Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
Somogyi Néplap 1989. február 24., péntek Grósz Károly, az MSZMP főtitkára február 23-án az MSZMP KB székházában találkozott a Laurent Fabius vezette francia nemzetgyűlési küldöttséggel Fejti György Székesfehérvárott Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön Székesfehérvárra látogatott. Az MSZMP Fejér Megye: Bizottságának székházában Barts Oszkárné első titkár fogadta és tájékoztatta a megye társadalmi, politikai életéről. Ezt követően a KB titkára — Krasznai Lajos vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes társaságában — a Münnich Ferenc laktanyát kereste fel. Ott Török Mihály altábornagy, seregtestparancsnok fogadta. , — Mihail Gorbacsov Csernobilban A csernobili atomerőművet is felkereste ukrajnai látogatásának negyedik napján Mihail Gorbacsov — jelentette a moszkvai rádió. Áz SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke a három évvel ezelőtti katasztrófa színhelyén az egyik működő energiablokk szakembereivel beszélgetett. Az erőműből a szovjet vezető ellátogatott abba az új városba, amelyben energetikusok alkotják a lakosság' zömét. A város ma még nem szerepel a térképeken. Mihail Gorbacsov a város lakosaival beszélgetve a csernobili katasztrófa számos tanulsága közül különösen fontosnak tartotta a jövőre nézve, hagy áz energetika, különösen az atomenergetika fejlesztésében szoros és szerves együttműködés jellemezze az erőművi szakemberek, tudósok, más illetékesek munkáját, döntéseikben legyenek tekintettel a komplex követelményekre, az üzembiztonságra, környezetvédelemre. Csütörtök délután Mihail Gorbacsov Kijev egyik kul- tűrközpontjában a város és a terület munkásainak, parasztjainak, párt- és tanácsi aktívájának képviselőivel, közéleti, tudományos és művészeti személyiségekkel, veteránokkal, fiatalokkal és katonákkal találkozott. A találkozón Gorbacsov beszédet mondott. Török Mihály altábornagy a seregtest általános helyzetéiről, a kiképző-neyelő munkáiról, Kamuti Sándor vezérőrnagy, a seregtest pártbizottságának első titkára a pártszervezet életéről, a kommunistákat foglalkoztató kérdésekről, Gáspár Ferenc vezérőrnagy, a seregtestparancsnok politikai helyettese pedig a személyi állomány általános politikai helyzetéről számolt be a Központi Bizottság titkárának, Fejti- György ezt követően aktívaülésen és fórumon találkozott a székesfehérvári helyőrségi alakulatok és katonai szervezetek csaknem 300 képviselőjével. Sztálin bolgár A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 1917— 1944 között több mint háromezer bolgár politikai emigráns élt a Szovjetunióban, ők az esetek többségében a párt vezető káderei voltak. A sztálini megtorlások azonban a bolgár kommunistákat sem kímélték: nem végleges adatok szerint közülük 1000-nél több embert hurcoltak meg, a kivégzettek száma pedig meghaladta a 600-at. Ezeket az adatokat Todor Zsivkov ismertette, abban az előadásában, amelyet az értelmiség képviselőivel való minapi találkozója elé terjesztett. A sztálinizmus bolgár áldozatai témájának ilyen ismertetése bizonyos mértékig annak az álláspontnak felülvizsgálatát jelenti, amely egy év még áldozatai a „szenzáció” keresésének minősítette a megtorlások részletes feltárása iránti igényt, s megakadályozta, hogy a szovjet sajtó ilyen jellegű közlései nagyobb számban kerüljenek át a bolgár tömegtájékoztatásba. A bolgár sajtóban eddig csupán egy áldozat tragikus története és rehabilitációja kapott nagy teret. Zsivkov elmondotta, hogy Georgi Dimitrov erőfeszítéseket tett emberek megmentésére, ez azonban nem mindig járt sikerrel. „A történelem ítél és sok mindenért elítéli Sztálint. A megtorlásokat, az emberek tömeges legyilkoLását a történelem sohasem fogja neki megbocsátani” — hangsúlyozta a BKP KB főtitkára. Eduard Sevardnadzc szovjet külügyminiszter és Jasszei Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet V. B. elnöke február 22-én újságírók kérdéseire válaszol a háromnapos tárgyalás után tartott sajótértekezleten Bush „hazatérése" — Kínába Peikiingben hazatérő régi barátként köszöntik majd Geonge Bush elnököt, amikor február 25-én negyven órás látogatásra érkezik a kínai fővárosba. A januárban hivatalba lépett új amerikai elnök maga is afféle szentimentális utazásnak minősíthette ezt a látogatást. Sokan emlékeznek még rá — s ha netán mégsem, a kínai sajtó gondoskodik az emlékeztetésrőL —, hogy a hetvenes évek közepén George Bush vált a vezetője annak az amerikai összekötő irodáinak, amely előkészítette a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételét az Egyesült Államclk és Kína között. Arra már kevesebben emlékeznek, s Pe- kingben nem is emlékeztetnek rá, hogy pekingi megbízatása előtt George Bush, az Egyesült Államok ENSZ- ;nagyköveteként, minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy Csang Kaj-sék rezsimje számára őrizze meg Kína helyét a világszervezetben és annak Biztonsági Tanácsában. Akkor nagyon sajnálta, hogy ez nem sikerült — írja önéletrajzi könyvében, amelyet Kínában most adtak ki, többszázezer példányban. Főleg arra a George Bush- r.a emlékeznek vissza szívesen Kínában^, aki diplomataként szolgált Pékingben, és annak érdekében tevékenykedett, hogy megszűnjön a bizalmatlanság és- az ellenségesség Kína. és az Egyesült Államok között. Sikerült közvetlen és személyes kapcsolatokat kialakítania az akkori és részben ma is pozícióban lévő kínai vezetőkkel, köztük Teng Hsziao-pinggel, az ország jelenlegi első számú politikusával. A sanghaji Csie- fang Zsipao című lap most felidézte, hogy annak idején Teg Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes — félretéve a protokolláris megfontolásokat _ — búcsúebéden látta vendégül a végleg hazatérő George Bush-t, akit akkor már kineveztek a CIA igazgatójává. Teng Hsziao-ping később sem feledkezett el amerikai barátjáról. Például a javában dúló amerikai elnökválasztási hadjárat közepette — sokak meglepetésére — reményét fejezte ki, hogy George Bush lesz a győztes. Ezzel a kijelentésével — mondotta tréfásan az akkor Pekin gben tárgyaló Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter — Teng Hsziao-ping nem kevesebb, mint egvmilliórd „távoli szavazatot” biztosított Bush számára. George Bush tehát, aki ezúttal immár ötödször fordul meg Pekingben, minden tekintetben szívesen látott vendég, úgyis, mint régi barát, úgy is, mint hatalmon lévő elnök. Vezető körökben azonban a látogatásnak inkább a politikai, semmint a nosztalgikus jellegét helyezik előtérbe. A kínai vezetést nem érte váratlanul Bushnak az az elhatározása, hogy röviddel hatalomra kerülése után munka-látogatást tesz Kínában. Ezt az elhatározását nem annyira a sínen lévő kínai— amerikai kapcsolatok ápolása, hanem inkább a kínai—szovjet normalizálási folyamat felgyorsulása, a nemrég bejelentett kínai— szovjet csúcstalálkozó szempontjából ítélik • fontosnak diplomáciai és sajtókörökben. A hét végén sorra kerülő tárgyalásokon, amelyeket Bush a kínai párt és állam vezetőivel, köztük Teng Hsziao-pinggel, Csao Ce- janggal és Li Penggiel folytat, bizonyára fontos, sőt, talán elsőrendű fontosságú téma lesz a kínai—szovjet kapcsolatok várható alakulása, annak hatása a kínai—amerikai viszony jövőjére. A kíni—amerikai kapcsolatok lendületesen fejlődtek a diplomáciai viszony megteremtése óta elteLt évtizedben. Tavaly a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok volumene meghaladta a 13 milliárd dollárt és 3 milliárd dolláros befektetéssel az Egyesült Államok áll az első helyen Ki; nában a küföldi befektetők között. A múlt évben 300 000 amerikai turista fordult meg Kínában, s az Egyesült Államokban tanuló kínai diákok száma immár meghaladja a harmincezret. Árnyékot vet azonban a kapcsolatokra az. amerikai kormányzat felemás magatartása Tajvan kérdésében. Nem segíti elő a továbblépést, hogy az amerikai politikusak időnként beavatkoznak Kína bel- ügyeibe, például Tibet vagy az emberi jogok kérdésében. S az sem, hogy Washington még m i n dl g a 1 ka 1 mázzá Kínával szemben a kereskedelmi protekcionizmust, különösen a fejlett amerikai technológia átadását Illetően. Mindez valószínűleg szóba kerül, de nem kardlA Dráva-szögi Bellyén GRÓSZ KÁROLY ÉS STIPE SUVAR TALÁLKOZÓJA ELÉ Magyarország és Jugoszlávia között - baráti, jószomszédi a viszony, amely évek óta szilárd, kiegyensúlyozott és jelentősebb problémáktól mentes. Ezt dokumentálja a két ország eredményesen fejlődő együttműködése, amely egyaránt kiterjed a párt- és államközi kapcsolatokra, a politikusok, gazdasági szakemberek, tudósok, művészek, közéleti személyiségek rendszeres találkozóira, az áru- és szolgáltatáscserére, a kölcsönös érdekű gazdasági kooperációra, a testvérvárosi, megyei, határmenti érintkezésre, a kulturális és oktatási élet szinte minden területére. Ilyen körülmények között kerül sor hétfőn, a Dráva-szögi Bellyén, a tikvesi kastélyban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Stipe Suvar, a JKSZ KB elnöksége elnökének rövid munkatalálkozójára. Legutóbb éppen két esztendővel ezelőtt, Budapesten került sor a két párt legmagasabb szintű vezetőinek eszmecseréjére, amit 1958 óta rendszeres időszakonként megtartanak. Említést érdemel, hogy Kádár János és Joszip Broz Tito között 14 ilyen találkozó zajlott le. Hasznosak a pártmunkásküldöttségek kölcsönös látogatásai, a kerekasztal-be- szélgetések, a tudományos értekezleteken való részvétel stb. Az egymás iránti érdeklődést az utóbbi időben érezhetően megnövelte az országainkban kibontakozott reformfolyamat. A kölcsönös érdekeknek megfelelően közel két évtizedes múltra visszatekintő, érdemi együttműködés alakult ki hazánk és az egyes jugoszláv tagköztársaságok között. Gyakoriak a miniszteri megbeszélések, sokrétű a társadalmi szervezetek közötti együttműködés. A turizmus révén a két ország lakói között is aktív a kapcsolat. A magyar—jugoszláv kormányközi gazdasági együttműködési bizottság 1963 óta működik, de a kétoldalú forgalom valójában 1973-tól, a konvertibilis elszámolásra nátlis problémaiként, hanem emlékeztetésül Bush számaira, akitől — mint régi baráttól — a pekingi vezetők több megértést várnak el, mint elődeitől. A kínai—amerikai eszmecseréken foglalkoznak majd olyan regionális kérdésekkel is, mint a kambodzsai, az afganisztáni és a koreai probléma. Ezekben a kérdésekben eddig is együttműködés volt a két ország között, de a pekingi vezetők számára nem mellékes az együttműködés további alakulása. Számítanak a-z Egyesült Államok közreműködésére a kambodzsai kérdés politikai rendezésében, s abban is, hogy a Koreai-félszigeten tartóssá váljék az épp csak megindult közeledési folyamat. Külföldi megfigyelők úgy vélik, hogy George Bush látogatása inkább szimbolikusnak, mint tartalmasnak ígérkezik. Ebben lehet némi igazság. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az amerikai elnök munkalátogatására alig három hónappal Mihail Gorbacsov szovjet elnök és pártfőtitkáir pekingi útja előtt kerül sor, s ez óhatatlanul több, mint jelképes fontosságot kölcsönöz George Bush személyes találkozásának Kína tegnap, és mai vezetőivel. Éliás Béla való áttérés nyomán kezdett erőteljesen növekedni. I960 —1968 között a kétoldalú szállítások értéke évente 45—50 millió dollár között mozgott, 1971 —1975 között elérte az évi 200' 1976—1980 között pedig az évi 400 milliót. Az 1986—1990-es, ötéves szerződés 4,8 milliárd dolláros áru- és szolgáltatáscserét rögzített. Ez az ambiciózus terv — a két ország ismert gazdasági gondjai miatt — nem lesz teljesíthető. A kétoldalú szállítások értéke 1986-ban 527,9 millió dollár volt, s 1987- ben is ekörül mozgott. A stagnálás után tavaly előrelépés történt, a szolgáltatásokkal együtt 710 millió dolláros kereskedelmi forgalmat sikerült lebonyolítani. A kishatárszéli árucsere összesen 70 millió dollárra rúgott. Bíztató viszont, hogy a teljes forgalom 35 százalékát a hosszú távú és kooperációs egyezmények keretében szállított termékek adják. Napjaink együttműködésének jellemző területei: a Rába közútijármű-, a Zastava személygépkocsi-, valamint a számítógép-, műtrágya-, cellulóz- és papíripari, és a cukorgyártási kooperáció. Belgrád nagyra értékeli, hogy tavaly októberben sikerült megoldani egy közel két évtizede nyitott kérdést: megszűnt a Magyarországra látogató jugoszláv turisták kötelező dínárbeváltása. A szakemberek kölcsönösen azt vallják, hogy a mindkét országban megindult gazdasági1 reformfolyamatok, a piacgazdálkodás irányában történő elmozdulás kedvez az együttműködésnek, elősegíti a vállalat- közi kapcsolatok gyorsabb fejlődését. A magyar—jugoszláv kulturális vegyesbizottság értékelése szerint a kormányközi együttműködési mun- katerv alapján az elmúlt három évben a két ország kulturális ás oktatási kapcsolatai tovább erősödtek. A legjelentősebb eredményeket a történelmi és kulturális emlékek kölcsönös védelme, valamint az események és személyiségek emlékének megörökítése téren értek el. Erősödött az oktatásügyi, rendszeressé ás szorosabbá vált a könyvkiadói, s különösen eredményesen folyt a levéltári és könyvtári együttműködés. Hatékonyan teve- kenykedtek a különböző szakértői csoportok. Egyetértettek abban, hogy a jószomszédi viszony alakulása szempontjából igen fontos szerepet tölt be a magyar- országi délszláv, valamint a jugoszláviai magyar nemzetiség. Ezért szorgalmazzák a többi között kultúrcso- portjaik kölcsönös vendég- szereplését, kiállítások, bemutatók stb. rendezését. Támogatják a tudományos akadémiák, tudományos es felsőoktatási intézmények, könyvtárak, múzeumok, levéltárak, színházak és művészeti szövetségek, valamint az illetékes oktatási ás kulturális irányítószervek közvetlen kapcsolatainak továbbfejlesztését. Biztosítják ösztöndíjasok, a nyári továbbképzéseken résztvevők, a lektorok cseréjét, ösztönzik a városok, határmenti területek és a falvak, valamint a tömegtájékoztatási eszközök közvetlen kontaktusainak bővítését. Remélhető, hogy a legközelebbi jövőber. megkezdi munkáját a már régebben megalakult közös történész munkabizottság. Márkus Gyula
