Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
8 Somogyi Néplap 1989. március 15., szerda awge&M» ' y/'S /• I« / a, '< <♦ £ jgsgj sgy#: /ffi*/'«*%* f '' 3§$ ' 'í* H r< gí / w <'>*/' , ' ^'h'' '>«$•' IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS wmmXmmÉmmmi Ady Endre; A tűz márciusa Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit' annyian űztek, De élethittet én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre olyan magyar szava, Ki sohse félt, de most már nem is félhet, De kihez bús Hunnia szikjairól Sírjáig eljut, lázítva, bárhova, Gőgös, grófi szó s piszkos szolgaének. Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon: Az új, jobb márciusi ifjúságnak. Testvéreim, nincs nemigaz szavatok. S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha, Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek. Ügy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs, Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sír-mélyről látom sikeretek: Holnap talán könnyebb lesz a mártírság. Busább az ifjú magyarmái nem lehet, Mert él basák és buták közepette, Mert hiába lett acélból itt a szív, Szép ember szívként szikrázni ha akar: A honi rozsda megfogta, megette. De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Elet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Eletet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan. az Elet. Mit kivan a magyar nrmzri. Legyen bóke, szabadság és egyetértés. —#*-» -í * *#35-11. Ki\ AnjuL a’ sajló szabadságát, rcnsura «‘llörkSrt. 2. Felelős ministeriumot BudaPeslen a. Úveiikinti ors/iío ölési Pisten 4. Tön í-n> előtti egyenlőséget pol-Ari és * állási tekintetben. 5. Wmaeti őrsereg. 8. Közös teherviselés. •• 7. Úrbéri viszonyok megszüntesse a Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. ». Nemzeti Bank. 10. .V katonaság esküdjék meg»z alkotmányra, magyar katír náinkal ne \igyék külföldre. a külföldieket vigyék el tólünk. 11. A’ |iolilikai slatusrogly ok szabadon bocsáttassanak. 12. I nio. Egyenlőig, szabadiág, levMristg! A 12 pont — korabeli röplapon VlwgSéV.' Zeit é ■ fp&’y/- ■Jf ■ Táncsics diadalmeneté Pest utcáin — kiszabadítása után f ARTIUS 15 „A magyar figyelemmel kíséri Európa fejlődését, és a szabadság szent érzete fennen lobog kebelében ...” Bi- rányi Ákos szavai ezek 1848 márciusának sokszor idézeti, mámoros napjaiból. E sorsfordító nap eseményeit sokan megörökítették. A szemtanúk között volt Birányi Ákos, és jelentőségét érezve — megsejtve, avagy tudva — először vetette papírra, összegezöen ama pesti megmozdulás áradatát. A terveket, a márciusi ifjak reménykedését, a lelkesedést — a sorsdöntő „zajos nap” eseményeit, s az utána következőket is. A forradalmas március dicső napjainak első kis krónikáját, amelyet Birányi pár nappal az események után adott ki Pesten, most — a magyar polgári forradalom győzelmének emlékére — reprint másolatban jelentette meg a Somogy Megyei Levéltár. Ebből idézünk néhány szakaszt. Mart. 14-kén este nem gondolták a főváros lakói, mire fognak reggel föláb- redni, s midőn fölébredtsk, nem hitték volna, mi fog aznap minden történni. Ha soikan azt álmodták volna, hogy láttak dél közepén fényes üstököst az égen .. . vagy hogy az ősz Gellért helyén tündérkert állt arany palotákkal, miknek ajtait lángfejű sárkányok őrizték... hamarabb hiendették, mint hogy még délelőtt Pest utczáiban eensuramentes nyomtatványok fognak a közönség kezein keringni... A népek sorsát istenek vezérlik, s ezeknek szelleme költők s látnokokba száll. Petőfi látnoki lelke, mikép magától haliam, ' két nap óta mintegy szellemi képekben ábrázoló a törté- nendőket. . . Égi dallal keblében Petőfi s a 12 pontú proclamatióval Jókai, mart. 15-kén reggel a szabadság csarnokában együtt megjelenvén, előbb Jókai kiáltá ki a proclamatiót következőleg: „Testvéreim! A pillanat, mellyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat... Már 8 órakor reggel nagyszámú csoportok olvasók több helyütt falakról az írott proclamatiót ezen czím alatt: mit kíván a ..magyar nemzet, s aképpi sorozatban, miként az az ellenzéki körben megállapíttatott, ez lévén írónnal a 12. pont alá jegyezve: a statusfoglyok szabadon bocsátása ... Felolvastatván Jókai Mór által a proclamatio, a jelenvolt közönség annak minden egyes pontját viharos tetszéssel fogadá. Utána Petőfi lépett elő, s elragadó lelkesüléssel szavaló el Nemzeti dal-át. Az elhatározó pillanatot e szavak, e lelkesülés teremté elő. Minden kebel egyszerre tűzokádó-h eggyé vált: a szolgaságérzet-nyomasztotta öntudat méltó kitörésének Aetnájává, s nem volt egyed, ki a vers utósorait • minden szakaszban fennhangon utána nem mondta volna, miből százak mennydörgő, lelkesült esküvése származott. Innen . . . roppant néptömeg kíséretében először az orvosi tanulókarhoz, melly derék tanárai megegyezésével is azonnal hozzájuk csatlakozott, aztán a mérnökökhöz, s elvégül a jogászokhoz mentek, mindnyá- jokat a velők egyesülésre szólítván fel. A tanulók szeplőtlen leikök szent tü- zével fogadák a felhívást. • Az egyetem előtt nyílt téren ismételve feiolvastatott a proclamatio s elszavalta- tott a Nemzeti dal. Következései természetesen el nem maradtak. Azonnal elhatározott az első pontnak — a sajtószabadságnak- haladéktalan eszközlésbe vétele, tényleg s a censura^ mellőzésével. A határozat rögtön foganatosíttatott. Rá- menvén ugyanis a néptömeg Länderer és Heckenast Hatvani-utczai nyomdájára, miután a vezérek: Petőfi, Jókai, Vasvári s Vidács választmányi tagokul a nyomdatulajdonost felszólították... a nyomdát a nép védelme alá helyezték, s önfelelősségük alatt szedették s kinyomatták mind a két iratot — a proclamatio tüstint németre fordíttatván s akkint is sajtó alá bocsáttatván. Ezalatt Jókai előjővén, a nyomdahivatal ajtajától beszédet tartót a néphez, elmondván czéljokat. Pontban déli tizenketted- fél órakor mutatá fel Irinyi a sokaságnak az első nyomtatványt — első példányát amint mondá, saját erőnkkel kivívott sajtószabadságnak. Dörgő élj enri adások üdvözölték, s mindenki kor- látozhatlan epekedéssel óhajtá azt dobogó kebléhez szorítani. Török György tiz»d*s férjhez akar menni NŐK A SZABADSÁGHARCBAN A furcsa esetet Ráth-Végh István is megörökítette Magyar kuriózumok című kötetében. A történet arról szól, hogy az 1848—49-es szabadságharc idején Mészáros Lázár hadügyminisztertől egy kihallgatáson Török György honvéd őrmester azt kérte, bocsássák el a hadseregből. A miniszter korholó szavak-. kai támadt az őrmesterre, s ekkor váratlan jelenet következett. A „legény” sírva fakadt, s kijelentette: „Férj- héz akarok menni!” így derült ki Török Györgyről, hogy nő. Az anekdotába illő történethez az élet szolgáltatja a hátteret: 1848-ban és 1849-ben, amikor a* haza harcba hívta a férfiakat, a nők is csatasorba álltak. Csányi László országos biztos Kolozsvárról felszólította a nőket, jelentkezzenek a „honnak szolgálni nemükhöz méltó foglalkozásban” — mint például varrásban, mosásban, betegápolásban. S az eredmény: 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kértek fegyvert, s Kolozsvárott női zászlóaljat állítottak föl. Nyári Mari kolozsvári színésznőt a ladügyminiszté- riumban arra próbálták rábeszélni, hogy „csak” ápolónőként szolgáljon, a művésznő azonban megmakacsolta magát, férfinevet vett föl, és beállt a harcoló honvédek közé. Pfiffner Paulina a hadnagyságig vitte a ranglétrán, és Ligeti Károly néven szolgált. Harczi Béla neve egy Klementina nevű asz- szonyt takart, aki Guyon Richard „nyargonca” volt: futárként kezdte a szolgálatot. Selmecbányánál a körülzárt honvédsereget egy bányaalagúton vezette ki az ellenség gyűrűjéből. Hőstettéért Görgey főhadnaggyá léptette elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony. A szabadságharc amazonjai közül a legismertebb nevek egyike: Bányai Júlia. A szolgálólányból lett műlovarnő a szabadságharc kezdete után néhány hónappal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Emlékezetes tettei közé tartozik, hogy Zalatna környékén tizenkét, élelmet szállító ellenséges szekeret zsákmányolt, Gyulafehérvárnál, miközben ő maga is megsebesült, társaival- ártalmatlanná tett egy osztrák őrnagyot, később az orosz seregek által elfoglalt területen női ruhában azt kutatja: merre járnak Bem apó seregei. A harcok befejeztével kalandos életútja Törökországba < vezetett, majd Kairóban telepedett le, és vendéglőt nyitott. Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária főhadnagynak címszereplőjét Lebstück Máriáról mintázta. A zágrábi születésű hősnő fordulatokban gazdag, megpróbáltatásokkal teli életútjáról maradt ránk a legtöbb adat, mivel idős korában tollba mondta visz- szaemlékezéseit. A Bécsben Giron Péter légiójába jelentkező lány Bábolnán esett át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után Dembinszky tábornok így köszöntötte „Lebstück Károlyt”: — Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz! Mária — vagyis Lebstück Károly — hadnagy 1849 áprilisában fontos megbízást kapott: 23 kocsiból álló lőszerszállítmányt kellett Szolnokról Komáromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhadnaggyá léptették elő. Világos után hathónapi fogságot szenvedett el az aradi várban. Később Horvátországba internálták, s csak évek múltán tért haza. Újpesten élt, 1892-ben bekövetkezett haláláig. ■ Sajnos, a hálás utókor hamar megfeledkezett a szabadságharc hős lányairól, asszonyairól. Az életben maradottak közül sokan szűkös körülmények között tengették életüket. Viola Annát 1892-ben özvegy Mészáros Károlyné néven említi egy rövid újsághír, s tudatja, hogy az asz- szony Temesváron nagy nyomorban él. A Szilágyi Árpád néven hadba állt Szilágyi Idáról egy 1867-es híradás említi, hogy anyjával és fiával együtt nagy nélkülözések közt tengeti életét... Az egyik kolozsvári lap 1892-hen rövid hírben közölte, hogy Nagyenyeden elhunyt Zoltán István megyei hajdú felesége, Megyeri Karolina, aki Kiss Gyula néven harcolt a szabadság- harcban. Felszabadulás utáni hír: 1963-ban megkezdték a különböző temetőkben nyugvó 48-as honvédek földi maradványainak átszállítását a Kerepesi temetőbe, Kossuth mellé. így került oda a kispesti temetőből Varga Andrásné Csizmárovits Mária huszárhadnagy, Lebstück Mária harcostársa is. A Károm T-betüs ünnepnap 1961. március 14-én reggel harmincnégy darab kokárdát osztottam szét az osztályban. Nem azért, mert meglódult fantáziám gimnáziumunk II. C osztályát a Pilvax kávéház termének, a reggel 8 órát pedig esti 8 órának képzelte. Az önmagámnak tett egy évvel korábbi fogadalmat teljesítettem. Akkor ugyanis egy tanáron és két diákon kívül senkin se lehetett észrevenni, hogy ama napnak tudatában lett volna. Kokárdaosztó akciómmal természetesen elégedett voltam. Ügy véltem, (orosz—német) tanárunk is az lesz. Aznap ugyanis ő tartotta az első órát. Tőle — aki, mint ezt val- lomásszerűen elmondta, besztercei szász ember volt — tanultunk történelemről, magyarságról gondolkodni. Amikor belépett az osztályba, még katonásabban vágtuk magunkat vigyázzba, mint ezt a tanár iránti előírásos tisztelet megkövetelte. 0 a szokásos módon végignézett rajtunk: — „Üljetek le! — mondta, majd a katedrához menet hozzátette — ... és szedjétek le azokat a rongyokat a melletekről! Belül legyetek magyarok!” Bizonyára nem egyedül voltam, aki megdöbbent. Ugyanis többször is elmesélte nekünk, hogy a háború előtt miként tüntettek Romániában a magyarságuk (!) mellett. Jelentkezés nélkül fölálltam: „Tanár úr, az évnek van egy napja, amikor a magyarságot demonstrálni kell!” — Meglepett a határozottságom, s az addig általam még sohasem használt idegen szó: „demonstrálni !” Tanárunk fölnézett a naplóból, s ugyanazon a kesernyés hangon, amelyen a kokárdalevételre felszólította az osztály., nyugtázta kéretlen meg-" jegyzésemet: „Fiam, a magyarságot egy évben háromszázhatvanöt, szökőévben háromszázhat vanhat napon át kell demonstrálni... De itt!” — és a szívére bökött. Aznap a szokásosnál szigorúbban feleltetett. Azóta huszonnyolc év telt el, a történelmi emberöltő magyar változatánál, vagyis Petőfi életénél hosszabb idő. Az egyszer tiltott, másszor tűrt ünnepnap most támogatott lett. Hullámzó zászlórengeteg, örvénylő kokárdák, nemzeti jelvények, politikai jelszavak, szónoklatok, versek, Himnusz és Szózat... Remélhetőleg e nap lényegéből — amely egyszerre jelenti az egyén és a közösség méltóságának fogalmát — többet megértünk, mint 1972-ben, 1973- ban, a tápászkodó tudat pártharcos gumibotozása és megrugdalásá idején, amikor a tétova reformot is bénára verték... Rémálmommá vált egy március 15. Mindenkin kokárda van a gimnáziumban — rajtam, egy tanáron és még egy diá • kon kívül. És én ráveszem osztálytársaimat, hogy vegyék le a mellüket díszítő szalagcsokrot . . . Merthogy legyünk méltóak március 15. szelleméhez, s így demonstráljuk magyarságunkat ... A tudattalanság farkasvermeit ugyanis Országház-nagyságú kokárdák sem takarhatják el. .. Kovács István
