Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

1989. április 17., Hétfő Somogyi Néplap 5 Tanácskozott a megyei pártértekezlet feltételei között a pártappa­mogv történetében. A sze­rintem két legfontosabb kérdés a párt belső meg­újulásának, talpon maradá­sának kérdése, és az, hogy képes-e az MSZMP megyei szervezete vezetni s ehhez megfelelő programot létre­hozni. A májusi pártértekezlet — mint mondta — szétrom­bolta a párt és az állam monolitikus egységét, s most, 11 hónappal később úgy látszik, hogy nem iga­zán tudunk mit kezdeni egyikkel sem. Az MSZMP-nek a követ­kező időszakban végrehaj­tandó megyei felatatait há­rom pontban összegezte. Választási programot kell kidolgoznia, meg kell nyer­nie ezt a választást, majd pedig végre kell hajtani a programot. — Mindennek alapfeltéte­le a belső struktúra meg­változtatása, melynek alap­ján a reformerők válnak a megyében a párt centrumá­vá. Olyan, nem feltétlenül függetlenített pártvezetők kiválasztása, akik képesek harcolni és áldozatokat is hozni ezért az akaratért, s egy olyan pártbizottságé, amely profi politikusokból áll; amely nem képvisel, nem reprezentál, hanem formálja a politikát. Addig, amíg van megye és addig, amíg van párt. Az előterjesztett doku­mentummal kapcsolatban javasolta, hogy a korábbi helyett egy kis létszámú, ám tetterős pártbizottságot vá­lasszon a pártértekezlet. Azt is, hogy nyilvánítsák sem- njisnek az eddig működő partbizottságnak azt a dön­tését, amely delegálási jogot adott pártszervezeteknek és meghatározta a pártbizott­ság létszámát, s egy 30 ta­gú — vb nélkül működő — pártbizottság létrehozását indítványozta. Javasolta to­vábbá; e pártbizottság élé­re egyelőre csak ideiglenes ügyvivő vezetőt válassza­nak, s a nyár végén egy újabb pártértekezlet dönt­sön a végleges vezetésről. Vitába szállt azzal a lehet­séges ellenérvvel, hogy er­re nincs idő, s azzal is, hogy ez a pártértekezlet egy végleges és mindenkit meg­nyugtató programot alkot­hat. A hozzászólást számos kérdés és egymással is vitat­kozó reflexió követte. Töb­ben vitatták dr. Kovács Lajos konkrét javaslatai­nak helyességét, mások — főként a pártbizottság eddi­gi tagjai — azt sérelmez­ték, hogy a pártértékezlet a személyi döntésekben megfosztotta őket szavazati joguktól. Az egyik önként visszalépett volt testületi tag elmondta, hogy a ko­rábbi struktúrában a most kritizálok sem tudtak volna többet vagy mást tenni. „Ma azt vetik a szemünkre, amit azelőtt elvártak, hogy ugyanis fegyelmezett párt­tagok legyünk.” Válaszában dr. Kovács Lajos szólt arról, hogy a delegálás önmagában nem teremt demokráciát, főként ha felülről határozták el. Ennek jelentősége akkor van, ha az alapszinteken meg tud szerveződni az az erő, amely egy felső párt­testületbe delegálja a saját emberét. Mivel a pártérte­kezlet megelőző állásfogla­lás a pártértekezletet köve­tő időszakra szabott szerve­zeti modellt, úgy gondolom, nincs szégyenkeznivalója annak, akit az új javaslat elfogadása esetén nem vá­lasztanak be a testületbe. Az egytestületes, társadal- masított pártbizottság meg­valósíthatóságát s a napi munkán túli politizálás vál­lalását megkérdőjelező vé­leményre reagálva hangsú­lyozta: van ma a megyében 30 olyan felkészült, politizá­ló egyéniség, aki nem füg­getlenített formában is vál­lalja ezt a megbízatást. Egy további kérdésről mondta: felszólalásában azért nem a KISZ dolgaival foglalkozott, mert a megyé­ben több mint egy éve min­den KISZ-fórum nyilvános. Aikit érdekelt a KISZ és a fiatalok helyzete, álláspont­ja. az behatóan megismer­hette. A KISZ és a párt vi­szonyáról szólva kiemelte: a fiatalok nagy része elfor­dult ettől a párttól. Ellen­zékben van, passzív vagy épp azt fontolgatja, milyen viszonyt alakítson ki a párttal. Ez nem a fiatalok hibája, hanem a párt eddi­gi hibás gyakorlatának a kritikája. Az átmeneti pártvezetés megválasztását kifogásoló vélemény kapcsán hangzott el: a pártértekezlet előtt közreadott programterve­zet nem igazi program, ez­zel nem lehet választást nyerni. Program az lehet, amit majd az új testület dolgoz ki, nagyobb figye­lemmel a választásokra, a szervezeti és személyi felté­telekre, s amelyet majd az újabb pártértékezlet vitat meg. Kovács Imre a Kaposvári Cukorgyár igazgatója A megyei pártbizottság gazdaságirányító tevékeny­ségét, illetve gyakorlatát és munkastílusát elemezve a Központi Bizottság agrár­téziseiből idézett. Többek között azt a részt, amely a versenyhelyzetről, a gazda­sági szervezetek esélyegyen­lőségéről, az állami beavat­kozás csökkentéséről, az államközi szerződések által előidézett hátrányos gazda­sági helyzet felszámolásá­ról szólt. Hozzátette: ezeket a követelményeket az el­múlt években a mezőgaz­dasági üzemek, az élelmi- szeripari vállalatok vezetői gyakran megfogalmazták a megyei gazdaságpolitikai vezetéssel szemben. A cu­korgyár vezetése is rendsze­res jelzéseket ad a jugo­szláv—magyar cukorrépa­termelési és -feldolgozási együttműködésnek a megye élelmiszergazdaságát érin­tő hatásairól, minden érde­mi eredmény nélkül. Meg­fogalmazása szerint az ag­rárpolitikai tézisekben tes­tet öltött gazdasági, politi­kai feladatokat a gyakorlat nyelvére lefordító cukorgyá­ri vezetőket — személy szerint az igazgatót is — a megye gazdaságpolitikai ve­zetése megbélyegezte, meg­fenyegette. Megfeledkezve arról, hogy a megye állami és politikai vezetése „ki­árusított”, elkótyavetyélt egy olyan nemzetközi együtt­működési lehetőséget, amely több százmillió forinttal növelhette volna a megye élelmiszer-gazdaságának m teljesítményét. A megyei pártbizottság még ma sem ismeri fel, hogy elsősor­ban nem a cukorgyár gaz­dálkodási problémáiról van szó, hanem egy hibás kor­mányzati szintű gazdaság- irányítási gyakorlatról. Ezért javasolta: a megyei pártbi­zottság hozzon létre ágaza­ti szakértőcsoportot a kor­mányzati szintű gazdasági intézkedések gyakorlati megvalósításának elemzésé­re. — Pontatlan voltam, ami­kor egy országos napilap­ban, azt nyilatkoztam — folytatta —, hogy a megyei vezetésnek mindig fonto­sabb volt a MÉM-mel való jó viszony, mint a Kapos­vári Cukorgyár érdekeinek képviselete. Pontatlan vol­tam, mert a megyei vezetés a megye mezőgazdasági üzemének érdekeit sem tud­ta képviselni. Nem a párt­testületen múlott, hogy a Kaposvári Cukorgyár eddig nem követte a megye épí­tőipari vállalatainak sor­sát, a felszámolást. Emiatt is nem élvezi a cukorgyár dolgozóinak bizalmát a jelenlegi testület. Szólt arról, hogy a me­gyei pártbizottság 1988. ok­tóberi helyzetelemzésében szó volt a gazdaság mar­kánsabb képviseletének igé­nyéről, az érdekek feltárá­sáról. A gazdaságpolitikai titkártól általában kezde­ményező, az eddiginél di­namikusabb vezetési stílus kialakítását igényelte. JKz elmúlt hónapok tapasztala­ta és történései után, sze­rinte, érthetővé vált, hogy egy központi bizottsági tag miniszter miért kezelhet le egy munkáskollektívát any- nyira, hogy nem teljesíti a közel három hónapja nyil­vánosan tett ígéretét és a munkásgyűlésre szóló meg­hívólevélre sem válaszolt. Mindezt a miniszter a vég­rehajtó bizottság asszisztá- lása mellett tehette meg. Megengedheti magának, hogy hangzatos nyilatkozat­tal. vezeti félre a közvéle­ményt. Végül arról beszélt, hogy a megyei pártmozgalom szervezetének módosítása nem tűr halasztást. „Csak akkor remélhetünk megúju­lást, ha a politikai élet irá­nyítását felkészült, a gya­korlatot ismerő, a konflik­tusokat vállalni tudó dina­mikus vezetők veszik át. Meggyőződésem, hogy ezt csak a nem függetlenített elnöki vagy első titkári rendszerrel lehet megvaló­sítani.” Sárfalvi Dezső a tabi Videoton műszaki igazgatója Hozzászólásának beveze­tőjében arról beszélt, hogy volt Magyarországon már gazdasági reform, amelyet nem sikerült politikai re­formok nélkül megvalósíta­ni. Most — véleménye sze­rint — a politikai reform előbbre tart. és éppen azért rendkívül időszerű ma a gazdasági reformról beszél­ni. A megye helyzetét nem lehet kiragadva, elkülönít­ve vizsgálni az ország hely­zetétől. A tapasztalat az, hogy a mostani — kapko­dást is jelző — gazdaságpo­litikai intézkedéseket össz­hangba hozzák az MSZMP hitelével, a koncepciónélkü­liséggel, a programtalanság- gal. A kormány programjá­nak pedig olyan nagy ára van, amelyet az a testület be sem mer vallani. Az or­szág fizet is ezért rendesen az inflációval, amelyet nem követ a beígért szerkezet­átalakítás. Szerkezetátalakí­tási döntések helyett konk­rét utasítások érkeznek a vállalatokhoz, például a lét­számleépítésekről. — Az MSZMP hitelének visszaállítása lehetetlen egy jó program, benne egy jó kormányprogram nélkül. — mondotta. — Nekünk nem új kormányra, hanem ki­számítható gazdaságpoliti­kára van szükségünk és ar­ra:, hogy szűnjön meg az egymásramutogatás a kor­mányon belül. A megyében működő gaz- dasái egységek kiszolgálta­tott helyzetéről szóit ez­után, sürgetve a kiszolgál- tottság mértékének csök­kentését. Szerinte a megyei gazdaságpolitikai kitörési pontok feltérképezése még nem fejeződött be. Éppen ezért javasolta egy komp­lett idegenforgalmi koncep­ció kidolgozását. Resch János a boglárlellei szövetkezet autószerelője Azzal a kérdéssel kezdte felszólalását, hogy megtet- tünk-e mindent azért, hogy jól működő reformszervezet legyen az MSZMP. Ennek rátus munkájának minősé­gét említette, képletesen ki­fejtve azt, hogy ez a tevé­kenység egy jól működő, beállított autó motorjához hasonlít. — Nem régen mi még a munkánk mellé a nevünket is adtuk az autószerelő-mű­helyben. A pártértekezletre készülve pedig kaptam egy levelet, a küldötteknek cí­mezték, és ez volt a levél aláírása: reformkor. Elmondta, hogy alapszer­vezetük tagjainak száma 5- re csökkent, és legutóbbi taggyűlésükön úgy döntöt­tek, hogy a lakóterületen folytatják tevékenységüket, de meggyőződését fejezte ki, hogy a párttagokra a munkahelyen is szükség van. Hozzászólásának végén két javaslatot tett: az egyik az volt, hogy az MSZMP határolja el magát a hibák­tól, s hirdesse azt, hogy re­formpárt. Ennek alapján szervezzen tagtoborzót és várja azokat, akik jobb szo­cializmust akarnak. A má­sik javaslata az volt, hogy a munkahelyeken biztosít­sák a munka tiszteletét. Kí­vánatosnak tartotta, hogy a pártrendezvényeket a fő- munkaidő után vagy hétvé­geken tartsák. Dr. Kanyar József történész A nemzet és a szülőföld platformjáról, pártonkívüli- ként mondta el véleményét. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az értelmiségellenes po­litika megbukott hazánkban; megbukott a kapitalizmus­ban is, és megbukott a szo­cializmusban is. Mint mond­ta: a tudomány dolgozóinak, az értelmiség valamennyi ré­tegének vissza kell adnia a rangját. A jelenlegi válság- helyzetből csak a szellemi munka felértékelése vezethe­ti ki az országot. — Ha egy gazdaság mély­ponton van, mindenekelőtt a kultúrához, az értelmiséghez kell fordulni. — Világosan tudnunk kell, ezt minden művelt nemzet tudja is: amikor a gazdaság mélyponton van, egy ország társadalmának nagyon oko­san kell hozzányúlni kultú­rájához, értelmiségéhez, s er­re alapozva nagy energiá­val kell elöremutatóan épí­teni a jövendőt. A jelen vál­ságból innét lehet tulajdon­képpen kikászálódni. Emlékeztetett ama, hogy a diplomás értelmiségieket te­kintve Somogy az ország ti­zenhatodik helyén áll a me­gyék sorrendjében. Kérte a párt vezető testületét: néz­zen szembe ezzel a szégyen­letes adattal, de egyben lás­sa meg azt is, hogy azok a térségeik, megyék értek el gyors előrehaladást, ahol igénybe vették az értelmiség közbenjárását. Mint mondot­ta, radikálisan meg kellene szünetni, hogy felsőfokú vég­zettség nélkül kerülhessen valaki vezető állásba. Hozzászólása további ré­szében felidézte, hogy 1965­ben a Politikai Bizottság programot dolgozott, foga­dott el a megye fejlesztése érdekében. Jó lenne — mondta —, ha az értelmi­ség most egy újabb fejlesz­tési stratégiát munkálna ki Somogybán. Ennek egyik sarokköve lehetne az agrár­ágazat, a somogyi vidék ügye. A reformista agrár-v politika nem tűrhet meg omladozó falvakat, jól mű­ködő üzemek nélkül pedig elképzelhetetlen a falvak fejlesztése, felemelkedése. Szólt a települések önkor­mányzatáról, s annak fon­tosságáról, hogy a falvak neveljenek ki új értelmisé­get. Ezt a célt főbbek között jól szolgálhatja a népfőisko­lái mozgalom. Felszólalása végén hangsúlyozta, hogy a nemzet és Somogy ügyével többet kell törődni. Vélemé­nye szerint csúszik lefelé a nemzet, a vidék, ezért sürgő­sen minden energiát a fel- emelkedésre szükséges for­dítani. Ehhez elengedhetet­len az alkotó, aktív értelmi­ség közreműködése. — Ha mi egy politikailag érett, gazdaságilag nagyon biztonságos, öntudatos nem­zetet akarunk nevelni, ak­kor a létformákat nem ilyen köztes országként, nem kompországként kell megva­lósítani, hanem autonóm nemzetként kell a magunk számára kiépíteni. A felszó­lalásokból úgy láttam, a pártértekezlet nagyon sok aktuális kérdéssel foglalko­zik; nemcsak a mi tájunk, hanem az egész ország, a kormány is. És ez tulajdon­képpen félrevezető is lehet. Sokkal többről van szóköz­zé kell nyúlni a magyar sorskérdésekhez és itt nem szabad semmiféle halogatást, vagy elodázás malmára en­gedni a vizet, hazánkban minden energiát a nemzet felemelésére kell fordítani. A felszólalást követő egy­percesekben ketten is meg­erősítették az elhangzotta­kat. A kérdésre, hogy gaz­dasági vagy politikai okai vannak-e a kialakult hely­zetnek dr. Kanyar József úgy válaszolt, hogy ponto­san meghatározni nem tud­ja, mondandóját negyven év tapasztalatából merítette. Azzal együtt, hogy elismerte: léteznek kiváló, az ország­határokon túl is elismert so­mogyi tudományos eredmé­nyek, ugyanakkor egy sor területen — műszaki, köz- gazdasági téren — súlyosak a hiányok. Dr. Németh Jenő a barcsi .városi pártbizottság első titkára Azzal a töprengésre okot adó kérdéssel kezdte fel­szólalását, hogy az új hely­zetet, a mai kort milyen felfogással éljük meg. Egy betegség nem biztos, hogy végzetes kimenetelű sem az embernél, sem a társada­lomnál. Lázzal jár az em­bernél, közéleti lázzal a társadalomnál, s a beteg hajlamos a pánikba esésre, mivel nem mindig tudja reálisan megítélni saját helyzetét. Vita—demokratikusan — Nem kárörömmel mondom, mégis némi elégtétellel töltött i el a helyenként vakvágányra futott szócsata — mondta Pásztohy András ország- gyűlési képviselő, i— Lám csak, azok, akik néhány hónapja komolytalannak ítélték | az országgyűlés néha valóban kaotikus ügyrendi vitáit, ugyanígy viselkednek, ha valóban * demokratikus közegbe csöppennek, ahol ráadá­sul nagy a tét. Lám, most itt sem hagyja annyiban senki! Harcol, vitatkozik, sőt az akadékoskodás lát­szatát is vállalja ... Teszi ezt azért, I mert tudja, hogy felelnie kell azok plőtt, akik ide küld­ték. \Most a jelen levők is tapasztalhatják, mennyi­vel i nehezebb öt percben' véleményt mondani, mint nyolcban; ám azt is, hogy a kevesebb több lehet. — Fel kiván-e szólalni? — Meghívottként nem akarom elvenni \az időt a küldöttektől. Szívesen el­mondanám azonban: ah­hoz, hogy a képviselő fel tudja sorakoztatni az em­bereket az MSZMP poli­tikája mellett, egy rokon­szenves, vonzó program kell. Olyan, amit p pár- tonkívüli is elfogad, sőt az alternatív szervezetek tagjai is méltányolnak. Egyelőre nem iátok jolyan megyei programot, amely- lyel sikeresen kiállhat­nánk a tömegek elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom