Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

1989. január 9., hétfő Somogyi Néplap 5 A CSILLAGOK ÁLLÁSA ÉS A KÖNYVPIAC Lengyel György választásai Uj igazgató, újtervek Pécsett Nézegetem a könyvárus standok tarka terítékét. S mert nem tartozom a köny- nyedebb műfajoktól eleve fanyalgó arisztokratikus irodalombarátak közé, örömmel nyugtázom a sok­színűséget. Hiszen miért volna az baj, hogy minden korábbinál gazdagabb a krimiválaszték, hogy hova­tovább garmadával jelen­nek meg a szerelmi és a házasélet útvesztőiben ka­lauzoló, vagy épp az érvé­nyesülésnek a Harvard Egyetemen sem tanított tit­kait megsúgó könyvek. Mi­vel képmutató, vagy prűd sem vagyok, azon sem há­borodom föl, hogy egyre több, egyebek közt közis­mert emberek intim dolgait taglaló könyv borítóját csinos meztelen nők képe teszi figyelemfelkeltőbbé. Nem tartozom azok közé sem, akik a szexuális felvi­lágosító irodalomnak ál­cázott szelíd pornókiadvá- nyoikról társaságban elíté­lően nyilatkoznak, majd az árudánál szemlesütve meg­vásárolják mondjuk a Sze­retkezés, vagy az örömszer­zés című, az alkotók által kísérletinek mondott füze­teket. Elvégre miért is ne árulnák, ha egyszer jó pén­zért is keresik, ha mindez már csak újszerűsége miatt is érdekli az embereket. Némi kétely azért mégis­csak motoszkál bennem. Mintha az egyre nagyobb részben pénzügyi támoga­tás nélkül megélni kényte­len kiadók már csak a jó üzletre törekednének, s egyre kevésbé az értékek közvetítésére. Mintha már­is egy olyan aránytévesz­tés következett volna be, ahol a sokszínűség már in­kább csak csiricsáréság. Pénzben drágább, esztéti­kai értékeiben pedig egyre olcsóbb ez a kínálat. Az 1988-as és 89-es évek fordulójának legjobb üzle­tét kétségkívül a „Láng" Kiadói, Idegenforgalmi és Marketing Kft. csinálta a Horoszkóp Könyvek nagy példányszámú kiadásával. Hiszen ki ne volna kíváncsi a jövőjére, vagy arra, hogy a csillagok állása milyen esélyt ad más embereikkel való viszonyában. Ügy ve­szik ezt, mint a cukrot, akik hisznek benne, s mint hó­bortos érdekességet szíve­sen forgatják azok is, akik nem. A borítószöveg is el­ismeri, hogy a könyvecske célja a szórakoztatás, az esélylatolgató játék, s ar­ra is emlékeztet, hogy a nyájas olvasó azért mégis­csak önmaga sorsának ko­vácsa, s jövője nemcsak a csillagoktól függ. Mind­ezen túl egy egyszerű lé­lektani trükk folytán' a ho­roszkóp sokakat ahhoz is hozzásegíthet, hogy túljus­sanak életük nehézségein. Hiszen, aki mondjuk azt ol­vassa, hogy valamely nap különösen szerencsés lesz számára, vagy hogy alkotó­ereje rövidesen csúcspont­jára jut, e reményt keltő sugallatok hatására talán tudat alatt is úgy formálja az életét, hogy a „jóslat” végül majd beigazolódni lát­szik. Az sem tagadható, hogy a jövendölés szokásos általánosságai és banális aranyigazságai között hasz­nos tanácsokat is kaphatunk az életvitelhez, az emberi kapcsolatokhoz. Az egész tehát nem értéktelen úgy, ahogy van, ám nem is iga­zán értékes. S ez utóbbi megállapítás igaz, az újév­elő könyvkínálatára is. A kis példányszám miatt vélhetően nagy anyagi bu­kás volna kiadni a könyv­kiadók horoszkópját, en­gem mégis foglalkoztat az ötlet. A csillagék állásának alapos tanulmányozása után 1989-re talán az aláb­bi horoszkópot állítanám össze számukra: „Önök jól tudják, hogy nem minden arany, ami fénylik. Ne en­gedjék elragadtatni ma­gukat pusztán üzleti meg­fontolásoktól. Ami ma pénzügyi sikernek látszik, holnapra a közízlés torzulá­sához és értéktévesztések­hez vezethet. Higgyenek abban, hogy érdemes koc­kázatot vállalniuk, s hogy az emberi élményt adó szépségre mindig lesz igény. Ne nyugtassák meg önma­gukat azzal, hogy a kultúra csak árucikk, s hogy az Önök felelőssége csupán a nyereséges gazdálkodás. Tanulmányozzák, hogy mit írtak a filozófia klassziku­sai a megszüntetve megőr­zésről. s ne söpörjék le a régi értékeket az újak bű­völetében. önökre kétség­kívül nehéz év vár, ám kel­lő megfontoltsággal, s ne­mes hivatásuk szem előtt tartásával túljuthatnak a buktatókon,” Bíró Ferenc Új igazgatója van a Pécsi Nemzeti Színháznak Lengyel György személyében. A tár­sulatot 25 évig irányító, a nemrég nyugdíjba vonult Nógrádi Róberttól vette át a stafétabotot. Mielőtt felkér­ték az igazgatói poszt be­töltésére, a tanács pályáza­tot írt ki, de a három pá­lyázó egyikét sem fogadta el a szakmai zsűri. Ezután for­dult a pécsi tanács Lengyel Györgyhöz, hogy vállalja el a színház igazgatását. — Szeretném, hogy a Pé­csi Balett ismét régi fényé­ben tündököljön, az opera- társulat érdekesebb műsor­ral álljon a közönség elé, a bábegyüttesnek jobb játszá­si körülményed legyenek, s a prózai társulat új arcula­tot kapjon. Szeretném új ta­gokkal bővíteni az együt­test, részben visszaszerződ- tetnd a múlt évben eltávo­zott nagyszerű színészeket, részben a főiskoláról kike- rültekkel frissíteni a társu­latot. Ennek a társulatépí­tésnek kell folytatódnia a nagyszínház megnyitásáig. — Sok színésztől szándé­kozik megválni? — Ellenkezőleg, bővíteni szándékozom a jelenlegi együttest. A pécsi társulat az utóbbi időben amúgy is megfog y atk ozott. Te rmés z e - tesen akadnak majd, akik e' akarnak menni, vagy akii­től mi akarunk megválni, Amsterdam központjában, a Nieuwe Kerk templomá­nak gótikus homlokzatán óriási transzparens hirdeti a mágikus mozgalom nevét, odabent pedig, a vitrázsok között átszűrődő fényben szünet nélkül árad a kíván­csiak, a rajongók és az el­lenfelek serege. A COBRA ma is markánsan létezik. A kiállítási termekké át­alakított templomban a fes­tők vásznáról gyakran szi­szeg a nézők felé mérgeskí­gyó, mégsem a hüllőtől ered a mozgalom elnevezése: a Copenhagen, Bruxelles és Amsterdam kezdőbetűiből alkotott rövidítés azt jelzi, hogy a mozgalmat 1948-ban megalapító expresszionista művészek ebből a három városból érkeztek. A csopor­tosulásban a harmincas évek közepétől kialakuló művész­iskolák találkoztak. . A COB­RA létrejöttének egyik álló­dé ez nem haladhatja meg a szokásos évi fluktuációt. — Az az érzésem, hogy Pécsett is van jó néhány olyan tehetséges színész, színésznő, akiknek évek óta kevés a bizonyítási lehető­ségük. — Ez összefügg a műsor- poliitikával. Szeretnék olyan sokarcú műsortervet össze­állítani, amelyben minden műfaj — a prózán belül is — megtalálható, s amelyben, remélem, minden művész kibontakozhat. Megígértem a társulatnak, hogy minden­ki negyedévekre előre isme­ri majd a foglalkoztatottsá­gát, és mindenki legalább egy vagy két „örömfelada­tot” kap, amelyben ő is, a közönség is kedvét leli. — A kísérletező, modem daraboknak is lesz helyük a repertoárban? — A kamaraszínház mel­lett — amely most a fő ját­szási hely — két kísérlete­zésre alkalmas színházhe- lyiiségünk van, a Stúdió- és a Szobaszínház, ezekben 6— 7 bemutatót tervezünk. A szerzők közül megemlítem Mészöly Miklós és Fassbin­der nevét. — ön nemcsak a pécsi színház igazgatója, hanem tanít a főiskolán, s egyéb elkötelezettségei is vannak. Hogyan képes mindennek eleget tenni? mása Budapest volt: itt ren­deztek 1947-ben szürrealista kiállítást, és a COBRA ala­pítói közül többen — köztük a színeiről és macskáiról olyannyira ismert Corneille, valamint Doucet — itt is­merkedtek meg egymással. A COBRA kudarcból szü­letett. 1948 novemberében Párizsban tanácskoztak a korabeli avantgárd művé­szek, s természetesen sem­miben nem tudtak meg­egyezni, de a vitán közös front alakult ki a résztvevő belga, holland és dán művé­szek között. Főleg abban ér­tettek egyet, hogy nem akarnak semmiféle mester­kélt elmélet istene előtt haj- íongani, viszont készek együtt dolgozni. A művészet teljes szabad­ságát hirdették, s ihletet sokfelé kerestek: a gyermek- rajzok, a primitív népek művészete, az expresszionis­— Nagyon nagy segítséget kaptam a főiskola vezetői­től, olyan tanrendet készí­tettek, hogy hetente egy nap elegendő az óráim megtar­tására. A pécsi tanácsi ve­zetők kifejezetten örültek, hogy a főiskolán tanítok, .s így közeli a kapcsolatom a fiatal színészekkel, rende­zőkkel. Ez az utánpótlás miatt igen fontos. Ami a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központját illeti, ahová másik tevékenységem köt, ott szintén sikerült olyan munkarendet terem­teni, amely nem zavarja pé­csi elfoglaltságomat. Rende­zést egyelőre sehol nem vál­lalok, sem a televízióban, sem más színházaknál. — És kielégíti majd ren­dezőként az a néhány fel­adat, amely egy évadban Pécsett várja? — Remélem, igen. ta hagyomány, a tudathasa­dásos elmebetegek alkotásai, a népművészet. Ebből alkot­ták meg új európai folklór­jukat. Két nagy kiállítást rendeztek alig három éves hivatalos létezésük idején: 1949 novemberében Amster­damban, két évvel később pedig Liége-ben. A Nieuwe Kerk-ben lát­ható 250 festmény, rajz és szobor azonban nemcsak eb­ben az időben született, ha­nem később is, amikor a művészeti csoport szervezet­ten már nem működött. Hajdani tagjait szívesen em­legetik a COBRA besorolás alatt. így, hogy együtt lát­hatók műveik, ez érthető is. összefogja őket a világra való friss rácsodálkozás, a harsány színek iránti rajon­gásuk, a naív formák alkal­mazása, mindenfajta határ elutasítása. B. D. A szocialista országok közül először hazánkban mutatkozik be a Posta Kísérleti Intézetében létrehozott PAY—TV stú­dióközpont. A számítógépes vezérlésű előfizetéses kísérleti rendszer az eddigi kábeltelevíziós rendszerektől eltérően a tévé-adások vétele mellett bevásárlások, banktranzakciók és szavazások lebonyolítására is alkalmas Máté Judit A COBRA FELTÁMADÁSA Palágyi Béla kezdett ■ megszeppenni. Rájött, Magos többet tud róla, mint ahogy ő feltételezte. — Szeretném hallani, Pa­lágyi úr, hol töltötte az el­múlt éjszakát, ha egyálta­lán aludt valahol? Palágyi nem felelt, sze­mében zavar tükröződött. — Nézze kérem, míg új­ból vissza nem tértem ide, én sokfelé érdeklődtem .ma­ga felől. Többek között megtudtam, hogy maga iszik, kártyázik, lóverse­nyezik, többeknek tartozik is. S ami a leglényegesebb, beszéltem a feleségével, lát­tam a két szép gyerekét, akikkel maga mit sem törő­dik, mert ha nagyritkán ha- zia is vetődik, alig ad pénzt a keresetéből. Maga már szakítot a felségével. Sőt, azzal fenyegette meg a gyerekei anyját, hogy el­válik tőle, mert van egy szerelme és azt akarja . el­venni. Azt hiszem a felso­roltaik elegendőek ahhoz, hogy megismételjem a kér­dést: Hol aludt az éjszaka? Hogy ki az a nő, akiért fel­borította a családi életét, egyelőre nem firtatom. Még azt is feltételezem, hogy szerelmének tárgya nem is tud arról, hogy magja két­gyerekes családos ember. — Az őrnagy úr nagy hirtelenjében annyi meg­alázó, becsületsértő meg­jegyzéssel illetett, hogy azt sem tudom, mit válaszoljak. — Csakis az igazat, Pa­lágyi úr, mert efelől kibúj­nia nem lehet. Hogy a vá­laszát mifgkönnyítsem, megmondom: én úgy gon­dolom, ma reggel a szerel­me lakásáról indult el. — Engedje meg, őrnagy úr, hogy rágyújtsak. — Miért nem szólt ha­marabb? Én eddig sem til­tottam meg magának a do­hányzást. Tessék . . . Palágyi majdhogy kikap­ta a cigarettát a pakliból és mohón rágyújtott. — Szeretném, ha vála­szolna a kérdésemre! — tet­te vissza a zsebébe a gyu­fát' Magos. — Amiket a családommal kapcsolatban említett az őrnagy úr az ha nem is egészen, de úgy van. — Mi az, ami nem igaz? Talán hazudott a felesége? — Nem, nem, azt nem ál­lítom. — Akkor? — Hogy nem adom haza a teljes fizetésem, az igaz, de annyit juttatóik nekik, mint amennyi a bíróság megítélése után járna a két gyerek tartásáért. — Hát ez igazán nagyvo­nalú tett a maga részéről. Most pedig beszéljen a ba­rátnőjéről, a szeretőjéről, aki miatt feltételezem, eltá­volodott a családjától. — Nekem, kérem szépen, őrnagy úr, nincs semmiféle szeretőm, sem bai'átnőm. — Rendben van. Akkor most itthagyom, és adok magának egy pár órai gon­dolkodási időt. Magos felállt, behívta az egyik kollégáját és eltávo­zott. Megkereste a főnökét, néhány percig beszélt vele, aztán sietett abba a helyi­ségbe, ahol az őrizetbe vett Kosa- Endrével társalgóit két nyomozó. — Hagyjatok Ragunkra Kosa úrral! — mondta Ma­gos. Amikor a két nyomozó behúzta maga után az aj­tót, megkérdezte: — Mond­ja, kérem, az üzem melyik részében dolgoz,ilk ? — Kérem szépen, a gyár területén négy üzemrészleg van. Én a másodikban dol­gozom, úgy is mint eszter­gályos, és úgy is, mint gép­lakatos. — Az eddigi megállapí­tások szerint, a gyilkosság színhelyén talált oxigénpa­lackon rajta volt a maga ujjnyomata. Az érdekel, ho­gyan kerülhetett ez a pa­lack a pénztárba a maga ujjnyomaival, amikor abban az üzemrészben, amiről ma­ga említést tett, különböző helyeken nyolc-tíz ilyen pa­lack is található. Furcsa módon azonban a maga ujj­nyomait kizárólag ezen az egyen találták meg. Ma­gának ez nem gyanús? — Lehet, hogy ezt ön, őr­nagy úr, gyanúsnak találja. Én mégis, határozottan ki­jelentem, hogy semmi kö­zöm a pénztárhelyiségben talált oxigénpalackhoz. — Fel kell világosítanom, hogy ez nem egyedül ne­kem gyanús, hanem az itt tartózkodó főnökömnek és a kollégáknak is. Erősíti a gyanút, hogy magát éppen a gyilkosság idején senki sem látta a munkahelyén. — Hát ez lehetséges, őr­nagy úr. Főleg az éjszakai órákban nemigen szoktuk egymást figyelni, meg az­tán nem dolgozunk mi szo­rosan egymás mellett. Le­het, hogy akkor éppen az öltözőszekrényemhez men­tem, ennivalóért, vagy egyéb dolgom akadt. — Rendben van, egyelő­re ennyiben maradunk. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy több kihall­gatott dolgozó véleménye szerint maga igen rossz vi­szonyban állt művezetőjé­vel, Almási Gézával, akit megöltek. — Nem tagadom, való-' ban volt több nézeteltérés közöttünk. Ezek abból adód­tak, hogy én egyes műsza­ki kérdésekben másként ítéltem meg a dolgokat, mint ahogy ő arra nekem utasítást adott. Ilyenkor tényleg össze is különböz­tünk, de egymással szem­ben egyéb ellenségeskedés, vagy harag nem volt. Ezek az apró összezördülések semmiképpen sem hozhatók össze az ő megölésével. — Kosa úr, a maga által említettek is elegendőek, hogy gyanúsítottként ke­zeljük. Emia-tt egyelőre itt miarad, megvárjuk, míg a végén, kiderül az igazság. Kosát otthagyva, a folyo­són főnökével találkozott. — Erről a Kosáról idő­közben megállapítottam, hogy két esetben volt bün­tetve verekedésért. A má­sodik alkalommal egy ittas személyt késsel meg is szúrt. Mindezt a követke­zőikben vedd figyelembe! — intette főnöke Magost. , — Természetesein, főnök. Legközelebbi „együttlé- tünkkor” erősebb hangot fogok vele megütni, mint ahogy er,re készülök' most Palágyival, aki kérdéseimre nem adott kielégítő választ. — És már be is robbant másik „társalkodó partne­réhez”. (Folytatjuk.) HÁG BERTALAN Egy éjszaka története

Next

/
Oldalképek
Tartalom