Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
2 Somogyi Néplap 1989. március 25., szombat A hét 2 kérdése Mi lesz Kabul sorsa? Nemrég még magabiztos nyilatkozatokat adtak az afgán ellenzék képviselői. Az egyik pesavari afgán ellenzéki vezér azt hangoztatta, hogy május elején már Kabulból irányítják majd az országot. Hasonlóképp fogalmazott egy amerikai külügyi tisztségviselő, aki szerint „az afgán kormány olyan épületré hasonlít, amelynek hiányoznak a tartógerendái”. A kormányellenes erők bíztak abban is, hogy rövid időn belül beveszik Dzsalálábád városát, amely azonban már három hete állja az ostromot. A kabuli kormányzat helyzete valóban ném irigylésre méltó, hiszen a megbékélés politikája kevés sikert mutathat fel, de a mudzsahedek önhittségét sem igazolja a valós helyzet. Kabul ugyanis egyáltalán nem • hasonlít egy ostromlott városra, a kétmilliós lakosság nem gondol a rosba vezető utakat általában az ellenzéki fegyveresek tartják ellenőrzésük alatt. Az igazi áttörésre azonban a mudzsahedeknek sincs reménye, mivel nincs nehézfegyverük, amely a város bevételéhez szükséges lenne. A Dzsálálábádban zajló harcok látványosan igazolják azt a moszkvai álláspontot, hogy a polgár- háborút nem a szovjet csapatok, jelenléte okozta. A szovjet haderőt ugyanis már kivonták, de a testvérgyilkos háború nem fejeződött be. Mit javasol Simon Peresz? Már nem zárja ki a független palesztin állam létrejöttét az az izraeli béketerv, amelyet az izraeli Munkapárt elnöke tett közzé a héten. Simon Peresz álláspontja élesen eltér az izraeli héják irányvonalától, hiszen a Likud párt mereven elzárkózik minden ilyen menekülésre, s védelme nyugati jelentések szerint is szilárdnak mondható. A fővárost három különleges védelmi gyűrű óvja, s mintegy harmincezer kiképzett aktivista áll harcra készen, hogy segítse a kor- mányalakulatokat. A kabuli kormányzat egyik tisztség- viselője bizakodóan szólt a kormány helyzetéről is. Noha a kenyérért sorba kell állni, de gyümölcs és zöldség bőven kapható. A kemény tél igencsak próbára tette a lakosságot, azonban — mint Mohammad Hakim polgármester kijelentette — „senki sem fagyott meg, senki nem halt éhen”. A Kabultól 150 kilométerre fekvő Dzsalálábádban merőben más a helyzet: ott hetek óta rendkívül súlyos harcok dúlnak. A repülőtér többször gazdát cserélt, s a Pakisztánhoz közeleső váOndandangwa, Namíbia: hazaindultak a dél-afrikai katonák. (Felső képünk.) jellegű engedménytől. Ji- chak Samir hívei Washingtoniban már egyre kevesebb támogatást remélhetnek, sőt az amerikai kormányzat a PFSZ esetleges átértékelését sem zárja ki. A nyilvánvaló fordulatot jelzi, * hogy Tuniszban szerdán újra kezdődtek a PFSZ megbízottjának és az Egyesült Államok nagykövetének tárgyalásai, amelyet a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetői szeretnének magasabb szintre emelni. Az izraeli kormányfő á hét elején a Purim zsidó ünnep előestéjén elhangzott beszédében történelmi példát hozott fel álláspontja védelmére. Azt fejtegette, hogy a palesztin állam ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN VASÁRNAP: Közzétették a szovjet választások jelöltlistáját. Salvadorban választást tartottak. Kormány- ellenes tüntetés volt Athénban. HÉTFŐ: II. János Pál pápa fogadta Pozsgay Imre államminisztert; közölték, hogy a katolikus egyházfő 1991. szeptemberében látogat Magyarországra. Londonban kezdeményezték a Ceausescunak odaítélt brit kitüntetések visszavonását. Varsóban rehabilitálták Wladyslaw Anderset, a II. világháború neves katonai vezetőjét és Stanislaw Mikolajczykot, a Néppárt egykori elnökét. KEDD: Francois Mitterrand francia elnök, az Amnesty International és a washingtoni külügyminisztérium elítélte a bukaresti megtorló intézkedéseket. A Pravda bírálta az észt pártvezetőséget. Űjabb rokonszenv- tüntetés volt Moszkvában Borisz Jelcin mellett. SZERDA: Véget ért az OKP kongresszusa. Pozsgay Imre megbeszélést folytatott Achille Ochettoval, az OKP főtitkárával. Amerikai—PFSZ tárgyalás kezdődött Tuniszban. Befejeződött a bécsi bizalomerősítő konferencia első fordulója. CSÜTÖRTÖK: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára Moszkvába utazott. Simon Peresz béketervében kilátásba helyezte a palesztin államiságot. Prágában újabb per kezdődött csehszlovákiai ellenzékiek ellen. Több ezer albán tüntetett a Jugoszláviai Koszovóban. Lev Trockij rehabilitálását kérték leszármazottai. PÉNTEK: Grósz Károly tárgyalt Mihail Gorbacsovval. Feltárták a sztálinizmus ukrajnai áldozatainak tömegsírját. Nagypénteki szertartások világszerte. Bejrútban egy apa és fia a tüzérségi lövedék okozta romokat távolítja el, s Próbálja kijavítani házuk sérüléseit. ugyanolyan fenyegetést jelent, mint annak idején, két és félezer éve a perzsa veszély volt, a PFSZ pedig szavai szerint egyenesen a nagy cselszövőhöz, a legendás Hamanhoz hasonlítható. Nincs már azonban ezen a biblikus véleményen az izraeli titkosszolgálat sem. Éves jelentésében a titkosszolgálat rámutat: nincs a PFSZ-szel való tárgyalásnak semmilyen alternatívája, nincs a PFSZ vezetőségén kívül más szóba jövő tárgyaló partner a megszállt területeken. Ezt az álláspon- - tot valja mind a három szolgálat: a hírszerző Mossad, a belbiztonságért felelős Shin Bet és a katonai hírszerzés is. Simon Peresz minden va-‘ lószínűség szerint ezeket a jelentéseket is figyelembe vette a héten közzétett béketerv kidolgozásánál. A tervezet előirányozza, hogy a felek egyéves tűzszünetet hirdetnének, tehát a palesztinok felfüggesztenék az In- tifádát, a megszállt területek lakóinak felkelését. Ezt követően kezdődne nemzetközi békekonferencia, méghozzá az 1973-as genfi modell alapján. Nagy a változás a PFSZ politikájában is,- amióta .1 as szer Arafat elismerte Izrael létét, és elítélte a terrorizmust. Egyúttal gyengült azoknak az arab országoknak a helyzete, amelyek a hajthatatlan szembenállás vonalát támogatták. A PFSZ és az Egyesült Államok tárgyalásai azonban még „gye- rékcipőben” járnak, s már ezeket, a kezdeti alacsony szintű kontaktusokat is hevesen támadták Izraelben. A helyzet azonban gyökeresen más, mint 1973-ban volt. Erre a megváltozott helyzetre választ jelenthet Simon Peresz béketerve, amelyet egyébként áprilisban, washingtoni útja során is magával visz. B. Walkó György Lépjen fel a Nyugat... „A nyugati országoknak, követve a francia pélöát, el kellene határolniuk magukat a Ceausescu-rendszer- től, a Közös Piacnak és az Egyesült Államoknak késedelem nélkül és nyilvánosan erősebb, közös intézkedéseket kell mérlegelniük” — hangoztatta pénteken a The Washington Post egy kommentárja. A The New York Times után ezúttal egy másik befolyásos amerikai lap gyakorolt megsemmisítő bírálatot a román vezetés felett. „Ceausescu a népe által leggyűlöltebb diktátora a világnak” — írta Jim Hoag- land. „Hatalombitorlása a kommunista világ szégyene, tüntetéseket provokált Magyarországon, aggodalmat keltett a Kremlben.” A falurombolási program valódi célja, hogy megsemmisítse a kétmilliós magyar és német nemzetiség kultúráját. Nyolcezer ember követelte Borisz Jelcin jelölését a parlamenti választások előtt a szovjet fővárosban tartott tüntetésen. Az olasz pártkongresszus után Nincs harmadik út „Rendhagyó pártnak” számított az Olasz Kommunista Párt szinte megalakulásától, s méginkább a demokratikus köztársaság megteremtésétől, amelyben (Togliatti révén) oroszlán- részt vállalt. Pragmatizmusa mindig felülkerekedett az ideológiai merevségeken, de az elméletet is igyekezett mindig hozzáigazítani az új körülményekhez. Az egyetlen nyugat-európai kommunista párt volt, amely tényleges tömegbefolyásra, s ennek révén politikai szerepre tudott szert tenni. A hetvenes években a választók egyharmadát tudhatta maga mögött, s még ma is az egynegyede szavaz rá. A hatvanas években kihagyta ideológiai csomagjából a „proletárdiktatúrát”, a hetvenes években a „marxizmus—leninizmust", a „párt vezető szerepének” dogmáját, ott hagyta a „proletárinternacionalizmussal” fémjelzett nemzetközi kommunista mozgalmat. S most, a héten megtartott 18. kongresszussal végleg lezárult ez a folyamat: a „demokratikus centralizmus” lenini— sztálini követelménye kimaradt a -szervezeti szabályzatból. Ezzel az utolsó szálat is elvágták, amely ezt a pártot a kommunista mozgalom gyökereihez fűzte. Miért nevezik akkor magukat kommunistáknak? A kongresszus a leghatározottabban szembeszegült azzal, hogy nevet változtassanak. Ragaszkodnak önazonosságukhoz, miközben érzik a változás szükségét a technológiai forradalom által élőidézett új társadalmi körülmények között. Semmiképpen sem azért marad a régi név, mert eszmei-ideológiai alapállásukban különböznének a szocialista és a szociáldemokrata pártoktól. — Ha létrejönne a baloldali erők „közös háza” — mondta Achille Occhetto főtitkár —, akkor a névváltoztatást is fontolóra lehet venni, jelenleg azonban Craxi szocialista pártja a szembenállást és a versengést erőlteti. Nem kétséges, hogy az OKP fejlődésében nemcsak a nyugat-európai körülmények játszottak szerepet, hanem az is, hogy a háború óta eltelt negyven év fokról fokra és egyre világosabban bebizonyította a sztálini bürokratikus pártállammá vált intézmény- rendszer csődjét. A keleteurópai út zsákutcának bizonyult, s ez késztette új utak feltárására, . az eurokommunizmus meghirdetésére Berlinguer idején. Amit akkor az olasz kommunisták bírálatként megfogalmaztak, azt ma a gor- bacsovi reformirányzat szinte teljes egészében visszaigazolja. Ám Berlinguer még valamiféle „harmadik utat” keresett a gazdasági hatékonyság és a demokrácia hiányától szenvedő szovjet modell és a szociáldemokrácia között. Mára ezen is túlléptek. Occhetto „új irányvonala” nem beszél harmadik útról. Nincs ilyen — erre jöttek rá az eltelt évtizedben. Egyetlen út van Európában: a demokrácia kiterjesztésének és elmélyítésének útja. A szocializmus nem modell, hanem a demokrácia kiterjesztése napról napra. A politikai demokrácia intézményeivel megteremteni a gazdasági és szociális demokráciát. Azt a fejlődési irányt, amelyben a monopóliumok profit-logikáját szociális és közösségi szempontok szerint korrigálják. Nem piacellenesek, a piacot a gazdasági hatékonyság egyetlen mércéjének és ösztönzőjének tartják. A tulajdonformák megváltoztatása sem céljuk, sokkal inkább a felhalmozási folyamat közösségi célokra irányítása. Ügy látják: a fejlődésnek ez az útja Kelet- és Nyu- gat-Európában immár közös, mert a kelet-európai reformok pluralista irányba indultak el. E folyamat élén Magyarország jár, éppen ezért óriási érdeklődéssel és rokonszenvvel figyelik mindazt, ami nálunk történik. „Segíteni szeretnénk, minden erőnkkel és lehetőségünkkel, a magyar demokratizálást, mert az bennünket igazol és segít” — mondta Occhetto Pozsgay Imrének a kongresszus szünetében. A római sportcsarnokban rendezett tanácskozáson felvázolódott egy új Európa képe. Olyan Európáé, amelyben a globális problémák nemzetekíölötti összefogást követelnek meg; a fegyverkezés értelmetlen versenyét megszüntetve a haladó reformerek új, környezetkímélő gazdaságfejlesztést valósítanak meg a felszabaduló erőforrásokból, és az Észak—Dél probléma megoldásának útját is egyengetik. Ebben az új reformtáborban a szociáldemokrácia, a gorbacsovi és a magyar reformszocializ- mus, a zöldek környezetvédő és a fejlődő világ nemzeti mozgalmai egymás mellé kerülnek. Willy Brandtól a sandinistákig mindenki. A szkeptikusok, no meg azok, akiknek az OKP politikai ellenfelük, enyhén gúnyos iróniával kezelik ezt az Occhetto-féle „erős, ökologista reformizmust”. A kommunisták ismét csak utópiákat kergetnek, amint egész történetük alatt tették — jelentik ki fölényesen. Craxi elutasító magatartása világossá tette, hogy ez a kongresszus sem szüntette meg az olasz baloldal megosztottságát. Az OKP és az OSZP továbbra is verseng egymással — a nevető harmadik, a kereszténydemokrácia javára. A nyugatnémet SPD azonban már korántsem ilyen elutasító. „Az OKP a nyugat-európai baloldal teljes jogú része. Programja, megközelítései szinte mindenben megegyeznek a miénkkel.” — jelentette ki Karsten Voigt, az SPD küldötte. A belső, ortodox kritika „liberáldemokratizmussal” vádolja az új irányzatot. Tehát azaal, hogy feladva a marxizmust, az OKP a neoliberális felfogást tette magáévá. Armando Cossut- ta fogalmazta ezt meg a kongresszuson. „Osztályharcos” álláspontját a küldöttek alig 8—10 százaléka fogadta csak el. A többség — élén a vezetők új, negyvenévesekből álló nemzedékével, amely Occhetto köré tömörül — türelmetlen, és ki akart törni abból az ördögi körből, amely az QKP-t, tömegekkel a háta mögött is, kirekeszti a kormányzati politikából. „Ár nyékkormányt” alakíta-.^ világos kormányzati ’ natívát hirdetnek - a^er’ tebb vázolt refornr a ^en" Iáján. Remélik, .yzttuis fakik dolgozik.. \dö ne így lesz-e? Leghamarat lasztásokon ban, akik t, tott szociali munkáikon' zömbös az ták útkei nye, hane' érdemes f ’fcJVaid 1 )Ü -„k eVJa váaxoav>un*’ vonunk. otasx *®letedró€-
