Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
1989. január 2., hétfő Somogyi Néplap 3 TÁRSADALMI VITÁK Jogászzsargon helyett a cél világos megfogalmazását Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló, 1983-ban •megalkotott törvény módosítását célzó javaslatot az ősszel vitattuk meg. Korábban az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvénytervezetek fölötti eszmecsere záj- lott. A közeljövőben a megyei és a fővárosi népfront- bizottságok tervezetvitájá- natk szervezését kezdik. A törvényalkotás amúgy is feszített tervét újabb — és tegyük hozzá: jogos! — társadalmi és államvezetési igények még csak fokozhatják. Az előzetes viták a demokratizálási folyamatot szolgálják, ezt aligha kell bizonygatni. De vajon el- érik-e a kívánt célt? A lényeget rögzítették Az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvények tervezeteinek vitáin lényegesen többen vettek részt, mint a választójogról szólón. Felületesen azt mondhatnánk: a két szabadság- jog törvényi szabályozását fontosabbnak ítélte a közvélemény, mint a választójogot. Pedig — sajnos — nem erről van szó. Valljuk be: az egyesülési és gyülekezési törvény tervezete magán viselte a sietség, a bürokratizmus és nem utolsósorban a régi beidegződések minden káros jegyét. A jegyzőkönyvek, a népfront továbbított állásfoglalásai ha a hangulatot nem is, de a lényeget jól rögzítették. S az eredményV Gyökeresen átdolgozott tervezetek kerültek a Minisztertanács elé. Érdemes tehát társadalmi vitát rendezni. Fel kell figyelni a megelőző és a mostam vitákon elhangzottakra, amelyek nem a tervezetek koncepcióját vagy szövegezését bírálták, hanem általános érvényű észrevételeket tartalmaztak. Sietősen — de nem elsietve! — lehet dolgozni, tenni sok minden mást. de a társadalom egészét érintő törvényeket alkotni nem. Általában nem kellenek évek egy jó törvény kidolgozásához, de az is illúzió, hogy hetek alatt hosszú távra szóló jogszabályt lehet alkotni. Magam is osztom a vitákon elhangzott azon véleményeket, amelyek szerint nem az Országgyűlés ülésének időpontjától kell visszaszámolni egy törvénytervezet útját, hanem akkor kell az ülésszak elé tűzni, amikor a tudomány, a társadalmi vita kiérlelte, a Minisztertanács magáénak vallotta. Most valami sietség tapasztalható. Be kell hozni sok valós é.s vélt törvényalkotási mulasztást. A jó szándék nem vonható kétségbe, csak félő, hogy nem vezet a kívánt eredményre. Különösen nem, ha a törvényalkotás folyamatában minden eddiginél szélesebb körben kíváncsi a törvényalkotó az állampolgárok véleményére. A társadalmi vitákra tehát Szükség van, és jó, hogy rendszeressé válnak. Jogos az aggodalom, hogy amikor a legnagyobb szükség lesz a társadalom legszélesebb körének őszinte véleményére nevezetesen az új alkotmány tervezetének társadalmi vitája idején —, arra az időre fogy el a társadalom — és nem egyes csoportok vagy szervezetek — aktivitása, érdeklődése. Tehát bármilyen különösen is hangzik, de az államhatalomnak a véleménykérésben is önmérsékletet kell tanúsítania. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ■két (három?) nemzedék van. amelyet lényegi döntések előtt soha nem kédeztek meg. Világos fogalmazást! A társadalmi vitákban gyakran elhangzott, hogy a nehézkes jogi szöveg, a meg nem magyarázott jogi terminológiák nemcsak nehezítik a megértést, hanem visszahúzódóvá teszik a „nem jogászokat”, akiket egyébként érdekel a téma. Félek, hogy részvételük mind passzívabb leszs, azután távol is maradnak. Nekem mint többszörös vitavezetőnek, úgy tetszik: hasznosabb lenne a leendő törvény megmagyarázott és megindokolt koncepcióját vagy jogászi megfogalmazással tűzdelt tervezetét a célok mindenkori világos megfogalmazásával széles körű vitára bocsátani. Ezzel párhuzamosan kellene a „jogtecnikusoknak” a törvény tervezetét is fogalmazniuk, a társadalmi vitákról folyamatosan érkező vélemények alapján. Vannak más esetek: például amikor a szorosan vett szakmai közösség és a jogalkotót képviselők eszmecseréje célszerű. hiszen a társadalom egészét, de még nagyobbik részét sem érintő kérdésekről van szó. Az ilyen témák társadalmi vitára bocsátása — formalitása miatt — nemcsak eredménytelen, hanem érdektelenséghez is vezet. A vitákon ma a hozzászólásokat, javaslatokat köti, leszűkíti és bizonytalanná teszi, hogy a jelenlegi alkotmányra' — se pro, se kontra — nem érdemes hivatkozni, mert új megfogalmazásban, nyilván másként hangzik. Ezt különösen a választójogi törvény vitái során lehetett jól érzékelni. Az alkotmány előkészítése során a tudományos műhelynek '— közérthető formában — nyilvánosságra kellene hozmuk munkálkodásuk eddigi eredményeit, hogy az állampolgárok legalább a gondolkodás irányát, a javasolt tartalom és forma főbb jellemzőit megismerjék. A bizottságoknak is időről időre tájékoztatást kellene adniuk készültségükről, végzett munkájukról, sőt dilemmájukról is. Ez jól szolgálná a leendő társadalmi eszmecserét, hiszen eredményesen vitatkozni csak felkészülten, gazdag ismeretek birtokában lehet. A párbeszéd már egy-egy elkészült fejezet alapján is megkezdődhet. A műhelyekben pedig párhuzamosan kellene dolgozni mindazon törvények előkészítésén, amelyek az alkotmányból fokadnak majd. Ma még tervezhető a visszajelzés is. A társadalmi viták iránti csökkenő érdeklődésnek egyik oka az is, hogy ae elhangzott javaslatok sorsáról sem a vitát szervezők, sem a javaslattevők nem kapnak visszajelzést. Partnerek kellenek Sok mindenre mondjuk manapság: „ezt még tanulni kell” vagy „ezt meg kell tanulnunk”. Ha ez csak arra jó, hogy az ismeretek hiányát takarja vagy az Ismeretszerzéshez kényelmes, hosszú időszakot biztosítson, akkor baj van. A társadalmi viták tervezésében és szervezésében van már annyi ismeretünk, hogy tudjuk; másként kell csinálni. Sőt már azt is, hogy hogyan! A „témagazda” népfrontnak ehhez két partner kell: az egyik a törvényelőkészítő állami szerv, a másik az állampolgár. Az előbbinek eddigi gyakorlatán, munkastílusán gyökeresen ‘változtatnia kell, hogy az utóbbi megújítsa (megkapja?) hitét: van érteimé véleményt nyilvánítani. Jól szolgálná a társadalmi viták előkészítését s a véleményeknek is fórumul szolgálhatna, tehát segítené a törvényelőkészítők munkáját, ha szükség szerint megjelenne a Törvényalkotók Lapja, amely tájékoztatna a készülő jogszabályokról (nemcsak a törvényekről, han-em a minisztertanácsi, miniszteri rendeletekről is), a vitatott kérdésekről, ér vekről és ellenérvekről. Nem a jogászok lapja lenne, hanem a törvényalkotóké: az egész társadalomé. Dr. Klement Tamás a Hazafias Népfront budapesti alkotmányjogi bizottságának elnöke Megkezdtük az új évet JANUÁR ELSEJÉN — MUNKÁBAN Tegnap reggel ismét útra keltünk. Busszal és vonattal, munkába sietve és látogatóba. Akik tegnap hajnalban. ültek a Volán-busz ok vezetőfülkéjébe, azok között ott volt Skeblecz József Marcaliból, Tenclinger - József Szigetvárról, Hajcsár József Kercseligetről, Orsós István bőszénfáról, Bazsák István Somogyjádxól. Utasuk alig volt, gondjuk annál több. Orsós István kocsija nem akart elindulni. Egy taxis kollégája segített neki, aki a városból vitt haza egy újévet köszöntőt. Vele tudott szerelőhöz jutni. Az új esztendő nem kezdődött gondok nélkül. A gépkocsivezetők nem titkolták véleményüket: panaszkodtak, hogy nincs elég jó busz. Időmként „ki kell állni” — vagyis a műhelybe keli vinni a járműveket —. hogy a tizenvalahány éves kocsik tovább mehessenek. Hogy mit várnak az új esztendőtől? Skeblecz József boldogabb új évet remél, Bazsák István kevesebb megpróbáltatást szeretne, mert a terhek egy nagy családnak már-már elviselhetetlenek. Tenclinger József szerimt az lenne a jó, ha nemcsak beszélnénk a kibontakozásról, hanem végre történne is valami. Nemcsak a buszosok dolgoztak az év első napján. A mentők ügyeletén ült Bácsi Jenő. Az ünnep számára rövidre sikeredett, bár a mentősöknek nem sok dolguk volt az év első napján.. Mégis aggódva kezdték az esztendőt. — Kevés a mentőápoló, egyre rosszabbak a munka- körülmények. Nincsenek megfelelő kocsijaink, ami jön az szinte használhatatlan. Dr. Fekete József rendőr alezredes, a megyei főkapitányság ügyeletvezetője azok közé tartozik, akinek örömet hozott az új év: első éjszakáján megszületett Kristóf nevű unokája, ö maga utolsó munkás évét kezdte 1989-cel, huszonkilenc évi szolgálat után ugyanis nyugdíjba megy. Tudja, hogy ez az év sem lesz könnyű, mégis egy kiGsit más szemmel nézi a világot. Megkezdődött egy új év. Nem tehette meg mindenki, hogy pihenésre fordítsa az "első napot. A buszoknak és a vonatoknak menniük kellett. A pékeknek kenyeret dagasztani; ma reggel várták a boltok s a vásárlók a friss péksüteményt. A Sütév kaposvári kenyérgyárába tegnap délután kettőre érkeztek a mesteremberek. Harminckettőn dolgoztak, és 230 mázsa kenyeret készítettek, meg 81 ezer zsemlét, és vagy harmincféle süteményt. Ahhoz, hogy legyen hozzá tej is, harmincán gondoskodtak tegnap a kaposvári tejüzemben. Tasakokba került a féltartós tej, és készítettek sajtot i.s a tejipar csurgói szakemberei. Akik tegnap munkába álltak, azok értünk is dolgoztak. Ma megkezdődik az év első, hivatalos munkanapja. Valamennyiünknek lesz teendője. N. J. JÖNNEK A NYUGATI GÉPKOCSIK Megoldatlan a javításuk Január lejétől csökkent a nyugati országokból behozott, négyévesnél nem öregebb személygépkocsik vámtarifája. A hír elgondolkodásra késztet. Egy biztos; évi 20—25 ezer beérkező gépkocsi javításáról kell gondoskodni. Megyénkben eddig is több autójavító vállalat és kisüzem foglalkozott — korlátozott számban és lehetőséggel —nyugati kocsik javításával. — Hogyan szervezik a várhatóan megnövekedő igények kielégítését? — kérdeztük Fülöp Imrétől, a Magyar Autóklub megyei szervezetének titkárától. — Egy nyugatnémet céggel folynak a tárgyalások: a közös elképzelés egy vegyes vállalat. Most még korai erről beszélni, az viszont biztos; nemsokára átadandó új műszaki bázisnak jó körülményeket teremt majd a munkához. A tárgyalásokról annyit elmondhatok, hogy a két legelterjedtebb típus: a Volkswagen és az Opel javítását, műszaki vizsgáztatását vállalnánk. A külföldi partner segítségével jó lesz az alkatrészellátás ezekhez a típusokhoz. Egy-egy ilyen javítás sokba kerülhet, ezért szeretnénk részletfizetési lehetőséget adni a tulajdonosoknak. Az Opel és Volkswagen kocsik újdonsült gazdái megkönnyebbülhetnek, Hét fajta fehérbor JÓ TERMÉS VOLT BÚZÁBÓL, ÁRPÁBÓL Nyolc évvel ezelőtt kétszáz hektár szőlő telepítésébe fogott a szőlősgyöröki téesz, s néhány év múlva kiderült, mennyire időszerű volt ez a munka. Tízmillió forintos nyereségük hetveri százalékát ez az ágazat adja. Pedig nem jó idők jártak a, szőlőültetvényekre: a szőlősgyöröki ültetvényt is. megtizedelték a fagyok. Nemrég a szőlőterület ötödéről ki kellett vágni a tőkéket. A tavalyi termés alapján Komáromi Ferenc téesz-elnök mégis . méltán bizakodik. Abban, reménykedik, hogy előbb-utóbb vége lesz a hét szűk esztendőnek. A téesz területén hét fajta fehér- és két fajta vörös- .bor-szőlőt termelnek. Évekkel ezelőtt furcsán néztek rájuk, amikor a Balatonbag- 'áiri Mezőgazdasági Kombinát szomszédságéban elültették a tőkéket. Talán ha csak magukra számíthattak volna, nem sikerül az idén is kétszázhatvan vagon sző- Jőt szüretelni. Kezdettql fogva segítséget kapnak a kombinát szakembereitől, s tagjai a Viticoop rendszernek is. A termés túlnyomó részét is a kombinát dol- gcizza föl. A téeszben most azon tanakodnak, hogy a kombinát az idén milyen feltételeket biztosít partnereinek. A társasági törvény sok szempontból újfajta üzletpolitikát követel - — ennek szeretne megfelelni a kombinát is. Szőlősgyörökön azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a későbbiekben önállóan keli majd gazdálkodniuk, de az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve ettől nem riadnak vissza. Az elnök szerint a magyar bortörvények fölöslegesen szigorúak, sokkal több a kötöttség, mint például Franciaországban vagy a világ többi nagy bortermelő országában. Hazánkban sok helyütt gyatra minőségű borokat készítenek, s ez igencsak rontja a kitűnő zamatú borok hírnevét és a piacát is. A szőlő árbevétele harmada a téesz egész bevételének. A növénytermesztés is hoz hasznot, igaz, hogy búzát, árpát, kukoricát összesen ezernégyszáz hektáron, termelnek. Az 1988-as év rekordtermést hozott: búzából ötvennégy mázsa termett hektáronként, árpábóL negyvenkilenc, napraforgóból csaknem tizenhét mázsa. Az aszály a téesz területén is tönkretette a kukoricát. 1974-ben, amikor beléptek az Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszerbe, ugyanam,nyit takaríthatták be kukoricából hektáronként. mint ezen a nyá- "ron. Hiába volt a rengeteg műtrágya, nem sikerült a csapadékhiány okozta károkat ellensúlyozni. A téesz földiéin sehol sem tudnak öntözni. Az elnök megjegyezte: az igen alacsony hozam csupán arra volt jó, hogy a szárítót is jóval kevesebbszer használták, de ettől még nagy veszteségnek számít a csekély kukoricatermés. A téeszben jelenleg csak juhot nevelnek, ezt is bér- tartáisban. 1988 volt az első év a gazdaságban, hogy az áiltattiairás nem okozott veszteséget. A juhtenyésztésre később is szükség lesz, mert a rossz minőségű területeket másra nem tudnák hasznosítani. A kiegészítő ágazat is jelentős bevételt ad. A téesz parképítő csapata a Balaton partján dolgozik. A parkok csinosításán kívül kisebb lakásfelújításokra és új házak építésére is vállalkozik a tizennégy ember. Ezenkívül kiveszik a részűiket Boglárlelle gázépítési programjából is. A lakatosrészleg egymaga egymillió forint nyereséget hozott 1988-ban. Ez főleg annak köszönhető, hogy a téesz - megbízáson kívül más megrendelést is elfogadtak. A gazdaság bevételéhez nagyban hozzájárultak ezek a kiegészítő ágazatok. F. 1j. várhatóan itt, helyben megoldják majd a problémákat. A kevésbé . szerencséseknek marad a budapesti vagy vidéki szervizek fölkeresése, a várakozás és a tetemes plusz költség. A Kapos Volán jól kiépített szervizműhelyei sem vállalják a Nyugatról behozott gépkocsik javítását, sőt nem is tervezik, alkatrész- hiányra hivatkozva. Megkérdeztük Üst Lászlót, az Autójavító Kisvállalat termelési vezetőjét is, hogy felkészültek-e a nyugati márkájú kocsik javítására? — Néhány lehetőség adva van: például a gyakorlott szakembergárda, valamint a jó műszeres ellátottság. Ez persze még nem jelenti azt, hogy konkurenciát tudunk teremteni. Ehhez föltétlenül szükség lenne egy nyugati partnerre. Alkatrész nincs, pedig főleg nyáron sűrűn behoznak ide nyugati gépkocsikat is. összegezve az elmondottakat: Budapest és egy-két vidéki nagyváros kivételével nincs meg a behozandó nyugati kocsik javításának a háttrere, de még ott is csak a legelterjedtebb típusokat vállalják. Elképzelhető az igények előbb vagy utóbbi fölmérése. De mi lesz addig? Cs. M. P.
