Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
I 1989. január 12., csütörtök Somogyi Néplap KIS KIADÓK NAGY GONDJAI Szerencsés pályakorrekció Egy éve még csak ábránd, homályos elképzelések halmaza volt, hogy az évtizedek alatt megszokott magyar könyvkiadói rendben változás történhet. Bár valamiféle jelek éveik óta mutatkoztak, hiszen a tízegynéhány hivatásos kiadó mellett az egyetemek, a tudományos és a művelődési műhelyek több-kevesebb rendszerességgel megjelentek — rendszerint kis példányszámú és nehezen hozzáférhető — munkákkal. 1988. tavaszán aztán megkapták működési engedélyüket az első, nem állami könyvkiadók, számuk azóta gombamódra szaporodik. A könyvkiadás decentralizálásának többféle értelme van. Először is az, hogy a politikai téveszméken és félelmeken túl semmi sem indokolta a kultúra e területének a teljes központosítását. Van még egy lényeges előfeltétel: a Kiadói Főigazgatóság szerepének újragondolása, az engedélyezési eljárás megszüntetése. A könyvkiadásnak azonban nemcsak ilyen politikai- technikai, hanem gazdasági előfeltételei is vannak. Évtizedek gyakorlata a könyvkiadást viszonylag jelentős mértékű állami támogatásban részesítette. A nyolcvanas években a támogatás mértéke először nem tudott lépést tartani a . könyv nyomdai előállítási árának rohamos mértékű és megállíthatatlan emelkedésével, majd a költségvetés egyre nyomasztóbb mértékű válsághelyzetében egyáltalán a támogatás maga vált kérdésessé a kultúra egészében, így a könyvkiadásban is. Csökkent a támogatás, amelynek értékét tovább mérsékelte az infláció. Ebben a helyzetben a legtöbbet az írótársadalom veszítette. Egy folyamatosan, évtizedek óta működő író egyszercsak azt vette észre, hogy a kiadó nem köt vele előre szerződést, hogy az elfogadott kéziratot a megszokotthoz képest is csak több éves csúszással adja ki, hogy a honoráriumot — hiába a megállapodás szabadsága — továbbra is alacsony szinten tartják. Idén pedig már az sem ritka, hogy a szerződés négy 9 A lányból kitört a sírás. ■ Németh nagy előzékenyen saját zsebkendőjét nyújtotta át neki. — Nyugodjon meg, kérem, előfordult már ilyesmi többször is! Higgye el, sokakat ért már hasonló módon csalódás. — Magos csillapítga- táea csak olaj volt a tűzre. — örinlagy úr — sikította — én ezt nem élem túl! — Ugyan, ugyan, ez komolytalan beszéd. Maga még roppant fiatal. A legritkább eset, hogy valaki férjhez megy az első szerelméhez. De úgy vélem, szükséges, hogy Palágyi családi állapotáról meggyőzzem magát. Ezért tehát máris indulunk! — Főnök — hallotta itt első ízben a hangját Németh — várjunk még egy kicsit! Ha már itt vagyunk, nézzünk kissé széjjel a lakásban. — Igazad van, Laci. Németh a lányhoz fordult: — Mondja, Katóka, Palányi úr hol tartja a ru- ■ háit? — Ott — mutatott a kétajtós szekrényre. évének lejártával inkább kifizetik a minimális honoráriumot, és eltekintenek a mű megjelentetésétől. Elsősorban a szépirodalmi és a tudományos műveket sújtja ez a helyzet, amelyek — néhány regény kivételével — kis (néhányezres) példányszámban jelennek meg. A megalakuló kis kiadók na’k ebben a helyzetben — könnyen belátható a legkisebb gondja éppen a kéziratok beszerzése. Kézirat van, s nem is kevés, nem is rossz színvonalú. A legnagyobb kiadói és Olvasói érdeklődés természe'.e- sen azok iránt a művek iránt élénk, amelyek a korábbi években politikai tiltás miatt nem jelenhettek meg, de ezek a művek általában a régi nagy kiadóknál vártak eddig a sorsukra, s így most is ott jelennék meg. Az új kiadókat azok az írók keresik meg, akik „csak” egy jó versesvagy novelláskötettel, esszével háziadnak isten tudja mióta, pedig esetleg már 5 —6 könyvük is megjelent idáig. Meg azok a pályakezdők reménykednek, akik eddig mindenhonnan azt hallották: türelem. S jelentkeznek olyanok is, akiknek máshol elfogadott kéziratuk van, de reménykednek, hogy egy új kiadónál esetleg 3— 4 évvel hamarabb is megjelenhet a művük, s ennek reményében még a kevesebb honoráriumot is elfogadnák. Jó kézirat tehát van, nem éppen elegendő, hanem sok. Nyomdai kapacitás is van, s egyelőre még papír is. Egy elfogadott, megszerkesztett kéziratot némi ügyességgel már 2—3 hónap múltán könyvként lehet megvásárolni. A könyvkiadáshoz viszont tőke is szükséges. S ezzel az új, néhány személyes kiadói vállalkozások általában nemigen rendelkeznek. Hogyan hidalható át ez a hiány? önként kínálkozik a kölcsönfelvétel. S a bankóik adnak is hitelt. Igenám, de a kamat, mint tudjuk, 20 százalék körüli, s ezt is be kell építeni a könyv árába. Másrészt a bank is tudja, hogy nem a háromezer példányban megjelenő verseskönyv vagy esszé, hanem a' Németh kitárta az ajtaját és kezdte nézegetni a fogasokon lógó ruhákat, főleg azok nadrágszáradt és a zakók ujjait. Végül is kiemelt egy öltönyt, majd egy pár eléggé sáros cipőt. — Ezeket elvisszük, főnök, és így már mehetünk is. Erzsébeten, Palányi Béla lakása előtt megállít az autójuk. A kocsiból csak Magos szállt ki. Csöngetésére Palá- gvirué sietett ajtót nyitni. — Jó reggelt, asszonyom — üdvözölte Magos. — A gyerekek? — Mindketten már az iskolában vannak. Én meg épp most tértem vissza a vásárlásból. Ma szabadnapos vagyok, és mára terveztem be a nagytakarítást. Míg az asszony beszélt, Magos hátra intett, erre Németh a lánnyal együtt kiszállt az autóból és mindketten Magoshoz csatlakoztak. — ő a kollégám — szólt Magos Némethre mutatva, a hölgy pedig a férjének. Palágyi úrnak az ismerőse. — Tessék, jöjjenek beljebb, foglaljanak helyet! — sok tízezer példányos lektűr vagy a politikai szén záció fogja megtermelni a kölcsönt meg a kamatát. Ha tehát egy kiadó irodalmi és tudományos értékeket akar kiadni, másfelé kell keresnie segítséget. Gondol nyilván a szponzorokra. Érdek nélkül ma már viszont senki sem szponzorál, másrészt meg ma az egész magyar kultúra szponzorokat keres. Akkor hát a könyv árát úgy kell megállapítani, hogy ne legyen ráfizetéses. Csakhogy így egv új magyar verseskönyv, amely idén keménykötésben 30—40 forint az állami kiadóknál, azonnal 3—4-szeres árúvá változik. S hányán tudják azt megfizetni? A könyvtárak sajnos így is emelkednek, de hogy ennek mértéke elviselhető legyen, be kell kapcsolni még egy forrást: az „állami” támogatást. Azért teszem idézőjelbe e jelzőt, hogy érzékeltessem: itt tulajdonképpen a magyar népgazdaság forrásainak elosztásáról van szó, nem az állam, hanem a nép adja a támogatást a kultúrának, s támogatni egy adott művet, egy értékes tendenciát, kiadói politikát kell, s ily- képpan nem szabad különbséget tenni állami és magán-könyvkiadó között. A magyar könyvkiadás válságát csak úgy lehet felszámolni, ha a sokkal racionálisabban megszervezett kiadás következetes és elegendő mértékű támogatásban részesül. Emellett biztosítani szükséges a nyom-' dák és a könyvkereskedelem racionalitását is, az árakat és a költségeket a valós ‘értékekhez közelítve. Akkor talán a könyvárak nem emelkednének a csillagos égig. Aki ma végigtekint a könyvpiacon, száz forintos átlagárakkal találkozik az egyszerűbb kiadványoknál is. Nem a messzi jövőbe, csak ez évre előretekintve: a hivatalosan elő- rejelzett infláció mértékét ismerve, vajon lesz-e pénze a magyar átlagolvasónak arra, hogy havonta 8—10 darab könyvet megvásároljon? Vagy azt kell mondania : fontosabb a kenyér, a tej, a cipő a gyereknek? mondta az asszony magától értetődő természetes kedvességgel. — Ne haragudjék asszonyom, ha ismét megkérdezem: férje, Palágyi Béla, mikor volt idehaza? — Mint az elmúlt alkalommal említettem önnek, idestova két éve. Bár az igaz, a múlt hónapban egyik este hazaugrctt, a pénzt idedobta az asztalra és szó nélkül elrohant, meg se kérdezte, mi van a gyerekekkel. — Hallotta ezt, Varga Katalin? A lány megfordult, felugrott és ki akart szaladni, miközben hisztériásán kiabálta: Nemi, nem, ezt nem bírom tovább. Németh elkapta a karját és gyors léptekkel kikísérte a lakásból és beültette az autóba. — Nos, kedves Katalin — mondta mellé ülve — ez a látogatás meggyőzhette az őrnagy elvtárs igaz- modásáról. így már elhiszi, hogy mi nem akartuk becsapni magát, ugye? Csak a valóságot tártuk fel maga előtt. Budapesten az Ofotért bemutatótermében nemrég bontották le azt a kamara- kiállítást, amelyen a székesfehérvári Tükör-kör tagjai mutatkoztak be. Az öt fiatal fényképész munkái között ott volta'k a boglér- lellei Klotz Miklóséi is, aki 16 képét — köztük az Erdélyi anzix című sorozatot — hozta el. — Mikor kötött szövetséget a fotózással? — Hat évvel ezelőtt lettem a székesfehérvári Ybl Miklós Közlekedésgépészeti Szakközépiskola fotószakkörének tagja. A szakkörvezető személyében szakember irányította a munkánkat. Kihasználva ezt a remek lehetőséget, intenzíven kezdtem el foglalkozni a fotózással. Operatőr szerettem volna lenni. Az érettségi évében azonban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán nem indult ez a szak. Tovább próbálkoztam, és a sok jelentkező közül mindkét alkalommal az utolsó rostán estem ki. Nem keseredtem el. Megszereztem a szákmunkás-bizonyítványt és fényképész lettem. — Az érettségi autószerelői . szakmát adott, mégis más pályát választott... — Ezt mások is megjegyezték. Döntésemnek egyetlen oka volt: mindig szerettem volna mutatni vaNémeth meggyőzése nem hatott nyugtatólag a lányra, úgy sírt, hogy Németh a tartalék díszzsebkendőjét is kénytelen volt átnyújtaná. — Ki ez a hisztis nő? — kérdezte bent a lakásban Palágyiné az őrnagyitól. — A férje szeretője. Ez az a nő, akinél lakik. Az asszony mintha egy pillanatra elvesztette volna egyensúlyát, megingott. — Ez lenne az? És én még ezt ültettem le? Ezt a szajhát? Emiatt a kis senki miatt fenyegetett meg az uram a válással? — Most már bánom, hogy idehoztam, mert újra csak felzaklattam. Ne haragudjon, hogy megint zavartam. — Dehogy haragszom, őr- nialgy úr, 'sőt, örülök, hogy végre láttam ezt a kurvát. — Az igazsághoz hozzátartozik; a férje megszédítette és letagadta előtte, hogy nős, két gyerek apja.- — Még ez is! De hát csak látta, hogy ez hozzá már vén ember. Tessék már mondani, mi van azzal a mocskos, disznó férjemmel, ha én hülye, egyáltalán még annak nevezem. — Piillananyilag nálunk Man. — Csinált valamit? — Azt még nem tudjuk. Még egyszer kérem, bocsássa, meg, hogy zavartuk. Viszontlátásra, asszonyom. lamit az embereknek. Volt és van véleményem a világról. A valóságból kiragadott pillanatokat, apró rezdüléseket szeretném érzékeltetni ; olyan féLvételékkel, melyek nemcsak' lemásolják a kiválasztott témát, hanem érzelmi és gondolati többletet is adnak a kompozíciónak, a befogadónak. A témái, a forma és a kivitel Összhangjára törekszem. Miután Magos is beült a kocsiba, a rendőrségre hajtottak. Németh százados Palágyi- niak a lánytól elhozott ruháját és cipőjét nyomban felvitte a laboratóriumba. Azért sdietett ezzel, mert gyanúsnak találta a zakón és a nadrág alsó részén halványan látszódó foltokat meg a sáros cipőt. A laboránsok a holmikat átvéve, közölték Némethtel, hogy a hozzájuk juttatott két levéltárcán levő foltokról idő hiányában, még nem tudták kielemezni, hogy az vérszenyieződéstől, vagy egyéb folyadéktól, esetleg gyümölcslétől származik-e. A vizsgálatot, Magos ne aggódjék, sürgősen folytatják. Németh az üzenetet átadta Magosnak, aki ezt optimista módon úgy vélte, hogy talán jó úton haladnák. Gyorsan fel is kereste főnökét, akinek vázolta feltevését. — Szeretném, ha az elképzelésed valóra válna — válaszolta a főnök. Magos aztán elmondta, miként mutatta be egymásnak Paiágyinét és Varga Katalint. — Palágyirtéról elmond- tad, mit tart a férjéről, de mi a véleményed ezek után a lá/ny magatartásáról? — kérdezte a főnök. (Folytatjuk.) Kölyök — Milyen témát választ leggyakrabban? — Ha olyan témát találok, amely hatással van rám — legyen az autóverseny, egy jelentéktelennek tetsző virág vagy aluljárós koldus —, azt ösztönösen lefényképezem. Képeimen gyakran szerepelnek az emberek; egymáshoz és a természethez való viszonyukat kutatom. A két pólus között napjainkban óriási a távolság. Hiszek abban, hogy ez csökkenthető. — Kedvelem a portrékat, hiszen az arc a legváltozatosabb érzésekről vallhat. Fényképezéskor mindig a témát emelem ki. A forma ösztönös, a kivitel pedig gyakorlat és igényesség dolga. — A portrék egyharmada cigányokat ábrázol. — Volt egy időszák, amikor megfogott a cigányság helyzete. Életrrfódjukról, szokásaikról több sorozatnyi anyag gyűlt össze. — Több pályázaton díjazták fotóit, a kiállítások kritikái elismerően szólnak munkájáról. A Fotó című lap címoldalán is jelent meg már felvétele. Megmarad fényképésznek, netán operatőr lesz; vagy visszamegy eredeti szakmájába? — Úgy érzem, hogy egészséges pályakorrekciót valósítottam meg. Továbbra is a székesfehérvári fényképész kisszövetkezet riport- szolgálatánál fogok dolgozni, s a Tükör-kör tagja maradok. Később stábfptózással is szeretnék foglalkozni, ahol filmjeleneteket kell majd fényképeznem. És még egyszer megpróbálom az operatőr szakot... Lőrincz Sándor Vasy Géza HÁG BÉR TÁL AH Egy éj szaka története Lesben
