Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
Somogyi Néplap 1989. április 2., vasárnap AZ IFJÚSÁG ELETE „Andokiak” Kaposváron Népxane az ócaán túloldaláról Tetemes hátránnyal indult a Los Andinos — a Ki mit tud?-ról már jól ismert zenekar — a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán rendezett koncertjén. Az ok: aznapi j pécsi bulijuk elhúzódott, és gépkocsijuk útközben lerobbant. A több mint egyórás előadás után azonban a közönség már mindent megbocsátott, és óriási tapsviharral búcsúztatta az „andoki" legényeket. Mi az öltözőben kerestük meg őket. Tárnok Ákost a kezdetről faggattuk. — Honnét az ötlet, hogy egy ilyen távoli nép (népek) zenei hagyományai\ ból merítsetek'.’ — Eg.v műszaki bizományiban vett KO forintos pánsíppal kezdődött az egész. Érdeklődve hallgattam azokat a műsorokat, amelyekben ugyanezzel a hangszerrel játszottak. A székesfehérvári mezőgazdasági szakközépiskolában voltam diák; igazán' ott kezdtünk el együtt zenélni a mostani tagokkal. Hugo Romero Navarro tolmácsként él hazánkban. és mint az andoki zene ismerője sok segítséget nyújtott nekünk a kezdéshez; hasznos tanácsaival ma is támogatja együttesünket. — Mióta létezik a Los Andinos, és mit jelent a név ? — 1982 óta ez az együttesünk neve, bár az igazi, „áttörés" a tavalyi * Ki mit tud?-on volt. A név egyszerűen csak andokia- kat jelent, azért így hívjuk magunkat, mert ez nem egyetlen, nép zenéje, hanem peruiak, ecuadoriak. chileiek és bolíviaiak közös muzsikája. — Habar amatőrként szerepeltek, van már külön menedzseretek, szerződésetek, és komoly tiszteletdijat kaptok. — Igv igaz. De a nagyon sok föllépés miatt szükség van menedzserre és q szerződésekre, a pénz pedig nem annyi, hogy azért csinálnánk. Gyakran játszottunk egyidö- ben a búdapesti Vörösmarty térén és annál nincs nagyobb dicséret, mint amikor odajön hozzánk egy argentin turistacsoport, és abban a hitben kezdenek ?1 beszélgetni velünk, hogy mi is az óceán másik partjáról érkeztünk. — Külföldön felléptetek már? — Igen. A „Ki mit •- tud?" díja egy kéthetes egyiptomi út volt. Kint is adtunk koncerteket, és felfigyelt ránk egv ott élő milliomos: hívott vissza minket. De zenéltünk már a bécsi utcákon, tereken is. Az együttes nagy álma: kijutni Peruba, és ott gyűjteni anyagot a további munkához, valamint eredeti hangszerek beszerzése, ilyen például a' zampo- na. a quena. a charango. — Évente hány föllépésetek van? — Itthon körülbelül 60— 70 volt tavaly, ás a műsorunk valamivel több mint egyórás. A legközelebbi föllépésünk a Szolnok melletti Tószegen lesz. április 4-en. Ásta la vista, amigos! Viszontlátásra, fiúk! Cs. M. I». Kóló: Jakab Judit TAVASZI CSIVITELÉS nőnk férjétől hallottuk. hog\ itt. Berzencen van kot álláshely. így kerültünk ide.'Csak persze messze van Kapos- vártól. A lányok kaposváriak Berzencen szolgálati lakást kaptak a tanácstól. — Mennyivel keresnek többet, mintha képesítés nélküliek lennének? — Egyelőre semmivel sem — mondja Molnár József. — Hosszabb ideig kell b’zonvitaniuk. hogy többet tudnaa itepc.sr.es nélküli társaiknak Hogy ez. sikerüljön, ahhoz többek között nagyon sok óralátogatáson keil részt venniük tapasztaltabb kollégáik osztályában Tenniük kell ezt azért is. hogy jobban megismerjék azokat a gyerekeket, akiket a napközi otthonban rájuk bíztunk. Ebben sokat segít nekik Major Józsefné. az. alsótagozatos munkaközösség vezetője. Tanórákat elemeznek együtt, ás megbeszélik a nevelési tapasztalatokat. Bedegi Krisztina: — Van egy gyermek a csoportomban. akiről kezdetben azt hittem, hogy a „fejemre fog nőni": nem bírtam vele. Szinte mindig verekedett. Az. óvónőképzőben tanultak jutottak eszembe: az ilyen gyerekek szeretetre vágynak. Ezért szép szóval, si- mogatássaD közeledtem hozzá. Ma a kollégáim azt mondják: azóta megváltozott ez. a fiú. — En is többször leemeltem a polcról a pedagógiakönyvet — folytatja Széli Anikó. — Nem szégyen, há az ember felidézi a tanultakat. — A lányok a gyógypedagógiai főiskolán szerettek volna továb,tanulni, de kiderült. hogy biológiából is kell felvételizni, márpedig ők rövid ideig tanulták ezt a tárgyat a szakközépiskolában — Akkor hogyan tovább? —■ A nyáron lejár a szerződésünk. de szeretnénk továbbra is itt maradni — mondják, szinte egyszerre. Balázs Andor Politikusnak készül a mezőgazdász A KISZ-küldöttgyülésen több felszólalás hangzott el. amelynek témája az oktatásügy gondja volt. Az, egyik felszólaló Papp László volt. a kaposvári Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szak- középiskola negyedikes tanulója. Vele beszélgettem a téma hátteréről, a problémák lehetséges megoldásáról. — Hogy kerültél a küldöttgyűlésre? — Száz szavazattal lehetett bejutni a küldöttgyűlésre. de a helyzet úgy alakult, hogy én egy szavazatot sem kaptam. Talán azért nem. mivel összekülönböztem a szakközépiskola diákmozgalmat segítő tanárával, de mint a városi KlSZ-bizott- ság és a városi diáktanács tagját, felkértek, hogy vegyek részt a gyűlésen. — Készült egy összeállítás, amely a témául szolgáló problémákat foglalta össze „Az oktatásügy kérdéséi a városban" címmel. Kik vettek részt e dokumentum összeállításában? — A városi KlSZ-bizott- ság tagjai, a statisztikai adatokat pedig a városi tanács szolgáltatta. Ez tulajdonképpen egy jegyzőkönyvi kivonat a bizottsági ülésen kialakult vitáról: arról, hogyan lehetne a „demográfiai hullám" gondjait kiküszöbölni. — Hogyan fogadták? — Nem volt róla szó, nem hallottam más hozzászólást. Talán a szervezés volt rossz: 50 példányban sokszorosítottuk a dokumentumot, s reggel szétosztottuk a küldöttek között. Erre alapult a „beszédem". a problémák felvázolásával és a megoldásra tett javaslatokkal. — Beszéljünk az összeállításban szereplő problémákról. Hogyan képzelitek el az iskolatípusok városhoz való alakítását? — Elsősorban új uktat.ás- politkai törvényre és tanítási rendszerre lenne szükség. A legnagyobb kérdés az. hogy egy tizennégy éves gyerek tud-e dönteni a továbbtanulásáról? Nekem nagyon tetszik a finn módszer: ez azon alapul, hogy két évig törzsanyagbeli tudást szereznek a tanulók, ebből vizsgáznak. majd utána specializálódnak. A két év alatt van idejük eldönteni, hogy milyen pályán kívánnak továbbtanulni. tgv érdekeltté lehetne tenni a pedagógusokat is, a tanulókat is a tanulmányi munka hatékonyságában. — Lassan eljutunk addig a pontig, hogy túlképzés lesz általános iskolai tanítókból. Mi volna a megoldás? — Még mindig sok képesítés nélküli pedagógus dolgozik a megyében. Ugyanakkor szükség lenne a pedagógusok tevékenységének kiszeiesitescie. a riiuwiodcsi házakban, népművelői munkában való hatékonyabb részvételükre. Ehhez persze a megyei tanács támogatása is szükséges. — A tananyagról, a tanterviül is sok szó esik a diákok közölt. —- Nagy a fejetlenség ezen a téren. Például szakmai ügyekben a tanárok sem értenek egyet a tankönyvekkel: sokszor egymással sem. Az a kérdés, hogy akkor miből készüljünk érettségire. Egységes tananyagra volna szükség, és olyan tankönyvírókra. akik tényleg értenek ahhoz a tárgyhoz. Sajnos, ez is gond. A tanácsnak kellene felkarolni ezt. de onnan még nem kaptunk támogatást. — Veszélyesnek tartjátok a gimnáziumba fölvettek nagy számát, a gimnázium alapfeladatát, a továbbtanulásra való felkészítést véve alapul? Féltek, hogy sok gyereknek ez a négy év csak a „parkolá,st" oldja meg? Hogyan lehet megszűrni a fölvételizökel? — Visszakérdezek: hogyan lehet „megszűrni" egy lizen- négv éves gyereket? Erről már volt szó. Talán a finn módszer a megoldás. — Az összeállításban szerepel a Kaposvári Tanító képző Főiskola bevonása az oktatásügy reformjába Mi "íven módon? — A főiskolán indított művészeti iskola példája nyomán lehetne több hasonló tanfolyamot indítani: így fölkészítenék a diákokat, megismernék a főiskolát, kapcsolatba kerülnének vele: több diákot lehetne a megyében tartani. Mester és követője Torma Jenő lassan fél évszázada cipész. —- Az a baj — mondja, hogy már az iskolából is azokat a "gyerekeket küldik ide, akiknek a leggyengébb a tanulmányi eredményük. „Mindegy. fiam. majd elmész suszternak . mondják nem égyszer. Aki ezt ..kapja útravalóul. mit gondolhat errroT a foglalkozásról? Néhányuk- kal. aki ennek ellenére idejön, nem a műhelyben van gond. hanem az iskolában. Nehezen végzik, bukdácsolnak. De az is igaz. hogy nem könnyű itt ülni egész nap egy fiatalnak. Emiatt is elmentek többen olyanok, akikre később számíthattunk volna! Halmokban állnak a javításra \ áró cipők, és a beszélgetés közben is alakul a sarok, készül a talp. Nincs megállás, pihenés, hiszen tengernyi itt a felújításra váró lábbeli. A Sompgy Áruház alatt van a javítóműhely. — Mindig ilyen sok a munkájuk? — Az utóbbi időben igencsak megsokszorozódott. Nem véletlenül, hiszen ki tud manapság újat venni. amikor egy valamire való bőrcipő másfél ezer forint. Inkább javíttatják a régit.. . A beszélgetés eg.v-két mondatára fölpillant Vasvári Lajos is. Az ifjú „kisinus“ néhány 1'elbólintás.sal jelzi: egyetért tanítójával. Rövid időre félbeszakítva szorgoskodását, megkérdeztük. mi vezette erre a pálya- a*a. — A lábbelik sokasága is jelzi: szükség van ránk. Én otthonról hoztam a munka szeretetét, hiszen a családunkban hagyományai vannak a cipőkészítésnek. Nincs fiatal ezen a pályán; mi is csak ketten vagyunk, az 512. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Kaposváron az elmúlt időszakban több cipő javító bezárt. Az ok: munkaerőhiány. Vajon ha több erkölcsi és anyagi elismerést kapna az a néhány szakember, aki nap nap után még kézbe veszi a kaptafát, talán változna idővel a helyzet. De amíg ez nem történik meg, addig ez a szakma is a hiányszakmák kö/.e tartozik. — A küldöttgyűlés után hogyan látod: megindul valami pozitív folyamat? — Több fórumon beszéltem már erről a témáról, s addig kell erről beszélni, míg a tanács, a KlSZ-kong- resszus. a minisztérium föl nem ismeri a lépés szükség- szerűségét. Ezt a gondot központi intézkedéssel kell megoldani. Nagyon sok helyről hallottam azt a véleményt: amíg az ország ilyen gazdasági helyzetben van. addig nem lehel változtatni ezen az állapoton. De ha nem, akkor ki lesz a jövő megvalósítója? Ez lehetne a legjobb befektetés! — Neked sikerült a választás az általános iskola után? — Sajnos, nekem sem. A szülők es a tanárok tanácsára- választottam a szak- középiskolát. — S tovább? — A Politikai Főiskolára jelentkeztem. Főleg a tölti nelem miatt. Szeretnék az új politikai irányvonal „fölépítésében" tevékenyen részt venni. Csapó M. Péter Spanics Gábor Két 18 éves tagja is van a berzencei általános iskola nevelőtestületének. Bedeyi Krisztina és Széli Anikó tavaly érettségizett. Képesítés nélküli nevelők? Nem; van pedagógiai képesítésük. — Mindketten gyógypedagógiai gyermekfelügyelők vagyunk. A csurgói óvónőképzőben végeztük el ezt a fakultációt — mondja Széli Anikó. Bedegi Krisztina a nyomtatott szövegről való másolást gyakoroltatja az első osztályosokkal. — Major Józsefné osztályfőnök elutazott Berzencéröl. s ilyenkor Krisztina helyettesíti — veszi át a szót Molnár József igazgatóhelyettes — Nyugodt lelkiismerettel rábízhatjuk a legfiatalabbak tanórájának a vezetését is Egyébként napközis csoportot kaptak a lányok. Bedegi Krisztina az elsősökkel dolgozik a legszívesebben. Ezen nincs mit csodálkozni. hiszen ők még csak egy "evvel idősebbek azoknál, akiknek a nevelését négv évig tanulta Krisztina va középiskolában. — Gyermekkorom óta óvónő szerettem volna lenni — vallja Bedegi Krisztina. — Aztán lehetőség nyílt arra, hogy a napközi otthoni nevelői, gyermekotthoni gyermekfelügyelői és a gyógypedagógiai gyermekfelügyelői szakmák közül választhassak. Én az utóbbit választottam, ás megszerettem. — Gyógypedagógiai intézményekbe jelentkeztünk először. de oda nem vettek föl bennünket — teszi hozzá Széli Anikó. — Egyik tanár18 évesen katedrán
