Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

4 Somogyi Néplap 1989. február 25., szombat Az idén 22 lakást ad át Tab on a helyi költségvetési üzem. A Kossuth utcai 1,5 és 3 szo­bás lakásokat az OTP számára építik A betétek titkosak. nentesek és csökkennek Január utolsó hetében a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa törvényerejű rendeletét fogadott el a taka­rékbetétekről. Az új tör­vényerejű rendelet tulaj­donképpen módosítás, a ta­karékbetétekről és a betéte­sek jogairól majd négy év­tizeddel korábban', 1952-ben elfogadott tvr-t váltja fel. Igazság szerint nem a taka­rékbetétről és a betétesék­ről szóló paragrafusok avultak el, hanem a pénz­ügyi-banki környezet vál­tozott oly nagy mértékben, hogy szükségessé vált az újbóli szabályozás. A legfrissebb idevágó vál­tozás: a bankreform kitel­jesedése napirendre tűzte a gazdálkodó és a lakossági szféra pénzügyeinek keres­kedelmi bankoknál történő intézését. Ez január elseje óta történik: a jelenlegi és a majdani újabb kereske­delmi bankok jogiosultak a lakosságot mind passzív, mind aktív bankműveletek­kel kiszolgálni. Azaz: beté­teket fogadhatnak el a la­kosságtól, hiteleket, kölcsö­nöket nyújthatnak magán­személyeknek. Tulajdonkép­pen ebből a változásból, is levezethető az új törvény­erejű rendelet megalkotásá­nak szükségiesséige. MEGSZŰNIK A BETÉTGYŰJTÉS MONOPÓLIUMA ' A múlt év végéig a lakos­sági bank-tevékenység az OTP és a takarékszövetke­zetek monopóliuma volt, s minthogy az OTP a Pénz­ügyminisztérium szakvál­lalataként működött, a be­téti és a hitelkamatok mér­tékét az alapító képviseleté­ben a pénzügyminiszter állapította meg. A részvény­társasági fprmában működő kereskedelmi bankok önál­lóak, s noha részvényeseik között á Pénzügyminisztéri­um is szerepel, a kereske­delmi bankoknak nem adhat utasításokat, jogköre csak a szakfelügyeletre vonatkozik. A monetáris irányítás kere­téiben viszont a Magyar ' Nemzeti Bank elnökének kamatmeghatározási joga van. Az idei évre az MNB elnöke kamatplafonokat rögzített: az 1 éven belüli lejáratú betétek kamatpla­fonja évi 12 százalék, az 1—3 évre lekötött betéteké pedig évi 20 százalék. Lényeges momentum s ez része az új szabályozásnak, hogy a la­kossági bankműveletek vég­zésében közreműködő bank a kamatplafonokon belül önállóan állapíthatják meg az egyes betétfajták kamat- feltételeit, amelyeket — ha a betétet szerződésben ki­kötötték — egyoldalúan is módosíthatnak. (A betétes viszont nem köteles a mó- dbsítáfct elfogadni.) Az egyoldalú módosítás lehetőséget ad arra, hogy a bankok rugalmas kamatpo­litikáit érvényesíthessenek, a .kamatlábat a pénzpiaci kö­rülmények figyelembe véte­lével a kamatplafonon mó­dosíthassák. (Nyilván felfe­lé, mert az infláció erőtel­jes mérséklődésének „veszé­lye” a mostani évtizedben nem fenyeget.) A BETÉTEK TITKOSAK MARADNAK Ugyancsak lényeges, hogy a betétgyűjtés decentralizá­lása közepette is érvényben maradnék a takarékbetétek alapvető jellemzői: a beté­tek titkosak, adómentesek, nem évülnék el és visszafi­zetésüket az állam szava­tolja. Az ügyfelet, a lakosságot az új törvényerejű rende- rtaüben foglalt szabályozás­iból kizárólag az érdekli, hogy betétként elhelyezett pénzmegtakarításai — a kamatok közvetítésével — meg tudják-e őrizni reálér­téküket. A lakosság pénz­megtakarítási hajlandósága — bár helyesebb lenne készségről és képességről beszélni — az utóbbi évek­ben csökkent. Ennek okai között előkelő helyen szere­pel az a tény, hogy ebben az évtizedben a fagyasztói árindex minden esztendő­ben magasabb volt, mint a lakossági betétek átlagka­mata, következésképpen 1980 óta a reálkamatláb ne­gatív jellegű. (1988-ban pl. a betétek átlagkamata 12,6- százalék volt, a reálkamat­láb pedig kb. mínusz 3 szá­zalék.) Az elmúlt esztendő nega­tív tapasztalataiból okulva — a kamatozó betétállo­mány csökkent — általában minden betétfajta kamatlá­ba emelkedik. (Egyes ese­tekben az 1988. évi kamat- prémium kamatlábba törté­nő beolvasztásával.) A lát­raszóló betétek évi 8, az 1 —2—3 évre lekötött betétek 13,5—14—15 százalékkal ka­matoznak, a takaréklevél- betétek egy éves lekötésnél 14 százalékkal indulnak s évente 0,5 százalékponttal emelkedve a hatodik év után eljutnak a 16,5 száza­lékig. Évi 10 százalékra emelkedett az átutalási be­tét kamatlábai. Mindezek nettó kamatok, mert a ka­matok utáni 20 százalékos mértékű adót a pénzintéze­tek 1989-ben is magukra vállalják. (Az 1988. évi be­tétállomány kamata után az OTP 9 milliárd forint ón. forrásadót fizetett.) A KAMATLÁBAK NEM ERIK EL AZ INFLÁCIÓS RÁTÁT A már meghirdetett ka­matmértékekből arra lehet következtetni, hogy a la­kossági betétek áitlagkama ta az 1988. évi 12,6 száza­lékról kb. 14—15 százalékra emelkedik. Jóval nehezebb a reálkamat jellegiét prog­nosztizálni, mert annak meghatározója a fagyasztói árindex alakulása lesz. Az valószínűsíthető, hogy a betéti kaimat legalább 1 százalékkal alacsonyabb lesz az árindexnél, bár az 1988. évihez képest ugyan a ne­gatív reálkamatláb mértéke csökkenni fog, de ez a ja­vulás csak statisztikailag mutatható majd ki, a , la­kosság, a betétes aligha ér­zékeli, hogy pénzmegtakarí­tása kevésbé devalválódik. Több okból sem valószí­nűsíthető, hogy a betéti ka­matok és az átlagikaraat- sziint jelentős emelése, a válrhaitó inflációs rátához való felzárkózása növelni fogja a lakosság betétmeg- takarításait. Vannak ugyan­is olyan beféktetési lehető­ségek is, amelyek hozama pozitív reálkamatot eredmé­nyez. Az elmúlt esztendő második feléiben kibocsátott új kötvényeik már 20 száza­lékos — nettóban 16 száza­lékos — kamatot fizetnek, sőt megjelent az első 20 százalékot meghaladó brut­tó kamathozam — megkö­zelítően nettó 20 százalékos hozamot kínáló kötvény. (Hátrányuk viszont az átlag öt éves lejárat s közben többnyire árfolyamveszte­séggel forgathatók.) Ver­senytársak a 3—6—9 havi lejárattal kibocsátott kincs­tárjegyek is, amelyekből idén legalább 10 milliárd forint összegű kibocsátás lesz. A megtakarítási hajlan­dóság alakulásánál mégis annak van perdöntő jelen­tősége, hogy a lakosság ösz- szes pénzbevételének növe­kedése már a máisodik esz­tendeje nem tud lépést tar­tani a fagyasztói árszint növekedésével. Egyébként bizonyíthatóan megnőtt az áru- és szolgáltatás-vésáinlá- sdk készpénzszükséglete, beleértve ennek rövid távú készpénzkészletét. Hiába áll rendelkezésre a 'tavalyinál sóikkal több — betétet elfoga­dó — bank- és postafiók, emelkednek a kamatlábak az említett körülmények, tények azt sugallják, hogy az idei évben sem növek­szik a lakosság bankokban kamatozó pénzmegtakarítá­sai. Garamvölgyi István Vállalkozás, újrakezdési kölcsönnel Biohumuszt termel a bányamérnök „1988. július 1-jétől újrakezdési kölcsönt igényelhet az, ■akinek munkaviszonya, illetve a szövetkezet fel­számolásával összefüggésben I— |szövetkezeti tagsági vi­szonya, szövetkezeti tagsági viszonyon alapuló munka- végzési kötelezettsége megszűnt lés felmondási idejének meghosszabbításához a Imegyei ítanács munkaügyi szak- igazgatási szerve hozzájárult és nyilatkozik, hogy főfog­lalkozásként vállalkozó, illetve (vállalkozás tagja lesz, to­vábbá laz ehhez iszükséges — más jogszabályokban meg­határozott — feltételekkel rendelkezik, illetőleg mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tagsági viszonya a szövetkezet megszűnése, átalakulása miatt (megszűnt, tnezőgazdasági szakszövetkezet tagja jlesz és ,a Szövetkezet közös gazda­ságában végzett munkából származó évi ijövedelme nem haladja meg a hatvanezer forintot.” (ÁBMH-rendelkezés) • f Ez a többszörösen össze­tett, az Országos Takarék- pénztár fiókjai részére ki­adott rendelkezések között rekordihasszúságú mondat is jelzi: szigorú feltételei van­nak az újrakezdési kölcsön igénybe vételének. '— Nem véletlen — mond­ja Kanyar Ottó, az OTP megyei igazgatósága Május 1. utcai fiókjának vezetője —, a kölcsönt rendkívül kedvező hitelfeltételekkel adjuk azoknak, akik a ren­delkezés értelmében igé­nyelhetnek. Az ’összeg a vállalkozás költségének ere­jéig,, legföljebb azonban há­romszázezer forintig terjed­het. A lejárat tíz év, és a kamatot nem az igénylőnek kell fizetnie, hanem a fog­lalkoztatási alapból utalják át nekünk. Korábban csak azokban a megyékben vezették be ezt a támogatási formált, ahol tömegek váltak munkanél­külivé. Somogybán kilencen feleltek meg azoknak a fel­tételeknek, melyek alapján újrakezdési kölcsönt igé­nyelhetnek. Lehet-e újra kezdeni az újrakezdési kölcsönből? Ezt a pénzt kizárólag egyéni, társas és mezőgazdasági vállalkozásokhoz lehet fel­használni. Nagysága függ a vállalkozás formáitól, tag­jainak számától, a termé­kektől1, a szolgáltatásoktól, a tevékenységhez szükséges fontosabb álló- és forgóesz­közök értékétől, beszerzésé­nek módjától, és még az ér­tékesítés lehetőségétől is. Somogybán mezőgazdasági kistermelésre, üzlet nyitásá­ra, polgárjogi társaság va­gyoni hozzájárulására hasz­nálták föl a hitelt. Nagy Gábor kaposvári la­kos egy korlátolt felelőssé­gű társaságba lépett be. — Koraibban vállalatigaz­gató voltam, de megszűnt a cég; nagy volt az irányító testület létszáma, nehézkes­sé vált az irányítás. Mire sikerült összehívni a döntés­hozókat, sokszor már nem is volt időszerű a döntés. Sokan észrevették, hogy ez így nem mehet tovább, és odébb álltaik. Nagy Gábor továbbra is azt teszi, amit eddig. A há­romtagú kft árufuvarozás­sal foglalkozik, méghozzá az építőanyag-kereskede­lem területén: lakossági szolgáltatást végeznek. A társaság megalakításához egymillió forintos tőkére volt szükség: a kölcsön ka­pott pénzt csak 33 ezer fo­rinttal kellett kiegészíteni. A vállalkozók fejenként 180 ezer forint nettó jövede­lemre számítanák évente. A tervezett éves bevétel, és a tiszta jövedelem kiszá­mítása egyébként a köl- csönigénylésnek is föltétele. A 180 ezer forintból har­mincezret keli évente tör­leszteni. 150 ezer forint ma­rad, amiből elég jól lehet élni. Nagy Gábor esete azt bizonyítja, hogy lehet újra kezdeni az újrakezdési köl­csönből. Mit tehetnek azok, akik­nek a tevékenységével ösz- szefüggő beruházás maga­sabb összegű kiadást igé­nyel? Kanyar Ottó elmond­ta, hogy az újrakezdési köl­csön mellett számos más vállalkozói hitelt is föl le­het venni. Ezeknek kamatai azonban már aiz ügyfelet terhelik. Az újrakezdési kölcsönnél nagy előny, hogy a törlesztést nem kell köz­vetlenül a kölcsönszerződés aláírásét követően elkezde­ni. A rendelkezés szerint elég egy éven bélül, de pél­dául „ ültetvénytelepítéskor — a termőre fordulástól függően — 3—4 éven belül is meg lehet határozni ezt. Az ügyfél addig is forgat­hatja a pénzt, s lehetősége van annyi bevételt szerez­ni, hogy ne okozzon gondot szájmára a törlesztőrészlet fizetése. Ebben a kedvezményben bízik Lencse István is, aki a SÁÉV főenergetikusa volt. A Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalattal tör­tént egyesülés után már nem volt szükség a munká­jára. Több vállalatnál is próbált elhelyezkedni, de építészre, villamosmérnökre és könnyűipari mérnökre lett volna szükség. Neki pedig bényagépészmémöki diplomája van. A mérnök most hiohumusztermeléssel foglalkozik. — Hát ennyit ér az egye­temi végzettség — panasz­kodik Lencse Istvánná. — A férjem ötvenszázalékos rokkant a szíve miatt. Két gyermekünk van, most vár­juk a harmadikat. Nem tu­dom, hogyan fogjuk bírni a munkát. — Mi történik akkor, ha valakinek nem sikerül a vállalkozása? Ki fizeti visz- sza a kölcsönt ? — Ha nem foily tatja a vállalkozói tevékenységét, akikor a kölcsönt fel kell mondanunk és ettől az ügy­leti kamat és az évi hat százalék késedelmi kamat valamint a bankköltség megfizetése az adóst terhe­li: Egyébként a kölcsön fe­dezését a mezőgazdasági és a vállalkozói hitelekkel kapcsolatos szabályok sze­rint határozzuk meg —, mondja végezetül Kanyar Ottó. Balázs Andor PIACI KORKÉP Megjött a tyúkok tojókedve Megsokasodtak a tavasz közeledtével kecsegtető je­lek a kaposvári hetipiacon. ■Kaszálni lehetett volna a hóvirágot, így aztán sokan már a 3 főrintos árát is so- kallották. 6 forint volt az ibolya és barka csokra, a pompázó szegfűért azonban még szálanként 25—28-at fizettünk. A nyálcsordítóan gusztu­sos primőröknek megkér­ték az árát, így a legtöbben beértük a látvánnyal. 16 fo­rint volt a hegyes erős pap­rika darabja, 220 a paradi­csom kilója. Bőven volt fe­jes saláta, így azután elké­pedtünk a 20—25 forintos áron. 6-ért vesztegették a tavaszi hagyma illatozó cso­móit. 5-öt kóstált egy ma­réknyi sóska, míg a vevőre várásban leromlott állagú spenónot már kilóra is ad­ták, 30-ért. 12-ért fogyott a burgo­nya, 15-ért a főzőhagyma. 55-ért is kaphattunk fok­hagymát, miközben egyes kiskereskedők 80-at sem átallották elkérni érte. 55- ért kapva -kaptak a tarka­babon. Valamire való sár­garépát 20, levesszöldséget 25-ért kínáltak. A sampinyongomba 140 forintos árába nyilván az esztétikai élményt is bekal­kulálták. 100-ért mérték a harmatos laskagombát. A 10 főrintos, makulában bővelkedő léalmától, a 30 forintos mosolygós tarkingig sokféle almát kínáltak. 32— 38 forintot fizetett, aki a vackorminőségű körte nyúj­totta ízélményre vágyott. A drágaság okozta üröm­be a tojásvásárlásnál némi öröm is vegyült. Akár hi­szik, akár nem, 1,50-ért is volt rántotténak való, így a 2,50-es tojás már drágának számított. Fölélénkült az élőbarom­fi-piac. Ügy látszik, a ka­kasoknak kitelt a becsülete. mert tucatjával árulták őket, darabonként már 200-ért is. 360 forintot kértek egy nyil­ván aranytojást tojó tyúk­párért. Aki sokallt 70—80 forintot a pecsenyecsirke kilójáért, végighallgathatta Tiborc panaszát a tápárak­ról. Nem volt zavarbaejtő a választék a Halért árudájá­ban. Csupán az lehetett kér­dés, kell-e 50-ért a kárász. A maszek halüzlet a jobb kínálat mellett egy kis ár- meglepetést is tartogatott: Most csak 95 forint volt a ponty és 160 a ponty szelet kilója. 45-ért kínáltak ke­szeget és 120-ért kősüllőt, 60-ért is kelendő a heck. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom