Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 14., péntek 5 Somogyi Néplap KÓRHÁZI GYÓGYSZERÉSZETI TANÁCSKOZÁS AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE Húsz kiadó kötetei A hazai és külföldi gyógyszergyártó cégek gyógyszer-, gép- és műszer- kiállításának megnyitójával kezdődött meg tegnap Sió­fokon a Siotour szabadidő­klubjában a 7. gyógyszeré­szeti szimpózium. A szak­emberek számára rendkí­vül sokat mondó, tartalmas és hasznos kiállítást dr. Kiss Ferenc főgyógyszerész, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság kórházi gyógysze­részeti szakosztályának al- elnöke nyitotta meg. A vi­lágtalálkozóra érkeztek elő­adók és érdeklődők többek között az Egyesült Államok­ból, Belgiumból, Svédor­szágból, Svájcból, Angliá­ból, Kubából, Vietnamból, Dániából, az NSZK-ból és a környező szocialista or­szágokból is. A mintegy négyszáz résztvevő 18 nem­zet színeit képviseli a szom­batig tartó szakmai konfe­rencián, amelynek témája: a korszerű gvógyszerterá- pi^s és labordiagnosztikai eljárások. A megnyitón dr. Mohr Tamás egyetemi docens, a kórházi gyógyszerészeti szervezet elnöke így fog­lalta össze a tanácskozás legfontosabb célját, prog­ramját: — A várakozásnál na­gyobb érdeklődés nyilvánul meg rendezvényünk iránt. Rendkívül megtisztelő, hogy 12 egyetemről érkezett rek­tor vagy dékán, s legalább 25 professzor. A jelenlevők egyharmada orvos, ami el­engedhetetlen ahhoz, hogy a gyógyszerészek és orvo­sok közösen tudjanak dol­gozni, s együttesen igyekez­Környezet óra a szabadban A kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola első osztályos tanulói Dóra Gyuláné ta- nitónéni vezetésével környezetismeret órán figyelik meg a tava­szi időjárást, a növé­nyeket, pllatokat és a kerti munkát végző embereket. zenek keresni a gyógyítás leghatásosabb módját. Kü­lönösen fontos ez a klúaikai gyógyszerészek és az orvo­sok szempontjából, hiszen ők szinte percenként kerül­hetnek munkakapcsolatba egymással. Célunk egy be­tegközpontú gyógyszerészet kialakítása. Az Egyesült Ál­lamokban például már szin­te hétköznapivá vált, hogy a gyógyszerek hatását vér­szintméréssel ellenőrzik. Ez rendkívül hasznos, mert ellenőrizni, s korrigálni le­het a betegek gyógyszerel­látását, a gyógyszerészek analizálják, elemzik a vér- szinteredményt, s így könv- nyebb az orvosoknak el­dönteni, melyik a leghaté­konyabb terápia. Ha ez a módszer jól kidolgozott, ko­moly anyagi megtakarítást is eredményezhet (keve­sebb gyógyszer, kevesebb idő, a kórházban felszaba­duló kórházi ágyak stb.). Egyes betegnél a számítá­sok szerint elérheti például az 500 dolláros megtakarí­tást is. Rendkívül nagy je­lentősége van a gyógyszer- informatikának, a számító- gépes nyilvántartásnak, adatfeldolgozásnak is. Min­dig újabb gyógyszerek ke­rülnek forgalomba, egyre nagyobb a veszélye ezek szakszerűtlen használatá­nak, s ezért egyre fonto­sabb a gyors, pontos infor­máció. A három nap során a plenáris előadásokon túl sor kerül szekcióvitákra, kerekasztal-beszélgetésekre, poszterbemutatókra, film­vetítésre is. (Gyarmati) Hosszú évek után újra a kortárs magyar irodalom ünnepe lesz a szellemi élet kiemelkedő eseménye, az ünnepi könyvhét. A rangos társadalmi, kultúrpolitikai rendezvényen a könyvhét egykori kezdeményezője, Supka Géza eredeti szándé­kához híven ismét csak ma­gyar írók könyvei kapnak megkülönböztetett figyelmet. A 60. könyvhét június 2-tól 7-ig tart, az országos meg­nyitó Sopronban lesz —tá­jékoztatták a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésénél az MTI munkatársát. Zöld Ferenc, az MKKE igazgatója elmondta: a könyvhét tulajdonképpen létrejötte óta á mai magyar irodalom ünnepe, az utóbbi évtizedekben azonban vi­lágirodalmi sikerkönyvek is gyarapították a kínálatot, s érthetően megosztották az érdeklődők figyelmét. A megjelenő kötetek sokasá­ga miatt az ünnep jószeri­vel a tavaszi könyvújdon­ságok seregszemléjévé vált. A változtatást a könyvke­reskedők kezdeményezték, s a 80-as évek elejére a könyvheti kiadványok szá­mát sikerült is 70—80-ra csökkenteni. Tulajdonkép­pen csak idő kérdése volt, hogy a lista összeállítói — a Kiadói Főigazgatóság és az MKKE — meddig és mennyire tudnak ellenállni a külföldi sikerkönyvek csá­bításának. A külföldi szer­zők műveit publikáló ki­adók tetszését e döntés ért­hetően nem nyerte el, ám önmérsékletükre vall, hogy tudomásul vették. Ennek ellenére az Európa kiadó sem marad távol az ün­neptől. Megjelenteti a ne­ves erdélyi néprajzi gyűjtő, Kallós Zoltán Tegnap aj Gyimesben jártam című munkáját. A könyv ünnepére 20 ki­adó 75 kötete kerül a bol­tokba, könyvsátrakba. A legszélesebb ezúttal is a Magvető kínálata: a Kör­kép ’89, a Rivalda 87—88 és a Szép versek 1988 cí­mű antológiákkal együtt összesen 26 kiadványt je­lentet meg. A Szépirodalmi 17 művet gondoz, örvende­tes, hogy szinte mindegyik kiadó első közlésre vállal­kozik, többen elsőkötetes szerzőket avatnak. A könyvhéten mutatkozik be a békéscsabai Tevan ki­adó. Az új könyvműhely Szép Ernőnek A jázminok illata című művét jelenteti meg. A könyvheti listán sze­replő művek híven tükrö­zik a Magyarországon ér­zékelhető pillanatnyi ér­deklődést. Elegendő a cí­mekre tekinteni. Ezek so­rába tartozik Görgey Gábor Volt egyszer egy felvidék, Mészöly Miklós Volt egy-' szer egy Közép-Európa, Kö­teles Pál Hotel Kárpátia, és Székelyhídi Ágoston Nap­ló Erdélyről című munká­ja. Az igazgató fontosnak tartotta kiemelni a Holnap Könyvkiadó műhelymun­káját, amelynek egyik ered­ménye a Fiatal írók könyve című antológia. Ebben ed­dig csak folyóiratok hasáb­jairól ismert szerzők írásai olvashatók kötetbe gyűjt­ve. A változást jelzi az is, hogy a listán helyet kap­hatott Konrád Györgynek A cinkos című könyve, Ró­zsa Endrének a Szomjúság örökmécsei című verseskö­tete vagy Faludy György Pokolbéli víg napjaim .cí­mű emlékirata. A szociográfiai művek so­rát gazdagítja Csalog Zsolt Fel a kezekkel és Czakó Gábor Van ithon elég krumpli című könyve, va­lamint a Magyar mozaik ’88. A könyvünnep kezdetén az ország több városában, illetve a budapesti kerüle­tekben helyi megnyitókat rendeznek. A terjesztő vál­lalatok ezúttal is szervez­nek dedikálásokat a könyv­üzletekben, illetve sátrak­nál. HÉTVÉGI jtájoló Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési központban Farkas Gábor politológus nyitja meg ma délután öt órakor Koczka István kecskeméti fotóri­porter Házsongárdi panteon című fotókiállítását (ké­pünkön egyik fotója). Ugyanitt lesz este hét óra­kor a „Hyde park-’ rendez­vény. A művelődési köz­pont szombaton a fiatalokat várja: este nyolc órakor diszkó kezdődik. A siolöki dél-balatoni Kulturális Központban ma délelőtt fél tizenegykor és (délután kettő órákor Csör­gősipka és Cini-tányér cím­mel zenés bohócjátékot mu­tatnak be a Postás Gyer­mekszínjátszók. A marcali helyőrségi klubban ma délután hat órakor Mikó István Jázsai- díjas színművész lép pódi­umra. Hasek—Mikó Svejk (vagyok) című zenés játéká­val. A műsorban közremű­ködik Szentirmai Ákos ze­neszerző. Ugyanitt tekinthe­tő meg Arató Béla és Vezér Dezső amatőr festő .kiállí­tása. A barcsi Dráva Múzeum­ban látható Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugal­mazott elnöke városnak adományozott gyűjteménye, valamint a Rózsás Márton által gyűjtött régészeti és helytörténeti anyag. Állan­dó kiállításként várja az érdeklődőket A barcsi Vörös Csillag Mgtsz. 40 éve című bemutató. Hétfői előzetesként sze­retnénk olvasóink figyel­mét fölhívni egy programra. Este hét órától a kaposvári városi művelődési központ ad otthont a Táncsics Mi­hály Gimnázium irodalmi­zenei estjének. A műsorban szerepel a vegyes kar, a di­ákszínpad Csehov Medve című víg játékát mutatja be, a Víziposzóta együttes pedig zenei paródiával szó­rakoztatja a közönséget.. ÖRMÉNY ÁRVÁK KAPOSVÁRON A Vöröskereszt megyei vezetősége tegnap 50 árván és félárván maradt örmény — leninakani — gyermeket fogadott Kaposváron, a Le­nin utcai székház díszter­mében. A 10 és 14 év kö­zötti fiúk és leányok már­cius 29-én érkeztek hazánk­ba. Azóta a siófoki OKGT- üdülő vendégei. Kaposvárra Tímár Gyuláné, a siófoki) Vöröskereszt városi titkára, öt örmény tanárnő és egy tolmács kísérte el őket. A fiatalökat dr. Orbán István, a Vöröskereszt me­gyei vezetőségének alelnö- ke köszöntötte, Biczó Kata­lin városi úttörőelnök pe­dig a kaposvári gyerekek üdvözletét és a zsebpénzt adta át. Raff István, a Dél- dunántúli Cipőnagykeres- kedelmi Vállalat kaposvári vezetője egv-egy lábbelivel ajándékozta meg a gyerme­keket. A tragikus eseményeket átélt gyermekek számára ez az első alkalom az iga­zi kikapcsolódásra, s ez az első csoport, amelyik kül­földre utazott. Lu színe Mardirosian 14 éves kislány: nyolc hozzá­tartozóját veszítette el. Most a nagyanyjával él. Tanár szeretne lenini, de a jövője bizonytalan. A töb­bi gyermeket is rokonok, ismerősök fogadták be. Szo­morúan vették tudomásul a barátkozni kívánó magyar gyermekek, hogy örmény társaiktól hiába kérnek ^cí­met: a levelet nincs hova küldeni... A fogadás után a gyere­kek városnéző sétára in­dultak. Délután a Gárdonyi Géza Általános Iskola diák­jai fogadták őket; kulturá­lis programokkal, játszó­házzal kedveskedtek nekik. A városi tanács sport­osztálya melegítőkkel, sport- felszerelésekkel ajándékoz­ta meg az árvákat. A ru­hagyár, a Röviköt, a Tej- és Sütőipari Vállalat, vala­mint a Kaposker is meg­vendégelte, megajándékoz­ta az örmény gyerekeket, akik május 9-ig lesznek a siófoki OKGT-üdülő ven­dégei. EGY DOBOZ BÉCSI LEVEGŐ Az úszó szálloda utasai Az utasok méltán ámul­doztak a több mint 113 mé­ter hosszú, s a bolgár Du- na-parti kikötőváros, Rusze nevét viselő hajóra lépve. Az 1983-ban Hollandiában 12 .millió dollárért épült úszó luxusszálloda 236 utas­nak .ad helyet két- és há­romágyas, a legnívósabb ho­telszobákkal vetekedő össz­komfortos kabinjaiban. Ét­terem, külön éjszakai és nappali bár, fedélzeti úszó­medence, valamint szauna szolgálja az utasok kényel­mét, Az óriáshajó merülési mélysége még az egy métert sem éri el, így alacsony du­nai vízállás mellett is biz­tonságosan haladhat a zá­tonyok labirintusában. A különféle berendezéseket a szabványelőírásokhoz képest tízszeres biztonság­ra tervezték. Például va­lamennyi kabinban automa­tikus tűzoltó berendezéseket szereltek fel, amelyek 50 fokot meghaladó hőmérsék­let, vagy erősebb füst ese­tén önmaguktól bekapcsol­nak. Mint a hajó egyik al­kalmazottja elmondta, az is előfordult, hogy egy ko­rábbi utas a jelző alá tar­tott öngyújtójával tette pró­bára a berendezést, s csak akkor értette meg, hogy ez rossz tréfa volt, amikor a tetőnyílásokból zúduló ol­tóhab elárasztotta a szobát. A hajónak nem csupán a kényelme átlagon felüli, hanem a személyzet kultu­ráltsága is. Mint megtud­tam, az itt dolgozók mind­egyike szigorú minősítő­vizsgákon eaett át, és még a takarítókkal szemben is követelmény, hogy legalább egy világnyelvet beszélje­nek. Akik a Duna-partról cso­dálták a kecsesen sikló Ru­szét, aligha gondolták, hogy a hajó utasai nem unatkozó milliomosok, hanem na­gyobbrészt munkások és tsz-dolgozók. — Ügy bánnak itt velünk, mintha valamilyen különle­ges, előkelő emberek vol­nánk, így azután egy kicsit zavarban is vagyok a nagy flanctól — vallotta be a ka­pitány által adott koktél­parti után Szépné Mészáros Mária, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ka­posvári gépkocsi-ügyintéző­je, akit rendszerint a pa­rancsnoki híd üvegkalitkája mögött lehetett látni . .. — Nagy érdeklődéssel figyel­tem a Duna közlekedési rendjét. Mellékfoglalkozás­ként KRESZ-t Oktatok az Ati-nál, s ezért is voltam kí­váncsi, melyek a hajózás szabályai. Régi szenvedé­lyem a motorozás, s ettől még az sem tántorít el, hogy korom miatt olykor már furcsán néznek rám, ha mo­torra ülök. Korábban is jártam már Bécsben. Akkor is utazási iroda szervezésé­ben és akkor is csupán az élményért. Élvezem az utat és a boltoknál jobban érde­keltek a látnivalók. A jókedvű társaságban véletlenül derült ki, hogy Szépné gyakorlott kártya­vető. Ezután sokan kérték, hogy számukra is árulja el a jövőt. — Jó érzés, ha örömet szerzek a jóslataimmal. Mel­lesleg nem blöffölök, s nincs is annyi emberismeretem, hogy ennek próbáljam ki­találni valakinek a gondola­tait, vagy esélyeit. Csak a lapokra hagyatkozom. Jó­zan ésszel persze nehéz eb­ben hinni, én mégis azt gondolom, lehet benne va­lami, mert akárhányszor csak magamnak vetettem kártyát, az mindig bejött. Meglehet persze, hogy ez valami bonyolult lélektani hatás. Ha valaki hisz ben­ne, hogy mondjuk egy vizs­gája sikeres lesz, másként áll hozzá, s óhatatlanul na­gyobb az esélye. Muth Andrásnak, a ka­posvári Húskombinát vil­lanyszerelőjének nem voltak nyelvi nehézségei. — Több mint négy éven át éltem az NDK-ban és fe­leségem is NDK-beli ál­lampolgár. Így tanultam meg németül. Ausztriában még nem jártam, és megle­pett, hogy itt hányféle né­met nyelvjárást beszélnek. Mindaz, amit láttam, tet­szett, rossz érzéssel töltött viszont el a sok „seftelő” honfitárs látványa. Bosz- szantott, hogy akik itthon megszólják a „csóró lengye­leket”, külföldön még kul- turálatlanabbul viselkednek. Nem tetszett a Maria Hilíer Strasse, ahol többen is le­szólítottak a kint maradt magyarok közül és úgymond segítségüket. ajánlották. Volt, amelyiküktől meg­kérdeztem, hogyan került ki és hogyan él. Mindegyi­kük azt állította, hogy nem bánta meg, hogy kijött, • a szavaikból az is kitűnt azon­ban, hogy tévedtek, amikor azt hitték, hogy itt kolbász­ból van a kerítés. Különös tapasztalat volt az is, hogy az egyik állami boltban egy fényképezőgépet vettem, az árus túláradó udvarias­sággal tízperces előadást tartott a gép működéséről, míg egy másik — magyar vásárlókra specializálódott — magánüzletben az eladók nyeglék és kényszeredettek voltaik. Mint már otthon is csak ritkán: „Kell, nem, te­szem el.” Szegleti Lászlóné, a böhö- nyei tsz üzemének fonónő­je nem titkolta: pénzért nenj jött volna él. Ő nem beszélt a hajózás és a vá­rosnézés élményeiről. — Már jártam Bécsben és akkor videót hoztunk. Most walkmant vettem a kereszt­lányomnak és fülhallgatót. A további kérdés, hogy miért van az, hogy videóra jut, utazásra nem, nyitva maradt... (Folytatjuk.) * Bíró Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom