Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. március 21., kedd KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL: ORMOS MÁRIA TÖRTÉNÉSZ Somogyi Néplap____________________________ 3 A politika és történettudomány viszonya Az utóbbi tíz év alatt ötszáz hektárral nőtt az erdöterüki a vízvári Kossuth tsz-ben. A Dráván túli földeket a nö­vénytermelésre alkalmatlan, gyenge termőképességű terü­leteken gazdaságossági okok miatt tervszerűen erdősíti a gazdaság. Ezen a tavaszon tovább folytatják ezt a munkát. A korai, langyos napfényben fenyőcsemetéket telepítenek az asszonyok. A párbeszédet folytatni kell (Foytatás az 1. oldalról) ködés ne diszkriminálja sem a Kaposvári Cukorgyárat, sem pedig a termelési kör­zetében levő mezőgazdasági üzemek többségét.” A meg­oldási javaslatok között azért olvasható többek kö­zött az az igény, hogy a MÉM tegye lehetővé a gyár számára, hogy önálló lebo­nyolítóként (gesztorként) bekapcsolódhasson a jugosz­láv—magyar termelési együttműködésbe és a répa feldolgozása során képződő melléktermékkel szabadon gazdálkodhasson, beleértve az exportértékesítést is. Mint a tárgyalás során kifejtet­ték, a gesztorként való be­kapcsolódás azért fontos, mert az onnan származó többletbevétel fedezetet nyújthat arra, hogy a ka­posvári gyár számára terme­lő gazdaságoknak is többet fizethessenek az alapanya­gért. Dr. Fenyő István is, Keszthelyi Sándor is kifej­tette, hogy a megye számá­ra feltétlenül indokolt a gyár igényeinek teljesítése, s kér­ték, hogy a főosztály a le­hetőségekhez képest támo- gossa ezt.. A vita során szóban is el­hangzott, érzékelni is lehe­Beiktatták a Kaposvári Húskombinát új igazgatóját: Marosán Lászlót, az eddigi igazgatóhelyettest. Az út az igazgatói székig nem volt sima, de tanulságokkal te­li. A múlt év végén saját kérésére, korkedvezmény­nyel nyugdíjazták Tóth La­jost, a Kaposvári Húskom­binát igazgatóját. Felada­tainak ellátásával átmene­tileg Marosán László igaz­gatóhelyettest bízták meg, majd annak rendje és mód­ja szerint kiírták a pályáza­tot az igazgatói munkakör betöltésére. A Magyar Me­zőgazdaság december 14-i számában közreadott pályá­zatra hatan jelentkeztek. Az első „szűrés” után közülük hárommal személyesen is el­beszélgetett a főként MÉM- szakértőkből álló bizottság, s kettőt javasolt az illetékes államtitkárnak, dr. Szabó Ferencnek. Az első helyen Marosán Lászlót. Az államtitkár helyben is hagyta ezt a kettős jelölést, s a pályázatokat véleménye­zésre a megyei párt-vb, va­lamint a vállalati pártbi­zottság elé tárta. A megyei testület előzetes konzultáció után a kibővített vállalati pb-ülés, illetve az összevont vállalati taggyűlés állásfog­lalása után Marosán Lászlót javasolta kinevezni igazga­tónak. Ennek a döntésnek a megszületéséig hosszú és vitákkal, véleményütközte­tésekkel tarkított volt az út. — A személyes szempon­téit, hogy ezt a fajta eszme­cserét jó lett volna koráb­ban kezdeni, akkor talán nem mérgesedik el — ese­tenként a személyeskedésig — a helyzet. Mint említet­tem : megegyezés nem született, de a minisztériu­mi főosztályvezető arra bíz­tatta a gyár irányítóit, hogy dolgozzák ki pontosan, rész­letesen — egyeztetve a ju­goszláv féllel — a gesztor­ságra vonatkozó elképzelé­seiket és forduljanak ezzel az igényükkel a minisztéri­umhoz. Mint mondta: „Ke­resni fogjuk a megoldást, és ami minisztériumi hatáskör­be tartozik, azt garanciával vállalom, hogy segítünk. Ah­hoz, hogy tenni lehessen, meg kell ismerni egymás indokait, érveit, meg kell keresni a találkozási ponto­kat türelemmel, megértéssel, ha szükség van rá, komp­romisszumokkal." Pásztohy András ígéretet tett: ha ez az ügynek segít, a mező- gazdasági bizottság -ülésén kialakított vélemény alapján interpellálni fog. A tárgyalóasztaltól úgy keltek fel a résztvevők, hogy ezt a párbeszédet foly­tatni kell. (Igyekszünk jelen lenni akkor is.) V. M. tokát félretéve kizárólag észérvek alapján döntöttünk — mondta Bognár József vállalati pb-titkár. — Maro­sán László 14 éve dolgozik vállalatunknál. Ismeri bel­ső szervezetét, a termelést és termeltetést, külső kap­csolatainkat és a piacot. A vállalat folyamatos és eredményes működését csak az ő irányításával vár­hatjuk. Egybeesik ez a dol­gozók véleményével is, akik szerint most nincs pénz a gyakorlásra, arra, hogy egy, a területet nem ismerő embert kipróbáljunk. A korábbi évek sok rossz példát adtak arra, hogy olyan embereket erőltettek a vállalatokra, akiknek „kel­lett a hely”, s akiknek kellő befolyásuk is volt ahhoz, hogy a megyei párttestület támogatását megnyerjék. S bár ez a korábbiakra vo­natkoztatva sem általánosít­ható tény, hogy sok az ilyen nem egészen alaptalan elő­ítélet. Március elsején <a hús­kombinátban tartott össze­vont taggyűlésen, ahol idő­szerű politikai kérdésekről tartott tájékoztatót dr. Sa- rudi Csaba, a megyei párt- bizottság megbízott első tit­kára, az első kérdés az új igazgató személyére vonat­kozott, s ez a téma, a vár­ható döntés mindennél job­ban érdekelte a jelenlevő­ket: — Mi is az alkalmasságot tekintjük meghatározó szempontnak és semmilyen — A történetkutatás a ko­rábbi évtizedekben egyértel­műen napi politikai célokat szolgált. Megítélése szerint hogyan változott, s milyen ma a tudomány és a politi­ka viszonya, s ez mennyi­ben segíti elő a nemzeti önismeret elmélyítését? — kérdeztük Ormos Mária akadémikust, egyetemi ta­nárt, a pécsi Janus Panno­nius Tudományegyetem rek­torát, az MSZMP KB, vala­mint a történelmi albizott­ság tagját. — A történetírás aláren­deltsége, ha úgy tetszik, i politikai vétó a hatvanas évek közepén kezdett meg­szűnni. Általában a társa­dalomtudományok akkor kezdtek el saját tudományos törvényeik szerint dolgozni. Ettől kezdve — s ez számos külföldi tudós megítélése is — a magyar történetírás — egyedül a szocialista orszá­gok köréből — európai rang­ra emelkedett. A magyar történészeknek már a het­venes években nemzetközi rangjuk volt. Történelmi tabuk Kivételt jelentett azonban hosszú ideig néhány téma, amelyeket továbbra is poli­tikai tilalomfák vettek kö­rül, s melyeket emiatt a tu­dományos kutatás „megke­rült”. Ez volt az oka az­után, hogy e „kényes” té­mákhoz csak politikusok nyúltak, politikai megfonto­lásoknak alávetve. Ilyen ideologikusán bemerevített szempntokkal körülvett té­ma volt például a trianoni békeszerződés, melynek be­ható kutatása csak 1980-tól kezdődhetett meg. Voltak más időszakok is, amelyek­hez csak alig lehetett hoz­zányúlni az előző korszakok­ban rájuk rakódott ideolo­gikus előfeltevések miatt. Elszomorító, hogy például a Magyar Tanácsköztársaság ilyen okokból milyen „utó­életet” élt meg. Kezdve a Horthy-korszak politikai előítéleteitől, amikor csak rosszat lehetett rá szórni. Ké­sőbb azt kellett igazolni, hogy miért lett igazságtalan és valójában máig is földe- rítetlen eljárás áldozata a Szovjetunióban a Tanács- köztársaság egyik vezetője, presztízsérdekünk nincs — mondta dr. Sarudi Csaba. — A vállalat eredményessege- nek esélye a fontos. Utalt viszont arra, hogy amikor a korábbi igazgató véleményét kérdezték ar­ról: van-e a vállalatnál olyan alkalmas ember, aki utódja lehetne, egyértelmű nemmel válaszolt. O egyéb­ként külső embert ajánlott, s arra is ösztönözte, hogy nyújtson be pályázatot. Az említett összevont tag­gyűlésen ezt hallva nagy volt a felháborodás. — A kibővített vállalati pb-ülésen háromféle véle­mény volt. Volt, aki egyér­telműen a jelenlegi megbí­zott igazgató mellett állt. Mások elmondták, hogy egyszerűen nem ismerik a régi igazgató által is java­solt személyt, ismét mások azt, hogy bár ismerik a má­sik jelöltet, mégis Marosán László kinevezését támo­gatják. Ezt követően márci­us 2-án újabb maratoni hosszúságú vállalati pb- ülés zajlott le. Ezen a vál­lalaton kívülről pályázó je­lölt is kifejthette vélemé­nyét a kombinát helyzeté­ről, jövőjéről, elmondhatta saját megoldási törekvéseit. Bemutatkozása rokonszen­ves volt, ám nem változtat­ta meg a vállalati kollektí­va véleményét. Ők tovább­ra is Marosán Lászlót te­kintették alkalmasabbnak az igazgatói posztra. A kérdés — állásfoglalás végett — ezt követően ke­Kun Béla. Ezután jó dara­big kizárólag a világforra­dalom szempontjából vizs­gáltuk 1919 eseményeit. S csak mostanra jutottunk el odáig, hogy ez az időszak valóban egy árnyalt, sokol­dalú megközelítésű, tudomá­nyos vizsgálat tárgya lehes­sen. Hasonló volt a helyzet jó darabig a 45 utáni fejle­ményekkel és az úgyneve­zett „ötvenes évekkel” kap­csolatban. Az utolsó ilyen tabu 1956 és az azt követő időszak volt. E korszak fel­tárása csak az elmúlt hóna­pokban ment át a közvet­len poitikai érdekszférából a tudomány területére. Szó sincs arról, hogy a Közpon­ti Bizottság most egysze­rűen „újraértékelte” az ese­ményeket, s nem is foglalt állást ’56 valamennyi vonat­kozásáról. Ehelyett további kutatásokat tartott szüksé­gesnek, egyebek közt a po­litikai tanulságok levonása céljából. Az időszak tudo­mányos igényű föltárása te­hát most csak elkezdődött. Politikai siűrők nélkül — Mindebből az is kitű­nik; egy bizonyos történel­mi rálátásra is szükség van ahhoz, hogy a napi politikai színszűrők nélkül láthassuk a múltat. — Amikor Illyés Gyula azt mondta, hogy a közvet­len múlttal nem jó foglal­kozni, mert akkor billeg az íróasztal lába, nagyon hara­gudtak rá. Szerintem a kö­zelmúlt vizsgálatánál nem­csak politikai okokból billeg az íróasztal lába, hanem rült a megyei párt-vb leg­utóbbi ülése elé. Ezen részt vett Nagy László, a MÉM főosztályvezetője, és a vita előtt megkérdezték mind a két jelöltet. Nagy László véleménye: a húskombinát tavaly 35 millió forintos állami támo­gatás mellett csak 8 millió forint eredményt ért el. Ilyen körülmények között nem lehet tovább megbízott igazgatóval dolgozni. A vál­lalatnál ismerik mind a két jelöltet: a kívülről pályázót bemutatkozása szimpati­kussá tette. Marosán László viszont megbízatása há­rom hónapjában — a régitől gyökeresen különböző — új vezetési stílust honosított meg, s felsorakoztak mögé a középvezetők. Bognár József vállalati pb-titkár véleménye: — Az új igazgató szemé­lye azokat is foglalkoztatta, akik eddig azt sem tudták, hogy van ilyen beosztás a gyárban. Az elmúlt tíz év alatt közel harminc veze­tő ment el a húskombinát­tól: köztük igazgatóhelyet­tes, főmérnök, főosztályve­zető, Nem volna jó, ha most is búcsúzni kellene néhány embertől. Van ilyen veszély, ha kívülről érkezik vezető. A most nyugdíjba került igazgató korábbi munkahe­lyén azért a területért is felelt, amelyen a húskombi­nát is dolgozott. Mégis azt mondják, ez az időszak nem a legszebb tíz esztendő volt: kezdetben meghallgatta ve­azért is, mert sokmindent még nem lehet tudni, mert még nincsenek hitelesnek tekinthető források, mert túlságosan nagy jobbról és balról az érzelmi töltet. Az elmúlt hetek épp azt bizo­nyították: ezek az érzelmi szempontok 30 év távolából is erősen hatnak. Amikor emberi sorsokról, egziszten­ciákról, önbizalomról és ön­értékelésről van szó, nehéz higgadt, tudományos mérle­gelést végezni. Nem születünk politikusnak — Megítélése szerint, mi­ként tanulható meg ma Ma­gyarországon a politika tu­dománya és művészete? Mi­lyen esély van arra, hogy felkészült, a szavukat hite­lesíteni is tudó politikusok lépjenek föl? — Nálunk mindez csak a gyakorlatban sajátítható el. Számos országban azonban — s ezen el kell gondolkod­nunk — a politikatudo­mányt tanítják. Az egyik legnevesebb ilyen intéz­mény az ENA, nevelte pél­dául Franciaország vala­mennyi jelentős huszadik századi politikusát a szocia­listától, a gaulle-istákig. Ez arra is utal, hogy ez az is­kola egyfajta politikame'n- tes politikai tudományt nyújt, tehát mindazokat az elméleteket és módszereket, amelyek azután más-más zászlók alatt is hasznosít­hatók. — Tanultuk, hogy Lenin kiemelkedése kora politikai gondolkodói közül nem csu­pán véletlen, hanem törté­nelmi szükségszerűség is volt. Nyilvánvaló, hogy ko­runkban is égető szükség lenne egy hasonló formátu­mú teoretikusra, aki képes volna hosszabb távra is irányt mutatni.. . Hogy lát­ja ön a jelen történelmi helyzetben a személyiség szerepét? — Mi sokáig és oktalanul lebecsültük a személyiség szerepét, s nemcsak az or­szág, hanem egy kis közös­ség irányításában is. Tettük ezt nagyrészt ideológiai okokból és abból a Sztálin nevéhez köthető fikcióból kiindulva, hogy minden kor ás feladat úgyis megszüli a zetö társait, de két-három év után alapvetően megvál­tozott a vezetői stílusa. A szellemi tőke — közel száz felsőfokú végzettségű szak­ember dolgozik a húskom­binátban — nem tudott iga­zán kibontakozni. Marosán Lászlóról azt tudják az em­berek, hogy keményen állt ki véleménye mellett az igazgatóval szemben is, és jó a viszonya a többi veze­tőhöz. A végrehajtó bizottsági ülés felszólalói kifejtették: hamis az az érvelés, amely szerint a húskombinát vala­mennyi baját a korenged­ménnyel nyugdíjba ment igazgató terhére lehetne ró­ni. A kulcskérdés az, hogy miként szervezik a felvá­sárlást és az értékesítést, hiszen a feldolgozás techno­lógiája zárt. A gazdálkodás­ban alapvető az alapanyag­ellátás, és néhány somogyi gazdaság eljutott addig, hogy nem a húskombinát­nak szállít. A felvásárlás és az értékesítés irányítása pe­dig éppen az igazgatói szék­re pályázó igazgatóhelyet­tes feladata volt. Mások maga emberét. S azért is, mert nem látszott igazán fontosnak, hogy valódi sze­mélyiségek, alkalmas, ráter­mett és fölkészült emberek legyenek a vezetők; a dol­gok amúgy is mentek a ma­guk „ügyrendi módján”, va­lahogy. Ma pusztán a prag­matikus valóságból kiindul­va is egyre világosabbá vá­lik, hogy a mi rossz gazda­sági körülményeink között is csodákat lehett tenni, ha csak a kis stáb össze tud állni, hatékony, értelmes és egymással együttműködni tudó emberekből. Erre per­sze egyelőre több jó példát tudnék említeni kis helye­ken, mint országos méretek­ben. Emlékek a barrikád két oldaláról — Segíti-e a politikai pluralizmus a múlt való­sabb megismerését, vagy csupán arról van szó, hogy a megjelenő csoportok saját politkai érdekeiknek és be­állítottságuknak megfelelő­en színezik újra a történel­mi képet? — Én a történelemtudo­mányt és a történetírást ugyanolyan szakmának tar­tom, mint jó cipőt készíteni. Ehhez ott kell ülni a doku­mentumok között sok türe­lemmel, meg kell tanulni a kutatás módszereit és fogá­sait, a tisztánlátás föltéte­leit ... Nem tagadom vi­szont, hogy e munkához se­gítséget jelenthetnek a kü­lönféle érdekű és megköze­lítési módú csoportokhoz tartozó emberek állásfogla­lásai, visszaemlékezései. A memoárokat különösen fon­tosnak tartom, jóllehet nem tekinthetők mindenben hite­les forrásnak. Csakhogy mi­nél több van ezekből, annál jobban kontrollálják egy­mást és a dokumentumokat. Persze ezek sohasem men­tesek politikai szempontok­tól, hiszen élményeit egészen máshogy írja meg, akj a barrikád egyik vagy másik oldalán állt. Ezeket együtt elolvasva mégis inkább az igazság közelébe lehet jut­ni, mintha csak egy „hiva­talos” megközelítés létezik. — Köszönöm a beszélge­tést. Bíró Ferenc szerint a régi szervezetben rá sem hárult több feladat annál, mint hogy végrehajt­sa az igazgató utasításait. Nagy László véleménye: A húsipar szervezetét két éve korszerűsítették. A tröszt időszakában az ex­portot tartották fontosnak, és nem a költségeket. A szétváláskor viszont voltak olyan vállalatok — köztük a kaposvári —, ahol a sok hitel miatt szükség volt át­ütemezésekre, hiteltörlesz­tésekre is. Az első önálló évet 2 és fél milliárd forint eredménnyel zárta a ma­gyar húsipar: ez 5 százalék körüli nyereségnek számít, ami a bővített újraterme­lésre nem ad módot. Köz­ben az önállóvá vált válla­latok között éles verseny kezdődött az üdülőövezetek és Budapest ellátásában va­ló részvételért. A Kaposvári Húskombinát ebben a ver­senyben nem jeleskedett: becsukott szemmel nézték, hogyan viszik el előlük a többi vállalatok a boltot. A vállalatuk ma az ország hús­ipari vállalatai között a hát­só sorban van. A megyei párt-végrehajtó­bizottság véleménye szerint azért, hogy ne így legyen, a legtöbbet az új igazgató te­het. A testület egyetértett a vállalati közösség vélemé­nyével — politikailag alkal­masnak tartja Marosán Lászlót a feladat ellátására —, de azt kérte a miniszté­riumtól, hogy kinevezésekor — éppen a közösség érdeké­ben — támasszon szigorú feltételeket, és teljesítésüket következetesen kérje szá­mon. (Bíró — Kercza) Új igazgató a húskombinátban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom