Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

1989. január 26., csütörtök Somogyi Néplap T 5 Önállóan dolgozó iskolák Dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes előadása Kaposváron Tankönyvként nem forgalmazható Könnyen, gyorsan, magyarul? folyamatosan leértékelődött az oktatás és a művelődés szerepe, csökkent az értel­miség prezstízse — állapí­totta meg az előadó, össz­társadalmi igény,, hogy az oktatás és a művelődés megfelelően részesüljön a nemzeti jövedelemből — mondotta. Gesztusértékű­nek — és egyben lehetősé­gek szerintinek — ítélte azokat a döntéseket, ame­lyekkel javítani igyekez­nek a pedagógusok élet- és munkakörülményem. Szep­tembertől húsz százalékkal emelik a bérüket, ezt meg­előzően ötszázötvenmillió forinttal többet költhec a hazai oktatásügy a túlmun­ka díjazására. A pedagó­gusbérek rendezését a ki­lencvenes évek elejéig csu­pán szakaszosan tudják megoldani. A tanterv legyen keret Szólt az iskolai önállóság megnövekedett szerepéről, amire ez év januárjától nyílt lehetőíség. Az állam kétszázötvenmillió forintos alapot képzett a közoktatás fejlesztésére, ebből pályáza­tok útján juthatnak anyagi forráshoz az iskolák. E té­mában kifejtette: az okta­tás nem várhatja meg a gazdaság teljesítőképessé­gének látványos emelkedé­sét; többet kell rá fordítani az eddigieknél. A központi típusú irányí­tást szakmai érdekű irá­nyítássá szükséges alakíta­ni. Rámutatott a pedagó­giai munika nagyobb önál­lósága megteremtésének szükségességére. A jogi ér­tékű dokumentumokat már elvetette az oktatási törvény is. A központi irányításra továbbra is szükség lesz, ám a minisztériumnak a dolga az új munkastílus ki­alakítása. A tanterv váljon igazán keretté, amit alkotó módon alkalmazhatnak a pedagógusok. Vita a történelem­ötvennyolc forintért ad­ják, é.s a forgalmazását az 59 275., közelebbről meg nem határozott számú engedély szentesíti. Kát,' mit takar ez. a szám? Rejtély. Az viszont tény, hogy egy gombaspóra- szaporaságú szörnyszülött árasztotta el a könyvpiacot. Képes verses abc — bön­gészhetjük zűrzavaros cím­lapján. Láttára nemcsak a grafikus és a tipográfus homlokán mélyülnek el a ráncok... Az alkotók — egy képtervező é,s egy il­lusztrátor — ugyanis á ti­pográfia és a grafika együt­tesének évezredek során ki­alakult szabályait stílusban, formában és -ritmusban egy­aránt sértik. A címlapon tetten ért dilettantizmus bi­zonyítékai az útkereső kéz­zel kontúrozott, filctollal hevenyészve kitöltött „stili­zált” betűk, amelyek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az ápolatlan, hiányos fogsor utóvédjei. Ezt a for­mabontó „ritmust” találom­ra elszórt emlékkönyvi raj­zocskák (rajzikák?) élénkí­tik. Mivégre? Az alkotók — feltehetően — az írás-olva­sás tudománya elsajátításá­nak játékos módját igye­keztek felkínálni — kiskorú kezdőknek. Vegyük sorra, mit tettek ennek érdekében. Nos, a képtervező tervezett harmincnyolc darab, egyen­ként tízcentiméteres olda­lakkal határolt négyzetet. A négyzetek bal felső sarkába az ábécé soros kis-, a jobb felsőbe pedig a soros nagy­betűjét, alulra meg egy olyan szót álmodott, amely a soros betűvel kezdődik. É,s a szó fölé egy ábrát, az absztrakció képi megjelení­tését: gyümölcsöt, virágot, tárgyat, állatot, űrhajót... Nem hiszem hogy harminc­nyolcszor álmodta meg ugyanazt a sémát, sokkal in­kább. hogy a sablonba egy­szerűen' behelyettesítette a Jobb iskola kell — mondta dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhe­lyettes azon a tegnapi ka­posvári tanácskozáson, me­lyen előadást tartott az ál­talános és a középiskolai szaktanácsadóknak, vezető pedagógusoknak. A Somogy Megyei Pedagógiai Intézet vendége fontos oktatáspoliti­kai kérdésekre irányította a mintegy százfőnyi hallga­tóság figyelmét, amely időnként morajlásával je­lezte elégedetlenségét ami­att, hogy miért késlekedett a minisztérium — ez eset­ben talán pontosabb így: a miniszterhelyettes a reform- elképzelésekkel. J0 Pedagógusbérek Dr. Gazsó Ferenc előadá­sában az elmúlt évtizedek hibás szabályozásait, dön­téseit tette szóvá azzal a szándékkal, hogy rámutas­son a társadalom, ezen be­lül az oktatás megújulásá­nak' szükségességére és ’e- hétőségeire. A korábbi évtizedekben A Vidám Színpad kisszinházában a közelmúltban mutatták be Alfonso Paso „ön is lehet gyilkos!” című bűnügyi víg­játékát. Pethes György rendezte Változások előtt az úttörőszöyetség Biczó Katalin Kaposvár városi úttörőelnök szerint a szervezetük gyermekköz- pontúbbá kíván válni, mert — Germánná Vastag Györ­gyit, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárát idézve mondta — önkritiku­san be kell vallani, hogy e tekintetben nem minden úgy történt eddig, hogy azt a gyerekek érdekei megkö­vetelték. — El kell döntenünk — mondta —, milyen úton jár­jon a Magyar Úttörők Szö­vetsége. „A társadalom gyer­mekszervezete” felirat áll a nevük mellett, ez a meg­jelölés azonban elveszítet­te időszerűségét, hiszen újabban több gyermekszer­vezet is megalakult. A KISZ-től ezentúl szerveze­tileg és .anyagilag is kü­lönállóan fogunk működni. — Nemrég az úttörőszö­vetség országos tanácsának felhívására beszélgetéseken mérték fel a tagok igényét. Hogyan összegezné ennek tapasztalatait? — Szinte minden úttö­rőcsapat a nagyobb önálló­ságot tekintette a tovább­lépés egyik feltételének. Az úttörővezetők egy része el­bizonytalanodott a jövőt il­letően. Többen nem eléggé felkészültek. Ezen tanfolya­mokkal igyekszünk segí­teni, de önképzésre is szük­ség van. — A tizenhárom, tizen­négy évesek közül sokan nem tartják vonzónak a,z úttörőcsapat programját, mivel úgy vélik, az első­sorban a kisebbek igényeit szolgálja. — Sem a gyerekek, sem a felnőttek nem értenek egyet a közel százszázalé­kos szervezettséggel. Véle­ményünk. szerint ennek az az oka, hogy alacsonyak a követelmények. Célunk tehát az, hogy teljesítmény alap­ján ítéljen a tagság, fel- vesz-e valakit a soraiba vagy sem. A követelménye­ket pedig a gyermekközös­ségeknek kell meghatározni - uk. B. T. Zs. — Rettentően fél, még ■ éjjelente álmában is — folytatta Magos —, mert azt ordítozza, hogy „ments meg, Katikám... A szolgá­lati fogda őre ezt mind hall­ja. És jelenti azit is, hogy maga hányszor ugrik fel, és járkál szünet nélkül egyik faltól a másikig, mi­közben azt hajtogatja fél­hangosan, hogy "„Mit tet­tem, istenem, mit tettem?” Mindez a lelki ismereténeik ia háborgása, amitől nem tud szabadulni, amíg így ragaszkodik a hazugságai­hoz. Meddig akarja ezit így csinálni, Palágyi úr? És ekkor a gyilkosnak válasz helyett végigcsorog­tak a könnyei az arcán, le az ajkáig, onnan pedig még lejjebb a nadrágjára, köz­ben nagyokat nyelt és szi­pogott. könyvekről Az oktatás átfogó reform­ját fölvázolva — kérdésekre válaszolva — elmondta a miniszterhelyettes, hogy a pedagógiai műhelyekben fontos munkák készülnek. Ebben az évben vitára bo­csátják az új történelem­tankönyveket, a nyelvi, kommunikációs képesség fejlesztésének új törekvése­it, a művészeti, vizuális ne­velés friss programját. Hu­szonhárom témában foly­nak kutatások, erre tizen- négymillió forintot fordít a minisztérium — mondta dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes a tegna­pi kaposvári előadásán. H. B. — Tessék — nyújtotta át Magos a zsebkendőjét —, törölje meg az arcát, aztán gyújtson rá és beszéljen! Cáfolja meg mindazt, amit elmondtam! Ha itudja. jf' Palágyi még félig sem szívta' el a cigarettáját, amikor Magosra nézve megszólalt: — Nincs mit cáfolnom, őrnagy úr, mert amiket a fejemre olvasott, az mind igaz. Legfeljebb kiegészíteném egyes megál­lapításait. Nem tudok to­vább fogadni, pedig na­gyon aikantam. De most már nincs tovább, tudom, rám már csak egy valami vár: a kötél. — Ha valóban elszánta magát a „kiegészítésre” — mondta Magos, figyelembe sem véve a kötélre vonat­kozó célzást —, akkor KINCSES ERDÉLY Nagyatád vállalkozó kedvű, új utakat kereső fotósa, eM Soós György. Képei tucatnyi külföldi kiállításon szerepeltek, s maga is bejárta a fél világot fényképező­gépével. Legutóbb Er­dély tájainak, az ott élő embereknek a bemuta­tására vállalkozott. Ké­pei, a városi könyvtár Erdéllyel foglalkozó könyveivel együtt, a nagyatádi művelődési központban láthatók. mondja el, mióta készültek a ikassza kinyitáséra? — Most, hogy elszántam magam a teljes igazság fel­tárására, ki kell jelentenem, hogy ebben az egész cselek­ményben kizárólag, egyes egyedül én voltam a kez­deményező. — Hogyan kapcsolódott be a végrehajtásába Almá- si péza? — Én beszéltem rá. — Mivel? Mit mondott neki, hogy belement egy ilyen súlyos bűncselek­mény végrehajtásába az a büntetlen, kétgyermekes családapa? — Hosszabb ideje, több esetben beszélgettünk er­ről, mert megemlítettem neki, hogy egy nagy kém­kedés leleplezéséről' van szó, és ha sikerül, nagy jutalomban lesz részünk. Az HÁG BERTALAN Egy éjszaka története Tervezett továbbá egy la­zán fogandó színes (feltehe­tően ceruzával) kitöltendő emlékeztetőt. Alkotótársa pedig — aki ugyancsak fel­tehetően nem csupán a gra­fikai, hanem a tipográfiai munkák elvégzésére is vál­lalkozott — a füzet lapjain igazolta címoldal szülte sej­téseinket. Mert nézzük csak, a címoldalinál is figyelemre méltóbb rosttollpróbálgatás mellett mit varázsolt pél­dául az ő betűs négyzet kö­zepébe? Könnyű kitalálni: a gyermekek egyik kedvencét, ab őzikét. De miféle őz ez a gyíkfejű, erdei body bil- der, aki — amellett, hogy szemmel láthatóan elhanya­golta a fajára jellemző ke­csességet eredményező futó­edzéseket —, aránytalanul fejlesztette az izomzatúit? Felpumpált mell- és válliz- maihoz, egy belga igavonó lóéra emlékeztető szügyéhez ugyanis sehogyan sem illik satnya, gyermekbénulástól meggyötört, csípőficamos be­fejezése ... Folytathatnám az „őz” é.s a tötahi illusztráció méltatá­sát, ha nem gyanítanám: az olvasó unja ri>ár a szemlél­tetést. Áttérek hát az alko­tói buzgalom kiváltó okára. A versírók — ők is ketten vännlak — írtak harminc- nyolc költeményt. (Többnyi­re négysorost, de akad kö­zöttük néhány hatsoras is.) Nem derül ki: az Án, tán, ténusszal, az Ecc, pecc ki- mehetsszel vagy csak egy­szerűen fej vagy írással dömtötték-e el ki mát írjon, de ennek nincs is jelentősé­ge. Az irományok színvonala egyenletes, és a szerzőik ne­ve is biztonsággal felcserél­hető. ,.Ásót fogok, kertet ások. Puha földben kis vi­rágok — írja például az egyik az á betű bűvöleté­ben. Az olvasó a kettőspont láttán óhatatlanul várja a felsorolást annál is inkább, merít gyanítja, hogy az ásó földi gilisztát, mocskc.s pa­jort, csimaszt, gyökereket, természetes és mesterséges kövületeket, aranyrögöt, rej­tett .kincset szoíkott kiforgat­ni. Na de kis virágot? Hm... Lehet, hogy túltesz ezen a „költői” leleményen a má­siké? „Nemzetiszín zászlónk szellő lobogtatja, hajnali harmatnak szelíd cseppje rajta." Ami a giccset illeti, min­denképpen túltesz. Amúgy tartalmilag viszont nem. Egyebekben még egy viszont kívánkozik ide: viszont kép­zett nyomdász keze munká­ját dicséri az alkotók nevé­nek felsorolása, továbbá két intelem: „Tankönyviként nem forgalmazható”, „Köte­lező használata nem rendel­hető el!” A kiadvány Szombathe­lyen készült 1988-ban, a Sylvester János Nyomdában. Nem egészen öt hónap át­futási idő alatt. Vallató Géza Almásinak említett kémke­dést én találtam ki, hogy rá tudjam venni a kassza ki­nyitására, hogy segítsen ne­kem abban. — Milyen kémkedésről beszélt? — Semmilyenről. Ezzel csak őt akartam meggyőzni. Legeslegalőször azzal kezd­tem, hogy. azt meséltem ne­ki, a titoktartására meges­ketve, hogy tudomásomra jutott az igazgatónk becste­len szándéka. Mármint, hogy az üzem speciális gyártmányairól készített tervrajz, jelentés egy-egy példányát a páncélszekrény­ben tartja, mert azokat egy nyugati ország részére akarja kicsempészni. Na, aztán erről mind többet be­széltem, és tanakodás után kezdte is elhinni. Amikor már itt tartott, közöltem vele, hogy arról is értesül­tem, mikor jön az említett rajzokért, jelentésekért a német kereskedelmi szak­ér Eő, aki mindezt átveszi. Az igazgató ennek fejében pedig sóik valutát kap. — És Almási Géza ezt tényleg elhitte? — Hát nehezen. Hosszú hetek teltek el, mire "Végre kötélnek állt. Ezt a szót a helyében óvakodnék kimondani, gon­dolta Németh. — És akkor mi történt? — Végre eljutottunk odá­ig, hogy már ott tartottam, Almási megkérdezte tő­lem, mivel akarom bizonyí­tani, hogy iaz igazgató nyu­gati ügynök. Elmagyaráz­tam, hogy ez milyen egy­szerű. Megszerezzük a pénztár páncélszekrényé­ből a rajzóikat, az iratokat és ezzel leleplezzük az igaz­gatót. Erre megint jött a kétkedése, hogy és ha az igazgató nem ott tartja az anyagot? Ott tartja, erősít- gettem neki, nekem van valakim, aki ezt pontosan tud'jia. — Végül is meggyőzte Al­mást Gézát? — Persze. Különösen, amikor megemlítettem, hogy ha sikerül, legalább 25—25 ezer forint jutalmat kapunk fejenként. (Folytajuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom