Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

2 Somogyi Néplap 1989. február 8., szerda Hegnyílt a leszerelési konferencia Munkásgyűlés a MÁV Északi Járműjavító Üzemében Nagy Sándor ismertette a szakizervezetek vezetőinek álláspontját A Szakszervezetek Országos Tanácsa munkásgyűlést tartott február 1-én Budapesten a MÁV Északi Járműjavító Üzemében, ahol az ország minden tájáról meghívott, különféle szakmák több ezer képviselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szak- szervezetek vezetőinek az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén képviselendő állás­pontját Évek óta példa nélkül álló rendezvényt tartottak ked­den délután a MÁV Északi Járműjavító Üzemében; a Szakszervezetek Országos Tanácsa munkásgyűlésre hívta össze az ország min­den tájáról a szervezett dol­gozók küldötteit. A külön­féle szakmák több ezer kép­viselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szakszervezetek vezetői-- nek az Országos Érdek­egyeztető Tanács szerdai ülésén képviselendő állás­pontját. — Mivel az árak a koráb­bi tárgyalásokon számításba vettnél nagyobb mértékben emelkednek, a szakszerve­zetek nem tartják érvény­ben lévőnek az eddigi meg­állapodásokat, s új tárgya­lásokat kezdeményeznek a kormánnyal — jelentette ki Nagy Sándor. A SZOT főtitkára elmond­ta: a szákszervezetek vezetői amikor szerdán tárgyalóasz­talhoz ülnek, javasolni fog­ják, hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal emelhessék fel a vállalatok adómentésen, s ez mindenki szárpára bérének legalább 300 forintos emelését jelent­se. Kezdeményezik továbbá, hogy a korábbi megállapo­dáshoz képest a minimális bérek összege nagyobb mér­tékben, 4000 forintra emel­kedjék, illetve, a korábban elfogadott 3700 forintos alsó bérhatárt azonnal vezessék be. A szakszervezetek veze­tő testületé számol azzal, hogy újabb megállapodá­sokra a kormány és a mun­káltatók képviselőivel csak kompromisszumok árán jut­hat. Felkészültek arra is, hogy ha minimális követe­léseiket nem fogadják el, akkor a legnehezebb hely­zetben lévő területek gond­jainak javítására tesznek konkrét javaslatokat. Ezek között szerepel egyebek kö­zött a vasút, a közszolgál­tatás, a könnyűipar néhány területe, s a bányászok egyes adózási problémáinak meg­oldása. A főtitkár beszélt arról, hogy sokáig a politikai in­tézményrendszer reformjá­tól várták a gazdaság hely­zetének javítását. Be kellett azonban látni, hogy ez rö­vid távon illúzió. Az átgon­dolt, a közmegegyezésen alapuló célokhoz igazodó politikai reform helyett a folyamatok most egyes pon­tokon elszabadulni látsza­nak. Egyre több a rögtön­zés, az egymásnak ellent­mondó szó és tett. A gaz­daság gondjainak megoldása háttérbe szorult, s fennáll annak a veszélye, hogy a politikai reform-demagógia elnyomja azoknak a hang­ját, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek. A szakszervezeteket ko­moly aggodalommal tölti el az is, hogy válságjelenségek tapasztalhatók a vezetésben, nincs egység a reformkon­cepció értelmezésében, a szükséges lépések meghatá­rozásában, kiéleződtek az el­lentétek a hatalom megosz­tásának, gyakorlásának kér­déseiben, és az ország tör­ténelmi közelmúltjának meg­ítélésében leegyszerűsítő, szélsőséges vélemények ke­rülnek egymással szembe. A szakszervezetek nem ellen­zik a tisztázó vitákat, de féltik a kibontakozott de­mokráciát a szélsőségektől, a káosztól, illetve a vissza­rendeződéstől. A politikai vezetés problémái rontják a gazdasági kibontakozás esé­lyeit. A főtitkár a továbbiakban szólt a szakszervezeti moz­galom megújulásáról, felada­tairól, az egység fenntartá­sának szükségességéről. El­ítélően beszélt arról a poli­tikai demagógiáról, amely kihasználva a tagság türel­metlenségét és kiábrándult­ságát, a SZOT-hoz tartozó szakszervezetek szétverése, szétszedése révén ígér job­bat, többet a szövetségben elérhetőnél. Ez nagyon ve­szélyes játék — figyelmez­tetett. A kormány vagy a munkáltatók képviselői alig­ha tárgyalnának több száz szakszervezettel, a szétfor­gácsolt érekvédelmi szerve­zetek pedig nem lennének képesek komoly megállapo­dásokra jutni. Az érdekvédelem nemcsak . a SZOT és az ágazati szak- szervezetek feladata, hanem a munkahelyi alapszerveze­teké is. A konfliktusokat minden szinten vállalni kell. A szakszervezeti mozga­lom csak akkor fog erőre kapni, ha a munkahelyeken is vállalják a rossz döntések nyílt bírálatát, illetve ha a dolgozók maguk is hozzá­járulnak javaslataikkal, se­gítőkész támogatásukkal a gazdálkodás javításához — mondta végezetül a SZOT főtitkára. A különféle szakmák kép­viseletében az ország min­den tájáról összegyűlt dol­gozók végezetül felhívást fogadtak el az ország gaz­dasági és politikai vezetői­hez. Ebben felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a fiata­lok és a munkában megfá­radt idős emberek, a gyer­mekeket nevelő családok megélhetési gondokkal küz­denek, a szegénység egyre szélesedő rétegek számára napi valóság. Ugyanakkor kifejezik azt,' hogy igazi de­mokráciára, nem pedig ál­vitákra, demagógiára van szükség. így kerülhető el a széthúzás, a szétesés, az anarchia, s biztosítható a legalapvetőbb nemzeti érde­keken és összefogáson ala­puló cselekvés. Ezt támo­gatják, s ebben kívánnak részt venni a szakszerveze­tek, a szervezeti dolgozók milliói. A munkásgyűlés kezdeté­nek időpontjában megszó­lalt valamennyi úton lévő mozdony sípja, annak je­léül, hogy a szolgálatuk miatt ávol levő mozdony- vezetők szolidárisak dolgozó társaikkal. Az iszlámábádi repülőtér­ről kedden 32 tonnányi élel­miszerrel és gyógyszerrel a fedélzetén elindult Kabulba az első repülőgép, amely az ENSZ afganisztáni humani­tárius és gazdasági segély- programja keretében próbál enyhíteni az afgán főváros ellátási gondjain. Szadrud- din Aga Hán, a segélyprog­ram koordinátora a gép fel­szállása előtt újságíróknak elmondta, hogy egy hét alatt 390 tonna árut kívánnak el­juttatni légihídon a harcok­tól és a rendkívül hideg tél­től sújtott Kabulba. A szállítmányokat Kabul 30 ezer legrászorultabb la­kosa — gyerekek, terhes- és szoptatóanyák, betegek — között fogják szétosztani. Az elosztás az ENSZ képvise­lőinek jelenlétében történik majd — közölte Szadruddin herceg. Elmondása szerint az iszlámábádi kormány és az ellenzéki csoportok támo­Az Egyesült Államok és a NATO tárgyalásokat folytat Marokkóval arról, hogy az észak-afrikai ország légterét felhasználhassák harci repü­lőik gyakorlatozására. Ezt a The Washington Times cí­Genfben, a Nemzetek Pa­lotájában kedden megkez­dődött a leszerelési konfe­rencia ez évi ülésszaka. A 40 állam képviselőit tömö­rítő tanácskozás idei legfon­tosabb feladata a vegyi fegy­verek átfogó betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény kidolgozása — hangoztatta a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenetében Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a vegyi fegyver eltiltásáról januárban tar­tott párizsi konferencián a 149 részvevő ország egyönte­tűen kifejezésre juttatta vé­leményét, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül meg kell kötni az egyezményt. Az 1962 óta ülésező genfi leszerelési értekezlet napi­rendjén 13 éve szerepel a vegyi fegyverek betiltását elrendelő egyezmény, a va­lódi előrelépéshez azonban csak két éve nyílt meg az út, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külön- külön előterjesztette a szer­ződés tervezetét. Max Frie­dersdorf, a tanácskozáson részt vevő amerikai küldött­ség vezetője keddi felszóla­lásában utalt azokra a ne­hézségekre, amelyek miatt elhúzódhat a megállapodás megkötése. A legnagyobb gondot az egyezmény ellen­őrzése jelenti — hangsú­lyozta. Sürgette ugyanakkor a kívülálló államok bevoná­sát a konferencia munkájá­ba. gatásukról biztosították az akciót, bár az ellenzék ré­széről elhangzott olyan kö­vetelés is, hogy a mudzsa- hidek maguk vehessék át és oszthassák szét a segélyt. A The Washington Post tudósítója helyszíni beszá­molóban tudósított arról, hogy az Egyesült Államok újabb nagymennyiségű fegy­verszállítmányt juttatott el az afgán ellenzéki csopor­toknak. Eszerint a közel­múltban 15, fegyverekkel megrakott teherautó lépte át a határt Dzsalálábádtól 40 mérföldnyire keletre. A ka­raván kíséretét amerikaiak és pakisztániak biztosítot­ták, s egy pakisztáni tiszt szerint a fegyvereket a Dzsalálábád elleni támadá­sok során fogják bevetni. Az amerikai külügyminiszté­rium képviselője cáfolta, hogy a minisztériumnak kö­ze lenne a fegyverszállít­mányhoz. mű amerikai lap közölte hétfői számában, s a tár­gyalások tényét egy — a neve mellőzését kérő — Pentagon-tisztségviselő is megerősítette. A Lech Walesa a betiltott Szolidaritás szakszervezet ve­zetője társai között a kerekasztal-konferencián február 6- án. A tanácskozáson a lengyel társadalom 57 prominens képviselője kíván az ország számára elengedhetetlen gaz­dasági, társadalmi és politikai reformokat kidolgozni. NATO-légigyakorlatok Marokkóban? ENSZ-segély és fegyverek Afganisztánba Peking—Moszkva: Majdnem egyenes út a csúcsig Eduard Sevardnadze bíz­vást örökölhetné Egon Er­win Kischtől a „száguldó” jelzőt. Egy hónap leforgása alatt a szovjet külügymi­niszter oly természetesség­gel tűnt fel egyik nap Ka­bulban, a másik nap Bécs- ben, kicsivel később pedig Pekingben, mint amilyen sebesen váltogatta a hely­színeket a század első felé­nek prágai származású új­ságírója, aki mellesleg Kí­náról is írt riportkönyvet. Sevardnadze fellépéseit az a céltudatosság jellemezte, amellyel a szovjet külpoliti­ka a Gorbacsov-korszakban minél gyorsabban maga mögött akarja tudni koráb­bi, nem éppen szerencsés döntéseinek következmé­nyeit. Kína ebben a gordiuszi csomóban az egyik legvas­tagabb szál volt, kibogoz- hatóságának lehetősége Se­vardnadze februári pekingi és sanghaji útján minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált. A Szovjetunió nem szégyelli, hogy a bogozás­ban Moszkva fejtette ki a nagyobb izomerőt. Manap­ság már eléggé közismert, hogy miután a Szovjetunió­val egyenlő súlyra törekvő Peking és a prímszerepet át­adni nem óhajtó Moszkva között megromlottak a kap­csolatok, ellenséges — ép­pen a szakítás következté­ben ellenséges — geostraté- giai gyűrű volt kialakuló­ban Kína körül. Vietnam, Kambodzsa, India, Afganisz­tán és Mongólia közbeikta­tásával e gyűrű nyolcvanas évek elejére a vietnami Cam Ranh öböltől Vlagyivosz­tokig ért. Kína nem keveseb­bet követelt a Szovjetunió­tól, mint hogy ezeket az akadályokat számolja fel. Az akadályok között is elsőbb­séget élvezett Afganisztán és Kambodzsa. A Kína észa­ki határai mentén felgyü­lemlett katonai feszültség eltüntetése látszott a „leg- könyebbnek”, mivel itt — ha Mongóliát nem számít­juk — kétoldalú ügyekről van szó. Amikor Sevardnadze re­pülőgépe február 2-án késő este leereszkedett a pekingi repülőtér betonjára, az aka­dályok közül Afganisztán szinte már nem is létezett — a leszállás perceiben is vonultak a szovjet csapatok a Szalang hágón át haza­felé — a kambodzsai meg­oldás, érőben, a kétoldalú katonai szembenállás szint­jének csökkentése pedig ki­alakulóban volt. Nem vélet­len tehát, hogy a pekingi tárgyalások középpontjában még ezek a lezáratlan ügyek szerepeltek; mivel azonban Peking számára is nyilván­való. hogy a Szovjetunió a megbékélés útján már így is az út nagyobbik részét megtette, kissé feltételes módban kitűzethetett a kí­nai—szovjet csúcstalálkozó időpontja — május közepe —, úgyis mint a teljes kö­rűen normalizált kapcsolatok kezdete. Már a Sevardnadze tiszte­letére rendezett vacsorán sejthető volt az előrelépés a határok menti helyzet normalizálásának dolgában. A szovjet külügyminiszter felvetette a határ közelében állomásozó erők „kölcsönö­sen elfogadható szintre" tör­ténő leszállításának gondo­latát, majd két nappal ké­sőbb sajtóértekezletén beje­lentette: Moszkva két év le­forgása alatt 200 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió ázsiai területének keleti ré­szében lévő csapatainak szá­mát, 60 ezerrel pedig a déli körzetekben elhelyezett erő­két. Mongóliából a szovjet csapatok háromnegyede tá­voznak. A határ mentén ál­lomásozó szovjet erőket át­szerveznék, hogy csak vé­delmi jellegű feladatok ellá­tására legyenek alkalmasak. Hivatalos kínai reagálás, válaszlépés bejelentése mind­erre nem hangzott el, s azt sem tették közzé, hogy mi­lyen nagyságrendű erőket csökkentenének. Évek óta forgalomban van azonban egy olyan adat, hogy a Szov­jetunió körülbelül 50 had­osztályt (500 000—750 000 főt), Kína pedig 75-öt állo­másoztál a határ mentén. Mongóliában 60—100 ezer szovjet katona lehet. Kör­vonalazódik a két ország között az európai bizalom­erősítő intézkedések rend­szeréhez hasonló szisztéma is, például: kölcsönösen be­jelentenék a hadgyakorlato­kat, azokra megfigyelőket hívnának meg. Űjdonság volt, hogy a Kambodzsa kérdésében egy ideje intenzíven folyó kon­zultációkat összegezve ki­lencpontos nyilatkozatot tet­tek közzé a tárgyalások vé­gén. Ez ugyanis nem min­denben mutatja a nézetek egybeesését, de mindenkép­pen kész ténynek tekintik — s ez különösen az eddigi kí­nai nézetek ismeretében fontos mozzanat —, hogy a vietnami csapatok kivonul­nak szeptemberig. Nerp meglepő, hogy a „Vietnam utáni” helyzet elképzelésé­ben nincs átfedés a kínai és a szovjet álláspont kö­zött. Peking kétszer az „át­meneti” jelzőt odabiggyeszt­ve négypárti koalíciós kor­mányt akar Norodom Szi­ltanuk vezetésével. Moszkva pedig, ugyancsak a herceg vezetésével ideiglenes testü­letet. Sarkadi Kovács Ferenc ír A SOMOGY MEGYEI NYOMDAIPARI VALLALAT — Kaposvár, Május 1. u. 101. — FÖLVESZ a fényszedőüzemébe gépírni tudó munkaerőket Commodore számítógéphez, szövegszedői munkakörbe dhfakii i ! 1 t.J mrv/iViV-.v.v i I l f f ?! I f ' f f I I i l m£L ZTLí. A munkakör kétműszakos, a betanulási időben órabért, azt követően teljesítménybért fizetünk. Jelentkezés: Jegenyés Mihály fényszedő-csoportvezetőnél. (104661) £

Next

/
Oldalképek
Tartalom