Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! XLV. évfolyam, 60. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 5,30 Ft 1989. március 11., szombat Szűrös Mátyást választották a T. Ház elnökének Befejezte tanácskozását az Országgyűlés A romániai menekültek helyzete Pénteken délelőtt 9 órakor megkezdődött az Országgyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tértek át a képviselők: a romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről Horváth István belügyminiszter tájékoztatta a törvényhozókat. Elöljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó politikai szándékokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét ebben a kérdésben meghatározzák, majd a menekültek helyzetét elemezve leszögezte: — Mindnyájunk előtt világos, hogy a menekültkérdés gyökere nem Magyarországon, hanem Romániában van, ahol az alapvető emberi jogok megsértése, köztük a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetése, etnikai egységük megbontása, « sajátos kulturális tradícióik és hagyományos életfeltételeik felszámolása, az anyanemzettel való kapcsolattartás megnehezítése miatt a romániai magyarság nemzeti léte, identitása került veszélybe. Mindezek a sérelmek együttesen olyan helyzetet teremtettek, hogy sokak számára az életkörülmények elviselhetetlenné váltak. Az előzményekről röviden el kell mondanom, hogy 1984-től kezdve emelkedett meg számottevőén azoiknak száma, akik kezdeményezték a Magyarországra való áttelepülésüket. A román szervek különféle hátrányoknak tették ki a kérelmezőket, és csak kis hányaduknak engedélyezték a kiutazást. Ekkor több százan, azok közül, akik érvényes útiokmánnyal jöttek Magyarországra, megtagadták a visszatérést Romániába. A hozzánk menekülő román és német nemzetiségű- eket ugyanolyan feltételekkel fogadtuk be, mint a magyarokat. Az Országgyűlés a kormány döntését mintegy megerősítette azzal, hogy 300 millió forintot szavazott meg a menekültekről történő gondoskodás céljára. A menekülés üteme időközben felgyorsult. Újabb fordulatot jelentett, hogy a múlt év második felében ugrásszerűen megnőtt a határt útiokmányok nélkül átlépők száma. Ez év február 28-ig tizennégyezer - tizenhárom romániai menekültnek adtunk tartózkodási engedélyt. 88 százalékuk magyar, 7 százalékuk román, 5 százalékuk német nemzetiségű. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet — amit mi nem ösztönzünk, s nem is ösztönözhetünk — ellentétes szándékunkat, mert a menekülés, legyen az legális vagy engedély nélküli, nem jelenthet megoldást a Romániában élő magyarság számára. Ugyanakkor mindaddig, amíg nem- mutatkozik kézzelfogható jele annak, hogy kedvező irányba változik Romániában az emberi és ezen belül a nemzetiségi jogok érvényesülésének tényleges gyakorlata, befogadjuk a szülőföldjüket elhagyni kényszerülőket. Horváth István belügyminiszter A menekülök számára a legtöbb gondot eddig is, a jövőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehezen juthatnak lakáshoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya. A legutóbbi ülésszakon felvetődött: tisztázni kell, hogy külföldi állampolgár kaphat-e állam* bérlakást. Jogszabályaink ezt nem zárják ki. Többgyermekes családok esetében ilyen előfordult. A bérlakás kiutalása azonban, tékintettel a városainkban fennálló lakáshiányra, csak kivételes megoldás lehet. Javítana a helyzeten, ha a jobb megoldás érdekében a menekülteket arányosabban tudnánk elhelyezni az ország területén. Jelenleg ugyanis több mint háromnegyedük Budapesten, valamint Hajdú-Bihar, Békés, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében tartózkodik. A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi feltételeit részben az Országyúlés felhatalmazásával létesített — 300 millió forint összegű — Letelepedési Alap biztosította. Ebből a múlt évben mintegy 74 millió forintot használtunk fel: 64,5 miillió forintot a tanácsok, 9,5 millió forintot más szervek, közöttük az egyházak kaptak a menekültekkel kapcsolatos költségeik megtérítésére. A jövőben — s már az idén is — a felhasználás lényegesen nagyobb lesz a tavalyinál. Jóval több pénzt igényel a menekültek lakás- szerzésének támogatása, és jelentős ráfordítást kíván majd a menekülteket befogadó állomások létrehozása és fenntartása. . Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet jelent a családegyesítés megoldatlansága. Az itt-tartózkodók mintegy negyedének gyermeke, házastársa maradt Romániában. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által felvetett kérdések között fontos helyen szerepelt a család- egyesítés. Akkor román részről olyan ígéret hangzott el. hogy partnerek lesznek ennek a megoldásában. Úgy tűnik, hogy erőfeszítéseink eredményeként a kivándorlási és családegyesítési kérelmek elbírálásában némileg kedvező irányban módosul a román hatóságok gyakorlata. Erre utal, hogy a műit évben 1936 törvényes kivándorlási kérelmet teljesítettek, több mint kétszer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pedig 528-at. Február végéig családegyesítés keretében több mint 200-an jöttök át Magyarországra, zömmel gyermekek az itt-tartózkodó szüleikhez. Bízunk benne, hogy ez a folyamat tartós marad. A menekültügy intézésében — szabályozásban és végrehajtásban is — a stabil elvek mellett a változás is jelen van. Fontos változást jelentett, hogy a rövid időre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyeket felváltottuk a 6 hónapos ideiglenes tartózkodási, illetőleg ennek lejártával a 2 éves letelepedési célú tartózkodási engedélyek rendszerével. A jövőben azok a menekültek, akik Magyarországon kívánnak maradni, mindjárt letelepedési célú tartózkodási engedélyt kapnak. Növekszik a nálunk tartózkodó román állampolgárok között azoknak a száma, akik véglegesen harmadik országba kívánnak továbbutazni. Sokan kifejezetten ezzel a szándékkal jönnek országunkba. A korábbiakkal szemben a továbbutazás elé ma már a magyar nemzetiségűek esetében sem állítunk semmiféle^ akadályt, abból kiindulva, hogy a tartózkodási állam megválasztása emberi jog. Jelenleg több mint ezer romániai menekült vár továbbutazási lehetőségre. A kormány további tervezett intézkedéseiről Horváth István elmondta: — Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre készülünk. A Minisztertanács a menekülfügy szervezettebb intézése érdekében elhatározta a menekülteket befogadó állomások felállítását. Ezt a menekülés várható folytatódása teszi szükségessé. Ügy látjuk, három-négy ilyen intézményre lesz szükség a határ menti megyékben (de nem közvetlenül a határon), illetve a főváros környezetében. Azt szeretnénk, hogy a befogadó állomások működésének segítésében, ellenőrzésében, lakóinak gondozásában tevékenyen vegyenek részf a társadalmi szervezetek és az egyházak is. (Folytatás a 2. oldalon) Straub F. Brúnó, az .Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára .az Országgyűlés ülésszakának 3. napján .az ülésteremben. Középen Berecz János, az MSZMP PB tagja, ,a KB titkára ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI PÁRT-VB Tegnap soron kívüli ülést tartott a megyei párt-vb dr. Sarudi Csabának, az MSZMP megyei bizottsága megbízott első titkárának vezetésével. A' Központi Bizottság megbízásából részt vett a tanácskozáson és a testület tagjaival időszerű pártpolitikai kérdésekről folytatott konzultációt Ván- csa Jenő, a Központi Bizottság tagja, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A konzultáción részt vett és felszólalt Révészné Kéri Anna, a Központi Bizottság tagja is, és véleményt mondott a végrehajtó bizottság valamennyi tagja. Grósz Károly és Carlos Nunez találkozója Grósz Károly, az MS^MP főtitkára pénteken fogadta Carlos Nunezt, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetősége tagját, a nicaraguai Nemzetgyűlés elnökét, aki az MSZMP KB meghívására érkezett hazánkba. A találkozón Grósz Karoly tájékoztatást adott a magyarországi reformfolyamatról, az MSZMP előtt álló feladatokról. Szólt külpolitikánk alakulásáról, kiemelve nemzeti érdekeink és a nemzetközi realitások fokozott figyelembevételére irányuló törekvéseinket. Kitért a fejlődő világot sújtó globális problémák megoldásában való érdekeltségünkre. Carlos Nunez vázolta a térségben kialakult új helyzet sajátosságait, és a nicaraguai vezetés törekvéseit az ország előtt álló gazdasági gondok leküzdésében. A képviselők csapdától félnek (PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI) Király Zoltán képviselő már készségszinten kavar vihart. Az ülésszak első napján ügyrendi kérdés címén kért szót, majd 7 percig ostorozta a sztrájkjogra vonatkozó törvényjavaslatot. Úgy ítélte meg, hogy az nem tartalmaz konszenzust, s kérte, hogy tárgyalását vegyék le a napirendről. Némi éllel tette föl a kérdést, hogy kinek sürgős a törvény elfogadtatása? —v Az alternatív szervezetek közül jó néhártnyal tárgyaltunk. — mondta dr. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. — Ok a konkrét kérdésekben egyetértettek a SZOT álláspontjával. A föl- szólalás mögött így politikai szempontokat sejtek. Egyébként nekünk öt kifogásunk volt ' a törvényjavaslattal kapcsolatban, ezek közül a közreadott szövegben négyet már módosítottak. A decemberi országgyűlésre tervezett eredeti javaslatból már csak a névelők és a vesszők- maradtak, a többi változott. A halasztást épp a kapkodás elkerülése érdekében kezdeményeztük. Király Zoltán, úgy érzem, nyitott kapukat döngetett, az általa elmondottak közül minden szerepel az új, módosított szövegben, kivéve a munka törvénykönyvi módosítás egy mondatát, amelynek változtatására én kívánok javaslatot tenni. Ebben magam is fölöslegesnek tartóm szabályozni, hogy kivel egyeztessen a munkáltató, elég annyi, hogy az érintett szakszervezetekkel. — Abban is egyetértés volt, hogy a dolgozók helyzetével összefüggő okokból is lehessen sztrájkot indítani. — Ez volt az első számú feltételünk. A törvényjavaslat nem kötheti meg, hogy a gyárkerítésen belüli, szorosan csak a rriunkaviszony- nyal összefüggő kérdésekben lehet sztrájkot kezdeni. Az kétségtelen, hogy nem előzte meg társadalmi vita a sztrájktörvényt. Ennek megszervezése viszont a kormány feladata lett volna. Mi mind a 19 ágazati szak- szervezettel megvitattuk a javaslatokat. .— Az állampolgárt mindezzel kapcsolatban csak egy foglalkoztatja: jó ez nekünk? — Itt alapvető emberi jogról van szó, olyan lehetőség . megadásáról, amely nem függhet pillanatnyi megfontolásoktól. A megváltozott szabályokkal ez a tervezet kiállja áz összehasonlítást a nemzetközi sztrájkjogi szabályzással is gyakorlattal. Ez utóbbit egyébként számos európai országban tanulmányoztuk, és javaslataink korántsem ötletszerűek voltak. A somogyi képviselőknek, köztük Fenyvesi Henriknek, Plecskó Ferenc nek és Mészáros Győzőnek mégis kétségeik voltak a tervezet kellő végiggondoltságát illetően. Szóvá tették, hogy a mezőgazdaságban érvényesíthetetlen a sztrájkjog, hiszen itt néhány napi munkabeszüntetés az egész évi eredményt is kockára teheti, sőt a gazdaság csődjét okozhatja. Ha viszont csak az jpari munkásoknak adják* meg a sztrájk lehetőségét, az beláthatatlan politikai feszültségekhez vezethet. Mészáros Győző azt a kérdést is föltette, ki ellen sztrájkolna a tsz-tag, aki lényegében tulajdonos is? Erre akkor sem könnyű a válasz, ha a tsz-tagok többségét már inkább jellemzi a bérmunkási, mint a tulajdonosi tudat. Torlódott a Tisztelt Ház programja, és még délután is bizonytalan volt, hogy a sztrájkról szóló törvényjavaslat vagy a Bécs—Budapest világkiállításról szóló' tájékoztató halasztódik-e az ülésszak 22-i folytatására. Ennek ellenére a parlament folyosóin az utóbbiról is sok szó esett. Voltak, akik már-már mint második Bős—Nagyiparos ügyet emlegették. Sokan a világkiállítást csak pazarló látványosságnak tekintik, s azt gondolják, hogy saját lakóhelyük fejlesztésére jutna több, ha erre nem kerül sor. — Miként lehetne jobbá tenni a közvélemény tájékoztatását? — kérdeztük Beck Tamás kereskedelmi minisztert. A kormány nem kíván olyat ígérni, amit néni tud beváltani. Ezért expozémban is csak a tényekre szorítkozom, s nem megyek bele számszerű jóslatokba. Azért sem, mert mindezt sokféle szemlélettel lehetne számszerűsíteni. Az például egyértelmű, hogy a tervezett beruházások egy része a kiállítástól függetlenül is elengedhetetlen, nem lehet viszont ma számszerűsíteni, hogy a Budapest és az országhatár közti szakaszon kívüli területek mit nyernek a világkiállítással. Az biztos, hogy ez, a kiállítás közelebb hoz bennünket Európához, és az is, hogy a nagyrészt .vállalkozási alapon és külföldi tőke bevonásával tervezett fejlesztések elmaradásával az ország más részei semmit sem nyernének. — A képviselők attól félnek, hogy újra abba a csapdába esnek, mint a bős— nagymarosi ügy kapcsán, amikor jóllehet csak tájékoztatót hallgattak meg, a közvélemény mégis úgy értelmezte, hogy döntöttek. Maga a kormány is szívesen sugallta ezt... — A képviselők aggodalmát megértem, bár a magam részéről nem törekszem a döntési felelősség áthárítására, egyszerűen a világ- kiállításnak vannak olyan költségvetési kihatásai, amelyeket a parlament elé kell tárni. Az Országgyűlés ezt a tájékoztatót elfogadhatja vagy elutasíthatja. Ez nem jelenti, hogy adott esetben nekik kell „elvinni ' a balhét”. Az Országgyűlés új elnökének megválasztását némi vita előzte meg* ennek során egy képviselő kifogásolta az egyes jelölést. Pász- tohv András, aki tagja volt a jelölőbizottságnak, bosz- szankodott ezen. — Valahogy belénk ivódott, hogy a jelöltek számán mérjük egy szavazás demokratizmusát. Ha két jelölt van, demokratikusabb ha 20, az a demokrácia csúcsa? Nem igaz! A demokrácia lényege ilyen esetben az, hogy a legalkalmasabb embert válasszák meg .'.. Bíró Ferenc
