Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

1989. február 21., kedd Somogyi Néplap 5 A kihalt nyaralóépü­letek közötti kavicsos úton lépegetett lábfá­jós lassúsággal a sovány, agyontépázott macska. Az útról ráfordult a szőlősorra, annak végében megállt, kö­rülnézett, úgy találta meg­pihenhet, kifújhatja egy ki­csit magát. Lábai még min­dig reszkettek, háta szőre meg-megújulóan felborzoló- dott az átélt izgalmaktól. Nehezen csillapodott le, még mindig ugrásra kész, felaj- zott idegekkel, pattanásig , feszülő izmokkal állt meg a két szőlősor közti mélyedés­ben. Eddigi élete arra taní­totta, nem bizhat senkiben; ez a bizalmatlanság mind jobban beivódott a vérébe, zsigereibe. Most pedig a te­tejébe még nagyon el is fá­radt. Ez a hajnali csetepaté különösen kifárasztotta. Ta­lán emiatt is erősödött meg benne egyre jobban az el­határozás: elhagyja azt a régi területét, és olyan he­lyet keres, ahol végre meg­pihenhet, kimosakodhat, kedvére elnyújtózkodhat, és tartozhat valakihez. A sza­bad élet is csak úgy ér va­lamit — ködlött fel az öreg macska zsigereiben —, ha az örömökkel is párosul, ej­tőzéssel, leengedett rugók­kal. Megunta már az örökös harcot. Ez a magányos ház kedvére való lenne, ezt már régóta kerülgeti, ösztöne mélyén valami azt súgja, itt érdemes lenne próbálkozni. A házról nem sokat tud; egyelőre csak annyit, hogy egy magányos öregember lakik benne. Koránkelő. Ilyenkor — hajnal, s reggel közt — szokott kiballagni először a hátsó udvarba. Ki­figyelte azt is az öreg macs­ka, hogy a zsörtölődő ember ilyenkor engedi ki az ólból a pár szem tyúkot, a szakaj­tókosárból az utolsó szemig kiszórja a magot a tiszta baromfiudvar ledöngölődött földjére, megütögeti a ko­sárka fenekét, mint valami dobot, s elnézegeti tyúkjait, s a köztük peckesen sétál­gató, hangoskodó kakast. Néha szokott találkozni a tekintetük, ha az öregem­mé Ok ketten bér fejét felemelve elnézett a messzeségbe. Rémlik az öreg macskának, mintha hívta is volna már egyszer- kétszer. De ő, a macska ezt eddig sosem vette komo­lyan. Két éve múlt december­ben, hogy az öregember egyedül maradt. Eltemette feleségét is. Akkor, a falu végi temetőből valami fur­csa, kongó ürességgel a szí­vében tért haza. A vissz- hangtalan magány beivódott az öreg ház falaiba is. Eb­ben az állandó süket csönd­ben sokáig nem lelte se­hogy sem a helyét. Hogy éltek, mint éltek együtt öt­vennyolc hosszú 'éven át az asszonnyal, ezen soha még komolyabban nem gondol­kodott el. Azon sem, hogy szerették, vagy nem szeret­ték egymást. Persze, hogy Megújuló közösségi élet Tab környékén Újra élnek az olvasó- és gazdakörök Belovácz József, a tabi könyvtár vezetője lelkesen beszél a környék fejlődésé­ről: — A háború előtt működ­tek a környéken olvasókö­rök, gazdakörök, iparos kö­rök. Ezek a- felszabadulás után elsorvadtak. Az utóbbi néhány éyben azonban erő­södött az igény az ilyen jel­legű csoportosulások iránt. 1984-ben például Megyeren alakult meg olvasókör, majd a bábonyi részen a Rudnay Gyula Gazdakör. Azóta is mindkettő működik Bá- bonymegyeren. Az olvasó­körnek van hagyományőr­ző néptánccsoportja is, s ez a környékbeli rendezvénye­ken rendszeresen föllép. Igyekeztem megteremteni a lehetőségét a körök megala­kulásának, mert szívügyem, hogy azokban a községek­ben is pezsdüljön meg va­lami, ahonnan az értelmiség az eltelt időszakban jórészt elköltözött. A községben maradottak kezdeményezésére és a tabi könyvtár segítségével így alakult az eltelt néhány év­ben Lullán, Tengődön, An- docson gazdakör, Somogy­szerették. A maguk módján. Mi az, hogy szeretni? Meg tudná ezt nekem valaki mondani? Nem olyasmi va­lami a szeretet, hogy valaki nélkül, valaki hiányában el­viselhetetlenné válik a csend? Riadtan vette észre sze­meiben a könnyeket, ö, aki soha, mióta az eszét tudja, nem sírt. Azazhogy egyszer — legény 'fia halálakor. Most meg azon veszi é$zre magát, hogy egyre gyakrab­ban elpityeredik. Lehet, hogy ezt is a kor hozza ma­gával? A 82 év? Vagy ezt is a tnagány, ez a kibírha­tatlan csend teszi? Az öregember kiballagott a szőlőbe. Minden tőkét is­mert, volt amelyiket szere­tett, ezekhez lehajolt, eligaz­gatta vesszeiket, megsimo- mogatta őket, volt, amelyik­be belerúgott, haragudott rájuk. Többször el is hatá­rozta: ezeket kivágja, ővele ezek ne űzzenek csúfot, de arra valahogy aztán soha nem vitte rá ,a lélek. Min­dig megbocsátott nekik. Egyiknek a szépségéért, bu­jaságáért, a másiknak meg, mert váratlanul bő termés­sel örvendeztette meg, sok évi kihagyás után. — Hát igen, ez a szőlő — gondol­kodott el az öregember — az Isten ki nem ismeri ma­gát ebben sem. Mitől, ho­gyan? Ki ennek is a meg- monhatója? Ekkor vette észre a lába előtt szendergő macskát. Majdnem rálépett. — Hát te ki vagy? Mit keresel itt? A macska nem mozdult, fejét mozdulatlanul tartva, szempillája alól' feltekintett a kérdezőre. Egy darabig nézték egymást ők ketten, majd az öregember megin­dult vissza, a házba. Nem szólt a macskának, de úgy gondolta, hívás nélkül is vele jön. Nem is fordult többet vissza: csak a ház végénél lesett hátra a válla fölött: onnan látta, hogy az öreg macska a szőlősorok között ballag utána ... Kerner Tibor döröcskén német nemzetisé­gi közművelődési egyesület. A tagok az olyan témák megtárgyalását, megvitatá­sát tűzték maguk elé, ame­lyek közvetlenül érintik, ér­deklik őket. Tizekhez hívtak s hívnak szakembereket, s az őszi, téli, tavaszi esték így válnak számukra tartal­masakká, értékessé. — Bábonyban huszonné­gyen, Lullán harmincnégyen vesznek részt az 1988. ja-, nuárjától 1989. decemberéig tartó, négy ciklusban meg­rendezett gazdatanfolyamon. Az olvasó- és gazdakörök teljesen önállóan működ­nek, jóllehet, anyagilag azért a tanács is támogatja őket; esetenként az épüle­tek felújításában, anyagvá­sárlásban is segít. A részt­vevők tagdíjat fizetnek, bá­lokat rendeznek, kirándulá­sokat, borversenyeket szer­veznek. A tengődi gazdakör például javasolta, hogy a község első írásos említésé­nek 850. évfordulóját nagy­szabású eseménysorozattal ünnepeljék meg ebben az évben. A sikerek mellett akad­nak kudarcok is. Zalán és Torvajon például olvasókör alakításéba fogtak, de hiá­ba -volt egyesek igyekezete, a dolog végül is elhalt. Pe­dig a környék intézményei, gazdálkodó szervei is rokon- szenvvel fogadják az ilyen jellegű, falusi kezdeménye­zéseket. Erkölcsileg és anya­gilag is támogatja például a köröket a tabi téesz, az áfész, a nagyközségi, illetve a megyei tanács, sőt a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vállalat Bábonymegyerre, Lullára és Somogydöröcské- re 10—10 ezer forint érték­ben könyveket is küldött. Gy. L. Szalai Réka 1985-ben született Kaposváron. A megszületése utáni első vizsgálatok alapján teljesen egészségesnek minősítették. Néhány nap múlva, véletle­nül derült ki, hogy súlyos boirdia- és gerincbetegséggel született. A kaposvári kezelőorvo­sak tanácsára a szülők ké­sőbb az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet egyik specialistájának mutatták meg a gyermeket. Kiderült, az egyes csigolyafejlődési rendellenességek okozta súlyos gerincfardüléseket ma még nem operálják Ma­gyarországon.. A legnagyobb biztonsággal valamelyik nyugat-európai klinikán hozható helyre műtéttel a baj. A szülők — az erre vonatkozó miniszteri ren­deletét betartva — hivata­los úton próbálták össze­gyűjteni az operációhoz szükséges pénzt. Először ne­hezen ment — társadalmi segítség után viszont — most már bőségesen rendel­kezésükre áll. Közben a kü­lönféle engedélyeket is megszerezték, s csak az NSZK-beli klinika értesíté­sére várnak. Út a papírig Hogyan jutottak a siker küszöbére Szalaiiék? A szociális és egészség- ügyi miniszter 10 1988. szá­mú rendelete szól a ma­gyar állampolgárok külföl­di gyógykezeléséről. E sze­rint, ha a szakmai bizottság is úgy ítéli meg, hogy ha-, zárokban nem operálható a beteg, akkor javasolják a külföldi gyógykezelést. A pénzt azonban — ha az el­látás- nem valamilyen egyez­mény alapján történik (ilyenkor térítésmentes) —. akkor a beteg vagy a hoz­zátartozók teremtik elő. Előfordulhat az is, ‘ hogy a külföldi klinika, esetleg egy alapítvány — például a Gyermekek Egészségéért el­nevezésű — átvállalja a költségeket, de ez a szak­emberek szerint igen ritka. Ha az engedélyek megvan­nak, és együtt a pénz, a külföldi klinika pedig megjelöli a kezelés időpont­ját, akkor a Magyar Nem­zeti Bank valutára váltja a kezeléshez szükséges pénzt. Az egész procedúra ad­dig a legnehezebb és legke­servesebb, amíg a család a műtéthez szükséges pénzt összegyűjti. Dr. Vizkelety Tibor, az Országos Ortopé­diai Intézet igazgatója, az orvosi szakmai bizottság el­nöke szerint indokolt eset­továibbra sem kerül sor a műtétre. Az ügyet az Űj Ember című katolikus hetilapban hozta nyilvánosságira. Írá­sának hatására összegyűlt a műtéthez a pénz. Segített a Nyíregyházán megjelenő Kelet-Magyarország című megyei napilap is. Felhívása nyomán még mindig kap kisebb-nagyobb összegeiket a család. Vizkeleti Tibor professzor véleménye: örülni kell, hogy egy éven belül újabb betegségeket tudnak majd megoperá'lni itthon, de jó néhány műtét miatt még mindig külföldre — első­sorban nyugat-európai or­szágba' — kell kiutazniuk a betegéknek. A gyűjtés he­lyett minél előbb meg kelle­ne teremteni az ehhez szük­séges anyagi fedezetet itthon, és ez elsősorban nem a bajba jutottaktól várható. Szalai Rékának azt kíván­juk, járjon sikerrel, gyó­gyuljon gyorsan. Faragó László ben mndenkinek megadja a bizottság aiz engedélyt. Eh­hez a tényhez azonban hoz­zá tartozik^ hogy az utóbbi három évben a benyújtott kérelmek öt százaléka volt megalapozott. — Kétségtelen — mondta a professzor —, hogy a fo­gadó nyugat-európai klini­kák élvonalbeli intézmé­nyek, de a könnyező szőri a- ltisrba országokban is vannak igen jól felszerelt kórhá­ziak, s várhatóan egy éven belül Magyarországon is meg tudjuk operálni az ilyen gerincferdüléses be­tegeket. KI szerez pénzt? Dr. Orosz Mária, aiz Or­szágos Orvosi Rehabilitációs Intézet adjunktusa kezelte az utóbbi időben a kislányt. Javaslatára viszik majd el a gyereket a Bad Wildun- gen-i klinikáira. Először Franciaországban műtötték volna, de a család nem tud­ta időben összeszedni a rá való pénzt. Szalaiék először a Vörös- kereszt megyei titkárságán próbálkoztak. • Ennek a szervezetnek viszont sem­milyen elkülönített alapja .nincs arra, hogy külföldi gyógykezelésekhez hozzá­segítse a betegéket. Honfi Istvánná megyei titkár sze­rint a' Vöröskereszt az or­szág legszegényebb társa­dalmi szervezete, még az éves kisebb feladataikhoz szükséges pénzt is a vállala­toktól gyűjtik össze, de ez is egyre nehezebben megy. Ezért azt javasolta a szü­lőknek, hogy keressék meg a társadalombitosítást, a megyei tanácsot, valamint a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, hátha tud­nak ott segíteni. A társadalmi gyűjtéshez addig nem járult hozzá a Vöröskereszt, amíg a szü­lők hitelt érdemlően nem tudták bizonyítani, hogy valóban szükség van a kül­földi műtétre. Ehhez viszont az orrvosszaikértői bizottság véleménye kellett. Minthogy a rendelet szerint is írásbe­li nyilatkozatot kell adni á szülőknek, hogy a műtét költségeit vagy annak egy részét magukra vállalják, az összeget nem árt az en­gedélyezés előtt megszerez­ni. Vizkelety Tibor profesz- szor cáfolta, hogy az előte­remtett összegnek bármi kö­ze is lenne az engedély ki­adásához. Azt viszont ve­gyük figyelembe, hogy az elutasított kérelem után az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz lehet fellebbezni, dg ez a fellebbezés tovább nyújtja az eljárás idejét, a betegeknek pedig általá­ban a mihamarabbi beavat­kozásra van szükségük. Ezzel gyakorlatilag _ be­zárult volna a kör: se gyűj­tés, se engedély és a kislány állapota közben tovább romlott. Dr. Orosz Mária véleménye szerint évente nyolc-tíz fokot romlik a kislány gerinoferdülése, ha Forró Tamás és Havas Henrik rádióriporter meghívta a Mikroszkóp Színpadra az MSZMP, a KISZ, a SZOT, a Kis­gazdapárt, a TDDSZ és a FIDESZ egy-cgy szóvivőjét, hogy nyilvánosan, a hallgatósággal vitázva fejtsék ki véleményü­ket néhány aktuális politikai kérdésről. A felvétel első része tegnap hangzott el a rádióban (MTI-fotó — Hámor Szabolcs felvétele) Az édesanya két szatyor- nyi utalványt mutat, amely a címükre érkezett. Szalai József né azt mondta: a megmaradó pénzt adomány­nak szánják, hátha máso­kon is tudnak segíteni ez­zel. ' Jó egészséget kislány A Bad Wildungen-i klini­ka — az MNB igazolása alapján — néhány napon belül kitűzi a műtét idő­pontját. Az operációnál asz- szisztál majd egy NSZK-ban tanuló magyar orvos is. Restaurátorok Sokrétű munka folyik a Magyar Nemzeti Mú­zeum — az ország leg­nagyobb múzeuma — restaurátorműhelyeiben. Az ókori és középkori fegyverek javítása, ró­mai kori üvegtárgyak helyreállítása és a Du­nakanyar középkori le­leteinek összeállítása mellett számos újkori érték megóvásán is dol­goznak Járj szerencséről, Szalai Réka ŰT AZ EGÉSZSÉGHEZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom