Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
4 Somogyi Néplap 1989. február 9., csütörtök Az elnök nem akar botrányba keveredni Új vállalkozásba kezdőit a kisszövetkezet A Kapos Ruhaipari Szövetkezet termékeiből kevés jelenik meg a hazai üzletekben. A magyarázat egyszerű: gyártmányai túlnyomó többségét exportálja a kisszövetkezet. Molnár András elnök elmondta: — Tavaly 44,5 millió forint volt a bevétel, szocialista exportra 26 milliós tételt szállítottunk, másfél millióért végeztünk tőkés bérmunkát. A hazai piacon 15 millióért értékesítettünk, de belföldre nem ruhaipari terméket adtunk el, hanem labdabélést. Jó évet zártunk, s az általánossal ellentétben 1989-től sem félünk. — Végül is hozott valamit a konyhára a kisszövetkezetté váló átalakulás bűvészmutatványa ? — Hozott. Nyereségtervünket tavaly 10 százalékkal túlteljesítettük, és dolgozóink átlagos jövedelme 28 százalékkal nőtt. Hozzáteszem: sajnos, még így is a hazai átlag alatt marad a bérük. Megszigorítottuk. a követelményeket, ugyanakkor az idén is arra törekszünk, hogy a teljesítmény növekedését átlagon felüli bérnövekedéssel honoráljuk. — Van-e remény erre? Van-e elég munkájuk? — Kapacitásunkat kitöltik a megkötött szerződések. Csak a második félévre várható tőkés bérmunkára tartalékoltunk erőt és időt. Az utóbbi néhány évben a létszámunk csökkent, most újra növelni szeretnénk. — ' Száz főfoglalkozású ember és csaknem ugyanannyi bedolgozó van a szöA mai állapotokat látva nehezen hihető, hogy Ka- posújlakon a régi kefeüzem helyén július elsején működni kezd egy építőipari vállalkozás: nevezetesen a Pannon Wolf Kft. Ha ahhoz viszonyítunk azonban, hogy néhány hete még csak egykét düledező épület és a dimbes-dombos, bozóttal benőtt senki földje volt ott, mégiscsak elképzelhető a július végi üzemavatás. — Még két rókavárat is találtunk itt a Szarkavár alatt — mondta Schádl Jó-, zsef főmérnök. — Jól érezték magukat itt a rókakomák, míg a földmunkával el nem értük a lakóhelyüket. A régi építmények átalakítása folyik, és már készen vannak az 1750 négyzetméteres gyártócsarnok alapozásával is. Az egyik építményben egy öreg mozdonykazán áll. Nem dobják ki: faszárítóként szolgál majd tovább. László Rendi (azaz Rendi László, a Pannon Wolf osztrák társigazgatója: — Megőrzőnk mindent, ami hasznosítható, hiszen a régi épületek és eszközök felújítása még mindig olcsóbb, mintha mindent letarolnánk és újat építenénk. Felújítjuk például .és rendszám nélkül belső anyag- mozgatásra fogjuk használni azt a két ZIL teherautóroncsot, amely valahogyan itt maradt a telepen. Az ilyen, megőrizve megújító munkában egy dolog nehevetkezetben. Miért nem vállalkoznak kisszériás termelésre; a hazai üzletekben miért nem jelennek meg? — Kizárólag a gépek hiánya akadályoz bennünket. Habár a konfekciópiac pang, mégis lehetne sikereket aratni különleges kivitelű, de versenyképes áron kínált ruhákkal. Ezt tudjuk. 1987- ben egymillió forintot letettünk az év elején gépimportra. Az elvi engedélyünk is megvolt. Decemberben kaptunk egy értesítést, hogy az elkülönített pénzt visszakapjuk, varrógépet viszont nem. Hónapokig kamatmentesen használta valaki, azaz valamelyik szervezet az egymilliónkat. Ez nem nagy összeg, de nekünk mégsem kicsi. Ha akkor kapunk gépet, most már butikjaink volnának. — Azaz üzleteik vannak, de másfélék. — Fő tevékenységünk továbbra is az ipar, de nemrég megnyitottuk a második üzletünket is Kaposváron. A kereskedelmi tevékenység rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, bővítik is, ahogyan lehet. Használt műszaki cikkeket és autókat is fogunk árulni. Rókavár volt Szarkavár alatt Négy hónap múlva itt gyár lesz zebb, mint egy zöldmezős beruházásban: a tervezés és a szervezés. De megéri! Az építőelemek, faszerkezetek és kész családi házak gyártására készülő üzem osztrák gazdái — bár bizonyára gazdagabbak, mint jó néhány magyarországi beruházó, építkező cég — ilyen takarékosan gazdálkodik. Kiss Béla, a magyar társ- igazgató mondta: — A megszűnt Somogy- épnél már jobb volt a munkakultúra, mint a hazai átlag, a nem jogutód, mégis valamiképpen utódnak tekinthető Pannon Wolfnál pedig még jobb lesz. A technológia mindenképpen rendet és tisztaságot követel, az ipartelepen lesznek az irodák és a tervezőrészleg is, a 4,7 hektáros területnek mindig gondozottnak kell majd lennie. Az nálunk lehetetlen lesz, hogy itt-ott, egy-egy sarokban, félreeső helyen összegyűljék mindenféle limlom, ami azután évekig ott is marad. A Kanizsai utcában a régi malomépület alatt vannak ma az irodák. Ez a telephely raktár-áruház lesz; az építkezéshez szükséges minden kelléket árul majd az osztrák—magyar vegyes vállalat. A malom visszanyeri régi szépségét: ami még kóceráj, az vagy eltűnik, vagy megújítják. A Pannon Wolf első .szocialista országbeli válalkozása a Wolf konszernnek, amely már kilenc országban ott van a piacon. A Magyarországon a vegyes vállalatba bevitt teljes érték — az ösz- szes alapító részéről — száz- milió forint. Jeleleg 800 millió forint értékű termékre van előzetes igény. Az idei kapacitás 200 milliós érték létrehozását teszi lehetővé. Meglehet: az újlaki üzemet hamarosan bővíteni kell. Rendi László hozzáfűzte: — Fontos hangsúlyoznom, hogy a Wolf nem leszálló ágban levő, elavult technológiát ad le most, hanem a teljes innovációs folyamattal együtt vállalkozik Magyarországon. Hosszú távon csak így érdemes beruházni. Ez az ország most a keleti piac kapuja, és a nyereség reményén kívül va bizalom is ide hozott bennünket. De nyugodtan föl lehet sorolni az üzleti tényezők között a közös történelmi múltat is:-még mindig sok téren hasonlítunk egymáshoz. Luthár Péter — Ez meglepő. Milyen forrásból? — Tulajdonképpen szomorú a dolog eredete. A bíróság álltai, illetve a vámnál elkobozott holmikat árusítjuk. A kvarcórától a bútorig mindent. — Ingoványos talajra léptek. Mi a biztosíték rá, hogy a bizonyára olcsó, de korlátozott számú „bűnös" portéka nem barátok és rokonok, valamint más „üzletfelek” között kerül szétosztásra? — A kérdés jogos, magam is foglakoztam vele,, annak ellenére, hogy alkalmazotta- inkban feltétlenül megbízom. Ám a kísértés nagy. Mégis van rá biztosíték. Az árat nem mi határozzuk meg, és az árut kötelező bemutatnunk, reklámoznunk. A belső ellenőrzési -rendszerünket mindenesetre megszigorítottuk. A lakosságtól pedig egyelőre nem vásárolhatunk föl árut, így a'kétféle holmi nem keveredik. Végül is: nem szeretnék botránykrónikákban szerepelni. Ez is egyfajta biztosíték. — Egyáltalán nem tart a veszélyektől? — A legfontosabb feladatom, hogy minden erőmmel növeljem a szövetkezet nyereségét. Ezután is iparosok leszünk főképpen és nem „szatócsok”. De ami nyereséget kínál, azt meg kell ragadni. S ha kockázatos, akkor meg kell találni a módszert a kockázat csökkentésére. Az elkobzott árut valakinek el kell adnia, nem maradhat örökké a raktárakban. L. P. AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE Kinek a tükre? A Somogyi Néplap január 28-i számában Ecseny névtelen panaszának nyomába eredt az újságíró, és oknyomozó riportjának tapasztalatait „Tükör a bolt” címmel közkinccsé is tette. Nem feladatom, hogy a bolt működésével kapcsolatban feltárt hiányosságokról ítéletet mondjak, erre vannak avatottabbak és illetékesebbek. Azonban a cikkíró egyes megállapításaival, következtetéséivel vitába kell száílnom. Az írás befejező része az, amely vitára, de további eszmefuttatásra is késztet. „Mit gondol e sorok írója?” — teszi fel a kérdést önmagának az újságíró, és válaszol is rá: „Azt, hogy a színvonal a nullára süllyedt Ecsenyben. Az emberek beérik azzal, amit kapnak, és eltűrik azt, ahogyan kapják. Nemcsak a bolt rendetlen; a' kocsmába jobb érzésű ember be sem lépne! „A falu épp olyan. Sár mindenütt!” Valóban elszomorító és sajnálatra méltó apró falva- ink lakosságának a helyzete. A betegséget valóban nem most kapták. Az erőfeszítésekből még tüneti kezelésre sem futotta. De az itt élőket mennyiben terheli felelősség azért, hogy nullára süllyedt a színvonal? Kié a felelősség azért, hogy az alapellátás sem biztosított? Az emberek értékteremtő munkájának eredménye miért más településéket boldogít? Van-e a túlélésnek stratégiája vagy csak a vegetálás és a teljes pusztulás maradt az itt élők számára? Nagy tervek /születtek soha meg nem térülő nagyiberuházások végrehajtásáról, központilag kidolgozott településfejlesztési elképzelések egyes térségék fejlesztéséről. Ezek végrehajtása közben mintha megfeledkeztek volna arról, hogy az apró falvakban is emberek élnek: ELSŐ A POLITIZÁLÁS Vita a beszámoló taggyűlésen Ha nem mondta volna Kalmár László, a Kapos Volán vállalati pártbizottságénak nevében, hogy a személyi forgalmi alapszerve- zetre a politizálás a jellemző, akkor is ezt állapítottam volna meg a tegnapi beszámoló taggyűlésen, amely reggel fél kilenctől háromnegyed egyig tanított. Tóth Dezső párttitkár kötetlen beszámolója teljesen eltért a megszokottól, ebben az országos, a megyei és a helyi politikától a sajátos helyi föladatokig, a kétségektől a gondokig mindenről szó esett. Egy új szemlélet jegyében lleszögezte: elsősorban az minősítse az alap- szervezet munkáját, hogyan politizálnak szűkebb és tágiabb környezetükben a többségében buszvezetőkből, irányítókból álló közösség tagjai. Szóba került, hogy egyszerűsödni fog a pártmunka, kevesebb -lesz a bürokrácia. Nem lesz például a régi értelemben vett munkaterv. Akkor hívják össze a taggyűlést, amikor szükség van rá; amikor valamit el akarnak érni. Éppen ezért nem lehet előre meghatározni pontos dátumot, hogy akikor legyen taggyűlés. őszintén íbeszélt a párt- ítitfkár arról is, hogy csökkent az alapszervezet létszáma. Voltak, akik máshova .jelentkeztek át, kiléptek a pártból, illetve kizárás is előfordult. Hibásnak ítélte -meg, hogy elég formálisak voltak a fölvételek. A jelölt aláírta a belépési nyilatkozatot, jött a pártba-, adtak neki feladatot, eljárt a taggyűlésre, és kész. Három olyan fiatal hagyta ott őket, aki -nem várta meg párttagságának első évfordulóját sem! Így föl kell tenni a kérdést, mennyire volt előkészítve a fölvételük, mennyire voltak elvhűek. S milyen volt az ajánlójuk? Egyáltalán: levonta-e a felelősséget? öt évvel ezelőtt még össze tudtak volna szedni legalább 33 olyan munkatársat, aki örömmel1 belépett volna akkor a pártba, csakhogy az volt a baj, hogy negyven-öt- ven év közöttiek voltak. Akkor nem rájuk, hanem a húszévesekre volt szükség, ők azonban -nem akartak jönni az ala-ps-zervezetbe. A pártoktatás akadozott. A legjobb megoldásnak az kínálkozik, ha egy-egy témát a taggyűlésen beszélnek meg. Akkor előrébb tudnak lápni. A besizámolöban megfogalmazódott az az igény: tudjon róla az alap- sziervieziet, hogy a vállalati pártbizottság továtabküld- -te-e az információjukat s arra milyen választ kaptak. Qk csak akkor adnak információt a jövőben, -ha ez a visszajelzés megteszi. Lapunkban is beszámoltunk róla, hogy milyen fel- ziúdlulást keltett a kaposvári helyi járatos- buszvezetők között a nagy adólevonás a forgalmi juttatásból. A panaszt a vállalat vezetői orvosolták, az ügy politikai megítélése azonban szóba -került a taggyűlésen is. Elkezdődött egy seópáibaj a helyi- és a helyközi-járatos buszsofőrök között, mígnem Horváth József közbe nem szólt: politizáljunk, ne tartsunk termelési tanácskozást! S akkor valóban az előző -mederben folytatódott a taggyűlés. Később a párttitkár is utalt iá, hogy határozott törekvésük: itt ne beszéljenek termelési adatokról, a beszámoló ne -tartalmazzon statisztikákat. Az a fontos, hogy politikai szempontból mondjanak véleményt. Így került szóba — azt hiszem, ez nagyon ritka —hogy vonják meg a politikai bizalmat a buszállomás vezetőitől. Sok ugyanis a probléma, -nem úgy megy a munka, mint ahogy elvárható. A taggyűlésen szakmai részletek is elhangzottak, s különféle megítélések is. Végül Varga Gyula megfontolt javaslatára a döntést elhalasztották akkorra, amikor a buszállomás vezetője is jelen lesz a taggyűlésen. Szóba került a városi pártértekezlet is. A pártrbit- kár megjegyzéséfcet fűzött a városi pártbizottság ezzel foglalkozó információs jelentéséhez. Tóth Dezső beszámolt a tagoknak arról, hogy ő nem tudta teljesíteni az alapszervezettől kapott megbízatást, ugyanis neki már nem adtaik szót a pártértekezleten, pedig azzal akart foglalkozni, amiről előtte még nem beszéltek. Az alapszervezet tagjai megtárgyalták a munkahelyi és lakóterületi pártalap- szenvezetek munkájáról kiadott vitaanyagot is. L. G. emberek, akiknek a nemzethez tartozás jogán nem adatott meg az a lehetőség, hogy saját sorsuk irányításába beleszólásuk legyen. Sokszor anélkül döntöttek a sorsukról, hogy a legilletékesebbek véleményét kikérték és figyelembe vették volna. A helyi tanácsok megszüntetését követte a különböző intézmények kivonulása és megszűnése. A székhely községek hallgatólagos elsődlegességének tudomásul vétele, a rendre ott megvalósuló fejlesztések még hátrányosabb helyzetbe hozták a társközségek lakosságát. Ezek ■ a körülmények határozták meg Ecseny sorsát is. A békötőút nem visz tovább, innen már csak visz- szafordulni lehet vagy elmenni végleg és visszavonhatatlanul, ahogy azt solkan tették. Akik itt maradtak, azok megszállottak. Még hisznek abban, amiben az újságíró nem. Abban, hogy a túlélésre van még esély. Ennek érdekében mindent el is követnek, és a más ók által behatárolt lehetőségeik között „csak” teszik a dolgukat azokkal együtt, akiket a jó vagy rossz sorsuk ide vezérelt. Nem állami adományra várnak, hajlandók áldozni is szűkebb közösségük .boldogulásáért. Az újságíró által felvillantott tükörkép csak a valóság kis szeletét mutatta meg, de ebből általánosít. Teszi ezt oly .módon, hogy a két megmaradt „közintézmény” állapotából a falura és az itt élő emberekre mond .sommás ítéletet. Az emberék többsége becsületesen dolgozó tsz-tag. Az új- ságírp megállapítása önérzetükben és becsületükben sérti őket. Tükörképet mutatott az újságíró, de az nemcsak a falué. Elsősorban azé a településpolitikáé, amely Ecsenyt és társait a csőd szélére sodorta, és az itt élő embereket sokad rangú állampolgárrá degradálta. Dr. Szíjártó József Kaposvár. Április 4. u. 16.
