Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

1989. március 18., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Csipkerózsika száz év után ébredt bűvös álmából. A kaposvári Csipkerózsika-ház most már százkét esztendős. Lakója neve után Bereczk-háznak hívják a kaposvári idősek. Kopits János reliefjének elhelyezése óta Csipkerózsika-háznak is becézik. A kaposvári Kossuth-szobor alkotója, a város fejlődését festménysorozatban megörö­kítő piktor 1901-ben elnyerte az országos kapupályázat első díját a Csipkerózsikával. A gipsztervből sosem lett kivitelezett mun­ka. A rokoni szálakkal Kopitshoz kötődő Bereczk Sándor városépítész, akinek elkép­zelései alapján valósult meg a kaposi Fő utca képe, a mai Május 1. utca 5. szám alatti lakóházának lépcsőfeljárójában he­lyeztette el a meseillusztrációt. — Milyen álma lehet Csipkerózsikának? Alhat-e még egy évtizedet? A kétszintes épület hajdani lakója ha kí­vülről nézné a házat, a bolt portálján cso­dálkozna először el, ám ha a díszes vas- és fakorláttal övezett lépcsőn megállna, a belső átalakítások is ámulatba ejtenék. Attól pe­dig Isten ments, hogy kinézzen az udvarra, mert onnan az egykori kert, a sok virág, a bokor hiányzik. — Paradicsom volt ez, ahol a fülemülé­től a rigón át a vadgalambig minden madár tagja volt a hajnali zenekarnak. Korán arra ébredtünk, hogy fütyülnek a madarak. A kaposvári Május f. utca 5. számú ház mai lakója emlékezik így. Fodor Ilona néven mutatkozott be és Ilus néninek szólíttatta magát. A Csipkerózsika-ház jó alkalom arra, hogy elidőzzünk egy kicsit a századforduló Ka­posvárénak életében, megismerjük a város nevezetességét, azt, amit oly igen elrejt Nem lehet tudni, hogy Kopits János kevésbé ismert alkotására hány réteg mészfestéket hordott föl az Ingatlankezelő Vállalat, ahe­lyett, hogy kibontaná azt. Az épülettel szándéka van a csemege bol­tot fenntartó vállalatnak, a sokak kedvelt bevásárlóhelye most szűk üzlet. Talán ke­vesebbel is beérnénk, ha kényelmesebb vol­na a bevásárlás és nem emlékeztetne egy „összement” ABC-áruházra. Az udvaron a raktár: tákolmány. Az összedőlés veszélye fenyegeti. Miről álmodik a Fő utcán Csipkerózsika'.' Bereczk Sándor, a ház egykori lakója ál­modozónak aligha nevezhető. Öt 1881. feb­ruár 6-án városi mérnöknek, néhány év el­teltével pedig főmérnöknek nevezte ki a fia­tal város. Műszaki tanácsosként 1924-ig állt a város szolgálatában. Németh István pol­gármester jobbkeze volt a városrendezési terv és azok felújított változatainak elkészí­tésében. Lássuk csak, mi mindenre tellett idejéből, miközben a legfontosabbal, a ka­posi Fő utca képének alakításával törődött'' Vezette a villanytelepet, a megyeszékhely vízvezetékkel való ellátása is napi munkát A Csipkerózsika-ház adott neki. Negyvennégy évet szolgált, s ab­ban, hogy a mai sétálóutca ilyen, neki is része van a Csipkerózsika kaputerv elkészí­tőjével együtt, hiszen Kopits városképei alap­ján újult meg ma .a Május 1. utca. Bereczk Sándor városi műszaki tanácsosi rangban vonult nyugállományba, akkor kez­dett bele több éve gyűjtött Kaposvár-törté- netének megírásába. 1925-ben Szabó Lipót kaposvári könyvnyomdájában nyomtatták ki a sok fényképpel illusztrált munkáját. A várostörténet nélkülözhetetlen és biztonságos forrása ez. Milyen volt a város a századforduló előtt, majd az azt követő évtizedekben? Tudósít erről Rippl-Rónai József, a város neves szü­lötte Kövezik a kaposi Főutcát című pasz- tellje is. A mai Berzsenyi utcát akkor Hosszú ut­cának nevezték. Az 1840-es évek elején tör­tént, hogy gróf Nitzkyné négyesfogatát csak­nem elnyelte a sár: két ökörrel segítették útjára. A legközelebbi megyegyűlás ezért el­határozta, hogy kikövezik az utakat Kapos­váron. 1843-ban a Vöröskereszttől az Anna utcáig készültek el a munkával, ezután kö­vetkezett a Berzsenyi, a Korona és a Fő utca. Tallián Pál kezdeményezésére az ut­cák, utak mentét téglajárdával szegélyezték. Kaposvár nemcsak a sárból akart kiemel­kedni, hanem sürgette a városiasodási folya­mat gyorsítását is. 1851-ben fölállították az építészeti hivatalt. Ebben eleinte csupán az utakkal foglalkoztak, de hat év múlva már a városkép kialakításával is. A városrende­zés első tervei 1892-ben készültek el, majd átdolgozták azokat. Három év múlva mái ott ült a bizottságban a város Fő utcáját kétszintes házakkal megálmodó hivatalnok mellett Vaszary János is. „A belvárosban eltűnnek a földszintes épü­letek” — vetette papírra álmát Bereczk Sándor. Es mit képzel még a város jövőjéről? — Szemeim előtt egyszerre perspektíva nyílik meg. Látom a teljesen beépített bel­várossal összeépített cseri várost, a minden higiéniai követelményeknek megfelelő be­rendezésekkel ellátott aggápoldát, az új víz­műtelepet, és az új ipartelepet, a kibővített vasúti teherpályaudvart, a Vár utca áthida­lását, a Korona utcát nagy áruházakkal, a nagy villamosenergia-telepet . . Ma találkoztam veletek, Kiket ma is siratva bánok, Őszi vasárnap-délutánok, Hideg ajkú, halott mátkáim, Kisvárosok bús leányzói: Őszi vasárnap-délutánok, Ma megint találkoztam veletek ... És így folytatja ,a verset: Hideg és .süket emberek Néztek rám, a yánszorgóra, Egy-egy század volt egy-egy óra, Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép, uszályos delnők, Egy-egy század volt egy-egy óra s körül hideg és süket emberek... A Május 1. utca 5. lakója, Ilus néni mond­ja: — A Petőfi utcában születtem. Később a Honvéd utcába költöztünk, onnan a Don- nerba mentem férjhez. Beköltöztünk a Fő utca 5. alá, hogy a férjem közelebb kerül­jön a munkahelyéhez. Az egykori Erzsébet utcai villanytelepen dolgozott. — Melyik házra emlékezik vissza a leg­szívesebben? — Arra, ahol gyerek voltam. Kereszt- anyámék házában, a Petőfi utca elején lak­tunk. Volt nagy udvarunk, sok gyümölcsfá­val. Keresztapám kocsmája hívta a vende­Álmodozó volt a Csipkerózsika-ház lakója? Elképzelései nagyrészt megvalósultak. Mi­lyen volt a századelő Kaposvára, amikor már szenderedni készült Kopits János Csipkeró- zsikája? Ady Endre először 1902-ben járt itt és a nagyváradi színtársulat előadásáról tu­dósított. Hét év múlva írta le újabb láto­gatása emlékét a Kisvárosok őszi vasárnap­ja című versében: geket, akik kuglízni szerettek. Sokat szóra­koztunk rajtuk. — ötvenöt éve a Fő utca, ,a mai Május 1. utca ,5. lakója. Azt mondta, az udvar pa­radicsom volt. Kik éltek a házban? — Fönt az emeleten a tulajdonos, Bereczk Sándor és családja. A lánya és a férje, va­lamint a másik lánya lent a földszinten. Lakott itt egy özvegyasszony is, Kutnyer néni, aki fehérnemű-varrónő volt. Volt még egy másik varrónő is; Teri néni. — Személyes emlékeiből szeretném meg­rajzolni a század első évtizedeinek életét, a kaposi Fő utca hangulatát. Mire emlékszik vissza kislánykorából? — Minden este hattól hétig sétáltunk a Fő utcán. Vasárnap, a fél tizenkettes mise után egy óráig, esetleg fél kettőig korzóz­tunk. A legények végig a kirakatok mellett álltak és gusztálták a lányokat. Húsvét más­napján kölnivel meglocsolták a lányokat. Az. utcán azonban nem ismerkedtünk. Akit az utcán le lehetett szólítani, az olyan is volt. Este hét után, esetleg fél nyolc után nem tartózkodtunk már kint az utcán. A késés büntetéssel járt. A fiúkkal a tánciskolában, családoknál, társaságban ismerkedtünk meg. A vasárnapi koszorúcskák után még meg­hallgattuk a Korona előtt Zsolnai Vili bá­csit, aki gyönyörűen muzsikált. — iMikről beszélgettek a lányok a korzón föl-le sétálva? — Csacskaságokról. Vicceket meséltünk egymásnak, nevetgéltünk. Arról beszélget­tünk, pnit fogunk otthon dolgozni, hová me­gyünk legközelebb. Témánk mindig volt. — IMivel foglalkozott, mielőtt férjhez ment? — Varrodában dolgoztam. A varrólányo­kat sokan lenézték. Volt nekem egy tiszt­viselő udvarlóm, mivel megsértett, elbocsá­tottam. A férje villanyszerelő volt a telepen. Kép­zett és ügyes műszerésznek ismerték. A var­rónő pedig letette a tűt, nem ült többé var­rógép mellé, hanem a két gyerekkel foglal­kozott. — Csaba festő lett. Gyerekkorában egyszer lerajzolt. Azzal a címmel adta át: Anya ol­vas. Még nem tudott írni. Talán harmadik, negyedik elemibe járt, amikor azt mondta, festő lesz. Én azt feleltem: édes fiam, ahhoz, hogy az lehess, pár hold föld kellene. Nem kellett. A Képző- és Iparművészeti Főisko­lán tanít. Laci fiam műszerész. A beszélgetésbe néha Ilus néni kutyusa belevakkantott, talán unta már, vagy épp örült, hogy a gazdi megoszthatja valakivel a magányát. Az bizonyos, hogy a készülődő vendég elé fut, hogy ki kísérhesse a kapuig. Az udvari lakás fölött, az első emeleti lép­csőfordulóban pedig halk nesszel, mintha Csipkerózsika ébredezne ... Horányi Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom