Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-14 / 62. szám
1989. március 14., kedd Somogyi Néplap 3 Várossá avatták Tabot «■iifeMnili (Folytatás az l. oldalról) — A kibontakozás egyik útja a jobb hatékonyság, a jobb termelékenység, a jobb minőség, az értékesebb termékek előállítása. A másik út a működő tőke nagyobb arányú importja. Hazánkban 1972 óta van jogilag lehetőség vegyes vállalat alapítására, működő tőke igény- bevételére. 1986. január 1- jén új rendelet jelent meg, ez lényegesen kedvezőbb a korábbinál, és ezeket a szabályokat az elmúlt év végén korszerűsítették, a vegyes vállalatokba a befektetés biztonsága, hatékonysága, adókedvezménye még az előzőeknél is lényegesen jobb. 1972-től a mai napig működőtökéként és vegyes vállalati tőkeként 250—280 millió dollárt tudtunk behozni. Ezek nagy része nem az iparban, hanem a szolA tabiak büszkék a városukra. Ezt a büszkeséget említette elsőként köszöntőjében dr. Gvenesei István tanácselnök, aki a megyei pártbizottság és a tanács nevében üdvözölte az új várost. „Legyen a városavatás napja az erőgyűjtés — mondta —, hiszen egyik napról a másikra nem változik meg a település: évtizedek munkája kell. Nehezebb feladat hárul ezután .minden tabi lakóra és a város vezetőire: meg kell felelni saját maguk és a városba érkező vendégek igényeinek.” A diákok várost köszöntő üdvözletét szép hangú lányok mondták el, s benne a kérést: épüljön uszoda és park is Taton. A somogyi városok üdvözletét Feigl Ferenc barcsi tanácselnök tolmácsolta, a testvérközségek jókívánságait pedig Csongár Vince, a gáltatásban, kereskedelemben és más területeken dolgozik. összehasonlításként érdemes elmondáni, hogy Olaszország például tavaly 25 milliárd dollárt, Spanyol- ország 7,5 milliárd dollárt Törökország 1 milliárd dollárt, Portugália egy év alatt 760 millió dollárt vitt *be az országba működő tőkeként és fektette be a gazdaságba. Sokan talán úgy vélik, hogy egy ilyen ünnepi alkalomkor nem illik a gazdaság kérdéseivel foglalkozni. Meggyőződésem azonban, hogy a gazdaság érdekeinek és a gazdaság kibontakozásának szem előtt tartása mindannyiunk érdeke, és e nélkül igen nehéz lenne előre haladni. Köszöntőjét így fejezte be Beck Tamás: — Szeretném még egyszer megígérni a város lakosságának, a város és a megye vezetésének, hogy a kormány és a kereskedelmi tárca nemcsak a kereskedelem és az idegenforgalom, hanem minden olyan kérdésben rendelkezésre áll, amely közös ygjainket, és főleg a la- ' kossáe érdekeit szoleália. csehszlovákiai Tessidikovo (magyar nevén Pered) tanácselnöke. Elmondta: Peredről a negyvenes évek végén jó néhányan települtek át — kényszerből — a Kis- Koppány völgyébe. Csaknem húsz éve szorosabb a kapcsolat Tab és Pered között: ez idő alatt sokszor segítették egymást tapasztalataikkal a település vezetői. A köszöntőkre felelve az ünnepség zárásaként mondta el Farkas István, Tab tanácselnöke: — A tisztesség úgy kívánja, hogy továbbra is térségben gondolkodjunk és cselekedjünk. Ez teszi szükségessé saját magunk reális önértékelését is. Nem hanyagolhatok " el azok a községek, amelyek kitartásukkal, erejükkel hozzásegítettek bennünket a várossá nyilvánításhoz. Együtt és egymásért kell élnie a körzet' lakosságának, a szép külső-somogyi tájakon. Az ünnepség — amely Himnusszal kezdődött — a Szózat hangjaival ért véget. Faragó László É’nfó': Csobod Péier Koszorút vár a Noszlopy-emlékház Ünnep előtt Újvárfalván Ki volt Noszlopy Gáspár? Eleget tudnak-e róla azok, akik március 15-én a megemlékezés virágait helyezik el majd a szabadságharc somogyi hősének kaposvári mellszobránál? Hányán lesznek, akik ezen a napon autóbusszal vagy kerékpáron Újvárfalvára, a szülőházához zarándokolnak? Csak remélni lehet, hogy sokan felismerik: a 48-as forradalom évfordulóját itt is méltóképpen lehet ünnepelni, nem csupán a városok Kossuth- és Petőfi-szobrainál. Noszlopy Gáspár 1820. augusztus 27-én született az akkori Vrácsikon, szüleinek hatodik gyermekeként. A ma emlékházul szolgáló kúriát apja, idősebb Noszlopy Antal örökölte, 750 hold földdel, anyai ágról. Noszlopy Gáspár középiskolai tanulmányainak kezdetéig, 1832-ig élt ezek között a falak között. Családjának protestantizmusa, felvilágosodott szelleme, vonzódása a történelemhez és az irodalomhoz mélyen hatott rá, meghatározva életének további alakulását. Csurgón, majd a kaposvári gimnáziumban tanult, 1839-től pedig a pápai református főiskola joghallgatója. Ügyvédi vizsgát — a sikeres joggyakorlat után — 1845 februárjában tett Pesten, s 1846. április 30-án a marcali járás másodszolga- bírójának választotta meg a megyegyűlés. Első intézkedései közé tartozott, hogy a jobbágyok testi fenyítését megtiltotta. 1846-tól 1848 végéig a mai Marcalihoz tartozó Gombán élt. 1848 tavasza őt is magával ragadta. A nyár folyamán a járási nemzetőr egységek kiállítása és felszerelése volt a feladata, és Ba- bócsa környékén határbiztosítói szolgálatot teljesített. Ismeretes, hogy amikor Jellasics a seregével átkelt a Dráván, kezdetben ellenállás nélkül, akadálytalanul nyomultak a főváros felé. Az első gerillaakcióra a marcali járásban, szeptember 24-én került sor, a sző- csénypusztai erdőben. Ennek sikere láttán Noszlopy meghirdette a népfelkelést. Két nap múlva maga is velük volt, amikor a váratlanul felbukkanó császáriakat — két századnyi katonát — megrohamozták és szétverték. 1849 februárjában, amikor a Dél-Dunántúlt szinte kardcsapás nélkül foglalja el Nugent tábornok, Noszlopy számára sem maradt más: Debrecenbe, a kormány székhelyére menekült. Itt bátyjával, Antallal, aki Asbóth alezredes segédtisztje volt, tervet dolgoztak ki szülőföldjük, Somogy felszabadítására, s ezt Kossuth elé terjesztették. Ö március 19-én jóváhagyta a két testvér elgondolását és Gáspárt kinevezte Somogy megye kormánybiztosává, aki ezután Perczel tábornokhoz, Szegedre sietett. Innen somogyi katonáival április 24- én ért Berkibe. Marcaliba érkezve népfelkelést hirdetett, s május elsején — 15 ezer népfelkelő élén — felszabadította Kaposvárt. Ezután újjászervezte a megye életét, a megyei tisztikart fiatalokból, a magyar kormányhoz hű személyekből állította össze. Kemény kézzel sújtott a szabadságharc ügye ellen szervezkedő urakra, papokra, tisztviselőkre, s emiatt rágalmak is érték. Kossuthot azonban levélben biztosította róla: „Én a forradalom. embere vagyok, s mint ilyen halok meg”. 1849 július végén a kormányzó őt nevezte ki Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybizto- s’ává. Ezt követően minden erejével a hadsereg ütőképessé tételére törekedett: ágyúkat öntetett, megyei pénzen öltöztette egyenruhába s szerelte fel az újoncokat. Pécs felszabadításával kétszer iS megpróbálkozott — sikertelenül. Július végén Nagyatádon összpontosította seregének erejét, de ekkorra már egyre reménytelenebbé vált a helyzet, érvényesült a császáriak túlereje. ,1849 augusztus elején, áthajózott a Balatonon, Tihanyban, Balatonfüreden, majd Veszprémben ütötte fel táborát. Veszprémben érte a világosi fegyverletétel híre. Ezután, mint oly sok hazafira, rá is a bújdo- sás tragikusan kalandos időszaka várt. 1850 április elején Tiszaion elfogták, néhány hét múlva azonban a pesti Újépületből egy székely szanitéckatona segítségével sikerült megszöknie. Noszlopy Gáspár ezekben a nehéz években is a forradalmi hullám fellendülését várta, a segítséget az emigrációtól, a kedvező pillanatot pedig a nemzetközi helyzet változásától remélte. 1850 végétől végső elfogásáig a vidéki íföld alatti mozgalom egyik vezetője, szervezője volt. Társaival fegyveres geri.llacsapatot akart szervezni. Noszlopyt Pesten, 1852. november 16-án fogták el, egy besúgás nyomán, a Bástya utcai. Vay-házban. Ügyét Bécsben tárgyalták és 1853. február 25-én halálra ítélték. Március 3-án, rendkívül erős katonai biztosítás mellett végezték ki. Amikor végig kellett néznie két társának haláltusáját, e szavakat mondta: „Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem”. Poros, kanyargós, utunkon hirtelen fehérük elénk a Noszlopy-kúria, szelíd méltósággal. Az udvarán kedves, idős asszony, özvegy Rohács Józsefné, az épület gondnoka, örül, hogy valaki végre ide tévedt, van miért megcsörrenteni a kulcscsomót, előtalálni a bélyegzőt. Már indulnánk is, hogy megtekintsük az emlékkiállítást, de valami egyre az udvaron maraszt. Lehetetlen nem észrevenni: alattomos kór pusztít csöndesen az épületen, repedeznek, elivizesednek a falak. Egyszerű a titka: az ereszcsatornában mindenütt vastag halmokban aszalódnak az ősszel odahullott falevelek. A léckerítés egy részét már elhordták a környékbeli lakosok. Ami megmaradt, az is kidűlt-bedűlten vár hasonló sorsára. Nyirkos hűtőkamrahideg csap meg bennünket, amint belépünk Noszlopy Gáspár szülőházába. A fűtést sem tartották célszerűnek; tudomásunk szerint a tűzifát a nagybajomi erdészettől kapja a múzeum. 1981. október 30-án ünnep volt ezen a helyen. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága állandó kiállítást avatott. Csaknem nyolc évvel az átadás után az egyik szobában néprajzi jélíegű kiállítás: a somogyi jobbágyok-parasztok használatú tárgyai, munkaeszközei. A következő kisebb helyiségben néhány múlt századbeli bútor. A falról eltűnt a családfát ábrázoló kép. összesen 7 tárló, illetve posztamens fogadja üresen a látogatót. Van itt viszont egy igazán tetszetős, hatfontos ágyú. Az eredetijét 1849 nyarán Rottkai Pál kaposvári kovácsmester irányításával készítették, ezt a hű másolatot pedig a Kaposvári Villamossági Gyár szocialista brigádja. Ingyen, társadalmi munkában. Az ágyúgolyók eredetiek. A szoba végén három, korabeli viseletét utánzó egyenruha. Ha jól vettem ki, az egyik nemzetőr, a másik huszár, a harmadik 48-as honvéd egyenruha lehet. A vitrinben légy- és bogár- tetemek sokasága hever. Eretnek gondolatom támad: mi lenne, ha az üvegfalat elhúznám kicsit? Legalább résnyire. Talán annyi is elég lenne, hogy a szemetet idejében kiseperjük onnan ... Fodor Tamás Kezdődik a cukorrépa vetése A mezőgazdasági üzemek a hét közepén hozzálátnak a cukorrépa vetéséhez. Mintegy 110—115 ezer hektáron termelik ezt a fontos növényt az idén; hozzávetőleg akkorá területen, mint amennyiről tavaly betakarították. Az üzemek azért nem növelik a vetésterületet, mert a korábban gazdaságosan termelt répa jövedelmezősége jelentősen romlott. A gazdaságok egy részénél a felére esett vissza a hektáronkénti tiszta jövedelem, mivel a növény termeléséhez szükséges kálium műtrágya ára 60 százalékkal emelkedett. A bérbruttósítás miatt számottevően növekedett a munkabérköltség is, s ez nem elhanyagolható tényező a cukorrépa termesztésénél, mely az átlagosnál munkaigényesebb tevékenység. A Cukoripari Közös Vállalatnál elmondották: a tagvállalatok összesen mintegy 700 betakarítógépéből évente 35—40-et kénytelenek selejtezni, ugyanakkor az idén legfeljebb tíz újat tudnak vásárolni. A többnyire külföldi berenÖezékekhe# ózonban nem is. az importlehetőség, hanem a forintfedezet hiányzik, mivel a gazdaságoknak igen kevés a pénzük, a hitel pedig tovább drágítja a termelést. Ilyen körülmények között a tavalyihoz hasonló vetés- terület fenntartása — a növény költséges művelés^ és betakarítása miatt — már jó eredménynek számít. A cukorgyárak egy része — látva a gazdaságok helyzetét — különféle anyagi segítséget és többféle szolgáltatást kínál a termelőknek. A ■’'P'etőházi ‘Cukm'evTSr' hóidéul néhány környékbeli üzemnek 20 százalékos támogatást nyújt betakarítógépek vásárlásához. A hatvani Mátra-vidéki Cukorgyárak pedig néhány, betakarítógépsort maga vásárolt még a termelő üzemek részére. A termelő a gép árát öt év alatt törleszti. A Szerencsi Cukorgyár — idén már harmadik éve — a tulajdonában levő gépekkel szedi fel a cukorgyári répatermelő szakcsoportok terményét, és e munka fejében csupán a felszedés hektáronkénti 4800 forintos önköltségét számolja fel; így körülbelül 1200 forintot takarítanak meg az üzemeknek v 3 “ * •'
