Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám

1989. február 10., péntek

Somogyi Néplap

5

A hetvenéves Bessenyei

A Hegedűs a háztetőn című musicalban

Bessenyei Ferencet azért jó látni, mert nem pusztán nagy formátumú színész (jóllehet éppenséggel az sem kevés!), de maga az eleven, két lábon járó romantika. És egyre nyersebbé, ridegebbé váló korunkban mintha a romantikának alig (vagy egyáltalán nem?) len-- ne szerepe. Bezzeg Bessenyei ! Ö nem tud nem romantikus hős lenni, bármit játszik is, mert ilyen az alkata. Régies 'kifejezéssel szólva úgy is lehet mondani: az Isten ilyennek teremtette!

Bessenyei úgy kezdte, hogy Szegeden a kórusban fújta a dalt, de ez nem tartott sokáig. Rövidesen kisebb szerepet kapott: prózaiakat és énekeseket egyaránt. S mikor két év múlva, 1942-ben átszerzödött Miskolcra, ott már olyan vezető szerepek várták, mint a Peer Gynt, a Bánk bán és Cyrano. így pendlizett azután évekig a miskolci, a szegedi és a pécsi színház

Ha egy kicsit játszanánk a- szavaikkal, azt is mondhatnánk: Sinkó Ervinnek ez a műve — amely a téli könyvvásár egyik sikerkönyve volt — egy regény regényének a regénye. Egy nagy mű regényes útja, egy páratlan dokumentumértékű naplóé, amit végre a magár olvasó is kézbe vehet. (Az előző két Növi Sad-i magyar nyelvű kiadás csak korlátozott pél- dáinyszámban jutott el hozzánk.) A könyv borítójára pillantva nem a fő-, hanem az alcím ragadja meg először az olvasó fantáziáját: Moszkvai naplójegyzetek, 1935—.1937. Téved, aki holmi politikai pikantériát vagy a személyi kultusz egyénekre bontott, gyilkos leleplezését várja e naplótól. (Bár a-- Zinovjev—Kamenyev, majd a Radek- és Pjatakov- per szinte víziószerűen megelevenedik a kötet lapjain.) Ezek a feljegyzések sokkal inkább a moszkvai hétköznapokat, a mindennapok embereit idézik föl utolérhetetlen plaszticitással. A Személyi kultusz bürokratikus kiépülését csak fenyegető ködként érzékeljük, amely mindjobban beárnyékolja a forradalom emberi vívmányait.

Ki volt Sinkó Ervin, és mit keresett Moszkvában a 30-as évek közepén? Az Apátiában született jugoszláviai magyar író 1918 őszén tagja volt a budapesti munkástanácsnak, s a proletár- diktatúra megdöntése után menekülnie kellett. Az emigráció számos állomásán született meg a magyarországi Tanácsköztársaság mindmáig legátfogóbb szép- irodalmi feldolgozása, az „Optimisták”. Hol lehetne ezt a regényt kiadni? Természetesen a Szovjetunióban. S Romain Rolland ajánlásával 1935. május 5-én Sinkó Ervin elindult feleségével Rouenból a „Vi- tyebszk” fedélzetén a Szovjetunió felé. Megkezdődött a regény regénye, az „Optimisták” különös kálváriája.

Művelődési házak

Értelemzavaró hiba csúszott lapunk csütörtöki számában a 3. oldalon megie- jelent Művelődés, gazdálkodás című összeállításunkba.

A nagyobb támogatás — még nagyobb elvonás című írás utolsó bekezdése helyesen így hangzik:

— A legnehezebb helyzet-, ben a kis települések művelődési házai vannak. A városi művelődési házak ugyanis technikai lehetősé-' geiknek köszönhetően különböző vállalkozásokkal tudják

között, míg végül kikötött Budapesten a Nemzeti Színházban.

Egyáltalán nem volt könnyű ezt a forradalmi regényt kiadni a Szovjetunióban sem. A könyvkiadók és a folyó- iratszerkesztők egymáshoz küldözgették a szerzőt.

S miközben Sinkó Ervin rótta a moszkvai utcákat kiadótól kiadóiig — az „Optimisták” immár csonkított kéziratával — egyre inkább észrevette a torzulásokat. Nem, nemcsak az irodalmi és művészeti élét félelmetes elbürokratizálódását; valami olyat, ami beárnyékolta az egész életet. Aminek nem lett volna szabad léteznie abban a Szovjetunióban, „amely az emberibb holnap előfeltétele és hordozója”. Sinkó Ervinnek, az élete végéig elkötelezett forradalmárnak ez azért okozott lelki traumát, mert hiszi és vallja, hogy - „a Szovjetunió a leghaladóbb állam, s aki ebben kételkedik, az csak ellenség és ellenforradalmár lehet”. Aztán egyre sűrűbbé válik a köd; a félelem, a rémület, a bénaság, a hallgatás egyre jobban eluralkodik. A koncepciós perek kígyója szinte megfojtással fenyeget mindent... Kun Bélát már nem lehet elérni. S egymás után tűnnek el a barátok is. Már nem a könyvkiadás, a filmforgatókönyv-írás, hanem a puszta lét a tét.

A napló krónikái mellett a belső vívódások alkotják a mű gerincét. De mennyi minden még! A Bábellel kialakult baráti kapcsolatnak, majd tragikus felbomlásának finom tollrajza. Villanásnyi, de csiillagszóróként szikrázó portrék Károlyi

Mihályról, Romain Rollandról, Barbusse-ről, Gorkijról, Ejzenstejnről, Kun Béláról, Gábor Andorról, hogy csak néhány nevet említsünk.

A napló egyik leglíraibb, legmegkapóbb fejezete Gorkij temetésének leírása,

nemcsak búcsúzás, búcsúztatás ez, hanem hit az emberben, az emberibben is.

gazdálkodása

pótolni a támogatási érték csökkenését. Hálózati központunk — kockázatvállalás árán is — megpróbált olyan berendezéseket, technikai eszközöket vásárolni, amelyek ezekben a szűkös években bevételt eredményeznek: az idén már saját nyomdánk is működik. A tatarozás saját erőből nem folytatható. Elsősorban a tartalmi tevékenységet kívánjuk megújítani, szolgáltatásainkat pedig igyekszünk bővíteni.

mindjárt az első szerepével az élvonalba került. Sván- gya matrózt játszotta a Lju- bov Jarovája című TrenyovMég akkor is, ha most a

jelen fájdalma erősebb: „Magam is ott álltam három ás fél óra hosszat a tömegben, mely már éjfél után gyülekezni kezdett — akkora tömegben, amekkorát még Moszkvában is ritkán Iáit az ember... A benyomás egyedülálló nagyszerűségét csak fokozta a csehd ... Láttam a különbséget tömeg és nép között. Ez itt nép volt ezekben az órákban, ahogy hihetetlen orosz türelemmel álltak és álltak. Volt valami, ami eggyé, valóban közösséggé fogta őket össze, valami nagy veszteség mindenkire kiterjedő, közös élrzé- ise... Nekem úgy tűnik, hogy Sztálin presztízséből hiányzik a népies elem:.. Gorkij emberileg volt közel, nem legendás hatalmat, hanem legendás embert jelentett, s vele az emberinek egy motívuma hallgatott el a szovjet életnek a valóságában.” '

2, Az érdeklődésemre igényt tartó tájékozott személy furcsasági körök szerint csoportosította negatív hőseit. Így például kifogyhatatlan sorozata volt szakácskodó főnökökből. Előszedett ebből a sorozatból egy tekintélyes derék- bőségű közéleti tekintélyt — persze regionális értelemben vett közéleti tekintélyt —, aki mindenáron Túrós Lukács dicsőségére pályád zott. Ez a lehetetlen regionális főhivatalnok elkövette azt a szélsőséges különcködést, hogy igazi konyhát rendeztetett be miagának előkelő dolgozószobája mögött. Aki belépett hozzá, az szembetalálta magát Lenin féldrágakövekből kirakott arcmásával, amely nagybecsű arcmást egy testvérvárosi szovjet delegáció hozta ajándékba. Mekkora szentségtörés ugyebár, hágj1 a nagy férfiú profiljával díszített fal hátoldalán helyezték el a konyhai kellékeket tároló kredencet, a fűszer- számos faliszekrényt meg a mosogatót az elektromos vízmelegítővel. No már most, ez a bajuszos habverő-Juliska nem átallott átszökdösnj a tapétaajtón abba az illegális konyhába megnézni, puhul-e már a babgulyás. 'Beteges elvetemültségében akkora mániával szeretett kalamolni a kuktaságban, hogy még a fokhagymagerezdek tisztítását sem engedte át másnak. Az időnként eléje bocsátott ügyfedrámában. Tizenhárom év következett — s. csupa nagy szerep. Elég, ha csak néhányat említünk meg közülük, az idősebbek számára emlékeztetőül, a fiataloknak okulásul. Egy csodálatos Ványa bácsi előadásban például nagyszerű, igazán cse- hovi 'Asztrov doktort játszott, egy fennkölten nemes Illyés Gyula-drámában, a Fáklyalángban olyan Kossuth Lajost, aki „szívünkbe égette magát”, s egy Shakespeare tragédiában olyan Othellót, akinél féltékenyebb és haragosabb, tisztább lelkű és nemesebb mór el nem képzelhető.

. Nemcsak a Nemzeti Színház első, számú hőse volt Bessenyei ezekben az években; a magyar filmművészet is benne látja szuperemberét. A harag napja, a Feltámadott a tenger, a Különös ismertetőjel, s megannyi más, celluloidszalag- ra vett alkotás kapott óriási ledületet, friss erőt, valódi jellemábrázolást Bessenyei közreműködésétől.

Nyugtalan természet, meg nem alkuvó. Kérlelhetetlenül szigorú, mert a végtelenségig igényes kollégáival szemben — de önmaga iránt is.

Egyéni ízlés kérdése, hogy kinek miben tetszett a legjobban Bessenyei. Van, aki a vagyonát fösvényen magához szorító James Tyrone- ként, a Hosszú út az éjszakába című O’Neill-dráma hőseként szerette a legjobban. Bizonyára akad olyan néző is, akinek legutóbbi szerepében — a Zorba, a görög című musical címszerepében — tetszett a legjobban. S vannak, sokan vannak — e sorok írója elárulja; közéjük tartozik maga is —, akik a Hegedűs a háztetőn című musical Tev- je szerepében élvezték a legjobban Bessenyeit.

Másfél évtizeden belül kétszer játszotta el ezt a szerepet a Fővárosi Operettszínházban. Színészi képességeinek minden tartalékát bedobta, drámai erőben és humorban egyaránt gazdag volt ez a csupa szív, csupa agyafúrtság, csupa szomorú alakítás.

Túl a hetvenen is sok ilyet és ehhez hasonlót vár még Bessenyeitől meg nem fogyatkozott létszámú közönsége — színpadon, filmen és a képernyőn egyaránt.

lek el nem találhatták, honnan ez a szertelen fokhagymaszag a különbeni roppant módos, perzsaszőnyeggel díszített és amerikai dióval burkolt irodában. Midőn pedig belátta ez az ál-Gun- del, hagy mégsincs ez így rendjén, harsány illatú krémekkel parfőnökkel próbálta elnyomni magán a lacikonyhákat meghazudtoló nehéz’ hagymaszagot. Ami sikerült is, de azon a förtelmesen drága áron, hogy bizonyos hajlamferdülést próbálták emlegetni személye kapcsán. Ezzel sem törődött. A lelki üdvét adta volna oda egy jól sikerült székely- gulyásért, egy ropogósra sült kiacsapecsenyéért, egy pehelykönnyű vargabélesért. Nem is szólva arról az elmaradhatatlan újházi tyúklevesről, amelyet valameny- nyi helyi nagyság — tehát főnök társai — név-, illetve születésnapjára szokott remekelni.

Persze főképp munkaidőben. A közérdek rovására. Az ügyfelek gátlástalan magvárakoztatása árán. Így válik egy látszatra ártalmatlan szenvedély bűnös megrögzöttséggé; így teszi magát messzemenően alkalmatlanná közéleti tisztségre egy alapjában véve tehetséges, jó felkészültségű, különben feddhetetlen életű ember — végezte el morális összegezését az én közigazgatási ismerősöm.

Miként a főzőkanalas regionális főhivatalnokot, úgy

Ez 1950-ben történt, s

Egy regény regénye

(Sinkó Ervin moszkvai naplójegyzetei, 1935—1937)

KÖNYVESPOLC

Dr. Sípos Csaba

Barabás Tamás

Gerencsér

Miklós

ESETEK

Folytatódnak

a

farsangi

rendezvények;

az

iskolák

megyeszerte szalagavató bálókat tartanak.

Kaposváron

a

Somogy

Megyei Múzeumban több érdekes tárlat várja a képzőművészetek kedvelőit. Elsősorban L osonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének államfői kitüntetéseiből rendezett kiállítást említjük. A múzeum kamaratermében Harangozó Ferenc grafikusművész tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Ugyanitt látható A jég világa és a Paraszti pihenés pillanatai állandó kiállítás is. A diákok körében eddig is méltán népszerű iskolatörténeti kiállítás megtekinthető lesz a hét végén. Ezenkívül láthatók Bernáth Aurél festményei, valamint Galimberti Sándor régi, a megyeszékhelyt bemutató városképei. Ugyancsak itt rendezték meg a kaposvári születésű, jelenleg Spanyolországban élő világhírű fotóművész, Juan Gyenes tárlatát is. A Kaposvári Galériában Kunjfy Lajos festőművész alkotásaiból válogatott kiállítás látogatható, míg a Somogyi Képtárban Ókori művészet címmel mutatják be a Szép- művészeti Múzeum antik és görög gyűjteményének érdekesebb darabjait.

A Kapos, presszó-galériában Óré Sándor festő kiállítása nyílt meg.

Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban tekinthető meg Hamar János festőművész kiállítása.

A kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban Szentiványi Árpád színes- fotó-kiállítása látogatható. A

várostól nem messze levő szennai művelődési házban ma fél 6-kor, Zselickisfalu- don pedig 7 órakor a személyi jövedelemadóról tart előadást Molnár János, az APEH munkatársa. Szombaton Fársáng napja Szennában címmel egész estét betöltő rendezvényre kerül sor a helyi művelődési központban, ennek keretébén a Fonómunkás Kisszínpad Élhetnék én Párizsban című zenés kabaréelőadására is sor kerül. Ezt követően hajnalig tart majd a bál.

Fonyódon a gimnázium aulájában vasárnap este 6 órakor Minden csak komédia címmel Haumann Péter Kossuth-díjas, érdemes művész pódiumműsorát láthatják az érdeklődők. A műsorban közreműködik Szentirmai Ákos zeneszerző is. Ugyanezzel a programmal várják az érdeklődőket a marcali helyőrségi klubba szombaton ete 8 órakor.

A csurgói Csokonai Művelődési Központban szombaton bátyus farsangi bált rendeznek, ugyanaznap

Nagybajomban farsangi sportbálira kerül sor. A nyitányként a sportoló gyermekek bemutatóját nézhetik meg az éreklődők, ezt követi a tél búcsúztatása.

A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban ma nyílik meg Jávori Béla Erdők és vizek című fotó- kiállítása. A városi KISZ- bizottság szervezésében a városi • ötpróbaaikció téli túráját is megredezik; este a helyőrségi klubban farsangi bált tartanak.

Képünkön: a Somogyi

Képtárban látható kiállítás egyik részlete.

sorolta gondos osztályozással külön-külön csoportba a sportrajongókat, a technika bolondjait, a turizmus megszállottjait stb. Elrettentő példaként mesélt egy őrült golyóstollgyűjtőről meg egy akvaristáról. Az előbbinél fél napokat lebzselhettek hivatali időben a hülye szenvedély betegei, az utóbbinál azt érhettek el a tengeri bolhák, trópusi mosziatok, díszhalivadékok beszerzői, amit csak akartak, tekintet nélkül valódi állampolgári jogosultságukra. Ráadásul akkor mehettek be a bohóc- halak specialistájához, amikor szeszélyes kedvük tartotta, még akkor is, ha dróton rángatott pártfogójuk éppen mással tárgyalt. Mi több: ezek a tolakodó orcát- lanok még a testületi üléseket sem tartották eléggé szentnek, ha sürgősen intézkedni kellett — mondjuk a fátyolos aranyhalak ügyében.

Felidézve így magamban a hallott történetkék némelyikét, voltaképpen bocsánatot kellene kérnem a sajátos tájékozottságú ismerőstől, amiért vonakodtam elfogadni barátságát. Végtére is mesélt eseteiért hálás lehetek, hiszen valamennyi tanulsággal szórakoztató.

Igenám, de közben történt valami.

A sors forgandósága folytán ügyfélként kellett jelentkeznem nála mint köz- igazgatási hivatalnoknál. Nem valami magas hatalmasság ő, ám akik viseltek már angyalbőrt, egy életre megjegyzik maguknak,

hogy az őrmester az igazi úr, nem ám a tábornok.

De félre a szószaporítáis- sal! Megjelentem a felszólító papírra gépelt időpontban, és vártam sokiadma- garnmal a rettegett ajtó innenső oldalán, a sötét és kopár várószobában. Némán üldögéltek körülöttem nők és férfiak vegyesen. Egyesek sóhajjal enyhítették izgalmukat. Volt időm összeszámolni magunkat:- tizennégyen szorongtak előttem, s hárman még jöttek utánam. A rettegett ajtón öles tábla terpeszkedett: „Szólítás nélkül belépni tilos !”

Mivel bő fél óra hosszat senki meg nem fogta a mogorva szövegű ajtó kilincsét, én bizony a bentiekre nyitottam az ajtót. S mit láttam? Négy izgatott férfi — köztük a sajátos történetek tudója mint hivatalvezető — és két nő csaknem hajba kapva veszekedett a kazal- nyi lottószelvény fölött. Gőzölgő, füstölgő indulatokkal kardoskodtak igazukért és tőzsdei ' zűrzavarban kiabálták a számokat az 1—90 közötti ismert fesztávolsá- gon.

Jó ég! Egészen elfelejtettem, hogy szerda van — tehát legújabb történelmünk szerencsekísértő munkanapja —, huszonnégy órával a húzás előtt. Ismerősöm, kit előző este már-már barátomnak tekintettem, tomboló haraggal kiabált rám:

— Ezt a tiszteletlenséget kikérjük magunknak! Vagy talán elfelejtett olvasni az elvtárs, hogy figyelmen kívül hagyta a táblát?!

(Folytatjuk.)

HÉTVÉGI / tájoló