Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-17 / 41. szám
1989. február 17., péntek Somogyi Néplap TÍZ ÉVE VÁROS, HATSZÁZ ÉVE TELEPÖLÉS Két új kiállítás Losonczi Pál ajándéka a múzeumnak Zászlódíszbe öltözött tegnap reggelre a Dráva-parti város. Ebben az évben ünnepük a település írásos emlékének hatszázadik évfordulóját, második alkalommal pedig éppen tíz esztendeje lett város Barcs. A munka mellett több ünnepi eseménnyel adóznak a város polgárai a jeles évfordulón. Az egész évre szóló programot tegnap délután a Dráva Múzeumban Feigl Ferenc tanácselnök nyitotta meg. Két új állandó kiállítás nyílt az intézményben: Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának nyugalmazott elnöke újabb ajándékokkal tisztelgett a város előtt. Egy lelkes amatőr régész, Rózsás Márton több ezer leletet gyűjtött össze Barcs határában. A település több ezer éves múltjáról vallanak ezek a tárgyak. A város fiatal tanácselnöke fontosnak tartotta, hogy a kettős évfordulón megemlékezzen Barcs múltjáról, a lokálpatriotizmus ápolásának szükségességéről, a közelmúlt fejlődéséről. a mindennapok építő-alkotó tevé- kenvségéröl Az első írásos forrás kelte: 1389. február 16. Az oklevelet Mária királyné Miklós macsói bánhoz és a se- gesdi alispánhoz küldte. A középkori Barcs helyét még nem sikerült napjainkig sem megtalálni; lakossága a tizennyolcadik századtól él azon a környéken, ahol ma újabb és újabb intézmények, lakóházak mutatják a város fejlődését. A török időkben a végek egyik kiemelkedő bástyája volt Barcs, majd 1797-ben Széchenyi Ferenc gróf, a település földesura szerezte meg számára a mezővárosi kiváltságot. Feigl Ferenc tanácselnök az utóbbi néhány évtized gazdagodását bemutatva szólt a legfontosabb feladatokról is: kiemelte a lakásNe sodródjunk Európa peremére Az Akadémia főtitkára nemzetközi tudományos kapcsolatainkról Magyarország máris késik az 1992-ben létrejövő nyugat-európai integrációhoz való alkalmazkodásban vagy kapcsolódásban. Megkezdődött ugyan a felkészülés az egész világgazdaságot átrendező változások követésére, ám a kihívásra adható válasz még elméletileg sincs tisztázva — mondotta Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az MTI munkatársának azzal kapcsolatban, hogy hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai átalakulóban vannak, s ez jelentősen érinti tudományos és műszaki együttműködési rendszerünket. — ön több fórumon is hangoztatta: a nemzetközi tudományos kapcsolatok tervezésének fő szempontja az, hogy Magyarország a kilencvenes években ne sodródjon Európa peremére. Egyetért azzal a sokak által hangoztatott véleménynyel, hogy a veszély elkerülésének egyetlen módja a nyugat-európai kapcsolatok fejlesztése? — Nem értek egyet; az új európai rendhez való alkalmazkodásunkban a nyugat-európai együttműködés szorgalmazása mellett továbbra sem lehet mellékes kérdésként kezelni a keleteurópai, mindenekelőtt, a szovjet kapcsolatok erősítését. Magyarország ugyanis kettős kötődésű: a KGST tagja, s ugyanakkor komoly kapcsolatokat épített ki a nyugati világ egyes régióival. Leegyszerűsítve ez azt jelenti: hazánk számára a jövőben is létfontosságú lesz a szovjet energia és nyersanyag, viszont műszaki fejlesztésünkben Nyugat-Euró- pa a meghatározó. A szocialista országokkal való kapcsolatainkban — a következő években — meghatározónak a kétoldalú kap, csőlátókat tartom, mert a KGST a jelenlegi formájában válságban van. — A szocialista országok építést, jövőre atudják az új üzletközpontot és a drá- vai strand megépítése sem álom már. A szülőhelyhez való kötődés érződött hangján, mikor fölolvasta az évfordulóra írott versét Barcs János, majd a városi népfrontbizottság titkára értékelte az évfordulóra kiírt Sorsunk e táj című pályázatot. Az első díjat Somogyi Lászlóné helybeli pedagógus érdemelte ki, a második helyezett dolgozat írója Bagi Gáborné barcsi tanár. Harmadik díjat kapott a budapesti Hunyadi László; negyedik díjjal jutalmazták Novák István gyékényesi lakos több munkáját. Dr. Mészáros Balázs, a Somogy Megyei Múzeumok igazgatója ajánlotta a két kiállítást az érdeklődők figyelmébe, majd Losonczi Pál vágta át a nemzeti színű szalagot a múzeum emeletére fölvivő lépcső előtt. A régészeti kiállítás több száz darabja mind arról mesél, amiről megnyitójában a tanácselnök megemlékezett. Losonczi Pál ajándékai közűi figyelemre méltó az a grafikai sorozat, amit neves művészek készítettek Bartók emlékére. Láthatjuk itt az államférfi külföldi utazásainak emlékeit is. Díszes albumokat, amelyekben fényképek őrzik látogatásainak emlékezetes pillanatait. Városkulcsok, plakettek, érmek egészítik ki a gazdag állandó kiállítás anyagát. Az ünnepségen, melyen részt vett Kovács József, a megyei pártbizottság titkára is, dr. Németh Jenő, a városi pártbizottság első titkára mondott köszönetét az adományozónak, a lelkes gyűjtőnek. H. B. tájoló HÉTVÉGI Számos kulturális és vidám, szórakoztató program várja e hét végén is megyénk lakosságát. Kaposváron a Somogy Megyei Múzeumban több érdekes tárlat fogadja a képzőművészetek kedvelőit. Elsősorban Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének államfői kitüntetéseiből rendezett kiállításra hívjuk föl a figyelmet. A múzeum ká- maratermében Harangozó Ferenc grafikusművész tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Látogatható A jég világa és a Paraszti pihenés pillanatai című állandó kiállítás, valamint a diákok körében eddig is méltán népszerű iskolatörténeti kiállítás; megtekinthetjük Bernáth Aurél festményeit, valamint Galimbfrti Sándornak a régi megye- székhelyt bemutató városképiéit. Ugyancsak itt látható a kaposvári születésű világhírű fotóművész, Juan Gyenes tárlata. A Kaposvári Galériában Kunffy Lajos festőművész alkotásaiból válogatott kiállítás tekinthető meg: a Somogyi Képtárban Ókori művészet címmel mutatják be a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének érdekesebb darabjait. A Kapos presszó-galériájában Óré Sándor festő kiállítása látható. Hétfőn este hat órakor a művészasztal vendégeként Óré Sándorral is találkozhatnak az érdeklődők. (Képünkön a festő egyik alkotásának részlete.) A kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban Szentiványi Árpád Erdély című színes fotókiállítása látogatható. A kaposvári vidám, szórakoztató rendezvények közül is felhívjuk a figyelmet néhányra. A Kapos étteremben holnap immár 23. alkalommal rendezik meg a gazdászbált. A Park vendéglőben pedig — szintén holnap, este hét órától — a hagyományt fölelevenítve, ismét megrendezik a horgászbált, tréfás horgász-totóval és tombolával. Szintén horgászbál várja az érdeklődőket holnap este hét órától a marcali helyőrségi klubban. Itt a mai este ugyancsak a szórakozásé — este hét órától. A helyőrségi klubban tekinthető meg Jurij Uszanov festőművész kiállítása is. Szombaton bálban szórakozhat Lad és Homokszent- györgy táncolni vágyó lakossága is. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központban holnap este hétkor farsangi bált, vasárnap este hét órától pedig ifjúsági táncestet tartanak. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban március 5-ig tekinthető meg Jávori Béla Erdők és vizek című fotókiállítása — a város környéki erdőkről és vizekről. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ emeleti galériáján hétfőig látogatható még a Hamar János festőművész alkotásaiból rendezett tárlat. Kaposváron a Kilián György Városi ' Művelődési Központban ma este hat órakor kezdődik a kereskedelmi szakközépiskola szalagavató bálja. Ugyanitt látható a 10 éves nagyatádi gyermek- és ifjúsági képzőművészeti tábor jubileumi kiállítása. Pedagógusképzés középiskolában Több évtizede megszűnt a középfokú tanítóképzés Magyarországon. Most újra tervezik — kísérleti jelleggel — pedagógiai szakközépiskola indítását. Megyénkben Laczó János, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola igazgatója és Stelkovics Gyu- láné 'igazgatóhelyettes kapott megbízást a Művelődési Minisztériumtól arra, hogy dolgozza ki az ötéves pedagógiai szakközépiskola tematikáját. — Mi a képzés célja? — A fő cél a pedagógusi pályára való irányítás — mondta Stelkovics Gyuláné. — Ezen belül az egyetemek bölcsész- és tanárképző karain, a tanárképző, a tanítóképző főiskolákon és a felsőfokú óvónőképző intézetekben továbbtanulni szándékozók fölkészítése. Szeretnénk, ha ezekbe a felsőoktatási intézményekbe nem a pedagógiai ismeretek, jártasságok és készségek nélküli 'hallgatókat vennék föl. — Milyen szempontok szerint dolgozták ki a tematikát? — A pedagóguspályán fontos az általános műveltség megszerzése, ezért az első és második osztály anyaga megegyezik a gimnáziumok azonos évfolyamainak tantervével. A harmadik és negyedik osztályban már általános pedagógiát és pszichológiát is tanulnak majd diákjaink. Ez a két tantárgy a negyedik év végén érettségi tárgy is lesz. — Csak érettségit ad majd ez a szakközépiskola? — Nem. Azok a diákjaink, akik érettségi után nem tanulnák tovább, az ötödik évben a napközis nevelői, gyógypedagógiai gyermek- felügyelői, szociális család- gondozói és nevelőotthoni gyermekfelügyelői szakok közül választhatnak. Az ötödik év végén már szakképesítést is ad. — Miért van szükség a pedagógiai szakközépiskolai képzés bevezetésére? — Azok közül, amiket az imént fölsoroltam, valamennyi hiányszakma. Országszerte többnyire szakképzetlen, nem egyszer érettségi nélküli nevelők töltik be ezeket az állásokat. Fontos, hogy 'képzett emberekre bízzuk a fontos feladatot; e tekintetben az ötéves képzés előrelépést jelent. — Mikor kezdődik a kísérleti oktatás? — A következő tanévben már e szerint a tematika szerint tanítanak három szakközépiskolában, s ha jóvá hagyják, mi lennénk a negyedikek. — Megvannak-e a kísérleti képzés feltételei Csurgón? — Igen, itt már vannak hagyományai; és tanítványaink többsége eddig is a pedagógusi pályát választotta. Az óvónőképző szakközépiskolában pedig megvannak azok a fakultációk is, amelyeket az ötödik évben a pedagógiai szakközépiskola hallgatói választhatnak. B. A. nyílt Barcson átlagához képest hazánknak kiemelkedőek a tudományos kapcsolatai a nyugati országokkal. Mi várható e téren? — A kilencvenes évek elején — véleményem szerint — még nem változik a helyzet. A kérdés azonban nem az lesz: kivel szeretnénk együttműködni, hanem az, hogy velünk ki akar kapcsolatba lépni. Jelenlegi előnyünk egyrészt abból származik, hogy sok esetben a nyugati világ számára a magyar „hídon” vezetett és vezet az út a többi szocialista országhoz. A gorbacso- vi reformok eredményeként remélt szovjet korszerűsödés azonban távlatokban szükségtelenné teszi hazánk közvetítő szerepét. Számunkra jelenleg az a legfontosabb, hogy a fennálló híd lehetőségeit messzemenően kihasználjuk. — A tudományos kutatás és műszaki fejlesztés területén mennyiben kapcsolódunk a nyugati, illetve a szocialista tudományos szervezetekhez, programokhoz? — Egyikhez sem ideális a kapcsolódásunk, mindkét területen módosításokra lenne szükség. A nyugateurópai Euréka integráció kutatási és fejlesztési programjaiba elvileg hazánk is bekapcsolódhat, de a gyakorlatban ez nem olyan egySzerű. Jelenleg csupán egy hazai intézet vesz részt az Euréka-kutatásokban, s ezen mindenképpen változtatni akarunk. Akár úgy is, hogy valamelyik nyugati országgal együtt próbálkozunk bejutni. Meg kell 'kísérelnünk a kapcsolódást az Egyesült Államok egyes kutatási programjaihoz is. Tudnunk kell azonban, hogy a nagy nyugati globális programokban a következő négy-öt évben nem lesz módunk részt venni. A szocialista országok közül a Szovjetunióval való jelenlegi együttműködésünkről ugyancsak azt lehet mondani, hogy nem áll arányban a lehetőségekkel. A Szovjetunió az alapkutatások számos területén, például a nehézfajsúlyú fizikában és az anyagtudományokban tudományos nagyhatalom, s ez a pozíciója föltehetőleg a jövőben sem változik. A szovjet alapkutatási eredményéket hazánk nem hasznosítja kellőképpen, s az ezzel kapcsolatos szemléletet át. kell értékelni. — Mi az oka, hogy a magyar—szovjet tudományos és műszaki, kapcsolatok nem elégségesek? — Azt nem lehet mondani, hogy semmi sem történik, mert az utóbbi öt évben 250 közös kutatási és fejlesztési programban születtek eredmények. Tény azonban, hogy a kapcsolat nehézkes, bürokratikus; oka pedig a vállalati és piaci érdektelenség. Az MTA következő években nem nagy tudományos szervezetek, hanem közös kutatólaboratóriumok és vállalatok létesítésére törekszik. — Sokan féltik a magyar tudományt az „agylopástól”. — Az Akadémia intézeteiből jelenleg 300 tudományos kutató Nyugaton, 40 pedig a Szovjetunióban dolgozik, illetve vesz részt hosszú tanulmányúton. A jobb kutatási körülmények mellett az anyagiak is közrejátszanak a külföldi munkavállalásban. Be kell látnunk: a következő években nem tudunk magasabb fizetéseket és korszerűbb kutatási eszközöket biztosítani, ezért még jelentősebb szellemi erő elveszítésével kell számolni. Nem a középszerű, hanem csakis a kiemelkedő képességű tudományos kutatók kapnak külföldön munkát; ezt a folyamatot nem lehet megállítani. A határokat nincs értelme lezárni, az útleveleket sem határozatokkal kiutalni. A kérdés az, hogy mennyire lehet a veszteséget enyhíteni, illetve a visszajövő tudást hasznosítani.
