Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. évfolyam, 42. szám Ara: 5,30 Ft 1989. február 18., szombat Töredező korlátok Sok vita folyik mostaná­ban arról, merre forduljon a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek iszekere, mi lehet és mi legyen a sorsa az eredményes gazdálkodásra képtelen nagyüzemeknek, N miként újulhat meg a szá­mos, hagyományosan haladó vonást hordozó szövetkezeti mozgalom. Javaslatok és ér vek csapnak össze, s nem kevés azok száma, akik a vállalkozói gyakorlat kiszéle­sítésében látják a célhoz ve­zető utat. Természetesen en­nek módjáról, mértékéről és formájáról is igen eltérőek a vélemények. Vannak, akik azt hirdetik :, a mai parasztemberekből már régen kiégett a vállal­kozói kedv, kihunyt a hajda­ni földszeretet. Mások úgy érvelnek, vállalkozói lelkese­dés még lenne, a jogi és a közgazdasági Teltételeket is biztosítani lehet, . viszont nincs meg az eszközháttér. Ennek megteremtéséhez is­mét csak pénz kell. A vita folyik, és közben olyan intézkedések szület­nek, melyek mindenképpen hozzájárulhatnak a legjobb, a legcélravezetőbb elhatáro­záshoz. A közelmúltban nap­világot látott egy jogszabály módosítása. A vállalkozói kedvet fékező, a kistermelők lehetőségeit szűkítő korlátok töredezni kezdtek. Miről van szó? A korábbi jogszabály szerint a kister­melőnek a birtokában lehe­tett egy kertitraktor és egy legföljebb harmincöt lóerős vontató vagy ennél nagyobb, de- lassú járműnek minősít­hető traktor. Több nem. A rendelet szigorúan szabályo­zott. Ki, hol, hogyan számí­totta ki, hogy ez az eszközál­lomány feltétlenül elegendő egy kistermelőnek, ezt nem tudom. Azt viszont igen, hogy kistermelő földjeinek megmunkálása, terményük elszállítása visszatérő és mindig is gondot okozó fel­adata volt a nagyüzemeknek. Mert a háztáji földeken is akkor kell szántani, vetni és a terményt betakarítani, amikor a nagyüzemben. S a szövetkezetek sem állnak jól — kivált itt, Somogybán — eszközökkel. Az integrátor segítsége viszont nélkülözhe­tetlen, mert a kertitraktorok — beszerzési áruk miatt — a termelők többsége számára elérhetetlenek. Becslések szerint az országban ma mindössze ezerháromszáz ilyen erőgép van a vállalko­zók, a kistermelők birtoká­ban. Maradt tehát végül is — mint annyi sok más vonat­kozásban — a nagyüzem tá­mogatása. A nagyüzemé amelynek nemcsak teherté­telt jelent ez a kötelezettség, hanem még lattól a minimá­lis haszontól is elesik, hogy kiselejtezett erőgépeit c-ladja. Most a Minisztertanács rendelete változtatott ezen. A módositott jogszabály nem korlátozza sem azt, hogy mi­lyen teljesítményű, sem azt, hogy hány traktor lehet egy magánember, egy kistermelő birtokában. Figyelemre mél­tó újdonság az is, hogy meg szűnt egy hátrányos megkü lönböztetés: a kisiparoshoz és a kiskereskedőhöz hason­lóan, a kistermelői használat másfél tonnánál nagyobb teljesítményű teherautót. A megszorítás csupán annyi, hogy ezeket az eszközöket a saját céljaira használhatja, a bérszállításokhoz külön taná­csi engedély kell. A vállalkozói gazdálkodás­ról folyik a vita. A korlátok töredezése ebben az időszak­ban azonban mindenképpen csak segíthet. Vörös Márta Kaput nyitni Európára Németh Miklós megnyitotta a nemzetközi bankárképző központot Avatóünnepséget tartot­tak pénteken a magyar— francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Ban­kárképző Központ Kft. vár­beli székházában. Az intéz­ményt 29 részvényes alapí­totta, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. Bevezetőben szólt arról: bizakodással tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő és bi­zonytalanságot tükröző, né­ha viharosan kavargó köz­életünkben most olyan ese­ményen vehet részt, amely a stabil fogódzót, a tartós ér­tékek érvényesítését és vál­lalását is jelképezi. Biztató továbbá, hogy vannak olyan markáns erők, amelyek a maguk területén a siker ígé­retével járulnak hozzá egy eltorzított ideológián alapult téves pálya helyreigazításá­hoz. Olyan pálya kialakítá­sához, amely visszavezet a szerves fejlődés útjára, és kaput nyit Európára. Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés fő irányától Ke- let-Európa a második világ­háborút követően kanyaro­dott el. Aki azonban a tör­ténelmet és különösen a gazdaságtörténetet tanulmá­nyozza, bizonyságot nyer ar­ról, hogy ez már sokkal ko­rábban megkezdődött. A vi­lágtól való elzárkózásunk es elzárásunk csak súlyosabba tette a következményeket. Ez olyan tény, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a visszakanyarodás történel­mi léptékű feladatának megoldását. S azt igényli, hogy erőinket ne szétforgá­csoljuk, hanem összefogjuk; és összefogjunk mindazokkal, akik ebben, az összeurópai fejlődési folyamat sikerében érdekeltek. Vissza akarunk kerülni a főútra, és keres­sük az odavezető ösvénye­ket. Amihez el szeretnénk jutni, az a modern jogállam, a plurális politikai intéz­ményrendszer keretében jól működő demokrácia, a haté­kony, vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság. Ez utóbbi irányába már régeb­ben is tettünk — némileg tétova — lépéseket. Már a 60-as évek közepén mgszületett az a felismerés, hogy a naturális, mennyisé­gi célokon és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pótolni a piac szerepét. De ebben az idő­szakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosz- szú út vezetett ahhoz — a világnak e táján eredetinek ható — felismeréshez, hogy a gazdasági folyamatok ösz- szehangolásának és a tár­sadalmi kontroll érvénye­sítésének a piacnál nincs jobb színtere és a pénznél nincs jobb eszköze. De vé­gül ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktívan hozzá­lássunk a pénz- és tőkepiac intézményi,' szervezeti és működési feltételeinek ki­alakításához. Ezután utalt arra, hogy a modern ipari világban a gazdaságok szerkezete, az azokban betöltött funkciók átalakulóban vannak. Ahhoz hasonlítható fordulat megy végbe, mint amikor a ter­melés kikerült a család Kö­réből és szervezett társadal­mi folyamattá vált; Most a termelésről leválnak a szol­gáltatások. így nemcsak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termékek és az értékesítési, szolgálta­tási folyamatok jelentősége is.. Így folytatta: Nálunk év­tizedeken keresztül ismétel­getett tétel volt: „Az anya­gi termelés a nemzeti jöve­delem növelése révén te­remti meg a pé/izeszközöket az oktatás, a kultúra, a művelődés, a tudomány, az egészségügy támogatásához. Először tehát a gazdasági termelő szférát kell rendbe tenni, s majd utána foglal­kozhatunk a nem termelő területekkel.” Ezzel a tétel­lel nemcsak az a baj, hogy téves, hanem az is, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista' Mun­káspárt Politikai Bizottsága február 20-ára, hétfőre ösz- szehívta a Központi Bizott­ság ülését. A tanácskozáson az új alkotmány koncepció­járól szóló napirend előter­jesztője Fejti György, a KB titkára. Iványi Pál, a KB titkára ismerteti az agrár- politika megújítására vonat­kozó tervezetet. A városi és a megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések főbb politikái tapasztalatai­ról készített jelentés elő­adója Lukács János, a KB titkára lesz. A Központi Bizottság na­pirendjén személyi kérdések is szerepelnek. A vizsga: a népszavazás Alkofmánytanóra — képviselőknek Rendhagyó „alkotmány- tanórával” kezdődött az országgyűlési képviselők meárei csoportjának pénte­ki ülése. Az alkotmányozás gyötrelmeibe kóstoltak be­le megyénk képviselői, se­gítségül híva az Igazságügyi Minisztérium szakértőjét, dr. Somogyvári Istvánt, aki szükségesnek tartotta hang­súlyozni, hogy nem a mi­nisztérium álláspontját akarja „eladni” a honatyák­nak. Sőt, inkább vevő len­ne minden olyan ötletre, ja­vaslatra, amely számukra is eligazítást ad a számtalan lehetséges variáns közt. Gyanítható, hogy képvise­lőink e tekintetben nem könnyítették meg a minisz­tériumi stáb dolgát, mert egyelőre maguk is csak kós­tolgatták, hogy például ál­lamforma dolgában a köz­társaság, a népköztársaság, netán valami más jelzős szerkezet lenne-e kifejezőbb. Nem lesz könnyebb a vá­lasztás az államelnöki poszt egyéni vagy testületi birtok­lásai, állami jelképeink, az egy- vagy kétkamarás par­lament, a képviselőválasztás alternatívái között sem. Annyi bizonyos: mindezt és még számos más kérdést úgy kell elrendezni, hogy a most következő társadalmi viták, majd őszre remélhe­tőleg már alkotmányterve­zetté érő koncepció a jövő évben két olvasatban a par­Egyesület lesz a kertbarátszövetség JAVASLAT A FALVAK ÉRDEKVÉDELMÉRE Hogy pontosan hány kis­termelő van Somogybán, er­re nehéz lenne választ adni a mozgalom ellentmondásai miatt. Az viszont tény: a piacra kerülő portékák egy- harmadát a kisgazdaságok­ban termelik meg. Minder­ről szó volt tegnap délután Kaposváron a Hazafias Nép­front megyei bizottságának székházában is, ahol a so­mogyi kertbarátok és kiste- nyésztők tanácskoztak. Dr. Jasinka János, a megyei kertbarátszövetség elnöke egyebek között elmondta, hogy a jogos kritikákat el­fogadva, tavaly több sike­res akciót is szerveztek. Előadásokkal, kiállításokkal és termékbemutatókkal tá­mogatták a gazdákat. Mun­kájukhoz • sok ' segítséget nyújtott több megyei nagy- vállalat is, ezeket tegnap oklevéllel jutalmazták. Az idén is több támoga­tást ígérnek a kistermelők­nek. Áprilisban például Nagyatádon szervezik meg a kertbarátok és- kistenyész- tők harmadik dél-dunántúli találkozóját. Itt olyan elő­adások hangzanak majd el, amelyek segíthetik a zöld­ségtermelés föllendülését, újabb ötleteket adhatnak a bogyós gyümölcsökkel fog­lalkozóknak és beavatják az érdeklődőiket a sokat vitatott burgonyatermesztés rejtel­meibe is. Márciusban nö­vényvédelmi tájékoztatót szerveznek, s megtartják ha­gyományos, augusztusi ter­mékbemutatójukat is. Sólymos Endre, a szövet­ség titkára új javaslattal állt a kertbarátok elé: ala­kuljanak át egyesületté, mert ez könnyebbséget je­lenthet a gazzdálkodóknak. Gyorsabban juthatnak meg­felelő magvakhoz, növény­védő szerekhez és az érté­kesítésnél tapasztalható bi­zonytalanságokat is meg­szüntethetik. Ugyancsak ő terjesztette elő azt az indít­ványt is, miszerint meg kel­lene alakítani a magyar fa­luszövetséget. Az ötlet még február elején született meg Siómaroson a Kossuth Kör­ben. A magyar falvak is­mert gondjai miatt szeret­nék, ha a közeljövőben meg­alakuló városok szövetsége mellett a kistelepüléseknek is lenne érdekképviselete — jövőjük érdekében. A Ha­zafias Népfront állásfogla­lása szerint az érintett la­kosság nem látja elégséges­nek a tanácsok által kifej­tett képviseletet, sokkal többet kellene tenni azért, hogy a magyar falu vissza­nyerje régi rangját. Az elképzelések szerint ennek a szövetségnek nem egyének, hanem közösségek lesznek a tagjai. Viszont a Központi Statisztikai Hi­vatal adatai alapján a ta­nácsnak kellene lakosonként három forint tagdíjat fizet­nie. Ez már csak azért is furcsóllandó javaslat, mert a tanácsok egyre inkább a pénzszűkében vannak, sok­szor fontos dolgokra sem jut. JÓ ötlet, hogy a majdani szövetség plusz szolgáltatá­sokat akar felvállalni a fal­vakért, csupán azt nem fo­galmazták meg az előter­jesztésben, hogy mit akar­nak tenni. Igazság van ab­ban a tegnap elhangzott mondatban, miszerint a to­vábbiakban már tényleg á szövetség munkájától függ a tekintély megszerzése. De ahhoz konkrétumok is kel­lenek. lament elé kerülgessen. S ez után következik majd az „alkotmánytanvizsga”, a népszavazás. A márciusi ülésszak két másik témáját — a Munka törvénykönyvének módosí­tásáról és a munkabeszün­tetésről szóló törvényterve­zetet — együttesen vitatta meg a képviselőcsoport, minthogy a köztük levő ösz- szefüggés nyilvánvaló. Az ehhez segítségül kért főha­tósági szakértő — Dr. Feke­te Zsuzsanna, az Állami Bér- és Munkügyi Hivatal munkatársa — elmondta: alapelv, hogy a munkálta­tók és a munkavállalók vi­szonyát az eddiginél szű- kebb körben szabályozzák a törvény eszközeivel. A vi­tás ügyek többsége legyen alku tárgya a két érdekelt fél között. Erre pedig az ér­dekegyeztetés fórumai a legalkalmasabbak. Ha pedig végiképp niem sikerül dűlőre jutni, végső eszközként szá­mításba jöhet a munkabe­szüntetés. A képviselők kérdései a mai bonyolult valósággal szembesítették a két tör­vénytervezetet. Például, az, hogy a munkahelyi érdek- egyeztetés legfőbb fórumán, a kollektív szerződés vitá­jában ki tekinthető a dolgo­zók képviselőjének? A szakszervezet? És melyik, ha netán több van belőle an­nál a vállalatnál? A vá­lasz szerint erről a dolgozók titkos szavazással dönthet­nek. A törvénytervezet vi­szont megvonná a képvise­let jogát a nem szakszerve­zetként működő érdekkép­viseleti szervektől. Ebben a kérdésben, gyaníthatóan, a parlamentnek kell kimon­dania az utolsó szót. A következő téma bős— nagymarosi képzeteket kel­tett a képviselőcsoport tag­jaiban. Pedig csak arról van szó, hogy a parlamenti ülésen elhangzik majd egy tájékoztató a bécs—buda­pesti világkiállítás előké­születeiről. Némelyek ép­pen ebben sejtették a csap­dát: a parlamentnek nem kell döntenie — a döntést majd másutt hozzák meg —, áín a tízmilliárdokban mér­hető költségeket végül mégis a képviselőknék kell meg­szavazniuk. A többség úgy határo­zott, hogy meghallgatja ugyan a tájékoztatót, an­nak tudomásul vételét — biztos, ami biztos — kéz­feltartással nem fogja meg­erősíteni. Berkics János

Next

/
Oldalképek
Tartalom