Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-24 / 71. szám
1989. március 24., péntek Somogyi Néplap Dél-somogyi amatőrök kilencedszer „Az igazsághoz keserves út vezet" Szovjet történész előadása A Szovjetunió történelmének értékeléséről és a szovjet—magyar kapcsolatok újszerű vonásairól tartott előadást az MSZMP Somogy Megyei Oktatási Igazgatóságán Gleb Visinszkij, a Moszkvai Marxista—Leninista Intézet tudományos főmunkatársa. A politológus emlékeztetett arra, hogy hazájában „münden főtitkár halála után átírják” a történelmet. Pedig — Vozsgyensztvenszkijt idézve — a történelemnek a legegzaktább tudománynak kellene lenie. Sztálin halála után ennek lehetősége felmerült, ám a kérdésekre a válaszok, a visszarendeződés miatt, a hatvanas években elakadtak. Az eltelt évtizedek után, ma sokkal nehezebb is, könnyebb is válaszolni már, mert a politika nem szól bele a tudományba. Hatására a történelemtudomány valóságos „reneszánsza” alakult ki a Szovjetunióban. (Hajtóerejét eleinte az irodalom és a publicisztika jelentette; a történészek ekkor még nem álltak a helyzet magaslatán.) A kutatások elmélyülésével lassacskán kiderült: nem ismerjük történelmünket — hangsúlyozta a szovjet kutató. Szinte az egész történelmi múlt fehér folt. Ezért nem fogadta el a fiatalság a történelmet valódi tudománynak. A megváltozó viszonyok közepette egyre világosabban látszott a politika előtt is: ha nem ÚsZáz- za a sztálinizmus szerepét, nem tudja megakadályozni a viszarendeződést sem. Ehhez egészen a gyökerekig kellett hatolni; közben tabuk dőltek meg, bálványok omlottak össze — a szovjet emberek számára eddig szokatlan módon. Szentségtörésnek látszó kérdések is napvilágot láttak. Például az: szükség volt-e az októberi forradalomra? Jóllehet, a válasz nem lett világszenzáció, mégis pontosította a korábbi sematikus ismereteket, felfogást. A történelemkönyvek lapjai — Sztálin és Lenin mellett — kezdtek benépesülni. A Népbiztosok Tanácsa tagjainak szerepe egyre emberibb, hitelesebb lett. Ennek jelentőségét mutatja az is — G.B. Shaw szerint —, hogy a korabeli Európa' legműveltebb kormányáról volt szó. Lenin utolsó levelei a változások igényéről tanúskodnak. 1927—28-ban azonban befejeződött az „aranykor”, és egy 1953-.ig tartó „sötét korszakba léptünk — mondta az előadó. Sokan teszik fel a kérdést: a sztálini korszak szocalizmus ■ volt-e egyáltalán? Különböző jelzők láttak erről eddig napvilágot: „állami”, „feudális”, sőt „fasiszta” szocializmusnak is nevezték már e korszakot. Gorbacsov főtikárrá választásával véget ért — úgy- mnd — a „nagy temetések időszaka”. A peresztrojka biztosíthatja, hogy a történelmi reneszánsz nem egyszeri aktus, hanem folyamat. A társadalom magyarázatot akar; nem egyszerűen arra, hogy mi történt, hanem arra is, hogyan történt. A sztálinizmus megítélése egyértelművé vált — hangoztatta Visinszkij. Volt-e alternatívája? — tette fel a kérdésit. Válasza az, hogy volt. A megtörténtek nem a szocializmus lényegéből fakadtak. A sztálinizmussal való szepibené- zésből sem azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ellenfeleinknek van igaza, hanem azt, hogy rosszul csináltuk — mondta az előadó. A magyar—szovjet kapcsolatoknak — amelyek alapjait Kun Béla és Lenin rakta le — nagyon sok pozitívuma van. A két világháború között a magyar politikai emigráció volt a legnagyobb létszámú. A Szovjetunióban több felelős pozíciót töltötték be a magyar politikai menekültek. Sajnos, több száz magyar kommunista halála árnyékolja e viszonyt, amiben a soknemzetiségű emigráció a szovjet kommunisták egy részének sorsával osztozott. A szovjet politológus hangsúlyozta, hqgy több kérdés még tisztázásra szorul. így a Magyar Légió felállításának elmaradása, a békeszerződések és a jóvátétel kérdése, a Rajk-per a személyi kultusz, az 1953— 56 közötti időszak. A „glasz- noszty” új feltételeket teremtett ezek megismeréséhez, megítéléséhez. Végül mindannyiunk számára mondom — fejezte be az előadó, aki magyarul mondta el gondolatait — „az igazsághoz keserves út vezet”. Horváth László Árpád Olasz érdeklődés a kiállítás iránt Olasz intézmények és vállalatok készek bekapcsolódni az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésébe és rendezvényeibe. Ezt Carlo Bernini, az észak-olaszországi Veneto tartomány elnöke és a kereszténydemokrata párt legszűkebb vezetőségének tagja fejtette ki azon az ebéden, amelyen vendégül látta Pozsgay Imre államminisztert. A baráti légkörben lefolyt megbeszélésen Bernini (aki a nyugat-európai tartományok szövetségének is elnöke) javasolta és célszerűnek tartotta, hogy az Alpok—Adria munkaközösségen belül kísérleti jelleggel alkalmazzák fokozatosan az EGK rendtartását és szabványait. Hasonló Ország László: Csoportkép Erzsébet terakotta plasztikáival már kísérletező alkotót sejtet. A kilencedik tárlat meglepetése, hogy először láthatunk iparművészeti munkákat. A nagyatádi Posta József né gyapjúszövéseinél a hagyományos népi motívumokat szándékozik átmenteni, míg Tálos József- né önálló gondolatú, inkább iparművészeti jellegű szőtteseket készített. A teljesség igényével nem lehet szólni erről a kiállításról sem, ám nyugodtan állíthatjuk, hogy a dél-somogyi amatőrök ismét nívós ajándékkal lepték meg a tárlatlátogatókat. A hónap végéig érdemes benézni marcali helyőrségi klubban. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ adott otthont, a IX. Dél-somogyi amatőr képző- és iparművészeti kiállításnak. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban ma este hat órakor a siófoki népegyetem vendége Szilágyi Ákos esztéta lesz. Kaposváron, a Somogy Megyei Múzeumban számos érdekes tárlat közül válogathatnak az érdeklődők. Elsősorban Losonczi Pálnak., az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének államfői kitüntetéseiből rendezett A jég világa és a Paraszti pihenés pillanatai, című állandó kiállítás, valamint a diákok körében eddig is méltán népszerű iskolatörténeti bemutató. Megtekinthetjük itt Bernáth Aurél festményeit, valamint Ga- limberi Sándornak a régi megyeszékhelyet bemutató városképeit. Ugyancsak itt látható a kaposvári születésű, jelenleg Spanyolországban élő világhírű fotóművész, Juan Gyenes tárlata. A Kaposvári Galériában Z sin Judit szobrászművész kiállítása tekinthető meg, a Somogyi Képtárban pedig Ókori művészet címmel mutatják be a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének néhány értékes darabját. Tálosi Józsefné: Szőnyeg a művelődési ház kiállítótermébe. (A reprodukciókat Gyertyás László készítette.) N. J. Ürmös István: Máktörő Kilenc évvel ezelőtt rendezték meg a dél-somogyi amatőr képzőművészek kiállítását, először Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központban. Az akkori siker arra késztette a szervezőket, hogy rendszeressé tegyék az ilyenfajta bemutatkozási lehetőségeket. Amikor a művelődési központ vállalta az amatőrök támogatását, még csak a városban és a környékén élő alkotókra számítottak. A műhelymunkának gyorsan híre ment, s jöttek érdeklődők Barcsról, Kadarkútról éppúgy, mint Csurgóról és Babócsáról. Az amatőrmoz- galomnák jó húsz évvel ezelőtt még számtalan fóruma volt. Ma Somogybán a nagyatádi a kevés ritka közé tartozik. Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet. A mostani tárlatra 21-én neveztek, 104 alkotással. A zsűri hatvannégy munkát tartott érdemesnek arra, hogy közönség elé kerüljön. A legkiíorrottabb képekkel a nagyatádi Ország László jelentkezett. Tusrajzain érezhető, hogy nemcsak a képzőművészettel, hanem a fotózással is behatóan foglalkozik. Képei láttán döbben rá a nézelődő arra, mennyire szétválasztható az idősebb és a fiatal nemzedék anyaga, anélkül, hogy ismernénk korukat. A húsvétot általában mindenki családja körében, az otthoni (nyuszi) fészekben tölti, mégis szeretnénk fölhívni a figyelmüket néhány kulturális programra. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központban C junior I. és II., valamint felnőtt kategóriában dunántúli társastáncverseny kezdődik holnap délelőtt tizenegy órakor. Este hét órakor diszkóban táncolhatnak a fiatalok. Ugyanitt megtekinthető Kass János grafikus kiállítása. A település múltját bemutató helytörténeti fotó- és o kmányiki állítás nyílt a bodvicai ifjúsági és nyugdíjasklubban. Erdély címmel Szentivá- nyi Árpád fotóit láthatják az érdeklődők a kaposvári Gyergyai Albert középiskolai kollégiumban. Gól címmel a darányi általános iskolában rendeztek kiállítást Péter János fotóiból, míg a lakócsai általános iskolában Győri Vilmos Krisztusportrék töviskoszorúval című fotókiállítása látogatható. Szintén fotókiállítást rendeztek Kaposváron a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola KISZ-klubjában. Itt Mezőfi Zoltán munkái láthatók. Rőszen Ruszén bolgár képzőművész, grafikus kiállítása várja az érdeklődőket a Ligeti Béláné: Kisvárosi hangulat szobrászat remekei. A hed- rehelyi Kovácsné Csicskár A fiatalabbak kísérleteznek, mint például a csurgói Witt Katalin, az idősebbek, akárcsak Mezey Mária Magdolna, a megszokott olajképeket kedvelik. Üjabb műhely van születőben Babó- csán — legalábbis erre enged következtetni az, hogy hét alkotó jelentkezett onnan. Arató Béla a tőle megszökött színivonalú olajké- peket küldte, akárcsak Vízi Mihály, vagy Vezér Dezső. Az újdonság erejével hatnak Zomboriné Gaál Borbála linónyomatai és Zombori Lajos olajképei. Különösen megkapó a Gobbi Hildáról készítet portréja. Az idén mintha kevesebb kisplasztika került volna bemutatásra. A drávaszente- si Ürmös István két fafaragása, a Szt. Flórián és a Máktörő című, a hagyományos utakat követő, népi faHÉTVÉGI /tájoló Pozsonyi koronázási ünnepségek Gazdagon illusztrált albummail lepte meg olvasóit a .pozsonyi Tátrán és a budapesti Európa Kiadó. Stefan Holcik „Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563— 1830” című művét Nagy Judit fordításában közösen jelentették meg. Több mint 250 év koronázási ceremóniái elevenedték meg a könyv lapjain. A hiteles, korabeli dokumen- tumékra támaszkodó szerző tizenegy Habsburg-házi uralkodó magyar királlyá, és nyolc királyi hitves királynévá koronázásának szertartásáról, azok előkészületeiről ír, laikus és szakember számára egyaránt érdekfeszítően. Az albumqt lapozva az olvasó gondolatban lóhátra vagy hintóba ülve sorolhat be a királyt kísérő koronázási menetbe, ami a hagyományok szerint mindig a Vödric kapu felől érkezett a pozsonyi Szent Márton székesegyházhoz. Ezután a ferencesek kolostora következett, ahol az aranysarkantyús vitézekét avatta fel az éppen hatalmon levő uralkodó: Miksa, Rudolf, II. Ferdinand, Mária Terézia vagy V. Ferdinánd. Majd ismét lóra ült és elhagyta a várost, hogy a várfalákon kívül, szabad ég alatt tegye KÖNYVESPOLC le a koronázási esküt. Az utolsó állomás a Duna menti koronázási domb vélt, — amelyet erre az alkalomra nemzeti színékbe öltöztettek —, ahol kardjával a négy égtáj felé vágott) e súhin- tással jelezvén, hogy királyságát kész megvédeni a bármely .irányiból érkező ellenségtől. Pozsony óvárosainak utcáin ma is láthatók a koronázási díszmenét kőibe rejtőzött tanúi, a terék, a templomok és a háziak; melyek a múltban a szimbolikus királyi útvonalat szegélyezték. Mivel Székesfehérvár, a koronázóváros török kézre került, az új koronázási hely Pozsony lett. A szent korona várományosai tizenkilenc alkalommal jöttek ide, hogy az ország hercegprímásától átvegyék hatalmuk jelképét. A könyv első fejezete a coronaiio — megkoronázás — fogalmát magyarázza, s a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött szent koronát és a jelvényeket mutatja be. A rövid ismertetőik mellett Sze- lényi Károly páratlan értékű nemzeti ereklyéinkről készített fotói állnak. További félszáz lap mesél a hajdani koronázásokról, az ország akkori fővárosálba érkező, a királyi útvonal szőnyegét széttépő ünneplő tömegről. Arról a több napos ceremóniáról, amelyen neves művészék is részt vettek, hogy zenéjükben, verseikben, színielőadásailkban, metszeteikben és alkvarellje- ikben megörökítsék és éltessék a korona tulajdonosait. Fennmaradt illusztrációik, festmények, grafikák és szobrók mesélnek a korról, felvillantva azokat az eseményeket, amelyek meghatározták az ország történelmét. A fotók még élvezetesebbé teszik és időben közelebb hozzák a majdnem három évszázad koronázási ünnepeinek históriáját. Köztük olyan csodás pozsonyi műemlékeket fedezhetünk fel, mint a régi városháza előtt álló Miksa kút, vagy az esztergomi érsek egykori székhelye: a prímási palota, és a vár. A koronázási ünnepségek emlékképei mára legendává halványultak, de Stefan Holcik albuma történelmi múltunk jelentős mozzanatait mutatja be. Lőrincz Sándor Nagyatádon, nemcsak Atádról
