Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
1989. március 9., csütörtök Somogyi Néplap 5 HÖLGYKOSZORU Március 8. a nők nemzetközi ünnepe. Pirosszegfűs nap a hét derekán. Mai összeállításunk — egy nappal az ünnep után — ruhatáráról nyilatkozik az igazgatónő, a molnárlány pedig kendőről mesél, amivel hamarosan bekötik a fejét; a röntgenasz- szisztens nyugdíjba készül, s otthonról álmodik az intézetben nevelkedett lány. A költővel mondjuk: „Jóbarátok, szerető as.- szonyok, / erővonalak, mágneses terek, ti tartjátok mozgásban, izzásban, / lebegőn is szép törvények között / életünk nyughatatlan műhelyét”. Sipos Gyula versével az ünnepen tisztelegtünk. összeállításunk viszont a hétköznapokat fogja csokorba. „Vannak, akik hozzám tartoznak” Szép, ami rejtve Minden bizonnyal emlékezetes volt ez a nőnap Gécsi Éva és Anker György életében, hiszen az első március nyolcadikét töltötték együtt. A középső gyermek neve Zoltán — neki e napon van a névnapja. — Az ő névnapját azonban júniusban tartjuk — mondja az asszony, aki három gyermeket hozott a ko— Egy esküvőn a díszesen megterített asztalhoz, tőlem nem messze ugyanolyan ruhában ült le, mint amilyen rajtam volt. Képzelheti a helyzetet! Először az sem érdekelt, ki bújt az öltözetbe, csak az anyagot lestem meg a mintákat: semmi különbség nem volt a két ruha között. Tíz perc múlva elfelejtettem, a szemben ülő hölgyet sem viselte meg az ügy. Sokkal kényelmetlenebb lenne, ha egy hivatalos tárgyaláson én is meg a partner cég képviselője is egyforma ruhában ülnénk lé az asztalhoz. Szerencsére, ilyen még nem fordult elő. Ha mégis megtörténne, akkor, azt hiszem, későbbre kellene halasztanunk a megbeszélést ... Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy arról faggattam Sümegh Nándor- nét, a Somogyker igazgatóját, hogy hol vásárolja a ruháit. A válasz nem tartogatott meglepetést. Kilencven százalékban a vállalat boltjaiban keresgél a kevésbé hivalkodó, többféle össszeté- telben is használható darabok között. Ami a legfontosabb, hogy kényelmes legyen és mégis csinos. A kettőt nem éppen könnyű összeegyeztetni. Van úgy, hogy nem is sikerül. Ilyenkor aztán ezt a ruhát érdemesebb eltenni valamelyik jelesebb ünnepre. A kiválasztásban természetesen a boltban is segítenek, sőt külön fel is hívják az igazgatónő figyelmét, ha neki való érkezett. — Ügy készítem a napirendemet, hogy kora délután végezzek az irodai munkákkal, s olyankor van még időm arra, hogy szétnézzek a boltjainkban. Néha jó volna magánemberként kutatni a holmik között, de itthon erre szinte soha nincs lehetőségem. Talán csak akkor, amikor valahová elutazom; így jutok hozzá a ruhatáram kisebbik részéhez. Az igazgató nevetve tiltakozik, amikor .feltételezem, hogy a híres divatházak márkás portékái között 'kerábbi házasságából. Szeretnénk, ha neki is ugyanúgy jutna az ünneplésből, mint a többi gyereknek, a kilencéves Tímeának és a kétéves Dianának. A Vörös Hadsereg utcai barátságos, de szűk családi házban hatan élnek együtt. Velük lakik még a leendő férj, Anker György nagymamája is. resgél. Ezek a ruhák túl hi- valkodóak lennének, éppen ezért kenyelmetlenek. Néhány éve még a közszereplés is nehezére esett. A vizsgadrukkot s a lámpalázat erős akarattal le lehet győzni, de ezek a kellemetlenkedő tulajdonságok minduntalan elő akarnak törni... Ellenük segíthet a szolidnak ítélt öltözet. A (hétvége egészen más. , A család kevésbé követeli meg. hogy minden ruhadarab jól illeszkedjen a másikhoz, meg aztán a konyhában, a kerti munkákhoz minek is kellene kiöltözni. A farmerok és a pólóingek kerülnek elő; megint csak a kényelem az elsődleges. Csak akkor van baj, ha valahová el kell menni; bevásárolni, vendégségbe. — Megszokás-e vagy belső kényszer? Nem is érdemes ezen gondolkozni. Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy jól erezzem magam azokban a ruhákban, amelyeket fölveszek. A törékeny teremtés ke-' zét nyújtotta, s a következő percben már ropogtak a csontjaim. — Ügy tartom, a kézfogás ne langyos közjáték legyen, hanem határozott, becsületes üdvözlés — mondMinden ünnep számvetés is. Gécsi Éva újra végiggondolja életét. Gondol a nevelőszülőkre, akik kétéves korától tizenhat éves koráig egyengették a sorsát. — A szüléimét és a testvéreimet nem ismertem. A nevelőszüleim mesélték róluk. Azt mondták, nyolcán voltak testvérek. A nevelő- szüleimnél jól éreztem magam, de soha nem úgy, mint ha édes gyermekük lettem volna. Tizenhat éves koromban visszakerültem az intézetbe; két év múlva szakmát szereztem. Egyetlen garnitúra ruhával lettem nagykorú. Nem volt könnyű. 1700 forintból 400-at fizettem az albérletre. Csalódra, sok gyerekre vágytam, hogy végre érezzem: vannak, akik hozzám tartoznak. Sokan csak egy vagy két gyermeket vállalnak az anyagi gondok miatt. — 5300 forint pótlékot, háromezer forint gyermek- tárttást kapok a gyes mellé. Gyurinak 4100 forint a fizetése, ebből 1200 forintot fizet gyerektartásra. A többi a levonások után hét és fél ezer forintot kap kézhez. Ennyiből élünk hatan. A ruhagyár szakszervezeti bizottságától minden iskolakezdéskor 900 forintot kapunk. Gécsi Éva nagy szeretettel gondol a munkahelyére. Varrónő. A ruhát nem kell boltban vásárolnia, csak az anyagot. — Fél nap alatt megvarrok egy ilyen dzsekit — mutatja Tímea kabátját. — 1300 helyett csak 300 forintba kerül... A lakásban levő bútorok nagy részét az élettársa készítette. A leendő családban már most szigorú a munkamegosztás. Amikor az anya nem ér rá, Tímea pelenkázza Dianát. — Egymásra vagyunk utalva — mondja Gécsi Éva. — A sors nem kímélt meg bennünket. — Vállal még egy gyermeket? — Ha végre befejeződik a vagyon megosztási perem, és összeházasodunk Gyurival, szülök, még egy gyereket. ta csodálkozó pillantásomra válaszul Zsindely Éva molnár, a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat kaposvári malomüzemének dolgozója. Éva szimbolikusnak is érzi a kézfogást. A molnárok A láthatatlan sugár nem hatol át az ólomüveg ablakon; ólommal bélelt ajtó védi a röntgeneseket. A kék dózismérőt rendszeresen ellenőrzik. A biztonságot évtizedekben méri Kelemen Lászlóné, a Somogy Megyei Kórház ‘ röntgenasszisztense. — A ’ Patrona Hungáriáé Leánygimnáziumban érettségiztem 1958-ban. Csupán az elhelyezkedésben okozott nehézséget, hogy apácaintézetben tanultam. A sors Kaposvárra vetett. A megyei kórházban kaptam állást. Hazajutottam. Igali lány voltam. A munkahelyemen nem volt hátrányom abból sosem, hogy az apácáknál végeztem. — Tudta, hogy mit vállal, amikor a kórházba jelentkezett munkára? — Amikorra megismertem a szakmát, meg is szerettem. Nagyon sok szépség rejlik ebben a foglalkozásban. Csoda, hogy beszélgetésünk közben nem hívták sürgősen felvételt készíteni. A baleseti osztályon kevésszer fordul elő, hogy egy kicsit lazíthatnak a röntgenasszisztensek. Beszélgetésünkbe szívesen bekapcsolódtak Kelemen Lászlóné munkatársai, akik... — Maminak szólítanak, amióta megszülettek az unokáim. Nagyon büszke vagyok a drágákra — csillogott a vastag lencsén át a mindig mosolygó asszony szeme. — Az imént csupán említette, hogy nagyon sok szépség rejlik ebben a foglalkozásban. Nevén nevezné? — Szép, ami rejtve van... A láthatatlan sugár valóban föltárja a test titkait, a diagnosztika nélkülözhetetlen eszköze. A gyógyult, ösz- szeforrott csontokról is képet ad. Amíg ez a felvétel nem készül el, a röntgen- asszisztensek figyelemmel kísérik a sérült, a beteg állapotát. Eseteket mesélnek. Persze név nélkül, mert van orvosi titoktartás is. A sebész talán a különleges műtétekről mesélt volna, Kelemen Lászlóné az el- esettség szívszorongató érgyakran nyújtanak egymásnak segítő kezet az állandó figyelmet és időnként fizikai erőkifejtést igénylő munkában. Ez a szakma ugyan már nem olyan megerőltető, mint a vízi- és a szélmolnárok idején volt, ám néha-néha — ellenőrzés végett — ímeg ikell emelni egy-egy 10—50 kilogrammos zsákot. A férfiak segítenek ilyenkor Évának, olykor azonban egymaga „pakolja” az ötven kilót. — Szerintem éppen azért fogadnak el egyenjogúnak, mintegy „tiszteletbeli férfinak” a munkatársaim, mert látják, hogy elvégzem ugyanazt a munkát, mint ők. Évának nincsenek gondjai a szakmát illetően. „Molnárra mindig szükség lesz” — mondja. A keresetével sem elégedetlen. zését osztotta meg velem. Amit a sérült, a beteg állapota kelt benne. Ma egy idős, kilencvenegy éves asszonyra gondol. Combnyaktörés — mutatta a felvételt. Ahol a röntgenfelvételek készülnek, szabadon mozoghattunk; el volt zárva a láthatatlan fény. Egy régi masinához mentünk. —Ezzel kezdtem; Siemens típusú röntgenkészülék. Még ma is nagyszerűen dolgozik. A márciusi napsütésben legalább tízen dolgoznak Cserénfa mellett a Surján- völgye Termelőszövetkezet egyik istállója környékén. Sietni kell, mert a jövő héten már érkeznek a napos- libák, addigra készen kell lenni a felújítással. Az épület falát meszelik az asszonyok. Közülük az egyik Forró Istvánné. — Jól vagyok^én, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek. Bözsi néni egész életében azt csinálta, amit szeret, amire nevelték, hogy szeresse. Amióta a téesz 'megalakult, azóta a tagja, s csak ő tudná megmondani, mi mindent dolgozott már. — Hol van az a fiatal, aki a szakközépiskola elvégzését követő első munkaév után már 40,30 forint órabért kap? — kérdezte. Erre jön rá a műszakpótlék: 25 százalék délutánonként és 50 százalék éjszakánként. Csöveken fut a liszt; a gép rostálja, szitálja, válogatja. A mai molnárnak főleg az a feladata, hogy figyelje a berendezések működését, elhárítsa a hibákat. Éva 1987 nyarától dolgozik itt, első munkahelyén. Szereti a szakmát, érdekesnek tartja. Még tanuló korában „kitapasztalta”, hogy nincs két egyforma malom. Ez újdonság. ,a laikus számára, aki hajlamos arra, hogy minden malmot csak úgy, egszerűen malomnak lásson. van Pontos, megbízható. Fiatalabb testvéreinél azonban kevesebbet tud. Tizennyolc éves voltam, amikor beléptem ezen az ajtón. Bodosi Mihály adjunktus volt... A szakma rengeteget fejlődött. Besugárzás, ultrahangos diagnosztika ... — Sosem félt a sugártól? — Nem. Jó, hogy van. Rendeltetés szerint kell alkalmazni. A sugárral együtt kell élni. Az osztályon még sosem volt sugárfertőzés. — A fiai is a röntgennel jegyezték el magukat. — A fiatalabb segédorvos. A röntgenosztályon dolgozik; most katona. A másik röntgenasszisztens. Se nem beszéltem rá őket, hogy ezt válasszák, se nem beszéltem le őket róla. A röntgennel dolgozók korábban mehetnek nyugdíjba. Kelemen Lászlóné már jövőre... — Készülök rá. A napokban elmegyek az eszperantóklubba, beiratkozom. A barátnőm beszélt rá. Nyelvet fogok tanulni. Azt mondják, nem lesz nehéz az eszperantó, mivel a gimnáziumban latint tanultam. A hétvégeken pedig vár a mi kis tanyánk, az Egyenesi úton... — Kapasasszony voltam sokáig, azután, az állattenyésztésben dolgoztam. Nyáron a mezőre kerültem. Nem könnyű néha, higgye el! Most az istállót meszeli. Egésznapos munkát nem vállal, mert otthon is van tennivaló bőven. — Két tehenet fejek, s vannak disznók, és az aprójószágról is • gondoskodni kell.., A malacokat a család részére nevelgetem. A tehenek jó pénzt hoznak, kiegészítik a fizetésünket. Tudom, sokan azt mondják mostanában, hogy nem- ári meg háztájiban állatot tartani. Szerintem akik ezt mondják, nem tudnak bánni vele. Mi már nagyon régóta tartunk állatokat, és eddig még mindig megérte. Igaz, sok velük a munka. Korai kelés; reggel-este fejés, etetés ... Csak annak ári meg, aki szereti. Az uram már e! akarta adni a teheneket, én nem engedtem. Az állatok mellett Forróék nak van még háromszáz négyszögöles szőlőjük es ugyanakkor szántójuk. Abban megterem minden, ami a háztartásban kell, sőt még marad is annyi, hogy a gyerekek sem járnak a piacra. Sok munkát igényel a háztáji, a szövetkezetben is helyt kell állni. — Az idén megpróbáltam mást. Elmentem takarítónőnek. Két hónapig bírtam. Később visszamegyek a mezőre is ... Hiába, én ígv érzem jól magam. — Nincs két egyforma őrlőüzem. Ahány malom, any- nyi apró technológiai eltérés, annyi megoldás. Ez legfőképpen a főmolnártól függ. Egyhangúság továbbra sem lesz a szakmában. Jön az új automatika, amely még könnyebbé teszi a munkát, ám a szakértő molnárra — erősíti meg Éva — akkor is szükség lesz. Napjainkban — a gépesítés és az automatizálás időszakában — beszélgetőtársam nem látja indokoltnak a férfi- és a női munka- elkülönítését. Azt vallja, nem határolható be, hogy mit végezhetnek a nők; már csak azért sem, mert „a legtöbb nőben él a bizonyítási vágy: itt is meg tudom állni a helyemet”. Éva a beszélgetésünk után vőlegényéhez sietett. Hamarosan „bekötik egymás fejét”. Elvégre egyenjogúság van ... RUHATAR Itt is, ott is munka Bizonyítanak a nők
