Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

2 Somogyi Néplap 1989. március 4., szombat Tárgyalások a Kremlben 9 Bécsi esélyek (Folytatás az 1. oldalról) nyos és műszaki együttmű­ködés fejlesztésében, különö­sen az ipari és mezőgazda­sági közös vállalatok létesí­tésében, A Gorbacsovval folyta­tót megbeszélés után a Kremliben ült tárgyalóasz­talhoz a két küldöttség. A magyar delegációt Németh Miklós, a szovjetet Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, szovjet kormányfő vezette. A tárgyalásokon a kétolda­lú együttműködés legfon­tosabb elvi kérdéseit tekin­tették át, azzal, hogy a konkrét kérdések kidolgo­zását szakértőkre bízzák. A Németh Mik’ós és Nyi­kolaj Rizskov vezette dele­gációk tárgyalásairól ki­adott rövid jelentésében s TASZSZ hírügynökség meg­említi, hogy a napirenden szerepeltek a szocialista épí­tés magyarországi és szov- jetunióbeli időszerű kérdé­sei, az együttműködés álla­potával és jövőjével össze­függő témák, s megvitattak több időszerű nemzetközi problémát is. Részletesen áttekintették a sokrétű és a mindkét fél számára előnyös magyar— szovjet gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés kérdéseinek egész körét. A tárgyalásokról kö­zös közleményt adtak ki. Rizskov a magyar kor­mányfőt meghívta, hogy ha­marosan tegyen újabb, ez- úttaL már hivatalos baráti látogatást a Szovjetunióban. A meghívást Németh Miklós köszönettel elfogadta. A tárgyalások után a szovjet kormány díszebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Ezen a két kül­döttségvezető pohárköszön­tőt mondott. Ebéd után a magyar de­legáció visszautazott Buda­pestre. Pénteken délután hazaér­kezett Moszkvából Németh Miklós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki egynapos munkalátogatást tett a szovjet fővárosban. Kíséretében volt Őszi István külügyminiszter-helyettes és Szőnyi Péter miniszterhe­lyettes, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági együttműködési Irodájának vezetője, valamint Rajnai Sándor, hazánk szovjetunió­beli nagykövete, áki Moszk­vában csatlakozott a kísé­rethez. Németh Miklóst a Ferihe­gyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Miniszterta­nács Hivatalának elnökhe­lyettese fogadta. HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Megtartották Luandában az angolai— kubai—dél-afrikai vegyes bizottság első ülését. George Bush amerikai elnök Pekingbe érkezett. Befejezte bu­karesti látogatását Ali Hamenei iráni államfő. VASÁRNAP: Hatnapos látogatásra Indiába érkezett Pérez de Cuellár, az ENSZ főtitkára. Egyiptom és Iz­rael megállapodott, hogy Egyiptom visszanyeri szuvere­nitását a Taba-sáv fölött. HÉTFŐ: Munkatalálkozót tartott Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Stipe Suvar, a JKSZ KB Elnöksé­gének elnöke. Egynapos látogatást tett Szöulban az ame­rikai elnök. Elítélte az emberi jogok romániai megsér­tését Horn Gyula külügyi államtitkár az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén. Wojciech Jaruzelski lengyel államfő és pártvezető a hadsereg bevetését he­lyezte kilátásba, ha az ellenzék meg akarná dönteni a rendszert. KEDD: Palesztin állásokat támadott a Suf-hegységben az izraeli légierő. Mihail Gorbacsov Moszkvában talál­kozott Achille Ochettóval, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. Ungváron megtartotta alakuló közgyűlését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A Közös Piac és Közép-Amerika gazdasági együttműködésről tár­gyaltak EK-tagállamok és a térség országainak külügy­miniszterei Hondurasban. SZERDA: A többpártrendszer bevezetését sürgette Ju­goszláviában a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke. Koszovóban korlátozták a mozgásszabadságot. CSÜTÖRTÖK: A hadsereg létszámának csökkentését jelentették be Mongóliában. Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Francisco Fernandez Ordonez spa­nyol 'külügyminiszter. PÉNTEK: A magyar—szovjet gazdasági együttműkö­dés fejlesztéséről tárgyalt Moszkvában Németh Miklós miniszterelnök. Miért közvetít a Szovjetunió a Rushdie-ügyben? A hét egyik diplomáciai meglepetése volt, amikor Gennagyij Geraszimov szov­jet külügyi szóvivő Moszk­vában bejelentette, hogy a Szovjetunió közvetítést vál­lalt Nagy-Britannia és Irán között az egyre nagyobb bonyodalmakat okozó Rush­die-ügyben. A segítségért Margaret Thatcher fordult Mihail Gorbacsovhoz. A szovjet vezetőnek küldött üzenetében azt kérte, hogy Eduard Sevardnadze kül­ügyminiszter teheráni láto­gatása során próbálja meg rávenni az iráni felet arra, hogy találjanak ésszerű megoldást a „Sátáni ver­sek” című regény miatt ki­robbant viszályra. okozni? Végül azt is mérle­gelni kell, hogy a világsajtó^ mennyire járult hozzá a kölcsönös meg nem értéshez a gyakran megalapozatlan írásaival. Mit tapasztalt pz ENSZ em­beri jogi bizottsága Kubában? Moszkvában mindvégig óvatos tartózkodással kezel­ték az ügyet. Geraszimov korábban ugyan közölte, hogy nem elfogadható á re­gény szerzőjére kimondott halálos ítélet, s egy szovjet irodalmi csoport hivatalos engedélyt kapott arra, hogy utcai tüntetésen tiltakozzon Moszkvában az írói szabad­ság ilyen megsértése ellen. A szovjet vezetés azonban más kérdéseket is feltett: csele­kedhetett-e másként Kho­meini ajatollah, Irán vallási vezetője, mint hogy a Korán tanításainak megfelelően ítélje el az iszlám vallást megsértő szerzőt? Vajon nincs-e szerepe Nagy-Bri- tanniának is az ügy elmér- gedésében, hiszen Teherán­ból jóélőre figyelmeztették a bnit kormánvt. hoev a re­Senkinek nem Okozott örömet és senkit sem iga­zolt az a jelentés, amelyet az emberi jogok helyzetéről készített Kubában az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának megbízásából egy nemzet­közi diplomatacsoport. A majd 400 oldalas jelentést a hét közepén kezdték el tár­gyalni Genfben, de a vita szinte azonnal elszakadt a dokumentumban rögzített tényéktől és visszatért oda, ahonnét a helyszíni felmé­rés ötlete született. A je­lentés ürügyén ugyanis is­mét akörül folyik a huzavo­na, hogy szükség van-e újabb nemzetközi bizottsá­got küldeni a karibi sziget- országba. , Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ülésein már hosszú évek óta állandó na­pirendként szerepel Kuba TTrfímoíílf Á 11.ft.VM.n1r A hét 2 kérdése Mihail Gorbacsov március 3-án fogadta Francisco Fernan­dez Ordonez spanyol külügyminisztert döttség minden évben meg­próbálta, hogy a bizottság foglalja határozatba az em­beri jogok durva kubai megsértésének tényét, míg a kubai delegáció rendre viszontváddal élt. Lényegi döntés soha nem született. Megállapították: a kubai kormány minden segítsé­get megadott munkájukhoz, s rögzítették azt is, hogy 137 ember fizikai és lelki kínzásról tett panaszt ná­luk.-Mindezt figyelembe kell venni a rendezéshez, amit a Szovjetunió feltétlenül szük­ségesnek tart, hiszen belát­hatatlan következmények­kel járhat, ha nem sikerül elsimítani a Nyugat és Irán között támadt viszályt. Kü­lönösen az lehet veszélyes, hogy a vallási és erkölcsi indulatok átterelődnek az országok közötti politikai kapcsolatok területére. A kubai kormány tavaly úgy döntött, hogy szakít a vita hagyományos meneté­vel. A soros amerikaj vádra válaszolva azt javasolta: a bizottság ne foglaljon ál­lást, hanem a helyszínen győződjön meg arról, hogy kinek is van igaza. Ennek a kubai engedménynek volt köszönhető, hogy szep­tember közepén hat külföl­di diplomata 14 technikai szakértő társaságában Ku­bába érkezett. A küldöttség járt börtönökben, találko­zott Fidel Castróval és 1300 egyéni panaszossal. Az amerikai küldöttség a jelentés „felszínességét” pa­naszolta Genfben. A kubai képviselő nem mondott vé­leményt, Havanna álláspont­ját inkább azon lehet le­mérni, hogy a kubai sajtó az egyéni panaszok mibenlé­tet nem taglalta. A jelentés készítői igye­keztek tartani magukat ah­hoz, hogy megbízatásuk nem „vizsgálatra”, hanem „hely­színi felmérésre” szólt. Amit láttak, hallottak, azt leír­ták, de a tényekből nem vontak le következtetést. Annyi biztos, a dokumen­tum nem igazolta Washing­tonnak azt az állítását, hogy Kuba lenne a KNDK mel­lett az az ország, ahol á legdurvább módon megsér­tik az emberi jogokat. Az Egyesült Államok most igyekszik elérni újabb kül­döttség Kubába meneszté­sét. Ennek fogadására azon­ban Havanna már nem haj­landó, hiszen az állandósuló nemzetközi vizsgálat ön­magában is vád lenne Ku­ba éllen. Gőzön István Az európai hagyományos fegyveres erőkről, valamint a bizalom és biztonságerő­sítő intézkedésekről hétfőn Bécsben kezdődő tárgyalá­sokról tájékoztatta a hazai és a nemzetközi sajtó kép­viselőit Tóth Tibor, a kül­ügyminisztérium szóvivője pénteken, a minisztérium­ban. A szóvivő a kérdéskör is­mertetése előtt szomorú kö­telességének tett eleget: a Külügyminisztérium együtt­érzését fejezte ki a diplo­máciai tudósítások egyik doyenje, Tímár András el­hunyta miatt. A tájékoztatón Tóth Ti­bor hangoztatta: Magyar- ország megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kana­da külügyminiszterének részvételével hétfőn kezdő­dő, az európai hagyományos fegyveres erőkről,, valamint a bizalom- és biztonságerő­sítő intézkedésekről folyta­tandó tárgyalásoknak; an­nak, hogy e két tárgyalási fórumon mielőbb konkrét intézkedések szülessenek az európai katonai szembenál­lás szintjének mérséklésére, és a stabilitás erősítésére. Célunk — tette hozzá —, hogy aktívan és kezdemé- nyezően vegyünk részt olyan megállapodások kidolgozásá­ban, amelyek növelik vala­mennyi tárgyalófél, köztük hazánk biztonságát, egyide­jűleg lehetővé teszik fegy­veres erőink és a Magyar- országon állomásozó csapa­tok csökkentését, és katonai kiadásaink mérséklését. A Külügyminisztérium úgy véli: reális esély van arra, hogy a tárgyalásbk a nem túl távoli jövőben ered­ményre vezessenek. Ezt le­hetővé teszi a két nagyha­talom viszonyában, vala­mint az európai politikai légkörben az utóbbi évek­ben bekövetkezett jelentős javulás, az együttműködés kiszélesedése. Bizakodásra ad okot, hogy a két szövet­ségi rendszer államai kö­zött nincsenek áthidalhatat­lan nézetkülönbségek a had­erőcsökkentés megvalósítá­sának szükségességét és módját illetően. Mindkét fél szerint az egyes fegyver- rendszerek terén meglévő aszimmetriák megszünteté­se, majd a haderők további jelentős csökkentése útján valósítható meg a fegyveres erők mostaninál jóval ala­csonyabb szintjén a katonai egyensúly — hangoztatta a szóvivő. Rámutatott arra is: egyetértés van a tekintetben is, hogy a fegyveres erőkre vonatkozó adatok hitelessé­géről és a leszerelési intéz­kedések végrehajtásáról szigorú ellenőrzés útján kell meggyőződni. Ez egyebek között lehetővé teszi, hogy ne ismétlődhessen meg az a létszámvita, amely több mint tíz évig mozdulatlanságra kárhoztatta a közép-európai haderők csökkentéséről foly­tatott korábbi tárgyalásokat. Az eredményesség szem­pontjából reményt keltő tényként említette a szóvivő, hogy a közép-európai had­D.i::<...minic7fÁríiimKan márnűie ‘í.án a mpavni óc A erőcsökkentési tárgyalások­tól eltérően a most induló tárgyalások földrajzilag is szélesebb értelemben, egész Európára értelmezve kere­sik a stabilitás erősítésének módozatait. A szóvivő végezetül han­goztatta: a Külügyminiszté­rium azt várja a most kez­dődő tárgyalásoktól, hogy tpvábbfejlesztik a stockhol­mi konferencián elfogadott bizalom és biztonságerősítő intézkedéseket és kidolgoz­zák azok új generációját. Ezek kiterjednek majd a lé­gierőnek és a haditengeré­szetnek az európai biztonság szempontjából meghatározó tevékenységére is. A három­napos nyitótalálkozón a ma­gyar küldöttséget Várkonyi Péter külügyminiszter veze­ti, s március 6-án, hétfőn szólal fel. A tájékoztatón jelen levő tudósítók kérdéseire Tóth Tibor és a másik szóvivő, Komoróczki István vála­szolt. Szóltak arról, hogy Várkonyi Péter bécsi láto­gatását felhasználja kétol­dalú megbeszélésekre, talál­kozik spanyol, görög és hol­land kollégájával, illetve az osztrák külügyminiszterrel is. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy a román külügy­miniszterrel Várkonyi Péter folytat-e majd megbeszélé­séket, Komoróczki István el­mondotta: a kialakult szo­kások szerint e többoldalú multilaterális fórumokon a Varsói Szerződés tagorszá­gainak külügyminiszterei rendszeresen, legalább egy alkalommal találkoznak, er­re bizonyára Bécsben is sort kerítenek. E tárgyalásokról további részletekbe nem bo­csátkozott a szóvivő. Több tudósító érdeklődött: mi a Külügyminisztérium álláspontja az ENSZ emberi jogf bizottságának ülésén el­hangzott magyar felszólalást követő román vélekedésről, amely irredenta külpoliti­kával vádolta Magyarorszá­got. Komoróczki István vá­laszában rámutatott: a Kül­ügyminisztérium visszauta-. sítja az egyoldalú román ér­tékelést tartalmazó megfo­galmazásokat, mert ezek nélkülöznek minden igazsá­got. A minisztérium ugyan­akkor szükségtelennek tart­ja, hogy nyilvános polémiá­ba, szópárbajba keveredjen a román partnerrel, e kér­dést is nyugodt hangnem­ben, kétoldalú tárgyalásokon igyekszik megvitatni. A Ro­mániával kapcsolatos má­sik kérdésre felelve elmond­ta: hazánk új bukaresti ke­reskedelmi tanácsosa már munkába állt, megkezdte hivatalos tevékenységét. Az egyik tudósító az iránt érdeklődött, hogy megtudha­tó-e, ki az a három kisgye­rek, aki a román hatóságok­tól engedélyt kapott a ma­gyarországi áttelepülésre, hogy Romániából mene­kült szüleivel élhessen. Ko­moróczki István elmondta: a „közvetítésben” a buka­resti magyar nagykövetség konzuli osztálya is részt vett, így az adatok is ismer­hetők, ám részletekkel nem tudott szolgálni. — A Kül­ügyminisztérium őszintén bízik abban — mondotta —, hogy ez az esemény egy fo­lyamat kezdetét jelzi, nem korlátozódik néhány kis­gyermekre, s a kényszerből szétszakadt családok szeret­teiket hamarosan viszontlát­hatják Magyarországon. Salmon Rushdie indiai származású brit író ügyé­ben nem várható hivatalos magyar állásfoglalás — vá­laszolt egy további kérdésre Komoróczki István. A Kül­ügyminisztérium abból in­dul ki, hogy az ügy az isz­lám hitvilágot érintp két ország közötti vita, s ezért nem kíván rá reagálni. Ugyanakkor rámutatott: tő­lünk — miként az európai gondolkodástól is — telje­sen idegen az, hogy vala- fciríék az életét fenyegetik, vérdíjat tűznek ki a fejére. E kérdésben tehát nem vár­ható, hogy a közeli jövőben bárkit is elítélő vagy elma­rn«r/tn1n maovar állá-^fnöla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom