Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
2 Somogyi Néplap 1989. február 8., szerda Hegnyílt a leszerelési konferencia Munkásgyűlés a MÁV Északi Járműjavító Üzemében Nagy Sándor ismertette a szakizervezetek vezetőinek álláspontját A Szakszervezetek Országos Tanácsa munkásgyűlést tartott február 1-én Budapesten a MÁV Északi Járműjavító Üzemében, ahol az ország minden tájáról meghívott, különféle szakmák több ezer képviselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szak- szervezetek vezetőinek az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén képviselendő álláspontját Évek óta példa nélkül álló rendezvényt tartottak kedden délután a MÁV Északi Járműjavító Üzemében; a Szakszervezetek Országos Tanácsa munkásgyűlésre hívta össze az ország minden tájáról a szervezett dolgozók küldötteit. A különféle szakmák több ezer képviselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szakszervezetek vezetői-- nek az Országos Érdekegyeztető Tanács szerdai ülésén képviselendő álláspontját. — Mivel az árak a korábbi tárgyalásokon számításba vettnél nagyobb mértékben emelkednek, a szakszervezetek nem tartják érvényben lévőnek az eddigi megállapodásokat, s új tárgyalásokat kezdeményeznek a kormánnyal — jelentette ki Nagy Sándor. A SZOT főtitkára elmondta: a szákszervezetek vezetői amikor szerdán tárgyalóasztalhoz ülnek, javasolni fogják, hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal emelhessék fel a vállalatok adómentésen, s ez mindenki szárpára bérének legalább 300 forintos emelését jelentse. Kezdeményezik továbbá, hogy a korábbi megállapodáshoz képest a minimális bérek összege nagyobb mértékben, 4000 forintra emelkedjék, illetve, a korábban elfogadott 3700 forintos alsó bérhatárt azonnal vezessék be. A szakszervezetek vezető testületé számol azzal, hogy újabb megállapodásokra a kormány és a munkáltatók képviselőivel csak kompromisszumok árán juthat. Felkészültek arra is, hogy ha minimális követeléseiket nem fogadják el, akkor a legnehezebb helyzetben lévő területek gondjainak javítására tesznek konkrét javaslatokat. Ezek között szerepel egyebek között a vasút, a közszolgáltatás, a könnyűipar néhány területe, s a bányászok egyes adózási problémáinak megoldása. A főtitkár beszélt arról, hogy sokáig a politikai intézményrendszer reformjától várták a gazdaság helyzetének javítását. Be kellett azonban látni, hogy ez rövid távon illúzió. Az átgondolt, a közmegegyezésen alapuló célokhoz igazodó politikai reform helyett a folyamatok most egyes pontokon elszabadulni látszanak. Egyre több a rögtönzés, az egymásnak ellentmondó szó és tett. A gazdaság gondjainak megoldása háttérbe szorult, s fennáll annak a veszélye, hogy a politikai reform-demagógia elnyomja azoknak a hangját, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek. A szakszervezeteket komoly aggodalommal tölti el az is, hogy válságjelenségek tapasztalhatók a vezetésben, nincs egység a reformkoncepció értelmezésében, a szükséges lépések meghatározásában, kiéleződtek az ellentétek a hatalom megosztásának, gyakorlásának kérdéseiben, és az ország történelmi közelmúltjának megítélésében leegyszerűsítő, szélsőséges vélemények kerülnek egymással szembe. A szakszervezetek nem ellenzik a tisztázó vitákat, de féltik a kibontakozott demokráciát a szélsőségektől, a káosztól, illetve a visszarendeződéstől. A politikai vezetés problémái rontják a gazdasági kibontakozás esélyeit. A főtitkár a továbbiakban szólt a szakszervezeti mozgalom megújulásáról, feladatairól, az egység fenntartásának szükségességéről. Elítélően beszélt arról a politikai demagógiáról, amely kihasználva a tagság türelmetlenségét és kiábrándultságát, a SZOT-hoz tartozó szakszervezetek szétverése, szétszedése révén ígér jobbat, többet a szövetségben elérhetőnél. Ez nagyon veszélyes játék — figyelmeztetett. A kormány vagy a munkáltatók képviselői aligha tárgyalnának több száz szakszervezettel, a szétforgácsolt érekvédelmi szervezetek pedig nem lennének képesek komoly megállapodásokra jutni. Az érdekvédelem nemcsak . a SZOT és az ágazati szak- szervezetek feladata, hanem a munkahelyi alapszervezeteké is. A konfliktusokat minden szinten vállalni kell. A szakszervezeti mozgalom csak akkor fog erőre kapni, ha a munkahelyeken is vállalják a rossz döntések nyílt bírálatát, illetve ha a dolgozók maguk is hozzájárulnak javaslataikkal, segítőkész támogatásukkal a gazdálkodás javításához — mondta végezetül a SZOT főtitkára. A különféle szakmák képviseletében az ország minden tájáról összegyűlt dolgozók végezetül felhívást fogadtak el az ország gazdasági és politikai vezetőihez. Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy a fiatalok és a munkában megfáradt idős emberek, a gyermekeket nevelő családok megélhetési gondokkal küzdenek, a szegénység egyre szélesedő rétegek számára napi valóság. Ugyanakkor kifejezik azt,' hogy igazi demokráciára, nem pedig álvitákra, demagógiára van szükség. így kerülhető el a széthúzás, a szétesés, az anarchia, s biztosítható a legalapvetőbb nemzeti érdekeken és összefogáson alapuló cselekvés. Ezt támogatják, s ebben kívánnak részt venni a szakszervezetek, a szervezeti dolgozók milliói. A munkásgyűlés kezdetének időpontjában megszólalt valamennyi úton lévő mozdony sípja, annak jeléül, hogy a szolgálatuk miatt ávol levő mozdony- vezetők szolidárisak dolgozó társaikkal. Az iszlámábádi repülőtérről kedden 32 tonnányi élelmiszerrel és gyógyszerrel a fedélzetén elindult Kabulba az első repülőgép, amely az ENSZ afganisztáni humanitárius és gazdasági segély- programja keretében próbál enyhíteni az afgán főváros ellátási gondjain. Szadrud- din Aga Hán, a segélyprogram koordinátora a gép felszállása előtt újságíróknak elmondta, hogy egy hét alatt 390 tonna árut kívánnak eljuttatni légihídon a harcoktól és a rendkívül hideg téltől sújtott Kabulba. A szállítmányokat Kabul 30 ezer legrászorultabb lakosa — gyerekek, terhes- és szoptatóanyák, betegek — között fogják szétosztani. Az elosztás az ENSZ képviselőinek jelenlétében történik majd — közölte Szadruddin herceg. Elmondása szerint az iszlámábádi kormány és az ellenzéki csoportok támoAz Egyesült Államok és a NATO tárgyalásokat folytat Marokkóval arról, hogy az észak-afrikai ország légterét felhasználhassák harci repülőik gyakorlatozására. Ezt a The Washington Times cíGenfben, a Nemzetek Palotájában kedden megkezdődött a leszerelési konferencia ez évi ülésszaka. A 40 állam képviselőit tömörítő tanácskozás idei legfontosabb feladata a vegyi fegyverek átfogó betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény kidolgozása — hangoztatta a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenetében Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a vegyi fegyver eltiltásáról januárban tartott párizsi konferencián a 149 részvevő ország egyöntetűen kifejezésre juttatta véleményét, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell kötni az egyezményt. Az 1962 óta ülésező genfi leszerelési értekezlet napirendjén 13 éve szerepel a vegyi fegyverek betiltását elrendelő egyezmény, a valódi előrelépéshez azonban csak két éve nyílt meg az út, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külön- külön előterjesztette a szerződés tervezetét. Max Friedersdorf, a tanácskozáson részt vevő amerikai küldöttség vezetője keddi felszólalásában utalt azokra a nehézségekre, amelyek miatt elhúzódhat a megállapodás megkötése. A legnagyobb gondot az egyezmény ellenőrzése jelenti — hangsúlyozta. Sürgette ugyanakkor a kívülálló államok bevonását a konferencia munkájába. gatásukról biztosították az akciót, bár az ellenzék részéről elhangzott olyan követelés is, hogy a mudzsa- hidek maguk vehessék át és oszthassák szét a segélyt. A The Washington Post tudósítója helyszíni beszámolóban tudósított arról, hogy az Egyesült Államok újabb nagymennyiségű fegyverszállítmányt juttatott el az afgán ellenzéki csoportoknak. Eszerint a közelmúltban 15, fegyverekkel megrakott teherautó lépte át a határt Dzsalálábádtól 40 mérföldnyire keletre. A karaván kíséretét amerikaiak és pakisztániak biztosították, s egy pakisztáni tiszt szerint a fegyvereket a Dzsalálábád elleni támadások során fogják bevetni. Az amerikai külügyminisztérium képviselője cáfolta, hogy a minisztériumnak köze lenne a fegyverszállítmányhoz. mű amerikai lap közölte hétfői számában, s a tárgyalások tényét egy — a neve mellőzését kérő — Pentagon-tisztségviselő is megerősítette. A Lech Walesa a betiltott Szolidaritás szakszervezet vezetője társai között a kerekasztal-konferencián február 6- án. A tanácskozáson a lengyel társadalom 57 prominens képviselője kíván az ország számára elengedhetetlen gazdasági, társadalmi és politikai reformokat kidolgozni. NATO-légigyakorlatok Marokkóban? ENSZ-segély és fegyverek Afganisztánba Peking—Moszkva: Majdnem egyenes út a csúcsig Eduard Sevardnadze bízvást örökölhetné Egon Erwin Kischtől a „száguldó” jelzőt. Egy hónap leforgása alatt a szovjet külügyminiszter oly természetességgel tűnt fel egyik nap Kabulban, a másik nap Bécs- ben, kicsivel később pedig Pekingben, mint amilyen sebesen váltogatta a helyszíneket a század első felének prágai származású újságírója, aki mellesleg Kínáról is írt riportkönyvet. Sevardnadze fellépéseit az a céltudatosság jellemezte, amellyel a szovjet külpolitika a Gorbacsov-korszakban minél gyorsabban maga mögött akarja tudni korábbi, nem éppen szerencsés döntéseinek következményeit. Kína ebben a gordiuszi csomóban az egyik legvastagabb szál volt, kibogoz- hatóságának lehetősége Sevardnadze februári pekingi és sanghaji útján minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált. A Szovjetunió nem szégyelli, hogy a bogozásban Moszkva fejtette ki a nagyobb izomerőt. Manapság már eléggé közismert, hogy miután a Szovjetunióval egyenlő súlyra törekvő Peking és a prímszerepet átadni nem óhajtó Moszkva között megromlottak a kapcsolatok, ellenséges — éppen a szakítás következtében ellenséges — geostraté- giai gyűrű volt kialakulóban Kína körül. Vietnam, Kambodzsa, India, Afganisztán és Mongólia közbeiktatásával e gyűrű nyolcvanas évek elejére a vietnami Cam Ranh öböltől Vlagyivosztokig ért. Kína nem kevesebbet követelt a Szovjetuniótól, mint hogy ezeket az akadályokat számolja fel. Az akadályok között is elsőbbséget élvezett Afganisztán és Kambodzsa. A Kína északi határai mentén felgyülemlett katonai feszültség eltüntetése látszott a „leg- könyebbnek”, mivel itt — ha Mongóliát nem számítjuk — kétoldalú ügyekről van szó. Amikor Sevardnadze repülőgépe február 2-án késő este leereszkedett a pekingi repülőtér betonjára, az akadályok közül Afganisztán szinte már nem is létezett — a leszállás perceiben is vonultak a szovjet csapatok a Szalang hágón át hazafelé — a kambodzsai megoldás, érőben, a kétoldalú katonai szembenállás szintjének csökkentése pedig kialakulóban volt. Nem véletlen tehát, hogy a pekingi tárgyalások középpontjában még ezek a lezáratlan ügyek szerepeltek; mivel azonban Peking számára is nyilvánvaló. hogy a Szovjetunió a megbékélés útján már így is az út nagyobbik részét megtette, kissé feltételes módban kitűzethetett a kínai—szovjet csúcstalálkozó időpontja — május közepe —, úgyis mint a teljes körűen normalizált kapcsolatok kezdete. Már a Sevardnadze tiszteletére rendezett vacsorán sejthető volt az előrelépés a határok menti helyzet normalizálásának dolgában. A szovjet külügyminiszter felvetette a határ közelében állomásozó erők „kölcsönösen elfogadható szintre" történő leszállításának gondolatát, majd két nappal később sajtóértekezletén bejelentette: Moszkva két év leforgása alatt 200 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió ázsiai területének keleti részében lévő csapatainak számát, 60 ezerrel pedig a déli körzetekben elhelyezett erőkét. Mongóliából a szovjet csapatok háromnegyede távoznak. A határ mentén állomásozó szovjet erőket átszerveznék, hogy csak védelmi jellegű feladatok ellátására legyenek alkalmasak. Hivatalos kínai reagálás, válaszlépés bejelentése minderre nem hangzott el, s azt sem tették közzé, hogy milyen nagyságrendű erőket csökkentenének. Évek óta forgalomban van azonban egy olyan adat, hogy a Szovjetunió körülbelül 50 hadosztályt (500 000—750 000 főt), Kína pedig 75-öt állomásoztál a határ mentén. Mongóliában 60—100 ezer szovjet katona lehet. Körvonalazódik a két ország között az európai bizalomerősítő intézkedések rendszeréhez hasonló szisztéma is, például: kölcsönösen bejelentenék a hadgyakorlatokat, azokra megfigyelőket hívnának meg. Űjdonság volt, hogy a Kambodzsa kérdésében egy ideje intenzíven folyó konzultációkat összegezve kilencpontos nyilatkozatot tettek közzé a tárgyalások végén. Ez ugyanis nem mindenben mutatja a nézetek egybeesését, de mindenképpen kész ténynek tekintik — s ez különösen az eddigi kínai nézetek ismeretében fontos mozzanat —, hogy a vietnami csapatok kivonulnak szeptemberig. Nerp meglepő, hogy a „Vietnam utáni” helyzet elképzelésében nincs átfedés a kínai és a szovjet álláspont között. Peking kétszer az „átmeneti” jelzőt odabiggyesztve négypárti koalíciós kormányt akar Norodom Sziltanuk vezetésével. Moszkva pedig, ugyancsak a herceg vezetésével ideiglenes testületet. Sarkadi Kovács Ferenc ír A SOMOGY MEGYEI NYOMDAIPARI VALLALAT — Kaposvár, Május 1. u. 101. — FÖLVESZ a fényszedőüzemébe gépírni tudó munkaerőket Commodore számítógéphez, szövegszedői munkakörbe dhfakii i ! 1 t.J mrv/iViV-.v.v i I l f f ?! I f ' f f I I i l m£L ZTLí. A munkakör kétműszakos, a betanulási időben órabért, azt követően teljesítménybért fizetünk. Jelentkezés: Jegenyés Mihály fényszedő-csoportvezetőnél. (104661) £
