Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. március 1., szerda Somogyi Néplap 3 Érdekektől és érzelmektől mentes történelemképet Ormos Mária az elmúlt negyven évről A földhivatal pártalapszerveiet* javasolja Növeljék a választás demokratizmusát A megyei földhivatal pártalapszervezete a me­gyei pártbizottság párt­értekezletet előkészítő leveléről tárgyalt. Ebben a levélben a megyei párt- bizottság javaslatokat kért a párt megújulásá­hoz. Az alapszervezetünk tagjai — alapos feldolgo­zás után — álláspontju­kat részletesen kifejtik a levéllel kapcsolatosan. A fontos kérdések kö­zül egyre azonban külön is észrevételt kívánnak tenni. Az áprilisi megyei párt­értekezlet — hangzik az alapszervezet állásfogla­lása — új megyei első tit­kárt választ. Ne tekintse senki leegyszerűsítésnek, de nyilván nem az első titkár személye lesz a ga­ranciája a megyei párt­élet megújulásának. A választás nem csökkenti az egyes párttagok fele­lősségét a további mun­kában. A várakozás nagy, s hogy a választást a párttagság minél na­gyobb köre magáénak érezhesse, javasoljuk, hogy a megye pártbizott­ságai, a Hazafias Nép­front, a szakszervezetek­ben, a munkahelyeken dolgozó párttagok cso­portjai, az oktatási és tu­dományos élet politikai műhelyei tegyenek nyil­vános javaslatokat a me­gyei pártbizottság első titkárának személyére. A javaslatokban sze­replő személyek — meg­felelve a velük szemben megnyilvánuló bizalom­nak — a nyilvánosság előtt, a Somogyi Néplap hasábjain fejtsék ki ál­láspontjukat a jelen és a jövő feladatairól, szem­besüljenek korábbi dön­téseikkel. A jelölőbi­zottság és a pártértekez­let küldöttei ennek alap­ján dolgozhatnak. Ügy ítéljük meg, hogy e mód­szer nélkül a jelölőbi­zottság óhatatlanul olyan kézenfekvő megoldást ta­lál csak, amely nem fe­lelhet meg a párttagság választások demokratiz­musa iránti várakozás­nak és félő, hogy a jelen­legi apparátus jószándé­kú segítsége is ilyen irányban befolyásolná a jelölést. Ne „káderkritériumok”, szűk politikai csoportosu­lások kompromisszuma, hanem a tagság demok­ratikus választása dönt­sön, a tényleges ismere­tek birtokában. Ha nem elég már az idő, akkor a pártértekezlet nyilvánít-' sa ki azt a szándékot, hogy kádermunkájában a javaslatunkat beépíti, s a XIV. kongresszusra való készülődés idősza­kában már esetleg nem is a küldöttek útján, ha­nem közvetlen módon vá­lasztja meg á párttagság a megyei pártélet veze­tőit. Javaslatunkat a megye pártéletének megújulását támogatva, a megújulás­ban való tevőleges rész­vétel szándékával tesz- szük. Vadászörökség Nem lesz párt a Münnich Társaságból A többpártrendszer önma­gában nem old meg semmit, az a kérdés, hogy ezek a pártok mit tudnak tenni a gazdasági fellendülés érde­kében — mondta az MTI munkatársának Berényi Fe­renc, a Münnich Ferenc Tár­saság (MFT) ügyvezető tit­kára. Hozzátette: „az alaku­ló pártok már bejelentet­ték, hogy igényt tartanak ál­lami támogatásra, csak azt nem tudjuk, hogy a dolgo­zók vagy a nyugdíjasok ro­vására kívánnak-e pénzhez jutni”. Az ügyvezető titkár el­mondta, hogy az MFT a feb­ruár 10—11-ei KB-ülés után sem kíván párttá alakulni, mert ugyanazon az Ideoló­giai alapon áll, mint az MSZMP, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben — el­sősorban a vezetési munka­stílust illetően — -kritikai észrevételeket tesz. A társa­ság a jövőben is mozgalom­ként küzd a marxi ideoló­giai alapokon nyugvó szo­cializmus megteremtéséért, illetve fellép a jobboldali, polgári restaurációs törekvé­sek ellen. Az MFT munkájával azt szeretné elérni, hogy visz- szanyerjék hitüket azok a tömegek, amelyek a szocia­lizmus hívei, de az utóbbi tizenöt esztendőben elvesz­tették bizalmukat. Berényi Ferenc szerint a mai prob­lémák gazdasági alapokon nyugszanak. Az ebből kiin­dult társadalmi vita nem vi­szi előre az ügyet, mert a gazdasági irányítás is a na­pi politikával kénytelen fog­lalkozni. Pedig a tömeg szá­mára csak a jól szervezett, gazdaságos, értéktöbbletet teremtő termelés biztosít­hatná a megélhetés alapját. Az ügyvezető titkár arról is szólt, hogy szerinte még túl korai 1956 értékelése, hi­szen az akkori események szereplői közül sokan élnek. Azt a véleményét, azonban leszögezte, hogy 1956-ot egy­értelműen népfelkelésnek nevezni meggyalázása 1848- nak, s azt mondta: az ese­mények jobbító szándékú tüntetéssel kezdődtek, de fo­kozatosan véres ellenforra­dalomba torkollottak. Az 1988 novemberében alakult Münnich Ferenc Tár­saságnak ma már több mim tízezer tagja van. Szinte valamennyi megyében és sok városban helyi csoportok működnek. A tagság mintegy 65—70 százaléka tagja az MSZMP-nek. A társaság a közeljövőben megtárgyalja a működési szabályzatát és megtartja alakuló közgyűlését. (MTI) Kovács Ferenc, a Micro­system kisszövetkezet nem­rég megnyitott pécsi kiren­deltségének a vezetője: — Ebben az utcában is van rajtunk kívül két-há­rom hasonló vállalkozás. Az egész városban vagy egy tu­catot tudnék mutatni. Tehát hiába is mondanám, hogy csak nálunk érdemes körül­néz**!. - Élesedő versenyben igyekszünk kínálni áruinkat. És ez jó, mert a magyar gazdaságnak a számítógépek terjedésének használ. Ter­mészetesen mi is, mint min­den vállalkozó, azon igyek­szünk, hogy e vetélkedésben nyerjünk, különbek legyünk a többieknél. — Milyen eszközökkel igyekeznek befutni? — Például a pécsi iroda megnyitása is új eszköz. A szövetkezet forgalma egy- milliárd forint körüli. Igen gyorsan fejlődtünk az utób­bi időben. De rá kellett jön­nünk, hogy ezt a fejlesztési Időszerű belpolitikai kér­désekről. valamint a Köz­ponti Bizottság által létre­hozott történelmi munka­bizottságnak az elmúlt évti­zedek történelmi útját elemző tevékenységről és tapasztalatairól tartott elő­adást és konzultációt hét­fő délután Kaposváron ve­zető propagandisták és pártaktívák részére Ormos Mária akadémikus, a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem rektora, az MSZMP KB, valamint a történelmi munkabizottság tagja. VALL A MŰLT Élve az alkalommal, arra kértük a professzorasszonyt, foglalja össze a jelen hely­zet kialakulásának történe­ti okait. — Az elmúlt több mmr négy évtizedes indulása rendkívül ígéretes volt 1944 decemberében. ígéretes az ország gazdasági fejlődése, a társadalmi és az ehhez kapcsolódó politikai nyitott­ság esélyei szempontjából is. Azzal együt, hogy már ekkor világos volt: ez az ország a korábbi nemzetkö­zi erőviszonyokat tükröző megegyezések értelmében a keleti féltekéhez tartozik. Nem mutatkozott még a je­le annak, hogy a népi de­mokratikus országokra rá fog vetülni a sztálinizmus, amely a 30-as évekre alakult ki a Szovjetunióban. 1948— 49-től kerültünk arra a kényszerpályára, mely tra­gikus fejlemények felé te­relte az országot. Az ellent­mondásos folyamatok hatá­sára 1953-ban egy áttörési kísérlet kezdődött, s ez vezetett el 1956-ig különbö­ző politikai hullámzáso­kon, s cikkcakkökon át. Az 1956-os robbanást voltakép­pen az okozza, hogy ezit az áttörést nem sikerült végig­vinni. Történészként ez­zel kapcsolatban fontosnak tartom Szabó István fölis­merését: azt, hogy a nagy agrármegmozdulások álta­lában nem a legrosszabb helyzetben, ha úgy tetszik, nem a mélyponton követ­keznek be. Nem akkor, ami­kor a parasztnak legrosz- szabbul megy, amikor na­gyon el van nyomva, ami­kor az életéért küzd, hanem amikor emelkedni kezd é* hirtelen valamilyen rom­lás következik be. Hasonló összefüggések érzékelhetők e korszakban Magyarországon. Látni kell, ütemet csak Budapestről nem lehet tartani, ezért meg­kezdődött a decentralizálás. A nagyvárosokban nyitunk irodákat. — És mivel csábítják a vevőket? Alacsony árakkal? — Nem, azaz: nemcsak azokkal. A legtöbb esetben valamivel drágábbak va­gyunk a vetélytársaknál. Ez sem titdk. De garanciális és azon túli, megbízható szer­vizt is nyújtunk. És teljes körű a tevékenységünk! Te­hát, ha kell, egész géprend­szereket, hozzájuk telexet, te­lefaxot, tehát a számítógép környezetéhez minden szük­séges holmit kínálunk. Es típusprogramökat is adunk el, valamint egyedi prog­ramgyártást is vállalunk. Oktatótermünk van, ahol ve­vőink szakembereit tanítjuk és továbbképezzük. Ami ma különösen fontos: jogtiszta és vírusmentes programokat adunk. Nagyon sok ma a kalózvállalkozás. Sok baj is származhat ebből. Mi ke­hogy 1956 a maga belpoli­tikai logikája szerint nem ment végig. EGY SZÓ NEM MINŐSÍTÉS Ez az oka, amiért nem le-- hét csupán egyszavas kife­jezésekkel minősíteni és meghatározni az 1956-os ese­ményeket. Nem egyértelmű, hogy mennyi volt ebben az országban a tényleges el­lenforradalmi erő és az sem, hogy ha magában vívja meg ezt a küzdelmet, akkor mi lett volna a végeredmény. Tény viszont: annak, hogy mindez ilyen hirtelen vé­get ért, a folyamatok belső logika szerinti kiteljesedé­se előtt, az lett a következ­ménye, hogy a párt reform- szárnyának egy része ugyan hatalomra került, ám erősen korlátozott módon. Ügy hogy sem a saját toleran­ciáját, sem a reformprog­ramját nem tudta hosszabb ideig, 1962-ig megvalósíta­ni. Vannak, akik ezzel vi­tatkoznak. Szerinte az 1958- as határozatok — például a sokat emlegetett művelő­déspolitikai —, a nemzetkö­zi helyzetből adódó fékek miatt nem jelentett igazi áttörést. A tényleges társa­dalmi megbékélés és a re­formpolitika kezdetét az 1962-es határozatoktól szá­mítom. Ezek voltak az első határozott állásfoglalások a sztálinizmus és annak min­den módszere ellen. Akkor mondták ki: meg fogják akadályozni, hogy ez bármi­kor újraéledhessen, akkor kezdődtek az amnesztiák, valamint az ÁVH tevékeny­ségének a felülvizsgálata, akkor jött létre a különbö­ző társadalmi rétegekkel való megegyezés lehetősége. Ez a folyamat folytatódott azután, újabb törésekkel. Az egyik ilyen 1972. VALÓS MEGÍTÉLÉST — Amikor megtorpannak az 1968-hoz kötött ,reformtö­rekvések ... — Azután ismét egy újra­indulás következett, ame­lyet a reformok és vissza­rendeződések hullámzása jellemez. Hogy később ho­gyan jutott a párt abba a helyzetbe, hogy már rég mást kellett volna csinálni, saját korábbi reformeszmé­in is túllépve, újabb refor­mok irányába, hogy mi okozza a mindeközben ta­pasztalható tehetetlenséget és pangást, erre még nincs nyesek vagyunk a tisztes­ségre. Vírusmentes programok . . . Ha a számítástechnika egé­szében nem is, a „vírusfer- tőzésiben” hamar elértük a világszínvonalat. Magam is láttam a KVGY-bem futó egyik program elején: vi­gyázat, egy vírus előfordul­hat ... És a védekezés mód­ját is kiírta a gép a kép­ernyőre. Mi is a számítógép „vírusa”? Eredetileg épp a programvédelemre szánták, beíródott a memóriába egy olyan utasítás, amely meg­akadályozta a program el­válaszom. Azt gondolom, a közelmúlt tudományos igé­nyű föltárása és tanulságai­nak megvonása még előt­tünk van. — iAz 11956 árnyaltabb megítélését kísérő viták és értetlenség a múlttal való szembenézés kockázataira is utal, \s arra, hogy évtize­dek ipropagandája után ne­héz ia tényeket is -hitelesíteni a közvélemény előtt. — Valóban tapasztalom, hogy most egyesek a két­ségbevonhatatlant is kétség­be vonják. A tények valós megítéléséhez és ahhoz, hogy az objektivitást ne csorbít­sák napi politikai érdekek, bizonyos távlat kell. — A történelemképnek meg kell tilsztulnia az ér­zelmektől, a szubjektív meg­ítélésektől is. Ez törvénysze­rűen időt igényel, s nemcsak a szocialista történetírásban. SOMMÁS BÉLYEGEK NÉLKÜL — Ami például az úgyne­vezett ötvenes évek megíté­lését illeti, különbséget kell tenni egy rossz rendszer és a tömegek között. A milliók akik 1951—1952-ben az ut­cán mentek vörös zászló alatt, túlnyomórészt jóhi­szemű, jót akaró emberek voltak, akik egyszerűen hit­ték, hogy Rákosi Mátyás a jó útra viszi ezt az orszá­got. Ahogy azonban e töme­gekről le kell venni a sztá­linizmus bélyegét, ugyan­úgy nem bélyegezhetjük sommásan ellenfonradal- márnak azokat a nem ke­vésbé jószándékú munká­sakat, értelmiségieket, majd parasztokat, alkik 1956 októ­berében megindulták, mert nem láttak más lehetőséget, mert egyre késtek a megol­dások. Különbséget kell tenni aközött is, hogy hova jutott valami, és, hogy mi­lyen szándékok vezették a népi tömegeket, akik az ut­cákra vonultak. Nyíltan kell beszélnünk arról is, hogy a történések kimenetele nem az utcán dőlt el, fianem a vezetésben, v amely idővesz­teségbe került és cselekvés- képtelenné vált. Végül is a most nyilvánosságra ke­rült állásfoglalás nem je­lenti e korszák feltárásának befejezését. A munkát, a még árnyaltabb kép kiala­kítását tovább kell folytat­nunk. — Köszönöm a vélemé­A pécsi bemutatóterem lopását, másolását. Utóbb már szándékosság is előfor­dult és a számítógépvírus sajátossága, hogy terjed, ön­magát sokszorosítja és ez­zel egész programrendszere­ket képes tönkretenni, letö­rölni, használhatatlanná ron­tani ... Nos, jó völna, ha a számí­tástechnika terjedne orszá­gunkban járványszerűen! Vírusok nélkül. Luthár Péter Szokásos évzáró közgyű­lését a múlt hét végén tar­totta a kaposvári Győzelem Vadásztársaság. A Rakó­pusztán rendezett összejö­vetelen Tapsonyi János el­nök az intézőbizottság ne­vében egyebek között arról számolt be, hogy sikeres esztendőnek bizonyult 1988 — ezt számadatokkal is alá­támasztotta —, s amikor ar­ról szólt, hogy a Győzelem Vadásztársasághoz jelent­kezők közül az intézőbizott­ság kiket s milyen indok alapján javasol felvételre tagjelöltnek, a vadászok el­sőként ezt a nevet hallhat­ták: Havasi Csilla. A közgyűlés résztvevői tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadták a javasla­tot. A döntés igencsak meg- bizsergette az első számú ajánló, a nagyapa mostaná­ban beteges szívét. A va­dásztársaság elnöke pedig megjegyezte, a vadászat is­tennőjére utalva: „így már nekünk is lesz Dianánk ...” Hathavi tag jelöltség után vadászvizsga következik, s ha minden sikerül, Havasi Csilla átveszi nagyapjától a stafétabotot és — egyetlen nőként — teljes jogú tagja lesz a Győzelem Vadásztár­saságnak. Havasi József maholnap betölti a hetvenet. Ezen az évzáró gyűlésen ott volt a rákói vadászházban. Régi is­merős a nagyberki téesz egykori elnöke, ám hogy az erdőhöz, a vadászathoz ilyen szorosan kötődik, erről ak­koriban — úgy negyedszá­zaddal ezelőtt — nem be­szélgettünk. Most viszont megtudtam róla, hogy köz­vetlenül a felszabadulást kö­vető években már vizsgá­zott vadőrként. 1948-től pe­dig vadásztársasági tagként kötelezte el magát e szép és nemes, de sok áldozatot is követelő tevékenységgel. Negyven év a vadásztársa­ságban, közben — két sza­kaszban — mintegy másfél évtized elnökként a társa­ság élén, ugyanennyi időn át tagja volt a megyei fegyel­mi bizottságnak — tisztelet­re és elismerésre méltó tel­jesítmény! Havasi József most búcsú­zik. „Nagyon szerettem és szeretem ma is az erdőt, a természetet, a vadat. Sok élményben volt részem, s nagyon jó érzés visszagon­dolni azokra az időkre... Sajnos, az évek eljártak fe­lettem és' bárhogy szeretem is az erdőt, a szabad leve­gőt, erről le kell mondanom. A vadászatot becsülettel el kdllene látni, de azt én már nem garantálhatom. Magam helyett viszont az unokámat, Csillát ajánlanám; úgy ér­zem, méltó örököse lehetne a nagyapjának, mert ugyan­azt és ugyanúgy szereti, mint én: az erdőt, a vadat, a szakkönyveket...” Ezek Havasi József sza­vai. Az unoka mondja: — Boglárlellén érettsé­giztem, s most a Nagyber­ki Közös Községi Tanácsnál dolgozom. Nagyapám révén ismerem mindazokat az örö­möket és gondokat, ame­lyek a vadászattal járnak — ott voltam, nem is egy kör­vadászaton. Havasi József, az öreg vadász nyomdokaiba az uno­ka lép, hogy maga is ré­szese legyen azoknak az él­ményeknek, amelyekről ed­dig csak a nagyapa elbeszé­léseiből hallott... Hernesz Ferenc Séta a számítástechnika körül Kínál a Microsystem nyét. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom