Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989. január 30., hétfő ____________________Somogyi Néplap 5 A KÜLÖNBÖZŐ VILÁGNÉZETET VALLÓK VITAFÓRUMA A lelkiismereti és vallásszabadságról JátsBxunk bábszínházát! Tájegységi bemutató Az önbírálattól sem men­tes, konstruktív, nyílt vita jellemezte aa MSZMP Po­litikai Főiskoláján szomba­ton már nyolcadik alkatom­mal megrendezett fórumot, amelyen ezúttal a lelkiisme­reti és vallásszabadságról folytattak párbeszédet a magyar egyházak és fele- ikezetek, valamint a párt, az állam és a társadalmi szer­vezeteik, tudományos és fel­sőoktatási intézmények kép­viselői. Romany Pál, a főis­kola rektora bevezetőjében hangsúlyozta: a magyar nemzet történelme szem­pontjából is fontos kérdés­kört választottak az eszme­csere témájául, amelynek célja a különböző világné­zetet vallók véleményének ütköztetése, egymás jobb megismerése, megértése. Esélyegyenlőség, tolerancia A fórumon húszán fejtet­ték ki véleményükéit a té­mával kapcsolatban. Közü­lük először Nyíri Tamás teológus, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudo­mányi Akadémia professzo­ra lieszögiezte: a lelkiisme­reti és vallásszabadság nem teljesen fedi egymást, az utóbbi az emberi szabad­ságjogok Iközé tartozik, tá­gadban értelmezendő, s 200 évvel ezelőtt kialakult köz­vetlen gyökerei politikaiak. Az erkölcsi normák között sorolta az életvitel meggyő­ződés szerinti alakítását, amelynek egyik példája a fegyveres szolgálat megta­gadásának lehetősége lelki- ismereti motívumok alapján. A vitában állandóan vissza­térő téma volt a toleranc'a megítélése. A professzor .w i mondta: az egész társada lom részéről szükség van az egy más leik* jmero* i meg - győződése iránti türelemre. Földesi Tamás, a i ELTF, jogi karának egyetemi taná­ra döntő jelentőségűnek tar­tatta: a középkelet-európai országok egy részében — így hazánkban is — alapve­tő a szembenézés az eddigi történelmi elvekkel és gya­korlattal. Ennek sorába il­leszkedik az emberi jogok problematikája is: érték. kénti elfogadása, alkotmány­ba való beiktatása, tömeg­méretekben való gyakorlati érvényesülése. Az eredmé­nyek között sorolta azt is hagy ma szabad a vallások­tatás, az egyházak és az ál­lam közötti viszonyt élő egyezmények .szabály ózzák. Rámutatott: az emberi jog­hoz hozzá tartozik egy vi­szonylagos esélyegyenlőség, valamint az, hogy az embe­rek maguk választhassanak az ideológiai értékek között. S úgy ítélte meg: újragon­dolandó a vallási tanítások igazságtartalma. Át kell gondolni a vallás társadalmi szerepét is. Egyenrangú félként Kocsis Elemér református püspök annak a véleményé­nek adott* hangot, hogy a kereszténység mint állam­vallás nem dicsekedhet az­zal, hogy mindig a lelkiis­mereti szabadság híve és gyakorlója vált. Megerősí­tette: a protestáns felfogás szerint a lelkiismereti és vallásszabadság elválaszt­hatatlan egymástól és az emberi jogoktól. Szólt a val­lás szabadságának mint a különböző világnézetűek együttélésének modelljéről, megállapítva: együtt kell élni marxistáknak és .ke­resztényeknek a közös jó megteremtése érdekében. Aláhúzta: a dialógusban bá­torságra és toleranciára van szükség, s annak elfogadá­sára, hogy egyenrangú fe­lek állnak szemben egymás­sal. A készülő új egyházi tör. vény indokoltságát erősítet­te'meg Bugár Péter, az Ál­latni Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese, hangsúlyoz­va: a vallási élettel kapcso­latosan olyan átfogó jogi szabályozást kell alkotni, amely megnyugtatóan ga­rantálja az alapjog érvé­nyesülését. Széles körű, az egyházaik képviselőit is ösz- szefogó kodofikációs bizott­ság dolgozik a tervezeten, amelyet — társadalmi vita után — várhatóan másfél év múlva terjesztenek az országgyűlés elé. Fabiny Tibor, ats Evangé­likus Teológiai Akadémia dékánja elsősorban azit fej­tegette: nem mindig azonos az elmélet és a gyakorlat, az érték elismerése és ér­vényesítése a napirenden szereplő kérdéssel kapcso­latban. Kifejtette: az euró­pai közös háziba való belé­pés előterében a jogállami­ság egyre sürgetőbb és meg­oldatlan problémáival kell szembenézni. Hazánkban a vallási és egyházi tevékeny­ség negatív megítélésében áttörés kezdődött a kérész, tény és marxista dialógus­sal. Az egyház valóságos önállóságának érvényesülé­se érdekében javasolta a teljes autonómia biztosításóit, valamint az egyházi állások betöltéséhez szükséges elő­zetes állami hozzájárulást előíró rendelet felülvizsgá­latát. Hangsúlyozita: az egy­házi érdekeknek is az felel meg, ha az 1948-ban létre­hozott, úgynevezett közös bizottság terjesztené elő az új vallási törvényt az or­szággyűlésben. Kifejezte abbéli vélemé­nyét, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság; ügyéhez tartozik az egyházi oktatás minden szintű kiterjesztése, így az egyházi óvodák nyi­tásának engedélyezése is. Gergely Jenő, az ELTE BTK tanára aláhúzta: dina­mikus kapcsolat van az ál­lam és az egyház között. A vallásszabadság egy viszony eredménye, s a törvényi ga­rancia ellenére azért nem valósulhatott meg teljes ér­tékűen, mert másként ér­tette a hatalom és a vallá­sos ember. Ügy fogalma­zott: a jelenlegi egyházi vi­szonyok szabályozásánál ér­demes visszatérni Eötvös Jó­zsef egykori vallás, és ne­velésügyi miniszter állás­pontjához, amely szerint szabad egyház csak szabad állam viszonyai között kép­zelhető el. Szigeti Jenő, az Adventis­ta Egyháiz elnöke, a Ma­gyarországi Szabadegyhá­zak Tanácsa Lelkészképző Intézetének dékánja hang­súlyozta: a vallásszabadság több mint deklarált alap- elv, amelynek megélése a társadalmi élet különböző szféráiban 'történik. Fölösle­ges val lásszabadságró 1 be­szélni lelkiismereti szabad­ság hiányában. Az idő túl­lépett azon a felfogáson, hogy a - vallásszabadság egyenlő a nyilvános isten- tisztelettel'. Ugyanakkor gond a hívő emberek hát­rányos megkülönböztetése a mindennapi életben. Fel­vetődik az egyház működé­séhez szükséges eszközrend­szer hiánya is. Takács Imre, az ELTE Jó­gii Karának tanára szüksé­gesnek ítélte azonban a val­lási szabadsággal, az egy­házak tevékenységével kap­csolatos közhatalmi tevé­kenységet szabályozó jog- iszabályoik rendszerbe fogla­lását, oktatását. A vallás­szabadság feltételeként em­lítette az állam és az egy­ház szétválását, a közhata­lom ideológiai semlegessé­gét, a vallás okkal szembe­ni toleraniia érvényesítését. Az értékek pluralizmusa Nem szabad összetévesz­teni az elvtelen engedé­kenységgel a toleranciát — hívta föl a figyelmet Or- bókné Szentiványi Ilona unitárius lelkész. Hangsú­lyozta: a türelem erkölcsi magatartás, a szellemi sza­badság teljes tiszteletben tartása, amely megköve­teli az emberi jogok és a személyi integritás tisz­teletét az eltérő gondol­kodásban és cselekvésben. Megerősítette az eszmék és a tapasztalatok szabad úton történő kicserélésének szük­ségességét. A türelem végső eredménye az emberi jogok tisztelete, az értékek plura­lizmusának elfogadása. Az esélyegyenlőség egyértelmű következményeként említet­te az ideológiák jó értelem­ben vett szabad versenyé­nek meghirdetését. Ugyan­akkor rámutatott: az egy­házaknak is nagyon sok tisztázni valójuk van saját elmúlt évtizedes egyházpo­litikájukat tekintve. Turay Alfréd, a Szegedi Egyházmegyei Hittudomá­nyi Főiskola rektora fölve­tette: az MSZMP-nek elkel­lene döntenie, hogy politikai pártként vagy vallási fele- kezetként kíván-e működni, ugyanis — megítélése sze­rint — ha a hatalmon levő párt kizárja soraiból a hívő emberéket, csupán azért, mert hívők, a hatalomból zárja ki, s rendkívül hátrányos helyzetbe juttatja őket. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy bár a Magyar Népköztársa­ság biztosítja a lelkiismereti és a vallásszabadság gyakor­lásának jogát, a gyakorlat elmaradt az eszméktől. Ah­hoz, hogy Magyarországon az egyszerű emberek számára is hihető, hiteles vallássza­badság legyen, sok feltétel­nek kell még megvalósulnia. Nevelés és egyéni megítélés Gazsó Ferenc művelődési miniszter kiemelte: erős tör­ténelmi determináltság jel­lemzi a lelkismereti és val­lásszabadság problémáit. Egyetértés van abban, hogy ideje lenne érvényre juttat­ni a magyar társadalomban is általános követelményeit mint állampolgári és kollek­tív jogot. Az iskolai nevelés fontos feladataként jelent­kezik az olyan szociális kész­ségek kialakítása, mint az általános tájékozódóképesség, az értékek, világnézetek, ideológiák egyéni megítélé­sének készsége, képessége. Ez az eddigitől eltérő peda­gógiai gyakorlatot feltételez, s túlmutat azon, hogy az egy­házat sértő kitételeket ne tartalmazzanak a tanköny­vek. Emlékeztetett arra, hogy az egyházak kezdeményezé- sésre az állam meghatáro­zott iskolák egyházi kezeié­be adásáról megbeszéléseket folytat az illetékesekkel. A vitában felszólalt még Jóri János, a pécsi Janus Pannonius Egyetem docense, Kiss Emil baptista lelkész, a Magyarországi Szabadegy­házak Tanácsának főtitká­ra, Lendvai L. Ferenc, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatóhelyettese, Lehel László, a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsá­nak főtitkára, Gecse Gusztáv történész, Aranyos Zoltán, a Református Zsinati Iroda főtanácsosa, Sarkadio Nagy Barna, az ÁEH elnökhelyet­tese, Bakonyi József temp­lomigazgató, az Országos Bé­ketanács Katolikus Békebi­zottságának titkára, valamint Poór József, a debreceni Ag­rártudományi Egyetem taná­ra. A . fórum végén Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke eredményesnek ítél­te a tanácskozást, amelyben számos felszólaló olyan je­lenségre is rámutatott, ame­lyeknek tisztázása a közeljö­vő feladata. Hibátlan produkciót ugyan nem láttunk a három me­gye — Somogy, Zala, Vas — gyermek-bábegyütteseinek tájegységi bemutatóján szombaton délelőtt Kapos­váron a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központban, a közönség mégis jól szóra­kozott, a zsűri sem fukarko­dott a dicsérettel. Ám a be­mutató előtti izgalmat csak fokozta az a bejelentés, hogy Kaposváron még nem dön­tenek arról: a tájegységi be­mutatóról melyik csoport vagy csoportok jutnak to­vább. A legjobbak számára már a televízió, a Játsszunk bábszínházát! országos ver­seny meghirdetője biztosít nyilvánosságot, szereplési le­hetőséget. Bízhatnak a somogyi cso­portok a továbbjutás lehető­ségében, úgy vélem, hiszen a három együttes bárom színt rakott a tájegységi ver­seny színes palettájára. Si­kerrel szerepeltek. A bizonytalan sorsú ka­posvári Pacsirta bábegyüt­tes talán az utolsó sikerét aratta? Nem tudjuk. Min­denesetre Szabó Gyuláné zó- jás gyermekei az elenyésző beszédtechnikai hibák elle­nére ügyesen, látványosan mutatták be az Ördögcsalta királykisasszonyok történe­tét, amit Balogh Beáta dol­gozott föl egy népmese nyo­mán. Előadásuk fő értéke nemcsak a pontosan kidol­gozott dramaturgia (amit sajnos több előadás nem tu­dott megvalósítani), hanem a terménybábok sajátos han­gulata is hozzájárult sike­rükhöz Többféle bábtechnikát al­kalmaztak a zalaegerszegi bábosok, s a legnagyobb ha­tást tették rám a Gönczi Ferenc által gyűjtött nép­mese előadásával. Az arc nélküli helyi hatalmasságo­kat remekül jellemezték csú­nya, ám egymásra nagyon hasonlatos maszkjaikkal. Gsepregi népszokásokat elevenítettek föl -a Vas me­gyéből érkezett, már több­szörösen „képernyős” bábo­sok. Népi gyerekjátékokból állították össze műsorukat, Ugyan édes komámasz- szony... — énekelték fen­nen a Vas megyei Nyírfács­ka bábcsoport tagjai, akik vásári összeállítást mutattak be szép bábokkal, kitűnő hanggal. A bábjátszás azon­ban csak illusztráció volt előadásukban. Disznó fickó kevésbé ismert népmesefigu­ra, ám aki megismeri, tanul­ságát nem feledi. A jó tet­tért csakis jót várhatott az öreg anyóka és a disznóvá varázsolt, majd visszavará­zsolt királyfi. A nagykani­zsai együttes észrevehetően hozzászokott, hogy rendsze­resen szerepel gyerekek előtt; ez jó, de a rutin mö­gött néhány manír is ta- paztalható már. A legnehezebbet a keszt­helyi Bokréta bábcsoport vállalta. Árnyjátékban mu­tatták be Bartók Cantata profana című művét. A szép bábok mozgatásával adósak maradtak, ám a kilenc cso­daszarvas története mégis utat mutat valamennyi báb- csoportnak a tiszta forrás hoz. A barcsi I. Számú Általá­nos Iskola és a helyi műve­lődési ház bábcsoportja, a Csiribiri — látványos, jól fölépített játékkal, csodála­tos bábokkal, no és a Má­tyás királyról szóló törté­nettel — a verseny legjobb­jaival mérhető össze. Dr. Németh Jenöné és Pintér Éva gazdagon adta elő a népmesét, de a gyerekek őszinte játéka ennél is le- nyíjgözőbb volt. Offenbach Kánkánjára kinek ne moz­dulna meg a lába? Azok a marionett figurák is táncra perdültek az ismert dallam­ra, amelyeket a kaposvári Petőfi általános iskola és a helyőrségi művelődési otthon bábosai készítettek Sági Endréné irányításával. Mikor találkozhatunk a . képernyőn a Játsszunk báb­színházát! idei versenyének legjobbjaival? Mint a zsűri tagjai elárulták, áprilistól. A képernyő előtt még sokan határozhatnak úgy, hogy csatlakoznak a hazai báb­mozgalomhoz, hiszen sok szép értékkel gazdagították iskolai bábegyütteseink a gyerkek művészeti nevelését, a nézők igényes szórakozta­tását. Horányi Barna 150 SOMOGYI DIÁK UTAZIK A HELIKONRA Folytatódik a sikersorozat? A keszthelyi Helikon va­rázslatos szó a somogyi diá­kok fülének. Nemcsak mű­vészeti versengést, éneket, táncot és szavalatot, hanem baráti találkozókat, ismer­kedési esteket is jelent. Ez évben április 28-án, 29-én, 30-án rendezik a helikoni találkozót; a somogyi csa­pat, a baranyai, a vasi és a zalai diákokkal méri össze erejét. Dr. Klujber Lászlót, a kaposvári Táncsics gim­názium igazgatóhelyettesét, a Helikon operatív bizottság tagját arról kérdeztük, hol tartanak az előkészületekkel. — Három rendkívül ke­mény hónap áll előttünk. Ki kell alakítanunk azt a 150 fős csoportot, amellyel Egy pillanatkép a hét évvel ezelőtti Helikonról: a siófo­kiak moderntánc-együttese a porondon Keszthelyen indulunk. Vers- és prózamondókból, néptánc- és moderntánc-együttesek- ből, szólistákból, népzené­szekből és kamarazeneka­rokból, énekes szólistákból és énekkarokból tevődik ösz- sze a csapatunk. A szólisták programja hatperces, a ka­marazenekaroké nyolc, az énekkaroké tíz, a táncegyüt­teseké pedig tizenöt perces lehet. A szólistákon és együtteseken kívül velünk tartanak majd azok a diák írók és költők; nekik már­cius 15-ig kell jeligésen be- küldeniük írásaikat a keszt­helyi városi KlSZtoizottság címére. (Deák F. u. 3.) Te­hát nem mondhatják, hogy a tanári kritikán bukik el mßvük; pártatlan zsűri dönt majd. — Hogyan kerülhet be egy diák a csoportba? — Ügy, hogy tehetséges, és színvonalas a műsorszá­ma. Március 4-én Barcson indul a megyei művészeti szemlék sorozata, előtte pe­dig selejtezők lesznek az is­kolákban. Egy állandó zsű­ri az összes induló diákot megnézi és véleményezi a produkciót. A művészeti szemlén való sikeres sze-. repléssel lehet leginkább „jegyet váltani” a helikoni csoportba. — Nem említette a diák- színjátszókat. Ők szinte min­den lehetséges babért meg­szereztek e találkozókon? — Most a helikoni talál­kozóval egyidőben Gödöllőn találkoznak a diák színját­szók, tehát kimaradnak a programból. Nekik ott kell majd 'bizonyítaniuk. . Nem jön velünk néhány tehetsé­ges szavaló sem: ugyanek­kor rendezik Szombathelyen a Berzsenyi szavalóverseny diák döntőjét. B. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom