Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 21., péntek Somogyi Néplap 5 A SZÍVET KELL EDZENI Rehabilitáció a mosdósi tüdőgyógyintézetben zog, annál jobb — mondja a tanárnő. A WHO 1977/78- ban kiadott egy programot; ez azt tartalmazza, miként kell az akut infarktusos, be­teget mobilizálni. — Autogén tréninggel megtanítjuk a betegeket ar- ra, hogyan lazítson, hogy a szív vérellátása a lehető legjobb legyen. A mozgatás során figyeljük a szívmű­ködés különböző mutatóit; vérnyomást, pulzust mé­rünk. Ahogyan hallom, itt nem érnek rá unatkozni a bete­gek. Reggel 1600 méteren séta és futás, majd egy óra beszélgetés és torna., azután egy 20 perces autogén tré­ning következik; ugyan­csak 20 perces kerékpáro­zás és séta zárja a progra­mot ebédig. Ezt délután is­mét séta követi... Látoga­tásunkkor négy beteg — köztük egy nő — tekerte a biciklit az edzőteremben. Előttük egy-egy monitor állt a polcon, amelyet csak akkor kapcsolnak be, ha súlyosabb esetről van szó. Ilyenkor a kö2jponti, hat- csatornás monitoron is fi­gyelemmel lehet kísérni a beteg mutatóit. Az EKG-laboratórium­ban a legmodernebb vizs­gálóeszközök állnak az or­vos rendelkezésére: ergo- méter, háromcsatornás EKG-lkészülék, defibrilla­tor és pulmonális nyomás­mérő. Az ultrahangkészülé­ket diagnosztikai jelleggel veszik igényibe. Sok tkelle- metlen beavatkozástól menti meg a beteget ez a nagyszerű gép. Talán minden értékes műszernél szebb és . ember - közelibb látvány azonban az, amikor a betegek elin­dulnak — tanárnőjük kí­séretében — a friss levegő­jű, gyünyörű park sétá­nyain1. Kocognak, beszélget­nek, és arcukat a nap felé fordítják. Várnai Ágnes Határozott kézfogása erős egyéniséget sejtet. Mosolya és beszéde meg­nyugtató, mégis önfegye­lemre késztet. Peuser Judit, a, Somogy Megyei Tanács Mosdósi Tüdőgyógyintézete kardiológiai osztályának gyógytornásza a tornate­remben fogad. Kis- és nagylabdák a polcon, bor­dásfal, tornapadok alkotják itt a berendezést. — Tudják, mi az a reha­bilitáció? — szegezi felénk a kérdést. Próbálom magyarázni úgy, ahogy eddig ismertem laikusként e fogalmat; azt a folyamatot értem alatta, hogy a heveny vagy króni­kus betegségben szenvedő embereket, amikor már gyógyulófélben vannak, különböző terápiás mód­szereikkel segítik talpra, illetve munkába állítani. — Nem — válaszolja, és én kíváncsian várom szak­értői magyarázatát. — A rehabilitáció a munkába állítás egy résizét képezi kardiológiai osztá­lyunkon. Ezt a tevékenysé­get már az intenzív osztá­lyon, az infarktust követő második napon elkezdjük, úgy, hogy a beteg állapo­tát is figyelembe véve az ágyban tornáztatjuk. A következő nap kísérettel sétáltatjuk a folyósán, s ha a szíve engedi, a terheléses vizsgálatot is elvégezzük. Ezt követi a tornatermi mozgatás, majd a könnyű futás a parkban. Az orvo­si rehabilitáció tehát olyan munkába állítási folyama­tot jelent, amely már az intenzív szakaszban el­kezdődik. Ez az úgynevezett korai mobilizáció kevés intézet­ben v^l.t gyakorlattá. Talán Pesten és Szegeden... — Az infarktusos bete­gek rehabilitálását az akut szaíktól a munkába állítá­sig, tudomásom szerint, egyedül a mi intézetünkben végezzük. — önnek mint gyógytor­násznak nagyon jól kell is­merni a beteg állapotát és a vizsgálati eredményeit. — Már az intenzív osz­tályon megszerzem a kel­lő információkat, és végig­kísérem a beteg állapotának javulását egészen a munká­ba állításig. A terápia álta­lában öt hetet vesz igény­be, s ha minden rendben megy, a beteg három, hónap múlva munkaképes lesz. — Mióta működik az osztály,? Milyen régióból és hogyan juthatnak ide az infarktuson átesett bete­gek? — Kilenc éve végezzük ezt a tevékenységet. - Első­sorban Somogyból, de az ország minden részéből fo­gadunk betegeket, általá­ban három hétre. A gyógy­kezelés eredményességének függvénye az, Hogy ki med­dig marad. Beutalót a szak-, illetve körzeti orvos is adhat. A beszélgetés folyamán kiderül: a gyógytornász nemcsak a szívre „hall­gat”, hanem a beteg ember lelkét is „edzi”. — A tornaórákon maxi­mum 5—10 beteg vehet részt, s az edzési idő fele beszélgetéssel telik — mondja. Az infarktuson átesett betegek ugyanis félnek a mozgástól; gyakran erős halálfélelemmel küszköd­nek. Ezt a gátlást kell fel­oldania a tanárnak. — Akadt olyan fajpsi bá­csi, aki a világ minden-kin­cséért sem akart futni. „Méghogy én?” — mondta. Nézte a társait, aztán egy­szer csak ő is „besorolt”... Ahogy Peuser Judit sza­vaiból kitetszik, ebben az intézményben már nem az az orvosi gyakorlat, hogy az infarktuson, átesett be­tegeket ágynyugalommal kell kímélni. — Sőt minél többet mo­Lelkes István hódmezővásárhelyi festőművész kiállítása tegnap délután nyílt meg Ka­posváron a képcsarnok Bernáth Aurél termében. A festőt és műveit Csapó Károly Liszt-díjas énekművész, népzenekutató mutatta be a közönségnek Barcson rendezik meg a Somogy megyei gyermek néptánccsoportok találkozó­ját. Az Együd Árpád emlé­kére meghirdetett rendez­vény szombatom 10 órakor kezdődik az I. Számú Álta­lános Iskola sportcsarnoká­ban. Előtte Jávori Béla Együd Árpád nyomában cí­mű fotókiállítása nyílik meg. A találkozó alkalmá­ból 14.30-tól térzenét ad a Lenin-lakótelepen a helyi ifjúsági fúvószenekar, majd a Siotour irodától -a sport- csarnokig látványos menet­táncban lesz részük az ér­deklődőknek, A gyermek­néptánc-együttesek legjobb­jai 15.30-tól gálaműsoron mutatkoznak be az iskola sportcsarnokában. Folytatódnak a somogyi művészeti szemle bemutatói. Vasárnap Tabon a művelő­dési házban 10 órakor lép­nek színpadra az együttesek és a szólisták. A hét végén zárul a mar­cali helyőrségi műyelődési otthonban két amatőr festő: Arató Béla és Vezér Dezső tárlata. Családi hétvége rendez­vénysorozattal várják a lá­togatókat a siófoki Dél-ba­latoni Kulturális Központ­ban szombaton 14 órától. A kisállatkedvelők itt vásárol­hatnak is kedvenceikből. Mesedal címmel Menyhért Mariann a gyerekeket szó­rakoztatja 16 órától. Részle­tek hangzanak el az Óz, a csodák csodájából, a Hófe­hérkéből és a Pinocchióból. Vasárnap a kaposvári Csiky Gergely Színház Shakes­peare Othello című tragé­diáját mutatja be a kultu­rális központban. Hétfőn a Radnóti Miklós Színház ven­dégjátékára kerül sor. Mol­nár Ferenc Űri divat című színművét játszák. A kiál- lítóteremben Enyedi Szabó György grafikus mutatkozik be. Fuggert J. Ferenc iparmű­vész tűzzománc-kiállítása hétfőn nyílik meg a csurgói Csokonai Művelődési Köz­pontban. Filharmóniai hang­versenyt tartanak hétfőn Barcson a városi zeneisko­lában. Szerdán itt rendezik meg az Éneklő ifjúság kó­rushangversenyt az általá­nos iskolások számára, a művelődési központban, majd 18 órakor a Televízió Ma­gyar dalok versenyének győztes dalai csendülnek föl; a műsort Takács Mária vezeti, A Kaposvár környéki amatőr együttesek szomba­ton 14 órakor Szentbalázson mutatkoznak be a művésze­ti szemlén. A kaposvári vá­rosi művelődési központban Koczka István kecskeméti fotóriporter Házsongárdi panteon című fotókiállítása tekinthető még. Hétfőn itt ad koncertet 15 és 19 órakor a győri Ütőegyüttes. Őstörténetem, őshaza cím­mel folytatódik a Somogy' Megyei Múzeumok Baráti Körének előadássorozata. Hétfőn, dr. Pandúr Attila, az ELTE történésze a legújabb történeti kutatási eredmé­nyekről ad számot, az új magyar állami címer kiala­kításáról is beszél. A Berzsenyi Dániel Iro­dalmi és Művészeti Társa­ság könyvpremiert rendez hétfőn a kaposvári Petőfi emlékkönyvtárban. Pap Gá­bor Magaslesen című köte­tét 18 órakor Laczkó And­rás, a Somogy főszerkesztő­je mutatja be. Képünkön: Győri Vilmos ■ fotója. Hétfőtől a Kapos presszógalériában láthatók a képei. Feloszlott a kari KISZ-szenrezet Pécsett Diákkamara alakult Egységes, független diák- szervezet — Hallgatói Ka­mara — alakult a pécsi Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem Közgazdaságtudo­mányi Karán. A szokatlan elnevezést azért választot­ták az alapítók, mert a szakmai kamarákhoz hason­lóan az új szervezetnek is az érdekképviseletet és az érdekvédelem az alapfunk­ciója. Az ország első ilyen jellegű diáktömörülése az­után jött létre, hogy a kari KISZ-ibizottság és a kari csoportvezetői tanács — a hallgatók akaraténak meg­felelően — feloszlatta ma­Addig-addig tűnődött, mígnem a lány belépett az egyik házba. Ö bosszúsan nézett utána. * * * Fekszik a felső ágyon és nem akar visszatérni a va­lóságba, nem kívánja tu­domásul venni a jelent. A tizenhármas cellában hét ágyon tizennégy fogolynak van hely. Ök most kilen­cen alszanak itt. Vala­mennyien. előzetes letar­tóztatásban, ítéletre várva. Illetve előbb még a tár­gyalásra. Nem nagyon is­merik egymást. Van, aki már több hete e szoba la­kója, de olyan is akad, akit csak" ma hoztak. Alatta nem fekszik sen­ki. Ez így jó. Amikor egy hete elfoglalta a helyét, úgy választott, nehogy al­só ágyra kerüljön. Nem, azt nem tudná elviselni, hogy valaki a feje fölött egész éjjel forgolódjon, s a nyúzott ágybetétből a szemébe hulljon a törme­lék. Nem! Nem tudja elvi­selni, ha fölötte vannak, ha eltakarják szeme elől a föl­tekintés lehetőségét. Mint ahogyan azt sem szereti, ha a háta védtelen. Mindenütt úgy igyekszik ülni, hogy az ajtóval szembe kerüljön, s a háta mögött fal legyen. Hogy orvul ne közelíthessen hozzá soha- senki. Néha eltűnődött ezen a furcsa beidegződésen, de magyarázatot nemigen ta­lált rá, mért érzi' rosszul magát; ha a háta mögött ajtó vagy emberek vannak. Falkönyököl. A sarokban az alsó ágyon ülve Imrefi és Kerekes beszélget. Kar­sai, Balogh és Onsós azasz- tallnál ultiznák, Békés kibi- cel. Füredi az emeletes ágyán ül, lógálja a lábát. Egykedvűnek tűnik. Telje­sen veszély telepinek. Pedig ő közöttük az egyetlen gyil­kos. A cellában még egy ember van: Kovács. A má­sik sarokban az alsó ágyon fekszik hanyatt. És horkol. Egyre idegesítőbben. — Te, Béki! Fogd már be az orrát ennek a Pat­kósnak — mondja mintegy utasítva Karsái Békésnek. Békés Imre közöttük a legértelmiségibb. A nagy­anyja egykor bíró volt ugyanazon, a megyei bíró­ságon, ahol most készítik az unoka iratéit a tárgya­lásra; az anyja pedagógus, az apja hivatásos katona. Hatéves lehetett, amikor a szülei elváltak, ő az egye­düli gyerek, az anyjánál maradt. Elkényeztették, agyonszerették. Egyszer az­tán kezdett terhessé válni ez a túlzott szeretet. Ki akart tömni. Olyan barátok­kal ismerkedett meg, akik megadták neki mindazt, amit otthon, a családi kör­nyezetben- nem kaphatott meg: a szabadságot. Bele­kóstolt és a rabja lett. Ha­verjainak erkölcsi felfogá­sa nem épp egyezett az övével, de hamar átvette tőlük a stílust, a gondolko­dásmódot. Az elején csak csavarogtak, együtt játszot­tak, később már pénzre is szükségük volt; meglopták a szüleiket, ismerőseiket, s aztán már az áruházak pol­cairól számlálatlanul — és fizetetlenüli — emelték el az italokat, a cigarettát. Az általános iskola elvég­zése után- esztergályosnak tanult, de az ipari iskolát egy év után abbahagyta. Ekkor adta fejét a csavar­gásra, s ekkor kezdte ki­próbálni a kábítószermá­mort is, a szápózást. Fejé­re húzta a nejlonzacskót, benne a ragasztóval és szív­ta., szívta tüdőre azt az erős, émelyítő illatot. Hamarosan elsötétült előt­te a világ, látomásai let­tek, bóduiltságában min­denről megfeledkezett. Nem emlékezett többé any7 jára, aki majomszeretettel nevelte, eléje tette a kész ételt és a vasalt ruhát, de akivel igazán soha nem ju­tott idő egy őszinte beszél­getésre, nem emlékezett ap­jára, aki pénzt dugott a zsebébe és egy-egy találko­záskor ötvenszer elmond­ta, mennyire szereti őt, csőik épp ezt a szeretetet soha nem érezte át úgy igazából, emberien, melegen, nem emlékezett a nagymamára, aki folyton a fülébe dör- mögté reszelés hangján, hogy ő egy buta kisfiú, aki szégyent hoz a családra a rossz bizonyítványával, mert persze, hogy arra a slendrián. apjára hasonlít, arra a kurvapecérre, arra a senkire, aki tönkretette az ő anyja életét, s aki most vidáman éli világát. (Folytatjuk.) gát. Funkcióikat a diákka­mara vette át. Az alapszabály első pont­ja szerint a kamara ideoló­giamentes. Bármelyik hall­gató tagja lehet, függetlenül attól, hogy a KISZ-nek, a Fidesz-nek vagy más politi­kai közösségnek, pártnak is tagja. Politizálni csak akkor és annyiban kíván a szer­vezet, amennyiben a felve­tett problémák érintik a fel­sőoktatást. El akarják ke­rülni, hogy a politikai moz­galmak szétdarabolják a hallgatóságot, a többpárt­rendszer körülményei között atomizálódjék . az egyetemi ifjúság. Végtére is — mond­ják — az egyetem elsősor­ban az oktatás-tanulás és nem a politizálás színtere. Vállalkozott a kamara ar­ra is, hogy segíti a közgaz­dász hallgatók értelmiségi­vé válását. Ügy ítéli meg ugyanis, hogy a mostani fel­sőoktatási rendszer e szem­pontból kifejezetten kedve­zőtlen. E cél szolgálatéiban saját újságot alapítanak, megszervezik, az intenzív idegennyelvi Soktatást, köz­vetlen kapcsdtétokat építe­nek ki külföldi egyetemi hallgatókkal. hétvégi/ tájoló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom