánosság és a nyílt­ság jegyében történik, ép­pen ezért május 19-ére meg­hívták a jelen levő újság­írókat a sárbogárdi lakta­nyába, ahol azon a napon kezdődik a csapatok kivo­nása. Mórocz Lajos elmondta, hogy a honvédelmi minisz­ter a közelmúltban tájékoz­tatta a kormányt a részle­ges csapatkivonás ütemter­véről és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. Végrehajtásá­ra a Honvédelmi Miniszté­rium egy koordinációs bi­zottságot hozott létre. A szovjet déli hadseregcsoport által kiürített laktanyák fel­mérését a Honvédelmi * Mi­nisztérium kijelölt bizottsá­ga végzi. Kérik a helyi bi­zottságot és a különböző szervezeteket, hogy az épü­letek és más objektumok birtoklására való igényeik­kel nem a szovjet parancs­noksághoz, hanem a helyi állami, tanácsi, illetve az országos hatáskörű szervek­hez forduljanak. A két be­jelentés után a sajtó mun­katársainak kérdéseire vá­laszoltak a katonai parancs­nokok. Kérdéssel fordult hozzájuk a Szabad Európa Rádió, az APN, a Magyar Televízió és a Magyar Rá­dió is. Megtudtuk: a szov­jet hadsereg éppen Magyar- országon törekszik egy bé­kezóna kiépítésére. Ez azt jelenti, hogy bizonyos ala­kulatait a Duna vonaláig vonja vissza. De nem építe­nek újabb laktanyákat. A Magyarországról kivont ala­kulatok nagy részét leszere­lik, a haditechnika eszközö­ket pedig feldolgozzák vagy polgári célra alkalmazók. Nagy Jenő Kofiorúiási ünnepség Kaposváron Lenin születésének 119. évfoldulóján Propagandistákat köszöntőttok Lenin születésének 119. évfordulóján koszorúzást ünnepséget tartottak Ka­posváron a Lenin-szobor- csoportnál. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzá­sa után szavalat követke­zett. Barta Sándor Lenin cí­mű versének kifejező so­rai töltötték be a teret: „Az idő pereg tovább, benne mi, és bennünk te .. Ezután a koszorúzás kö­vetkezett. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Somogy Megyei Bizottsága és a So­mogy Megyei Tanács koszo­rúját dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság titká­ra és Stier Sándor, a me­gyei tanács apparátusi bi­zottságának titkára helyez­te el. Elhelyezték a megyei tömegszervezetek és moz­galmak, a kaposvári városi pártbizottság és a tanács, valamint az Oktatási Igaz­gatóság koszorúját is. A szoborcsoport talapzatához a kegyelet és hála virág­csokrát vitték a Bázis, a tanítóképző és az ATE MSZBT-tagcsoportjának képviselői. Arról, hogy mit jelent ma Lenin, dr. Fenyő Ist­ván,, a megyei pártbizottság titkára szólt azon a kitün­tetési ünnepségen^ ame­lyen az évforduló alkalmá­ból kiemelkedő munkát végzett propagandistákat és agitátorokat tüntettek ki. — Mai helyzetünket vizs­gálva szembeötlő, hogy Le­nin gondolatainak, elképze­léseinek a mai helyzet jel­legzetes akusztikát kölcsö­nöz. Könnyen felismerhető: rendre új és új leckét ka­punk a történelemtől. Pa­rancsoló szükségszerűség többet és alaposabban ta­nulni a Lenin tevékenysége óta eltelt időktől. A megemlékezés után a megyei pártbizottság titká­ra kitüntetéseket adott át. Bakai János, a SZOT Dél­balatoni Üdülési Igazgató­ságának igazgatója Kiváló Munkáért, Horváth József- né, a marcali Noszlopy Gás­pár Általános Iskola taná­ra és Otártics Ferenc, 'a barcsi tűzoltóparancsnok ­ság nyugalmazott főelőadó­ja (a város vezető propa­gandistája) Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Az ünnepséget ve­zető Eredics Károly beje- ^ lentette, hogy az április 20-' án Budapesten rendezett központi ünnepségen dr. Schahlauer Zoltán, a ka­posvári városi pártbizott­ság vezető propagandistája a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Eredmé­nyes munkájukért Lenin- emlékplakettet nyújtottak át ugyanott dr. Tröszt Ti­bornak, a megyei, Mester Ferencnek, a kaposvári vá­rosi, Balogh Árpádnénak, a siófoki városi, Vida Irénnek, a tab városi és Knapp Ottó- i nénak, a nagyatádi városi pártbizottság propagandis­tájának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom