Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat

5

A marxizmus esélyei

Beszélgetés Bayer József politológussal,

az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének osztályvezetőjével

— Aki egy kicsit is odafigyel a mai magyar szellemi életre, az azt látja, hogy miiközben egyre nő az ellenszenv a marxista ideológiával szemben az értelmiség bizonyos köreiben, eközben határozottan növekszik az ideológiaéhség is a társadalomban. ön szerint hogyan alakulhatott ki ez a helyzet?

— Ennek a helyzetnek alapvetően az az oka, hogy a vezető politikai erő ideológiája nem képes betölteni azt a hegemon szerepet, amelyre hivatalosan igényt tart.'

Elmaradt a marxista elmélet továbbfejlesztése, mégpedig elsősorban azért, mert túlságosan hozzákötötték a politikai berendezkedés igazolásához. így nem volt lehetőség arra, hogy kiteljesedjék a marxizmusnak az az ideológiai funkciója, hogy a társadalmi konfliktusok, a szocialista társadalmon belüli lehetséges alternatívák kihordója legyen. Túlságosan az egységre helyeződött a hangsúly, s ez a problémaérzékenység rovására ment. Minél inkább meg akarnak őrizni egy eszmerendszert a maga eredeti tisztaságában, annál életidegenebb, annál kevésbé meggyőző lesz, és kialakul vele szemben egy egészséges szkepszis.

Ilyen helyzetben óhatatlanul létrejön ellenhatásként az eszmék feketepiaca, mivel az ideológiai tájékozódás igénye létezik és kiirthatatlan, ezért az emberek másutt keresnek eszméket, másutt keresnek a saját identitásukat megalapozó nézeteket. Ideológiai vákuum soha nincs.

A dogmatizmus kritikája

— A két világháború közötti ellenforradalmi kor. szak eltemetett egy egész tradíciót, megszakította a baloldali progresszió szerves fejlődését, s főleg a marxizmusét. Azok a társadalmi változások, amelyek a felszabadulás Után kezdődtek, mégis sok ember számára a marxizmust egy alapvetően felszabadító és haladó ideológiaként mutatták fel.

1953-tól, főként a XX. kongresszus után jogos és súlyos kritika érte a korábbi időszak dogmatiz- musát, és jó ideig a marxizmus megújulása mutatkozott annak az ideológiai közegnek,. amelyben a társadalmi fejlődés alapvető irányát és az emberek idén. titását ebben a társadalomban el lehetett képzelni.Ezt a folyamatot az 56-os válság csak megszakította, de nem szüntette meg. Véleményem szerint, ha valamikor. akkor nálunk a hatvanas évek vége felé volt a marxizmusnak hegemóniája. Ebben az időszakban nagyon sokan hittek és -reménykedtek a marxizmus reneszánszában, és a politika is új' filozófiai alapokat keresett a gazdasági mechanizmus reformjához. Ekkor kétségkívül volt egy szellemi-kulturális fellendülés, és a marxizmus hegemóniája a mérvadó értelmiségi körökben realitás volt.

Ezt azonban megtörte a gazdasági mechanizmus

reformjának az elakadása. Ez nemcsak gazdasági és gazdaságpolitikai szempontból jelentett visszarendeződést, hanem politikai és ideológiai szem. pontból is. Ennek a visszarendeződésnek látványos jele volt a marxizmus bizonyos irányzatainak, nevezetesen a Lukács-iskolának, a fiatal szociológiának és másoknak az adminisztratív megregulázása, amely megsértette azt az elvet, hogy ideológiai harcban, tehát eszmei küzdelemben kell a konkurens irányzatoknak megvívni.

Új tételek kellenek

A marxizmus hitelét a fiatal, az Ideológia iránt fogékony értelmiség szemében az is rontotta, hogy olyanok képviselték számukra ezt az ideológiát tantárgyi szinten, akik nem nőtték fel azokhoz a kérdésekhez, amelyek a fiatalokat foglalkoztatták.

De az igazi probléma nem a marxizmus terjesztésével, oktatásával kapcsolatos, hanem azzal, hogy az a társadalmi, gazdasági és politikai gyakorlat, ama. Ivet a hivatalos marxista ideológia igazolni vagy szentesíteni hivatott. egyre kevésbé igazolható akár a klasszikus nézetekkel, akár az egynéhány országra korlátozott szocializmus ideológiájával. Gyakorlati, lag nincs kapcsolat a való. ság és aközött, amit az ideológia állít.

Ahhoz. hogy egységük helyreálljon, önkritikusan újra kell gondolni az egész szocialista fejlődést, és ennek megfelelően új ideológiai tételeket kell felállítani. De nem valósult meg az ideológiának az a funkciója, hogy a valóság tendenciáira kritikusan reagáljon. Ez az. elmélet és gyakorlat ellentmondásának elmélyüléséhez vezetett. Ma ott tartunk, hogy a vezető párt egy sor olyan gyakorlati lépés megtételére kényszerül, ami ellentmond saját politikai programjának, és korábbi ideológiai téziseinek, ezzel szemben az olyan politikai törekvéseknek, mint amilyenek a Magyar Demokrata Fórumban, vagy a FI. DESZ-ben vagy más autonóm kezdeményezések

programjaiban kifejeződnek, gyakran eredendően szocialista követeléseket szegeznek szembe a kormánnyal és a párttal.

*— Véleményem szerint ennek a helyzetnek a kialakulásában. döntő szerepe volt annak, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve sokan kiszorultak a legális szellemi életből, akik a marxista ideológiát a hivatalos értelmezésen túl akarták végiggondolni.

— Ez így van, és ez azzal függ össze, hogy a politikai és ideológiai szférát túlságosan összekapcsolják egymással, nem gondolva, hogy a kettőnek más törvényszerűségei vannak.

Mivel az államszocializmusnak ebben az egypárt- rendszerű berendezkedésében nem tűrték el a párton belül a vélemények nyílt konfrontációját, és az irányzatok, a különböző alternatívák .nyílt megvitatását, ezért a politikai rendszert legitimálni hivatott ideológiában sem alakulhatott ki semmiféle irányzatosság.

Van-e tehát a pluralizmusnak létjogosultsága a szocialista társadalomban ? A helyzet az, hogy miközben ideológiai értelemben tagadták a marxizmus irányzatosságát, az gyakorlatilag mégiscsak létrejött, azáltal, hogy a különböző szocialista fejlődések igen eltérő megoldásokat produkáltak, melyeknek eltérő ideológiai igazolás felelt meg, és ebből máris kialakult egyfajta marxista pluralizmus.

Az egyöntetűség látszata

— ön szerint miért hajlamos a kommunista mozgalom saját tagjai krimina- lizására, a forradalom miért „falja föl a saját gyermekeit”?

— A kérdést kitágítanám az ellenzék lehetőségére általában, akár belső, akár külső legyen is az. Az éles osztályösszeütközések elmúltával az embernek az a gyanúja, hogy a hivatalos vonalat bíráló nézetek képviselőinek ellenségként való kezelése elsősorban a politikai főhatalmon belüli kohézió megteremtését szolgálja; ez egy védekező, önmagában bizonytalan hatalom _ reakciója.

Ha a párt nem tanulja meg a különböző alternatívákat párton belüli vitában kihordani, akkor nemcsak saját kezét köti meg, hanem lehetetlenné teszi az egész társadalom politikai életét is. Akkor minden kívülről fellépő bírálat olyan színben tűnik fel, mint ami az egészet kérdőjelezi meg. Ez csak addig tűnik veszélyesnek, amíg a párton belül kikényszerített egyöntetűség van, és nem derül ki, hogy alternatív lehetőségekről a párton belül is gondolkoznak. Vörös T. Károly

HÁG BÉR TÁLÁN

Egy éjszaka története

Magos kissé leverten ■ hagyta el a lakást, megszánta ezt a szerencsétlen asszonyt. Ügy érezte, jól jönne egy kávé, beugrott a legközelebbi presszóba, elszívott egy cigarettát, de még visszafelé az autóban is Pa- 1 ágyiné sorsán rágódott.

Főnökét^tnég a helyszínen találta.

— Érdemes volt? — kérdezte az, a helyi nyomozóktól körülvéve.

— Nagyon is — felelte szűkszavúan Magos.

— Na, akkor gyere, . átmegyünk ebbe az uras irodahelyiségbe.

Kettesben maradva Magos elmondta mindazt, amit Pa- lá.gyinótól férjére vonatkozóan. megtudott.

— Ez a jellemzés egybevág azzal, amit itt többen elmondta róla. Nevezetesen, hogy ez a Palágyi ugyan jó munkaerő, de iszákos, kártyás, lóversenyre jár és többeknek tartozik kisabb-na- gyobb. összeggel. Míg távol voltál, az itteni bűnügyesek őrizetbe vették azt a műszerészit, akinek az ujjnyomait megtalálták a da.ktiloszkópo- sok az ox'igénpalackon. Pa- lágylt viszont el akarták engedni, de én ezt leállítottam. Azt mondtam, várjunk még ezzel, míg te visszatérsz.

— Köszönöm, főnök, mert én továbbra is valóban szeretnék beszélni Palágyi Bélával.

— Hát akkor te folytasd a vele való beszédet, én pedig közlöm Sárdi századossal, hogy az itteni nyomozást egyelőre átvesszük.

Magos benyitott abba a szobába, ahol már előzőleg Palágyi Bélával beszélt. A kép azóta nem sokat változott. A művezetőt ugyanannak a nyomozónak a társaságában találta mint megelőzően, azzal a különbséggel, hogy most Palágyi falatozott, miközben de.rjäsen beszélgetett vele a szemben ülő detektív.

— Szeretném, ha magunkra hagynál! — szólt Magos a már ismert nyomozóhoz.

— Örömmel, őrnagy elv- táns, mert van még dolgom az üzem területén.

— Ügy látom, időközben megéhezett — szólt Magos elhelyezkedve Palágyival szemben.

— Nagyon is. Reggel óta nem ettem és már elég későre jár. Szándékomban is

áll önnel közölni, hogy fel vagyok háborodva.

— Nocsok, miért?

— Szeretném tudni. milyen jogon tartanak itt engem?

— Mert még beszélgetni akarunk magával. Mit szóljon az, akit már őrizetbe is vettek.

— Hát aki megérdemli, azt vegyék.

— Magát, mi egyrészt azért tartjuk itt, mert a szokottnál korábban jött be az üzembe, és pedig eddigi ismereteink alapján, nem is a portán keresztül. Másrészt ön volt a bűncselekmény felfedezője, és így tanúként is feltétlenül szükségünk van a jelenlétére.

— Ugyan, őrnagy úr, kérem — mondta Palágyi eléggé felháborodva —, ami a bejövetelemre vonatkozik, meg kell mondanom, hogy nem számít, mit mond a portás. Ezt már különben is elmondtam, hogy az öreg folyton szundikál, míg alszik, nem figyeli a kaput. Ha tudni óhajtják, hát azt is megmondhatom, hagy ide az jön be, vagy távozik, akár munkaidő alatt is, aki akar. Arról nem is szólva, hogy

több helyen rossz is a kerítés.

— Mi -a fene?! Maga mint művezető, e hatalmas gyár lerületét körbevevő kerítést is ellenőrzi? Ez is hozzátartozik a maga munkaköréhez?

— Nem. nem, dehogy, őrnagy úr.

— Akkor honnan tudja, hogy több helyen is rossz a kerítés? Netán maga többször is így jutott be?

— Nem tagadom, ha siettem, ez többször is előfordult. De ma nem. Ez egyszer, bármit is mond az öreg, ma a portán keresztül jöttem be.

— Mondja kérem, reggel mikor indult el, hogy bejöjjön az üzembe.

— Elég korán,, őrnagy úr.

— És honnan?

— Otthonról.

— Az a kérdés, melyik otthonából?

— A lakásomról, Erzsébetről.

— Hazudik! Értette?! Hazudik!! — Ezt olyan hangerővel nyoimatékolta Magos, hogy a folyosóról be is nyitott egy kolléga.

— Én hazudok, őrnagy úr? — kérdezte vissza Palágyi hetykeségét még tartva.

— De mennyire! — harsogta Magos. — Maga egyáltalán nem aludt Erzsébeten,. ennélfogva nem i,s onnan jött be ide korábban!

(Folytatjuk.)

RÁDIÓJEGYZET

SANZON ÉNEKESNŐ GÖLLÉBŐL

A rádió rétegigényeket szolgáló műsora a Pihenőidő. Szerdán kora délután váratlan meglepetésben volt részem: a gramofon tűje végigsercegett egv régi hanglemezen, a felvételről Rácz Vali hangját hallgattam. Sanzonokat énekelt.

Kicsoda Rácz Vali?

A Pihenőidő a nyugdíjasok műsora. Talán közülük sem mindenki emlékezik az énekesre, akivel Solymosi Ottó Budapesten beszélgetett. Műsora a magyar sanzonirodalom gyöngyszemeit villantotta föl.

A hazától távol élő ’ művésznő a Cserebogár, sárga cserebogár eléneklése után (hangfelvételről hallhattuk) karácsonyi hangulatban kezdett a gyerekkoráról beszélni. Így tudhattam meg sok rádióhallgatóval együtt, hogy Rácz Vali Göllében született. Anno... A lényeg: karácsony napján. Tán ha hallottam is valaha Rácz Vali selymes hangját, hallottam sanzont énekelni a rádióban, — a szerda koradélutánon kerültem közel hozzá. Rácz Vali somogyi. Ismernünk kell!

Gölte vajon számontart- ja-e?

Édesapja indította el pályáján, az a férfiú, akitől a falu apraja a betűvetést tanulta. Nem említette Rácz Vali, hogy mikor iratkozott be a kaposvári zeneiskolába éneket tanulni, művészi pályáját is csak a sanzonokkal tudom körülhatárolni. Ügy a negyvenes évek népszerű

énekesnője lehetett, akit megcsapott a filmezés szele is. Az idősebbek talán emlékeznek a Pókháló című filmre, amiben szerepelt. Több filmben nem is játszott; Nagy Endre kabaréja fontosabb volt számára.

Szeretem a sanzonokat. Valahogy úgy, mint Szentir- may Ákos, aki nemcsak a fülbemászó dallamokra igényes, hanem a versre is. A műsorban megnyilatkozó Szentirmay hozzásegítette hallgatóit ahhoz, hogv megszeressék a magyar sanzont, amit neves színészeink közül ma is szívesen művelnek néhányan. Toröcsik, Toi- nay, Psota. Őket is hallhattuk a sanzonnak szentelt Pihenőidő szerdai adásában. Ám engem minduntalan n kíváncsiság hajtott. Kicsoda Rácz Vali ?

Kellene tudnom, róla? Illene? 1970-ben> énekelt utoljára; New Yorkban, ott adta utolsó koncertjét. Ezt követően átrepült Londonba, ahol már csak archív lemezeit hallgatja.

Solymosi Ottó, Rácz Vali beszélgetőtánsa ügyesen fejezte be riportját. Hagyta, hogy a művésznő elmondja:

— Viszontlátásra.

Kicsoda Rácz Vali ?

Talán1 megtudhatjuk tőle a legközelebbi hazalátogatásakor mindazt, amiről szerdán, nem beszélt. Hátha személyesen is találkozhatunk vele — itthon, ahol a kör bezárul. Göllében.

Horányi Barna

Ungvári Judit kaposmérői pedagógus grafikai kiállításon mutatkozik be hamarosan Kaposváron, a Kilián György Városi Művelődési Központban. A tanárnő — M. Tóth Évával közösen — nemrégiben készítette el az Oktatáskutató Intézet fölkérésérc azokat a rajzokat, amelyek a szellemi néprajzzal ismertetik meg a tanulókat