Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

1989. február 21., kedd Somogyi Néplap 3 Tőkéstárs miniszteri közreműködéssel ÚJ UTAKAT KERES A KAPOSGÉP Az utómunkálatokat végzik a marcali új posta telefonter­mében a költségvetési üzem dolgozói. Márciusban már a BHG szakemberei fogják megkezdeni a telefonpultok sze­relését Tavasszal: Somogyi műszaki hetek A kilencvenes évek gazdálkodása Ülést tartott tegnap Kaposváron a Technika Házában a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei szervezetének végrehajtó bizottsága. A tes­tület dr. Orosz László elnök vezetésével, Christ Miklós titkár előterjesztésében egyebek között a XIX. Somogyi Műszaki és Közgazdasági Hetek előkészületeit vitatta meg. Megalakult az MSZMP-tagok megyei refermköre Beck Tamás kereskedelmi miniszter nyugat-európai útján a Kaposvári Mező­gép Vállalatot azok között a magyar vállalatok között említette, amelyeket szíve­sen adnának át részben vagy egészben nyugat-euró­pai cégeknek. — Kicsit bennünket is meglepett a hír, hogy azok­kal a magyar vállalatokkal kerültünk egy sorba, ame­lyek közismerten nehéz helyzetben vannak — mond­ta Boros József, a Kapos- gép vezérigazgatója. — Ilyen az Ózdi Kohászati Üzemek vagy a Láng Gép­gyár. Mi nem vagyunk olyan körülmények között, hogy bármiféle kiárusításra szük­ségünk lenne. Sőt! Eddig mindig, a múlt évben is nyereséggel zártunk. — Akkor miről van szó? — Mi nyitottak vagyunk és érdekel bennünket min­den olyan lehetőség, ami u vállalat helyzetét javíthat­ja. Ha tehát olyan partner­re találunk nyugaton, ame­lyik működő tőkét hozna be, s azt a mi adottsága­inknak, technikai, technoló­giai színvonalunknak meg­felelő célokra fordítaná, olyanokra, amelyek a piaci lehetőségek bővítését szol­gálják, készségesen együtt­működnénk velünk. Arról azonban nincs szó, hogy gond nélkül lennénk. Ben­nünket is nyomasztanak azök a visszahúzó erők, ame­lyek Magyarországon nehe­zítik a gazdálkodást, egyes szabályozóktól az adózásig. Csak érzékeltetésül említem azt a súlyos adóterhet, amely például a szocialista országokba irányuló expor­tot sújtja. Számunkra ez nem kevesebbet, mint negy­venmillió forintot jelentett. (Ismeretes, hogy a szocialis­ta partnerek nem mindig tudják megfelelően kifizetni a tőlünk kapott termékeket, ezért az adózás elsősorban a tőkés exportra ösztönzi a vállalatokat.) — Hiába akarná tehát va­laki megvásárolni a Kgpos- gépet? — Teljes kiárusításról nincs szó. Azt azonban el tudjuk képzelni, hogy hat telepünk közül valamelyiket eladjuk, ha a nyugati part­nernek 150—200 embert fog­lalkoztató gyáregységre len-' ne szüksége elképzeléseinek megvalósításához. Persze akkor, ha jól meg is fizeti azt. Az így befolyt összeget a megmaradt öt gyáregység (telep) további fejlesztésére használnánk föl. — Hogyan került hát a javaslatok közé a Kapos- gép? A vállalat kezdemé­nyezte ezt?­— Az Ipari Minisztérium a maga eszközeivel igyek­szik előmozdítani a kapcso­latok kialakítását a magyar vállalatok és a tőkés cégek között. A közelmúltban Beck Tamás kereskedelmi miniszter Alsó-Szászország- ban vállalkozókkal találko­zott. Köztük volt a mi egyik nyugati partnerünk képvi­selője is. A miniszter ma­gával vitte és természetese^ ismertette a mintegy ötven magyar vállalat bemutatko­zó anyaga között a miénket is. Tudjuk, hogy ezt az anya­got a mi partnerünk igen jónak minősítette és kifejez­te: lehetőséget lát az együtt­működés bővítésére. — Van-e már eredmény? — Még nincs. Azt hiszem, ilyen rövid idő alatt nem is lehet. Egyébként mi türel­mesek vagyunk... — Ha nem lesz vevő vagy együttműködésre hajlandó partner, akkor nagyobb ne­hézségekkel kell számolni a Kaposgépnél? — Szó sincs róla. Ez csak egyik „vas”, amelyet a tűz­ben tartunk. Amelyik koráb­ban felizzik, arra számí­tunk először. Üj beruházá­sokkal igyekszünk tovább­lépni az idén. Mindenek­előtt az úgynevezett háttér­ipari tevékenységet fejleszt­jük. Részben az általunk, részben a más cégek által gyártott — elsősorban hid­raulikus — anyagmozgató gépeket, berendezéseket akarjuk ellátni részegysé­gekkel, alkatrészekkel. A beruházás elsősorban a tech­nológia fejlesztését és nem épületek létrehozását jelen­ti. — Az autógyártásban való bekapcsolódás gondolata is felmerült? — Az autóiparral való együttműködés a miénktől eltérő termelési kultúrát, berendezést — és persze sok pénzt — kíván. Ennek elle­nére mi is vizsgáltuk, mit tehetnénk ebben az ügyben. A végleges választ még na­gyon sokára lehet megfo­galmazni. Ezzel kapcsolat­ban is áll azonban az, .amit a nyugati partnerkapcsola­tokra vonatkozóan mond­tam: nyitottak vagyunk. Ad­dig is, amíg új lehetőségek adódnak az együttműködés­re, a gyártmánycsalád bőví­tésére, igyekszünk meglevő tőkéspiacunkat még jobban kihasználni, az exportot megduplázni. Szegedi Nándor Minthogy tizenkilencedik alkalommal kerül sor a szakmai rendezvénysorozat­ra, okkal mondhatjuk: im­már hagyománya van az MTESZ és a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezeteinek és a somogyi tudományos -egyesületek kö­zös programjának. Minden évben központi téma köré csoportosulnak, egy-egy ve­zérgondolathoz igazodnak az előadások, a tapasztalat- cserék és más események a műszaki és közgazdasági he­tek időszakában. Tavaly például április 18. és május 13. között a somogyi szer­vezet és tagegyesületei, va­lamint az MKT megyei el­nöksége által szervezett program 39 rendezvényén a 2600 résztvevő főként arról hallott, - miként hasznosul­nak a szellemi alkotások, kutatások a gazdasági gya­korlatban. — Az idei műszaki hetek — előre láthatólag — ápri­lis közepén kezdődnek, attól függően, kit, milyen témá­ban, mikorra sikerül meg­nyerni előadónak — tájékoz­tatott Christ Miklós megyei MTESZ-titkár. — Ezúttal a vezérgondolat az lesz, hogy melyek a kilencvenes évek gazdasági fejlődésének cél­jai ér lehetőségei. — Az utóbbi években mintha megcsappant volna az érdeklődés a különféle rendezvények iránt. — Ezt állapítottuk meg mi is a múlt évre vonatko­zó összegezésünkben. „In­kább dolgozom, semmint hogy rendezvényekre jár­jak” — halljuk a gyakorta, s emögött megélhetési, jö­vedelemszerzési megfonto­lás húzódik meg. Tehát: legtöbbször idejében érte­sülnek a rendezvényről, a téma és az előadó is ked­vükre való és az időpontot se kifogásolják, ám ha vá­lasztaniuk kell, a pénzkere­sési elfoglaltságot választ­ják inkább. Mi is, az egye­sületek is tekintettel lesznek erre a rendezvények, a prog­ram összeállításánál. — Hogyan készülnek az egyesületek a műszaki he­tekre? Van-e már kialakult elképzelés az egyes témák­ra? — Az egyesületeknek mintegy a fele adta meg eddig a programtervezetét a tavaszi rendezvénysoro­zatra. A Textilipari Műsza­ki és Tudományos Egyesület jnegyei szervezete például hat előadást szervez: egye­bek között arról tanácskoz­nak, miként találkozik a vállalati gyártmányfejlesztés a vevő igényeivel. Nagyatá­don pedig az új típusú kö­tőfonalak gyártási lehetősé­geit beszélik meg. A Szili­kátipari Tudományos Egye­sület megyei szervezete két­napos, országos rendezvény­nek lesz a házigazdája: a részt vevő szakemberek a kis méretű téglagyártás fej­lesztéséről szóló országos programot vitatják meg a XIX. Somogyi Műszaki és Közgazdasági Hetek kereté­ben. H. F. Kaposváron is megalakult az MSZMP-tagok megyei reformkoré. A 16 alapító eszmei közösséget vállal a párttagok Csongrád megyei reforrbkörénék felhívásá­val, és reális veszélynek mi­nősíti a párton belüli re­formfolyamatok lefékező­dését, a „rendpárti” konzer­vatív visszarendeződésre irányuló törekvések felerő­södését. Úgy látják, hogy az országban zajló politikai reform a lehetségesnél is lassabban és akadozva ha­lad a megyében. A céljuk az, hogy fórumot biztosítsa­nak a demokratikus párt­élet kibontakoztatása, a po­litikai intézményrendszer reformja mellett nemcsak a szóban elkötelezett, hanem azért ténylegesen tenni is akaró párttagok számára. A reformkort demokrati­kus szocialista pártfórumnak tekintik, amely — a párt szervezeti szabályzatának fi­gyelembe vételével — nyi­tott klubként működik, és munkájában, rendezvényein minden párttag egyenlő jo­gokkal vehet részt. A reformkor 16 alapítójá­nak véleménye szerint a megyei pártértekezlet fel­adat-meghatározásához el­engedhetetlen az elmúlt idő­szak elemzése, értékelése és az, hogy a feladatterveze­tékkel együtt előzetes párt­vitára bocsássák azt. Véle­ményük szerint — okulva a kaposvári .pártértekezlet ta­pasztalatain — a tisztségekre jelölték nevét — a jelölés indoklásával együtt — a megyei pártértekezletet megelőzően legalább három héttel nyilvánosságra kell hozni. Szükségesnek tartják a nyilvánosság helyi eszkö­zéinek megteremtését és azt, hogy a testületi ülések és fórumok legyenek nyilváno­sak a párttagok számára. Vé­leményük szerint a megyei pártbizottságnak a politikai nyilvánosság szélesítéséről hozott határozatának szelle­me ’.nem tükröződik a So­mogyi Néplapban. Véleményük negyedik pontja szerint a párton be­lüli álláspontok tisztázásá­nak, a reális és végrehajt­ható pártprogramnak elen - gedhetetlen feltétéle a plat­formszabadság, ezért szük­ségesnek tartják szervezeti szabályzat sürgős módosítá­sát. Eltűntek a mezsgyék Harminc éve történt... Harminc év távolából már megszelídülnek az indula­tok, az akkor igencsak lán­goló szenvedélyek. Ke­mény diót kellett feltörni­ük az- agitátoroknak — a szervezőknek — azokban a hetekben, hónapokban. Mert ahol már volt régebbi alákulású téesz és a „sze­gények kolhozaként” az ál­lami támogatások ellenére éppen hogy talpon maradit, ott az egyéni gazdálkodók erre hivatkozva igyékeztek kitérni az agitátorok útjából. Pedig azok jöttek- rendület­lenül, s mondták: nézzenek már távolabbra — a Barcs környékiék például Barcs­ra —, s lássák be, hogy a jövő útja a szövetkezés, az összefogás, a közös gazdál­kodás; van példa a szép eredményekre, a paraszti élet jobbulására nem is ke­vés. Felekezeti, nemzetiségi, vagyoni hovatartozás adott kanak tért egy-egy téesznek szerte a megyében. Akadt község, ahol négy szövetke­zet is alakult, s ezek becsü­letes vagy tisztességtelen versenye, bizony, rányomta bélyegét a település fejlődé­séire, az ott élők viszonyára. Emlékszem, előfordult, hogy 3 (három!) forintot utalt át az egyik »téesz a másiknak — at járási bank- fiókon keresztül — kártérí­tésként, mert kukoricatö­rés idején az egyik gazda­ság fogatosa', hazafelé igye­kezvén a rakománnyal a másik téesz tábláját átszelő dűlőúton, letört néhány cső kukoricáit az „idegenek” terméséből, s később ez a tette bizonyítást nyert...’ Rokonok váltak halálos el­lenséggé, barátok tértek ki egymás elől az utcán, hogy' elkerüljék a süvegelést.. . Ilyesmi is megesett az el­ső években. S amíg eljutott az addig egyénileg gazdál­kodó paraszt a belépési nyi­latkozat aláírásáig, a szer­vező pedig a kijelentésig: „Akkor hát, megalakítjuk a téesat?!” Három évtized messzeségéből kérdezem: tényleg úgy igaz, ahogyan mondták, miszerint Ladon a Felvidékről áttelepített öreg Jankovics inkább fel­akasztotta magát, csakhogy ne kelljen aláírnia a nyi­latkozatot? Lehet, hogy így történt, lehet, hogy nem, azt viszont tudom, hogy jó nóhányan igencsak szorgal­mas erdei favágókká vál­tak azokban a téli hóna­pokban, S a présházak, pin­cék soha azelőtt nem vol­tak olyan látogatottak a szőlőhegyen, mint akkori­ban ... A ítanácsháza tete­jére erősített hangszóróból friss híreket hallhatott a falu a legújabb belépőkről, s arról is, kit hol találtak meg az agitátorok ... Ki­tartóan járták a portákat, etpoharazgattak az otthon maradt családtagokkal, együtt költötték el olykor a vacsorát is, miközben vár-' ták a „mértékadó”, a föld­del és jószággal rendelkező gazdát, akinek az aláírása legtöbbet nyomott a latban, s akinek a belépésével má­sokat is meg lehetett győz­ni : ne kössék már az ebet a karóhoz, hagyják az egyéni gazdaságot és válasszák a közöst... 1959. mároiius 1. A több mint kétszáz somogyi 'ter­melőszövetkezet többsége ekkor alakult, illetve szer­veződött újjá. A határhan több ezer parcella — ma­gyar haldákban és.kataszte­rikben számolt vagyonok. Az udvarok végén istállók, pajták, disznóólak. A föl­det abban az évben még ki-ki ' maga műveli, a ter­mést a gazdák nagyobb gó- réitba, padlásaira, a ter­ményforgalmi vagy a föld­művesszövetkezet magtá­raiba hordják össze. A fogatokat még a gaz­da hajtja, a lovakat azon­ban már egy-egy tágasabb istállóba kötik be; a tagok összeadják az alomszalmát, a szénát, az abrakot. Így kerülnek össze a szarvas- marhák és a sertések is, ki­véve a háztájiban tartható állományt. ősszel már összeszóntják a parcellákat addig elvá­lasztó mezsgyéket, táblákat alakítanak ki és úgy vetik el az őszieket. Kockás fü­zetekbe munkaegységeket jegyeznek a csapatvezetők; esténként munkamegbeszé­léseket tartanák a brigád- vezetők az elnökkel, a íőag- ronómussal. Iskolapélda a demokráciára: minden szin­ten választással kerülnek tisztükbe a vezetők! Jó né- hányan aztán nagyokat buk­nak, miután megmérettek és alkalmatlannak találtat­tak... Nos, így kezdődött akkor, harminc évvel ezélőtt. Hogy mára milyenné vál­tak a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek — látjuk, tudjuk. Egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik végig­járták ezt az utat. Mert el­járt a/ idő, s talán azért is, mert ez az út nem volt tele­hintve rózsaszirmokkal. Hernesz Ferenc Csomagolják a vető­magvakot A Vetőmagellátó és Értékesítő Vállalat ki- szerelőüzemében már a tavaszi mezőgazdasági munkákra készülnek. Csomagolják, drazsíroz- zák a zöldségfélék, vi­rágok magvait. A hobbi- és bolgárkertészek szá­mára évente átlagban 50 millió tasak vetőmagot állítanak elő. A válasz­tékot bővítendő, 20 fajta termékkel is kirukkolt a vállalat, mint például a Bazellával, az Okrával vagy a lekvártökkel. (MTI-fotó — Kerekes Tamás felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom