Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. február 20., hétfő Somogyi Néplap Miniszteri szemle volt a Hévízi-tónál Májusban három tervet texjesztenek a kormány elé Négy tárca vezetőjének részvételével miniszteri szemlét tartottak szombaton a Bakonyi Bauxitbánya Vál­lalat nyu'rádi üzemében és a Hévízi-tónál. Beck Tamás kereskedel­mi, Berecz Frigyes ipari, Csehák Judit szociális és egészségügyi, valamint Ma- róthy László környezetvédel­mi és vízgazdálkodási mi­niszter első útja a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat vízki­emelő központja számítógé­pes vezérlőtermébe vezetett. fazekas János igazgató el­mondta, hogy betartják a vízügyi hatóság előírását, amely január ' 1-jétől- meg­szigorította, és percenként 220 köbméterben határozta meg a maximális vízkieme­lést. Közölte azt is, hogy a környéken mintegy 10 mil­lió tonnányi bauxitkészletet a földiben hagynak, éppen a Hévízi-tó védelmében. Ter­veik szerint Nyírád környé­kén, ahol a legnagyobb mennyiségű vizet 'kell ki­emelni, 1993-ig befejezik a bauxitbányászatot. A Hévízi-tó megtekintését követően a kórházban foly­tatódott a tájékoztató soro­zat. Itt a vendégek a szak­mai érvek mellett benyo­másokat szerezhettek a hé­víziék körében ' kialakult hangulatról és a természeti kincsüket féltő aggodalom­ról is. Balogh Zoltán, a kórház főigazgatója azt hangsúlyozta, hogy a lecsök­kent vízhozam veszélyezteti a tó mikroflóráját, azokat az antibiotikumokat és bak­tériumtörzseket, amelyek nagy mértékben’ hozzájárul­nak a tó gyógyhatásúhoz. Ezek jelenlétéről 10 évvel ezelőtti vizsgálati adatokkal rendelkeznek, most, hogy tisztán lássanak, újabb vizsgálatra kérték fel az ELTE szakembereit. Mint mondta, a kórházban is folytatják a balneológiái ku­tatásokat, amelyek fontos in­formációkat adnak a tó ál­lapotáról. Hangoztatta, hogy a Hévízi-tó réme az algák megjelenése, amely a vízho­zam csökkenésével járó reá­lis veszély. Szabó Mátyás, a Közép- Dunántúli Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója elmondta többek között, hogy bár a szakér­tők a Hévízi-tó megenged­hető legalacsonyabb vízhoza­mát a másodpercenkénti 300 literben határozták meg, az utóbbi 9 hónapban ez csu­pán 291 liter volt. Ez a je­lenség jogos aggodalmat vál­tott ki a hévíziek körében. Megítélése szerint azonban mindez nem helyrehozhatat­lan, hiszen a folyamat visz- szafordítható, de alapos vizsgálatokra és ' körültekin­tő döntésre van szükség. Szó volt továbbá a Hévízi-tó környékén egyre virágzóbb idegenforgalomról és annak növekvő devizaforgalmáról is. A miniszteri szemle sajtó­tájékoztatóval ért véget. Csa­bák Judit minisztertársai megbízásából annyit közölt, hogy döntést nem hoztak, de ez a szemle nem is erre voll hivatott. Kiegészítették in­formációikat, és így alapo­sabban felkészülhetnek a kormány • májusi ülésére, amely a döntéshozatal fóru­ma lesz. A miniszterek egyetértettek abban, hogy nem a gyógyászat és a ba­uxitbányászat harcáról van szó. Egymástól eltérő, de je­lentős érdekek összehango­lása a feladatuk. Az érde­kek között elsődleges termé­szeti kincsünk megóvása, de ezek mögött nagy súllyal so­rakoznak fel a gazdasági, idegenforgalmi, gyógyászati érdekek, sőt figyelembe kell venni a döntéseknél azt is, hogy több település vízellá­tását éppen a kiemelt karszt­vízből valósították meg. Mindezek közlése után Gse- hák Judit miniszter a sajtó- tájékoztatót befejezettnek nyilvánította. Az újságírók a tájékozta­tó után kisebb csoportokban kaphattak választ kérdéseik­re. Csehák Judit rámutatott, hogy megítélése szerint va­lamennyi tárcának önkorlá­tozásra is szüksége van a cél érdekében. Ez alól nem kivétel az egészségügy sem. Ha elengedhetetlen, csök­kenteni kell a vendégek szá­mát. A fürdési időt máris szabályozzák. A kórház igaz­gatója közölte, hogy időbe­osztással adják ki a fürdö- jegveket, így csökkentik az egyes napszakokban előfor­duló zsúfoltságot. A beszél­getésekben félvetődött az is, hogy a Hévízi-tó ne legyen a Balaton háttér-fürdőzőhe- lye, hanem őrizze meg gyógyhely jellegét. Az em­lítettek azonban csak ada­lékok a megoldáshoz, amely­nek kulcsa vitathatatlanul a bauxitbányászat kezében van. Erre vonatkozóan Be­recz Frigyes ipari miniszter közölte, hogy májusban há­rom variációs tervet visznek a kormány elé, amely a gyorsított bányászat módo­zatait, idejét tartalmazza. Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt ve­zérigazgatója az újságírók kérdésére rámutatott, hogy a nyírádi bauxitbányászat azonnali befejezése évi több 10 millió dolláros importot tenne szükségessé. E bánya pótlására egyébként meg­kezdték a csabpusztai lelő­helyen az új bánya nyitá­sát, amely a tervek szerint 1993-tól termel. Elkészítette a húga rajzait Tehetséggondozó fórum a tanítóképzőben — A komplex tehetség- gondozó fórumnak egyik eleme a nagyatádi kéthetes gyermek- és ifjúsági képző- művészeti alkotótábor, de az évközJi képzőművészeti tehet­séggondozó tanfolyam is. Leitner Sándor festőmű­vész mondta ezt, aki mind a két fórum szakmai, művé­szeti vezetője. — A nagyatádi tábor fel­adata az, hogy fejlessze a 12—17 éves fiatalok képző- művészeti kifejezőkészségét, Vizuális kulturáltságát. An­nak a tanfolyamnak pedig, amelynek a tanítóképző fő­iskola ad otthont, az a leg­Fehér Ferenc fontosabb célja, hogy segít­séget nyújtson a képtó- és iparművészeti ágiban a to­vábbtanulásra való felké­szüléshez. Számos művészeti jellegű Oktatási intézmény­nyel tartjuk a szakmai kap­csolatot, többek között a Képző- és Iparművészeti Fő­iskola művész tanárai is részt vesznek a tervezett program óikban, A gyerekek fejlődése ércekében élnünk kell a „szellemi import” le­hetőségével. Az egyre népszerűbb te­hetséggondozó fórum foglal­kozásait húsz héten át tart­ják szombatonként. A diá­kok életkor szerint külön csoportokban, két teremben dolgoznak. Az általános is­kolásokkal Leitner Sándor- né és Tibol László rajztanár foglalkozik. Az idősebbek a másik helyiségben Leitner Sándor, illetve az erre a foglalkozásra meghívott Vecsei Csaba festőművész, a képzőművészeti főiskola do­cense irányításával aktot rajzolnak. A szünetben néhány diák­kal beszélgettünk. — Részt vettem már a nagyatádi táborban is:-a képzőművészeti főiskolára szeretnék jelentkezni — mondta Bankó Béla, a bar­csi gimnázium harmadik osz­tályos tanulója. — Most ép­pen szénnel rajzolunk, és ez Bankó Béla DÚSA LA] OS A szerző vicinálissal ér­kezett a megyei irodalmi kör jubileumára. Már az ál­lomáson találkozott ismerő­sökkel, akik kocsival jöttek ki az expresszhez a neves fővárosi vendégek elé. Kül­detésük fontossága, a nagy emberek leendő közelsége azonban láthatóan elfoga­dottá tette őket, így elunva a fölesleges téblábolást, buszra szállt. Már a meghívón is gya­nús volt a hangzatos szállo­danév. A helyszínre érve nyilvánvaló 1lett, hogy egy sör legkevesebb harminc fo­rintba kerül, így szerzőnk maradt a kávézásnál. Átvette a jubileumi anto­lógia nyomdaszagú példá­nyait, amelyeknek címlapján a helyi tűzoltóság modernül sivár képe díszelgett. A bel­ső lapról kiderült az is, hogy a tűzoltóság adta ki a könyvecskét. Ettől ideges lett, hiszen arról volt Kszó, hogy csak pénzt adnak a kiadványhoz, de nem tenye­reinek a közepébe. Most vi­szont a tartalomjegyzékben főként tűz és víz témájú írásokat látott. A megyei irodalmi kör titkára hamarosan elkezdte a beszédét a jubileumról, s a kiadványról szólva a tűz­oltás fontossága mellett megemlítette a tűzoltást áb­rázoló alkotások jelentőségét is. A titkár profi beszéd­FEHÉR HABVIRÁG mondó volt, így a szerzőnek bőven volt ideje az elnök­ségben ülők tanulmányozá­sára. A megyei kékharisnya rossz lóra tett, amikor a ne­ves pesti szerkesztő mellé ült. Az idős férfi ugyan megtekintette a dekoratív domborulatokat, de hamaro­san áttért a titkár egyedi mutatványának tanulmányo­zására. A maga nemében kétségtelenül volt abban valami zseniális, ahogy egy biztonsági testület munkáját' szinkronba hozta a megyei irodalmi kör jubileumával. Gondolatmenete azonban egyre kiszámíthatóbbá vált, s a barokkosán gazdag rész­letezés alatt a ' neves pesti bizony elszunyókált. A beszédet követő vers- és prózamondói produkciók alatt árrá próbált rájönni, hogy miért válogatták be írásait ebbe az antológiába. Jócskán kilógott a sorból, de mint az előszó írta volt: nem minden szerző eseté­ben alkalmazták a temati­kai kötöttséget. A neves szerkesztő öt per­ce után n tanács kitüntette a tűzoltóparancsnokot áldo­zatos közművelődési munká­jáért, majd a tűzoltópa­rancsnok az irgdalmi kör titkárának adott át emlék­plakettet, ami a titkár ré­széről újabb terjengős sze­rénységi rohammal járt. Tü­relmesen várt a pénzosztás­ra, hiszen abból akart meg­ebédelni, s titkon abban is. reménykedett, hogy a múlt havi vilanyszámlát is be tudja fizetni belőle. Az ünnepség után valóban felkérték a közreműködőket és a szerzőket, hogy a hiva­talos adminisztráció miatt maradjanak még egy kicsit. A vendégek és a szakértők díjazása felvillanyozta, de az előadóművészek gázsija után nyilvánvaló lett, hogy ábrándokat kergetett. A leg­nagyobb csapás azonban ak­kor érte, amikor közölték, hogy a szerzők két héten belül postán kapják meg szerénynél is szerényebb honoráriumukat. — Méghogy nálunk nincs irodalmi élet? — tüsténke­dett a nevesek körül a tit-■ kár. — Mit bizonyít ez a mai jubileum is? ... Szerzőnk épp csak elérte a délben visszainduló vici­nálist. Gyomra csak a ká­vétól fájt, de a feje az áramszolgáltatótól. Ök nem várnak majd két hetet. — No, én sem élek mos­tanában irodalmi életet — gondolta, és nagyot köpött a vicinális ablakából. Egy villanásra még látta, hogy a nyál szétterül a villanypóz­nán, mint egy habos, fehér virág. az egyik kedvencem, de sze­retek fejet mintázni is. Bar­cson nem tudják ilyen profi szinten segíteni fölkészülése­met. A célom érdekében npm sajnálom a szombatjai­mat. A teremben egyedül Né­meth Gábor, a kaposvári Munkácsy gimnázium har­madikos tanulója dolgozik pasztellal. — Szénnel is szívesen raj­zolok, de jobban szeretem a színéket — mondja. — Ügy érzem, a megyében ez az egyetlen olyan fórum, amely fölkészíthet a fölvételihez. Én is a képzőművészetire je­lentkezem majd. A műhely- hangulat itt nagyon jó, de szerintem túl sokan va­gyunk és a gyakori szüne­tek széttördelik a munka folyamatát. Mindig szeret­tem ígjzolni, már óvodás korom óta szinte csak ez érdekel — emlékezett vissza a kezdetekre, majd nevetve tette hozzá: — No persze most már a sport és a lá­nyok is ... Fehér Ferenc építőipari szakközépiskolás félig-med­dig testvérének köszönheti, hogy fölfigyelték a tehetsé­gére. — A húgom a gyakorló általáhos iskolába jár, a rajz házifeladatait mindig én csi­náltam meg. A tanárnő, Leitner Sándorné előtte már látott egy-két rajzomat és ráismert a stílusomra. Haza üzent, hogy egészen jól raj­zolok, és érdemes lenne ko­molyabban foglalkozni ezzel. Tizenkét éves lehettem, ami­kor a szüleim elvittek a Balázs János képzőművésze­ti szakkörbe és 1987-ben a nagyatádi alkotótáborban is voltam... Édesapám na­gyon szeretné, ha építész­mérnök lennék, d<| ha föl­vesznek a képzőművészeti­re, biztosan nem gördít aka­dályt a tanulmányaim elé. Talán az lenne egy komp­romisszumos megoldás, ha belsőépítész szakra vennének föl. Pfalzgráf Zsolt a fiatalab­bak között dolgozik. Leitner Sándor szerint a tehetségé­ből adódóan a mai plakát- grafika, a mozipropaganda területén szinte korlátlan le­hetőségei vannak. A tanfo­lyamról így beszél: — Szívesen jövök a szom­bati foglalkozásokra, sokat tanulunk itt. És én nagyon szeretek rajzolni... T.R. A fiatalokat kérdeztük Színesebb hétvégi programokat akarnak Mit csinálhat Kaposváron a szabad idejében hétvégén egy fiatal? Szombaton dél­előtt a Csokonai köz szökő- kútjáná] egy tizenévesekből összeverbuválódotit társasá­got kérdeztem erről. — Nem véletlenül ácsor­gónk itt, éppen arról vitat­koztunk, hogy moziba men­jünk, vágy fel hozzánk, be­szélgetni, zenét hallgatni — mondta Deák Nikoletta, aki 17 éves, és az idén befejezi tanulmányait. — Sajnos, nem a legizgal­masabb program, de nem tudtunk jobbat kitalálni. Sokszor hetekig nincs olyan rendezvény, ahová szívesen elmennénik. Nem tudom, hogy kik szervezik a fiata­loknak Kaposváron a mű­sorokat, de ha nagy ritkán történik itt valami, az ese­ményszámba megy. Tudom, hogy nagyon nehéz a külön­böző korosztályúak és ér­deklődésűek igényeit kielé­gíteni. De azzal talán min­den fiatal egyetért, hogy olyan egésznapos esemény- sorozatokat kellene rendez­ni, amiben a sporttól az előadásokig, vetélkedőkig minden helyet kapna. Mind­ezt persze hétvégén. — Minden szabad perce­met kitölti a tanulás és sport — válaszolta a kér­désre határozottan Gundy Richárd. — Két éve fejeztem be a gimnáziumot, majd utána szakmát kezdtem tanulni. Időközben döbbentem rá, hogy valójában tanítani sze­retnék, legfőképpen testne­velést, ezért az idén jelent­keztem a pécsi egyetem test­nevelés—matematika szaká­ra. Szerencséire nékem sike­rült a hasznosat összekötni a kellemessel. Ezt azért mondom, mert a mi kor­osztályunknak nem sok le­hetőségé vah a kikapcsoló­dásra és szórakozásra. Sőt, akinek nincs baráti köre, annak télen ez a > város egyenlő a magánnyal. Mi­vel lassan béköszönt a ta­vasz, nemcsak fiataloknak, hanem minden korosztály­nak ajánlhatom a tenmé- szettúrákait. 4 barátaimmal eigy fél órája jöttünk haza a Tokaji parkerdőből, egy- egy ilyen hosszabb séta az erdei ösvényeken a hét min­den gondját-ibaját feledtetni tudja. Két rövid vélemény. Ti­pikus ez, vagy egyéni? Tovább kérdezősködtünk, s minél többen mondták el. a véleményüket, annál in­kább bebizonyosodik: igaza volt a két nyilatkozónak. Egy huszonéves fiatalem­ber mondiba: — Nem jó, ha kiemelünk egy-két rendezvényt, hiszen akad itt néha jó program is, de egészében többet és job­bat akarunk. Ahhoz, hogy ez így legyen, az ifjúsági szervezeteknek kellene még jobban összefogni a városi fiatalokat. Csapó M. Péter Németh Gábor NEM SZÜLETETT DÖNTÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom